Motivációhiány):
Sziasztok! Tudom, tegnap kellett volna jelentkeznem, de elmaradt, és egy kicsit sajnálom is,hogy nem tudok nektek rendes beszámolót készíteni, csak alapdolgokról rizsázni. Na, de akkor ne is szaporítsuk a szót, kezdjünk bele!
Hétfő
Nem tudtam tovább várni, és ráálltam a mérlegre. Gyerekek, szerintem senki sem örült még ennyire -8 dekának a világon,mint én. Csodálatos érzés volt,úgyhogy ezzel a lendülettel vágtam bele a hét első napjába. Első órában dogát írtam, és ismét egy sikerélménnyel gazdagodtam,mert jól sikerült. A nap folyamán sokat nevettem, és számos dícséretet is kaptam. Az étkezéssel nem voltak bajok, könnyedén el tudtam őket készíteni, és az éhségérzet is kezd csökkenni. Este jógáztam, és az első alkalom óta sokat javultam, pedig ez sokkal intenzívebb volt. Lefekvés előtt 10 percet meditáltam, ami eléggé nagy teljesítmény számomra, mert már jobban megy a gondolatok elrejtése, és az elmélyülés. Viszont az alvásban és az idegesség mérsékletésében még nem segített. Arra is gondoltam,hogy reggel kéne ezt a rohanás miatti szorongást csírájában elfojtani, de sajna képes lennék egy idő után túl sokáig meditálni,és akkor még nagyobb kapkodás lenne a vége. Pedig ha kivitelezhető lenne, biztos elmúlna minden ilyen bajom.
Kedd
Őszinte leszek: beleestem az egyik evészavar előcsapdájába. Egy kulcsszót mondok: mérleg. Na, szerintem rájöttetek a problémára, de azért elárulom: megint ráálltam a mérlegre,PEDIG tudtam,hogy 1 nap alatt max 1,5 dekát fogyhattam. Nos, a mérleg ugyanannyit mutatott. Nos, ott döntöttem el,hogy ennyi,vége,inkább mérem magam centikben. De legalább a nap további részében elterelődött ezekről a gondolatom, és az aznapom is rengeteg mosolyban telt. Viszont délután megint kísérleteztem. Ezúttal a kókuszolajat hajmosás előtt raktam fel, és utána mostam hajat. A végeredmény jobb lett,mint előzőleg, ugyanis most annyira nem állt szét,viszont nem ágazódott apró,zsíros tincsekbe se, nem úgy,mint első próbálkozásra. Ez mind szép és jó, de a művel mégsem voltam megelégedve. A hajam ugyanis továbbra is sprűd maradt, és rájöttem, ide nem fodrász kell,hogy levágja a nem létező eltöredezett hajszálakat,hanem zsíros hajpakolás. Kezdek barátkozni a gondolattal, hogy a hajmosás biza ezentúl másfél órámba fog kerülni, és még a végén kiderül,hogy ismét feleslegesen, de még most sem bírtam megemészteni. Mert továbbra is titokban csinálom. Ha megtudná ezt anyukám...lenne nemulass! A lényeg,hogy legalább nem lett borzalmas a látvány, és haladásnak nem rossz. Este pedig gyerekek...elképesztő dolgok történtek. Az,hogy nekem éppen ,,egészégmániám" volt, és nem lett volna itthon zöldség...hát az teljesen lehetetlen kombináció. Ennek ellenére nem csak,hogy tudtam teljesíteni ezt a küldetést, de még túl is szárnyalltam,mert másnap a hús, a túró, és a joghurt is elfogyott,de erről kicsit később fogok beszélni. Hát nem mondom,nagyon ki voltam akadva, mert vacsorára nem jutott semmi, de örülhettem,hogy pont elegendő mexikói zöldségkeverék lapult a fagyasztóban a holnapi kajáimhoz. Ezen kívül viszont tényleg történt jó értelemben vett csoda is. Mert csoda ott van,ahol hisznek benne, és ha a fogyásban nem is igazán, de a lelki gyógyulásban feltétlenül hittem. És elkezdtem leírni jó tulajdonságokat. Okos, céltudatos, kitartó, szorgalmas. Aki ismer,az most igazi poker facet vághat, vagy éppen döbbent szemekkel, vagy felhúzott szemöldökkel bámul rám,hogy REALLY??? Ja, really. Mert tudni kell rólam, kitűnő tanuló vagyok(jajj, de görcsbe rándult a gyomrom) nem szeretem hangoztatni,hogy alig van négyesem az ellenőrzőben, mert