A diétás lány

Nem,nem szándékoztam ezt a címet adni ezen 3 nap lezárásáról szóló bejegyzésemnek, de muszály nektek mesélnem róla részletesebben is. De előtte még számos hírrel szolgálhatok Nektek. Hétfő Ez a fogyás ügy nagyon piszkálta a fantáziámat,és nem tudtam felfogni azt a 3 dekát. Úgyhogy megméreckedtem pizsama nélkül, és gondoljatok most erről az egészről bármit, de 59 helyett 58.3at mutatott a mérleg. A kérdésetekre a válasz, amit kerestek: nem,nem alszok egy kisebb páncélfelszerelésben. Csupán hatalmas,puhi az alvós ruhám,ami egylbként nem csak a mérlegen, de a tükörben is extrémen kövérít. Tehát a reggel, sőt, a hét is jól telt. Reggel nem ápoltam le az arcom,mivel azt vettem észre,fürdés után sokkal hatásosabb,de a többi dolgot megtettem. Padlizsánt pároltam, de őszintén bevallom,még mindig utálom ezt a zöldséget. Pedig ezúttal még meg is sóztam, de még így is alig ment le a torkomon. A lényeg,hogy a végén az összes landolt,de nem a kukába,hanem a pocakomba. Délelőtt ugyan pár pillana

Pár perce adtam ki a legújabb bejegyzésem, amelyben nemegyszer utaltam a következő mystorym-ra. Mivel olyan rég írtam a múltamról, és az ihlet is végre elkapott, egy újabb tortaszeletet kaphattok az evészavaraimból. Úgyhogy vágjunk is bele! Legutóbb éppen a ,,hol a csokis papír? Itt a csokis papír!" c. játéknál fejeztem be mondandómat. Mint írtam is(vagy nem írtam, mert ráfelejtettem, pedig fontos láncszem) visszaakartam térni a fogyókúrámra a nyaralás után, de jöttek a ,,majdok" és társaik, úgyhogy kitoltam egészen szeptember közepéig, ugyanis akkor voltunk esküvőn, és ott akartam csapni magamnak egy utolsó digi-dagi zabapartyt. Nos, erről is borzalmas élményeim vannak. Még az orthorexiás korszakom előtt, felpuffadt, anorexiából gyógyuló lányként vásároltul meg a gyönyörű, 10 000 forintos ruhámat. Nos, sikerült olyan jól kihíznom,hogy el is szakadt itt-ott. Sokáig fájt a szívem a ruha miatt, és ez volt az a pont,amikor igazán elpattant bennem valami, és elhatároztam,hogy ne

Szerettem volna pénteken kiadni egy bejegyzést, de most 4 napot kell összefoglalnom,ami nagyon nehéz lesz. Mert most a lelkem nagyon fáj. És nem könnyű megnyílni. Csütörtök Reggel újra megcsináltam a rutinom, de hiába voltak sikerélményeim napközben is, délutánra már olyan voltam,mint a mosott szar. Nem éreztem azt a boldogságot, ami még egy hete bejárta a testem, inkább szenvedésnek fogtam fel a napokat. Oké, nem ettem félre, megcsináltam a sportot, ápoltam az arcom, de valami hiányzott a lelkemnek. A zene mindig felszabadít, de az elmúlt napokban még ezt a hatást se sikerült elérnem. Este aztán ránéztem az üzeneteimre, és majdnem leesett az állam. A lány, akivel összevesztem, még szerda este írt egy privátüzenetet, amiben folytatta az alázásomat, és durvábban fejezte ki a véleményét,mint előtte. Aztán minden kötél elszakadt bennem, mert a telefon tárhelye végképp felmondta a szolgálatot, nem tudtam ezt megbeszélni az egyik legjobb barátnőmmel, és még anyukámmal is ordibáltam. Fél

A hétvégi öngyilkos szándékú kamikáze repülőgépemet e három napra felváltottam egy gyönyörű,óriási színes hőlégballonra. Szépen,lassan lebegtem a rózsaszín felhők között,viszont néha belekeveredtem 1-2 nagy viharba. Hétfő Reggel csoda történt. Hiába keltem fel a szokásos időpontban, a zöldségek párolása és a reggelizés mellett sikerült az arcomat is megtisztítani, felágyazni,a ruháimat elpakolni,fogat mosni. És utána hatalmas mosollyal az arcomon mentem suliba. Az iskolában kibékültem a barátnőmmel, és jóízűen kitárgyaltuk a felvételit. A nap folyamán sokat nevettem, kivirultam. És nem fogjátok elhinni, újra lesz balett, ugyanabban a teremben!!! A tanárnőm egyik diákja fogja tartani, és ugyan más időpontban és beosztásban leszünk,de úgy gondolom, végre tisztességesen befejezhetem azt,amit elkezdtem. A balett társaimmal nem a temetés lesz az utolsó emlékünk,hanem egy évzáró. Annyi mindent tett értünk a tanárnőnk, és ennyivel tartozom neki. Nem érdekel,hogy nem férek bele a dresszbe,

