Kezdenek a dolgok rossz irányba menni...?
El sem tudjátok képzelni,mennyire vártam ezt a pillanatot. Vasárnap este van, és az ágyamban írom ezt a bejegyzést. 2 nap alatt rengeteg mindenen mente keresztül, jó, de inkább rossz dolgokon.
Szombat
A pénteki hisztinek két hatása lehetett volna: 1: teljesen bepánikolok másnap 2: lecsihadok, és a legjobbakra törekszem. Hála Istennek, az utóbbi valósult meg. Megreggeliztem, csomagoltam a szünetre zabkását(ezúttal almával a változatosság kedvéért) rendbe szedtem magam(már amennyire lehet engsm xD) és meditáltam is egy kicsit. Aztán uccu neki a 30 perces útnak. Akkor már nem éreztem izgalmat, viszont amint odaértünk, és kiszálltam a kocsiból elfogott a remegés. Megtudom én ezt csinálni? Képes vagyok rá? Egyáltalán mi a francot keresek én itt? A gimnáziumban egy ismerőssel se találkoztam, és egyedül kellett megkeresnem a kacskaringós folyosókon a termemet, mert szülőket biza nem engedtek fel. Ehhez képpest csak az én emeletemen volt 2 kísérő. Na,nem baj. Kihasználtam azt a 20 percnyi magányos időt egy kis agyi koncentrációra, és magamba mélyültem. Aztán kinyitották a termet, és ne kérdezzétek, mit csináltunk 25 percig, mert senki se tudja. Egyszer-kétszer meg-megszólaltunk, de leginkább mindenki a padon levő,egyébként nem létező firkákat nézte,vagy ellenőrizte, vajon tényleg milliméterre pontosan van-e lerakva az a k.rva parketta. Egyébként nem tagadom, izgultam rendesen,de inkább a kíváncsiság miatt. Vajon lesz-e benne olyan,ami pont nem megy? Olyan lesz,mint a tavalyi? Menni fog? Mi a fogalmazás témája? Amikor megkaptuk, elsőnek lecsekkoltam a fogalmazást, és mivel egyszerűnek találtam a témát,nyugodt szívvel kezdtem bele az első feladatba. Nem tagadom,kellett a 45 perc,pedig eddig mindig kész voltam 30 perc alatt. Nem arról van szó,hogy szöszmöszöltem,csak élesben nyílván alaposabban végzi a munkát az ember. Én örülök,hogy a nyelvtannal kezdtünk,mert úgy fejeztem be,hogy eg biza jól sikerült, egyszerű volt, bemelegítésnek kiváló, és a tízórai is jól esik utána. Bármi legyen mostmár, legalább 1 sikerélménnyel távozhatok. Aha, na de a matek gyerekek...hiába van csak ötösöm matekból, nem vagyok akkora iq betyár a többséggel együtt,hogy teljesítsem azt a lapot,amit adtak. Nekem sajnos nem volt elég 15 perc a regenerálódásra, ezért már az elején hatalmas késésben voltam. Pedig nem stresszeltem rá,csupán nem tudtam felfogni,hogy megint a sorsom a tét. Szerencsére én ilyen esetekben nemhogy leblokkolok,hanem mégjobban sarkallom magam. Úgyhogy belehúztam gyerekek,viszont annál a hülye gyémántnál(aki írt,az tudja,mire gondolok) kifogyott a benzin. Mivel a közelben nem volt kút,el kellett vontatnom magam egy másik kocsival pár kilómétert, hogy tankolni tudjak, és pöfögjek tovább a trabantommal. Vagyis: ott nem tudtam már semmit írni,úgyhogy inkább kihagytam(-5pont:D) de gyerekek,utána olyan szélsebesen száguldottam. Hatalmas megdöbbenésemre a 10-re is tudtam írni,az már más,hogy nem lett max pont,mert az idő szűkössége miatt rosszul olvastam a feladatot,meg az elején kétszer is elszámoltam a dolgokat. De legalább nem 0 pont. Úgyhogy vegyes érzelmekkel indultam haza, és amint telefon és wifi közelbe kerültem,kutakodtam a netes vélemények után. Nos,számítottam arra,hogy néhányan írják,milyen nehéz volt a matek,de hogy 10 emberből kapásból 9 ezt az álláspontot foglalja el,azt nem gondoltam volna. Tehát ez a tény megnyugtatott, mégis rossznak éreztem a sajátomat. Mert nekem mindig számolási hibáim vannak, és nem sikerült átnéznem. Beszéltem a magyar tanárnőmmel, aki megnyugtatott,hogy biztos sikerült, és a felvételit nem író barátaim is érdeklődtek az eredményt illetően. Este végül társalogtam az egyetlen olyan barátonmal, aki szintén írt,akk teljesen el volt keseredve,hogy neki most az egész élete(szószerint) romokban áll. Részletekbe nem szeretnék menni, de ez az egész hatalmas vitává alakult: kinek szarabb