nem tartom fairnek. Nem arról van szó,hogy puskázom,sosem tettem ilyet,de nem érzem azt,hogy én megérdemeltem volna. Alsóban csak nevettem azon,hogy én valaha nagyon jó tanuló legyek. Hát itt van. Egy csomó tanár azt mondja,hogy szorgalmas vagyok, és okos is, valamint nagyon jól fogalmazok. Kérem szépen, és nem érzem azt,hogy én egy igazán kiemelkedő,fényes csillag lennék,sokkal inkább a tehetségtelen,mogorva, buta, csúnya csajt tudnám magam rokonlelkének tekinteni. Mert ez vagyok belülről,hiába dumálok itt a blogon csodálatos sikerekről. Én nagyon remélem,nem is gondoltátok azt,hogy ilyen gyorsan áttértem egy rózsaszín világba. És bevallom,ez nem célom, sőt. Nem akarok a ló túloldalára átesni,mert az hatalmas koppanás lenne, és a végén csak én és a fájdalom maradnánk. Visszatérve,elegem van a sok irigykedő gyerekből,hogy jajj, de jó neked, bárcsak olyan lennék,mint te, stb. És a sok dícséret is kicsit az agyamra megy. Természetesen nagyon jól esnek, örülök nekik,csak nem tartom ezeket reálisnak. Vagy én látom rosszul a világot? Annyi ilyen gyerekkel találkoztam már. Hatalmas tehetség van bennük,de vagy elhanyagolják,csak vállat vonnak,aztán belevetik magukat a nagybetűs hanyag éketükbe, vagy éppen maradnak a szerény komfortzónájukban, csinálják, de mivel magukat nem ismerik el, nem képesek szintet lépni. Az első esetbe abszolút nem tudok belepasszolni,mert azt a szintet, ahol most állok, hatalmas, kőkemény munkával értem el, és továbbra is van hova fejlődnöm. Viszont most úgy látszik,kezd az én kis golflabdám a másik lyuk felé gördülni. Csak nehogy a sok ütés után véletlenül abba is essen. Mert az én célom a hármas lyuk, a kis cuki szélmalommal. Csak addig kacskaringós az út. És tele van spirálokkal. De türelem, szorgalom,és a legfontosabb az esetemben, a helyes önbecsülés munkája meg fog látszani.
Szerda
A doga,amit hétfőn írtam,ötös lett(: na, de a lényeg,hogy nem álltam rá a mérlegre, kibírtam. És sokkal jobban is indult a nap. Viszont rossz pulóvert vettem fel, és ez rá is nyomta a bélyegét a hangulatomra. Sokat feszengtem,mert nagyon előnytelenül állt rajtam. De végülis jó volt a szerda is. Hulahoppoztam, és annyira élveztem. Szinte mosolyogtam,ami nagy szó,mert sose csináltam még ilyet. Szabadon engedteü a fantáziámat, és új mozdulatokat találtam ki. Úgyhogy meg van a motiváció: jövő héten jöhet a következő alkalom :D
Tehát ezzel az apró kis élménybeszámolóval zárom az elmúlt három nap eseményeit. Kár,hogy csak ennyi fért bele,de megpróbálom a holnapot és a péntket kicsit részletesebben. Addig is,sziasztok!(;
Hétfő
Nem tudtam tovább várni, és ráálltam a mérlegre. Gyerekek, szerintem senki sem örült még ennyire -8 dekának a világon,mint én. Csodálatos érzés volt,úgyhogy ezzel a lendülettel vágtam bele a hét első napjába. Első órában dogát írtam, és ismét egy sikerélménnyel gazdagodtam,mert jól sikerült. A nap folyamán sokat nevettem, és számos dícséretet is kaptam. Az étkezéssel nem voltak bajok, könnyedén el tudtam őket készíteni, és az éhségérzet is kezd csökkenni. Este jógáztam, és az első alkalom óta sokat javultam, pedig ez sokkal intenzívebb volt. Lefekvés előtt 10 percet meditáltam, ami eléggé nagy teljesítmény számomra, mert már jobban megy a gondolatok elrejtése, és az elmélyülés. Viszont az alvásban és az idegesség mérsékletésében még nem segített. Arra is gondoltam,hogy reggel kéne ezt a rohanás miatti szorongást csírájában elfojtani, de sajna képes lennék egy idő után túl sokáig meditálni,és akkor még nagyobb kapkodás lenne a vége. Pedig ha kivitelezhető lenne, biztos elmúlna minden ilyen bajom.
