A diétás lány

Sziasztok! Egyszerűen nem tudtam tűrtőztetni tovább magam, úgyhogy elhoztam az anorexiás küzdelmem utolsó heteit. Örömmel látom a statisztikák alapján,hogy van rá érdekeltség, és ugyan csak 8-10 emberről van szó, de ez egy hatalmas teljesítmény pár nap leforgása alatt. Úgyhogy bátran írjátok le kommentbe a véleményeiteket, tapasztalataitokat, nem kell regisztrálni hozzá(: Nos, február vége felé volt a balettverseny elődöntője. Mivel 2-3 kilót fogytam a méreckedés óta, a kész szoknya kicsit nagy volt rám,de gyorsan megoldottuk. Találkoztam egy régi ismerősömmel is, akivel minden döntőn beszélgettem. Ő nem látta betegség jelét, mivel a hajam konytba volt, nem látszódott,hogy mennyire száraz,valamint az arcom is ki volt sminkelve, a sápadtágot nehezen lehetett kivenni. Teljesen el volt ámulva,hogy milyen csinos vagyok, és ő is gratulált a fogyásomhoz. Ezekszerint ő se vette figyelembe a tiltó táblát.(hinnye, mennyi sok utalás van a tegnapi bejegyzésre:D). De történtek ennél cikibb dolgok

Sziasztok! Tudom,tudom,alig 2 napja jelent meg a második bejegyzésem, de nem bírok magammal. Egész nap BED-es és anorexiás blogokat olvastam, amelyeknek nagy része már nem is üzemel-motiváló,hogy egyszer én is erre a sorsa jutok. A gondolataim kavarognak, és akármennyire szeretnék meggyógyulni,úgy érzem, most vagyok a legkevésbé lelkesebb. Legszívesebben engedném,hogy Éhezés kontrolláljon engem, és próbáljam ki a ,,fast diet"-et. És hiába érzetem még áprilisban,hogy teljesen kigyógyultam az anorexiából,mintha sose lett volna, az elmúlt napokban rájöttem,hogy hónapok óta a gondolataimban van. Az éheztetés sebet ejtett a lelkemen, és ugye a bőr sose felejt. Úgyhogy most elhoztam nektek életem egyik legsötétebb,hanem a legsötétebb korszakát, amelyről 2 bejegyzésben fogok beszámolni. Mint említettem a közelmúltban(ja, kevesebb,mint 48 órája) január elején kezdtem bele a fogyókúrába. Szilveszter éjjel nagy buli volt nálunk, volt batyubál, svédasztal,ki minek nevezi. Rengeteg finomság

Sziasztok! Tudom,tudom,még csak tegnap írtam ki az első bejegyzésem, és az oldal is alig 24 órája kezdte el a működést,de alig bírok magammal. Az emlékek felgyülemlettek bennem, és most akarnak kitörni. Egy barátnőmnek is alig 1 órája nyíltam meg, vallottam be neki mindent a jelenről és múltról egyaránt, de mit tehetnék, az élet pörög-és szeretnék a részese lenni. Megfogadtuk egymásnak,hogy nem fogjuk senkinek se elárulni, mit is beszélgettünk,de annyit megsúgok, a társalgás során egyaránt küzködött bennem a rossz és a jó énem, és szerencsére utóbbi nyerte a csatát-hiszen ő volt a támadó. Ezt tessék úgy érteni,hogy az egészséges felem vett rá arra,hogy beszéljek a barátnőmmel, akinek örökké hálás leszek, mert támogat a blog írásában, és megmutatta,hogy mennyi jó tulajdonságom van(: Meg hát,egy fecske nem csinál nyarat, avagy 1 blogbejegyzés se fog rögtön idevonzani 300 követőt...úgyhogy haladjunk is tovább az időben. A legutóbb-na jó, néhány órája- ott hagytam abba,hogy elkezdődött az

Sziasztok! Ez életem első blogbejegyzése, úgyhogy jó olvasást kívánok! Másfél éve élek a testkép és étkezési zavar fogságában. Ezalatt az idő alatt voltam anorexiás, orthorexis, fatorexiás, binge eating disorderes is, és ezek a betegségek egyik napról a másikra váltakoztak nálam. Régen egy vidám, mosolygós, vékonyka lány voltam, aki szeretett enni, mégpedig sokat. De meg is tehettem, hiszen nem híztam. Azonban egy osztályfotó megváltoztatta az életem. Év végén, a bizonyítvány átvétele után meg is csodálhattam a remekművet, és nem akartam hinni a szememnek: eszméletlen csúnya voltam rajta, és egy kövér lány köszöntött vissza. Persze ma már ijesztő visszagondolni,hogy ilyenek szállták meg a fejem, pedig akkoriban még mindig vékony voltam, és egész szép. Visszatérve: elhatároztam,hogy le fogok fogyni (azt tudni kell,hogy 158 centihez voltam 48 kg). Persze nem néztem utána, és az egészségemet is nagy ívben letojtam. Most biztos jönnek a gondolatok, hogy biztos éheztettem magam... hát nag