El sem tudjátok képzelni,mennyire vártam ezt a pillanatot. Vasárnap este van, és az ágyamban írom ezt a bejegyzést. 2 nap alatt rengeteg mindenen mente keresztül, jó, de inkább rossz dolgokon. Szombat A pénteki hisztinek két hatása lehetett volna: 1: teljesen bepánikolok másnap 2: lecsihadok, és a legjobbakra törekszem. Hála Istennek, az utóbbi valósult meg. Megreggeliztem, csomagoltam a szünetre zabkását(ezúttal almával a változatosság kedvéért) rendbe szedtem magam(már amennyire lehet engsm xD) és meditáltam is egy kicsit. Aztán uccu neki a 30 perces útnak. Akkor már nem éreztem izgalmat, viszont amint odaértünk, és kiszálltam a kocsiból elfogott a remegés. Megtudom én ezt csinálni? Képes vagyok rá? Egyáltalán mi a francot keresek én itt? A gimnáziumban egy ismerőssel se találkoztam, és egyedül kellett megkeresnem a kacskaringós folyosókon a termemet, mert szülőket biza nem engedtek fel. Ehhez képpest csak az én emeletemen volt 2 kísérő. Na,nem baj. Kihasználtam azt a 20 percnyi

Csütörtök Borzalmas egy nap volt. A reggel kapkodással kezdődött, és reggelizés közben túl sok levegőt kapkodtam be, valamint a brokkoli sem párolódott át, ezért egész nap rosszul voltam. Nem tudtam vizet inni, és ugyan a tízórait meg tudtam enni, de az ebédet már nem sikerült. Napközben a hangulatom ingadozott. Leginkább nevetgélős hangulatomban volt, de olykor olykor rámjött a gyomorgörcs, ilyenkor fáradtnak és nyúzottnak éreztem magam. Délutánra ez a hatás elmúlt, de persze a következményi nem maradhattak intézetkenül: rámtört az éhség és a szomjúság, de ha ittam, akkor teltségérzet volt a hasamban, ami persze nem oldja meg az evés problémát, sőt. De gondoljatok akármit, ez az egész rosszullevősdi nem hinném,hogy a fogyókúra által keletkezett gyomorszűkület miatt van. Mert továbbra sem éheztetem magam órákig, elegendő fehérjét és rostot eszek, ami kordábantartja az éhséget, és megfelelő mennyiségű kalóriadeficitben vagyok. Itt csak a túl sok levegőről és nyers brokkoliról van szó.

Sziasztok! Tudom, tegnap kellett volna jelentkeznem, de elmaradt, és egy kicsit sajnálom is,hogy nem tudok nektek rendes beszámolót készíteni, csak alapdolgokról rizsázni. Na, de akkor ne is szaporítsuk a szót, kezdjünk bele! Hétfő Nem tudtam tovább várni, és ráálltam a mérlegre. Gyerekek, szerintem senki sem örült még ennyire -8 dekának a világon,mint én. Csodálatos érzés volt,úgyhogy ezzel a lendülettel vágtam bele a hét első napjába. Első órában dogát írtam, és ismét egy sikerélménnyel gazdagodtam,mert jól sikerült. A nap folyamán sokat nevettem, és számos dícséretet is kaptam. Az étkezéssel nem voltak bajok, könnyedén el tudtam őket készíteni, és az éhségérzet is kezd csökkenni. Este jógáztam, és az első alkalom óta sokat javultam, pedig ez sokkal intenzívebb volt. Lefekvés előtt 10 percet meditáltam, ami eléggé nagy teljesítmény számomra, mert már jobban megy a gondolatok elrejtése, és az elmélyülés. Viszont az alvásban és az idegesség mérsékletésében még nem segített. Arra is