Kedd
Őszinte leszek: beleestem az egyik evészavar előcsapdájába. Egy kulcsszót mondok: mérleg. Na, szerintem rájöttetek a problémára, de azért elárulom: megint ráálltam a mérlegre,PEDIG tudtam,hogy 1 nap alatt max 1,5 dekát fogyhattam. Nos, a mérleg ugyanannyit mutatott. Nos, ott döntöttem el,hogy ennyi,vége,inkább mérem magam centikben. De legalább a nap további részében elterelődött ezekről a gondolatom, és az aznapom is rengeteg mosolyban telt. Viszont délután megint kísérleteztem. Ezúttal a kókuszolajat hajmosás előtt raktam fel, és utána mostam hajat. A végeredmény jobb lett,mint előzőleg, ugyanis most annyira nem állt szét,viszont nem ágazódott apró,zsíros tincsekbe se, nem úgy,mint első próbálkozásra. Ez mind szép és jó, de a művel mégsem voltam megelégedve. A hajam ugyanis továbbra is sprűd maradt, és rájöttem, ide nem fodrász kell,hogy levágja a nem létező eltöredezett hajszálakat,hanem zsíros hajpakolás. Kezdek barátkozni a gondolattal, hogy a hajmosás biza ezentúl másfél órámba fog kerülni, és még a végén kiderül,hogy ismét feleslegesen, de még most sem bírtam megemészteni. Mert továbbra is titokban csinálom. Ha megtudná ezt anyukám...lenne nemulass! A lényeg,hogy legalább nem lett borzalmas a látvány, és haladásnak nem rossz. Este pedig gyerekek...elképesztő dolgok történtek. Az,hogy nekem éppen ,,egészégmániám" volt, és nem lett volna itthon zöldség...hát az teljesen lehetetlen kombináció. Ennek ellenére nem csak,hogy tudtam teljesíteni ezt a küldetést, de még túl is szárnyalltam,mert másnap a hús, a túró, és a joghurt is elfogyott,de erről kicsit később fogok beszélni. Hát nem mondom,nagyon ki voltam akadva, mert vacsorára nem jutott semmi, de örülhettem,hogy pont elegendő mexikói zöldségkeverék lapult a fagyasztóban a holnapi kajáimhoz. Ezen kívül viszont tényleg történt jó értelemben vett csoda is. Mert csoda ott van,ahol hisznek benne, és ha a fogyásban nem is igazán, de a lelki gyógyulásban feltétlenül hittem. És elkezdtem leírni jó tulajdonságokat. Okos, céltudatos, kitartó, szorgalmas. Aki ismer,az most igazi poker facet vághat, vagy éppen döbbent szemekkel, vagy felhúzott szemöldökkel bámul rám,hogy REALLY??? Ja, really. Mert tudni kell rólam, kitűnő tanuló vagyok(jajj, de görcsbe rándult a gyomrom) nem szeretem hangoztatni,hogy alig van négyesem az ellenőrzőben, mert nem tartom fairnek. Nem arról van szó,hogy puskázom,sosem tettem ilyet,de nem érzem azt,hogy én megérdemeltem volna. Alsóban csak nevettem azon,hogy én valaha nagyon jó tanuló legyek. Hát itt van. Egy csomó tanár azt mondja,hogy szorgalmas vagyok, és okos is, valamint nagyon jól fogalmazok. Kérem szépen, és nem érzem azt,hogy én egy igazán kiemelkedő,fényes csillag lennék,sokkal inkább a tehetségtelen,mogorva, buta, csúnya csajt tudnám magam rokonlelkének tekinteni. Mert ez vagyok belülről,hiába dumálok itt a blogon csodálatos sikerekről. Én nagyon remélem,nem is gondoltátok azt,hogy ilyen gyorsan áttértem egy rózsaszín világba. És bevallom,ez nem célom, sőt. Nem akarok a ló túloldalára átesni,mert az hatalmas koppanás lenne, és a végén csak én és a fájdalom maradnánk. Visszatérve,elegem van a sok irigykedő gyerekből,hogy jajj, de jó neked, bárcsak olyan lennék,mint te, stb. És a sok dícséret is kicsit az agyamra megy. Természetesen nagyon jól esnek, örülök nekik,csak nem tartom ezeket reálisnak. Vagy én látom rosszul a világot? Annyi ilyen gyerekkel találkoztam már. Hatalmas tehetség van bennük,de vagy elhanyagolják,csak vállat vonnak,aztán belevetik magukat a nagybetűs hanyag éketükbe, vagy éppen maradnak a szerény komfortzónájukban, csinálják, de mivel magukat nem ismerik el, nem képesek szintet lépni. Az első esetbe abszolút nem tudok belepasszolni,mert azt a szintet, ahol most állok, hatalmas, kőkemény munkával értem el, és továbbra is van hova fejlődnöm. Viszont most úgy látszik,kezd az én kis golflabdám a másik lyuk felé gördülni. Csak nehogy a sok ütés után véletlenül abba is essen. Mert az én célom a hármas lyuk, a kis cuki szélmalommal. Csak addig kacskaringós az út. És tele van spirálokkal. De türelem, szorgalom,és a legfontosabb az esetemben, a helyes önbecsülés munkája meg fog látszani.
Szerda
A doga,amit hétfőn írtam,ötös lett(: na, de a lényeg,hogy nem álltam rá a mérlegre, kibírtam. És sokkal jobban is indult a nap. Viszont rossz pulóvert vettem fel, és ez rá is nyomta a bélyegét a hangulatomra. Sokat feszengtem,mert nagyon előnytelenül állt rajtam. De végülis jó volt a szerda is. Hulahoppoztam, és annyira élveztem. Szinte mosolyogtam,ami nagy szó,mert sose csináltam még ilyet. Szabadon engedteü a fantáziámat, és új mozdulatokat találtam ki. Úgyhogy meg van a motiváció: jövő héten jöhet a következő alkalom :D
Tehát ezzel az apró kis élménybeszámolóval zárom az elmúlt három nap eseményeit. Kár,hogy csak ennyi fért bele,de megpróbálom a holnapot és a péntket kicsit részletesebben. Addig is,sziasztok!(;
Megjegyzések
Megjegyzés küldése