Őszinte leszek: mint mindig, ennek a hétnek a vége sem tartogatott érdekfeszítő kalandokat,vagy éppen hatalmas sikereket,mert tulajdonképpen az idő 90-át bent töltöttem,de mivel ígértem a beszámolót,rizsálok majd valamiről-persze barnán(; (remélem értettétek ezt a hülye szóviccet) úgyhogy vágjunk bele! Szombat Ha úgy nézzük, ez az igazi fogyókúrás reggelem ebben az évben, és eléggé szokatlan volt, de tetszett. Délelőtt szembesültem azzal,hogy nincs itthon túró,joghurt, a zabpehely sem sokáig bírja ki, és hús is csak mára van. Mit volt mit tenni, elbicikliztem a boltba, és hosszas számolgatások és fejtörések után készen is lettem a raktár feltöltésével, és az anyagcsere beindulása mellett egy kis esőt is kaptam. De ez van,valamit valamiért. A délután további menetében nem volt semmi gond,bár tettem egy kis újdonságot. Fél órával eltoltam az étkezéseket,hogy tovább fent maradjak zenét hallgatni. Ez azért is furcsa, mert a beteges orthorexiám miatt erre nem volt példa. De végül megtet

Mint ahogy az előző #mystorym-ban megírtam, az anorexia gyógyulása után egy teljesen más korszak kezdődött az életemben. Egy alaposabb netezés után egy egészen másfajta szemlélettel tekintettem az egészséges életmódra. Természetesen a fogyás is cél volt, de teljesen más módon közeledtem hozzá. Sajna ismét elkövettem azt a hibát,mint tavaly nyáron: sok kaja, sok edzés. Én, aki világ életében utált sportolni napi 3 órát töltött mozgással! Minden étkezés előtt!!! Reggel fél óra jóga, délelőtt fél óra hulahop, délután 1 óra biciklizés(tűző napon) este 1 óra zsírégető torna. Emellett ettem 2000 kcalt. Az alapanyagcserém 1350 kcal, és kb. 1000 kcalt égettem el! A mai napig nem értem,mégis hogy a fenébe bírhattam. Na, de a várt hatás nem jelent meg. Nem hogy nem fogytam, de még csak csinosodni se csinosodtam. Nagyon el voltam keseredve, úgyhogy gondoltam lemegyek 1800 kcalra. De persze nem sikerült, 1400-at ettem, és akkor rögtön éreztem, hogy majd összeesek. Úgyhogy maradtam 2000-nél. Azonba

Tudom,tudom, tegnap kellett volna jelentkeznem, de nem sikerült összefoglalnom a szerdát és a csütörtököt időhiány miatt, ezért úgy gondoltam, ha már péntek este 9kor nem tudok aludni, vágjunk bele,és hozzuk be a lemaradást! Szerda Rengeteg dolgot terveztem aznapra. Először is a hajmosást. Mert ugyan az előző 2 napban is hajat mostam, mára már borzalmas lett. Mintha tegnap nem kókuszolajat kentem volna rá,hanem befújtam volna hajlakkal. Tulajdonképpen tapintani lehetett a zsírt rajta, pedig most kimostam. Gondoltam, adok még egy esélyt ennek a noku sampon korszaknak, és milyen jól tettem: gyerekek, ez elképesztő, a tojás csodákra képes! Én szóhoz se jutottam. Oké, sajnos a fehérje nem tesz csodást a töredezett hajszálakkal, de a frizurám abszolút egyenesebb lett, és nem göndrödött be annyira. Úgyhogy ebből is látszik, még ha valami nem is tűnik jónak elsőre, pedig biztosak voltatok benne, ne haggyátok fel, mert nekem sikerült végül ez az egész! Bár még ezzel a kókuszolajjal jó lenn

Sziasztok ismét! Sok ismerősöm jelezte,hogy az utóbbi ,,élménybeszámolóm" elég hosszúra sikeredett, ezért úgy gondoltam, kétnaponta osztom meg Veletek a fejleményeket. Azért nem minden nap,mert erre sajnos az időm nem engedi, de sebaj, legalább itt vagyok(: Hétfő Mit ne mondjak, történt egy s más. Először készítettem az őszi fogyókúrám(ezt később egy #mystoryban kifejtem) óta rántottát,persze sótlanul. És nem csak azért,mert a fogyás során csökkentem a nátriumbevitelt,hanem mert a tojást tényleg natúran szeretem. Na, de visszatérve, eléggé zűrös volt a reggelem. Mivel vasárnap nem akartam megcsinálni a holnapi kajámat, ezért hajnali 6kor kellett összezutyolnom last minute zöldségeket: cukkini meg répa volt itthon. Illetve paradicsom is,de azt a rántottához tartogattam,mert az ütős páros(: hál'Istennek gyorsan kész lettem, és minden másra is jutott időm. Ja, de amikor eljött a tízórai szünet,akkor jöttem rá,hogy félkómásan valamit nagyon eltoltam: kétszer annyi salátalevel

Na, mit ne mondjak, ez a három nap is bőven tartogatott meglepetéseket és akadályokat: de persze nem rejtette el őket, ki is rakta,méghozzá elém! A megoldások pedig a buktatók mögött lapultak meg: ez a példa bizonyítja,hogy mindig van kiút a problémákból, csak mögéjük kell látni. Ezután a gyönyörű, bölcs beszéd után pedig térjünk is át a cselekmények cselekményére: Péntek Az első 1800 kcalos nap...féltem tőle, de tudjátok mit? Az étkezési zavar, a depresszió, és a rossz tulajdonságok is félelemből táplálkoznak. Aztán ha elfogyott a kaja, téged kezd el emészteni belülről, de persze ő is csábításba esik, megunja a szokott dolgokat, és ráharap a testedre is. Én pedig még január elseje előtt megfogadtam, hogy nem fogom az aranyhalaimat megaszalni, és odadobálni a teknősnek. Én magam akarom táplálni a halacskáimat, és gyönyörködni bennük. Gondoskodni Róluk, és az akváriumukról. És persze hamar kiderült,hogy félni itt nem kell. Reggel ettem dzsemes kenyeret, és a szervezetem már rögtön m

Az,hogy szerelem van-e első látásra, fogalmam sincs, viszont az,hogy gyógyulás létezik-e, arra egy határozott válaszom van: NINCS! Legalább is az én történetemben. Ha Nektek más tapasztalatotok van, kérlek írjátok le a kommentszekcióba! Köszi(: Az én anorexiám olyan gyenge kötélen táncolt már március vége felé,hogy egy fél óra kellett ahhoz,hogy ki legyen írtva. A szüleim már hetekkel az eset előtt piszkáltak,hogy majd a pajzsmirigyem, meg nem jön meg soha(a Mikulás, mert rosszcsont voltam:D) meg kórházba kerülök,meg stb. Na, de a névnapom előtt nem sokkal leültettek, és keményen elbeszélgettek velem. Azt parancsolták meg nekem,hogy egyek meg két hatalmas almát(kb.400-500 g) és fejezzem be ezt az egészet. Őszintén, ha kedvesen elbeszélgettek velem volna 1 órát, és nem zavarják le erőszakosan fél óra alatt,most lehet,hogy nem beszélnék nektek a jelenlegi evészavaraimról. Mert sajna ez az egész rossz irányba vette a fejleményeket. Ugyan az evés után dühös voltam, bűnösnek éreztem magam,

Jó vagy rossz? Ebben a bejegyzésben ezt a kérdést fogom feszegetni, mert jelentem, belekezdtem az életmódváltásba. De elég bizonytalan vagyok még mindig, bár már most apró sikereket értem el(: és most ne arra tessék gondolni,hogy fogytam 2 kilót 2 nap alatt, az elég gáz lenne. Hogy ne legyek nagy kalóriadeficitbe,először 2000 kalóriával kezdek, de péntektől már csak 1800at eszek, hétfőtől pedig bele is vágok(: de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk csak az elmúlt két nap eseményeit: Kedd Úgy gondoltam, hogy az egészséges ételeket nem egyszerre kezdem el magamba tömni, hanem szép lassan, egyre többet az egészségtelenek rovására. Sajnos az 1 hónap alatt teljesen elszoktam a zöldségektől és gyümölcsöktől, de még a hústól is. Éppen ezért az uzsonna és a vacsora bevezetésével kezdtem, mert azokra tettem a gyümölcsöt(tudom, nem a legpraktikusabb este felé enni őket, de ez van:/). Fél ötkor túrós zabkását eszek 10 g szénhidrátnyi gyümölccsel, és egyenlőre 2 kávéskanál mézzel, edzés után p

Szisztok! Ígértem,hogy hamarosan jelentkezem, és ezalatt azt értettem, hogy még aznap-szilveszteri unatkozást figyelembe véve- írok még 1-2 bejegyzést,hogy könnyebben átláthassátok ezt az írást. Jelentem alássan, nem sikerült, ugyanis bealudtam. A mai napomat az unalomnak és a tanulásnak szenteltem volna, de csak volna, mert ellátogattunk 2 rokonhoz is, a maradék időmben meg tanultam, zenét hallgattam, és filmet néztem. De ezt a bejegyzést minden áron megakartam még ma írni,mert friss az élmény. Úgyhogy fogadjátok szeretettel!(: (Aki azt hitte,hogy ez egy proanás oldal, azt sajnálni tudom) De még mielőtt bele is vágnék, szeretnék nektek valamit mondani. Amikor az anorexiámról írtam, említettem,hogy eddig azt hittem, örökre kigyógyultam belőle, de az elmúlt hónapokban a gondolatok visszatértek, és voltak apró éheztetéseim is. De a szilveszter esti események teljesen megváltoztatták a hozzáállásomat. Mamám persze ismét mindenfélével kínálgatott, és befaltam fél tábla étcsokit, 3 tükört