az élete, ki a bunkóbb, ki az álszentebb, stb. Nagyon érzékeny pontoknál ütött meg. Pld én képes vagyok túlságosan csöpögő mondatokat írni ilyen esetben(pld kitartok melletted!) és ezeket ő kifigurázta. Visszagondolva tényleg nyalizósak,de akkor,sőt,most is ezeket érzem. Aztán rátért arra,hogy ez a ,,jajj, evészavar így, izomvesztés úgy" csak beképzelt gond nálam. Nem tudom,hogy vagytok ezzel,de én abszolút nem így érzem. Hiába terelem el a gondolataimat, nem táplálom félelemmel a szörnyeket,nem szabadulok meg tőlük,és úgy érzem,kicsúszik a lábam alól a talaj, és közben nem haladok sehova se,csak lefele. Nem érzem magam olyan boldognak,mint az első napokban. A kiütések megint előjöttek,sőt,a heves szívverés is kezd visszatérni. Arról nem beszélve,hogy ismét hanyag vagyok magammal és a környezetemmel, és a zene,az eddigi hatalmas szenvedélyem se tölt el oly nagy boldogsággal. Mintha ismét az orthorexia szűk,homályos kerekébe kerültem volna. Egy kis anorexiával fűszerezve,mert az elmúlt napokban elhagytam a magvakat, hétvégén pedig már gabonaköretet sem fogyasztottam. A következő lépés a zab vagy a kenyér csökkentése? Mert lassan már az alapanyagcsere alá süllyedek, és mellette még tornázok is minden nap,a suliról nem is beszélve. De ez az egyórás veszekedés az önbizalmamat is megcsonkította. Számos barátom mondta már,hogy hűséges vagyok, és őszintén,én ezt el is hiszem,mert valóban nem ismerek olyat,akitől én kezdtem volna leválni,vagy nem álltam volna ki mellette. Ennek ellenére tegnap a barátnőm ezeknek a dolgoknak az ellentétjére világított rá(csak megjegyzem halkan,hogy úgy ismerkedtünk meg,hogy utált engem,aztán elhagyta az összes kedves ismerőse,és nálam keresett barátságot,én meg be is fogadtam,és mellette állok lassan 1 éve) persze ő nem fogta fel,hogy ezekkel a dolgokkal mennyire megbántottam, sőt,szerinte én vágtam a fejéhez sértő mondatokat(mint pld Annyira sajnálom,hogy szenvedsz, remélem jobban leszel, stb) Számos önbizalomnövelő oldalon olvastam,az ilyen ismerősöket le kell rázni. De könyörgöm, ő az egyik legjobb barátnőm! Annyi sok mindenen mentem vele keresztül,és akkor álljak elé,hogy figyu, miattad nem tudok lelkileg gyógyulni,haggyá békibe! Szerintem ez nem normális. De mindegy, hagyjuk is. Végül ennyi volt a szombat.
Vasárnap
Zöldség menü: brokkoli és sárgarépa,a héten harmadjára. És esik a hó(: én szeretem,ha esik,de a készleteim,örülök,ha hétfőn kibírják. Mert túró,az már délutánra nem lesz, holnap már a répát is el kell hagynom, és zabálhatok tripla annyi brokolit, a 3 napra elegendő csirkemellem meg szőrén-szálán eltűnt,hiába volt megpucolva, a vadonatúj, 1 kilós mexikói zöldségkeverékkel együtt, HURRÁ! Tehát ma pangeust kellett ennem, aminek nem csak az íze,de még a zsírtartalma is borzasztó(csirkemell:3,3 g zsír/adag VS pangeus 20,4 g zsír/adag hoszt foggyá le!!!) aztán délután átszámoltuk a nyelvtant a javítókulcs alapján, és kb 45-48 pontom lett(: én örülök neki,mert ez volt a célom. A matekon viszont elcsodálkoztam. Nem lettek számolási hibáim!!! Ez elképesztő!!! Mert eddig mindig azon buktam el,hiába néztem át,és most sikerült! Remélem a fogyásban is ilyen sikereim lesznek. Mert nem adom fel! Falásroham 3 hét alatt csak 1szer jött rám,de az is csak pár másodpercre,aztán amilyen gyorsan jött,olyan sebességgel távozott,és nyomtalanul!:D ja,amúgy a matek kb 33-39 pont lehet. Tudom,nem mindegy, hogy az összpontszám 78 vagy 87, de úgy gondolom, bármennyi is legyen az eredmény, büszke vagyok magamra, mert kihoztam magamból a lehető legtöbbet.
Tudom,tudom,több fogyási beszámolót vártatok,de szerintem megértitek,hogy most a továbbtanulásról érdekesebbeket tudtam csiripelni. Amint tudok pontos adatokat,megírom nektek, de addig is légyszíves írjátok meg kommentbe,hogy nektek hogy sikerült! Sziasztok!
Szombat
A pénteki hisztinek két hatása lehetett volna: 1: teljesen bepánikolok másnap 2: lecsihadok, és a legjobbakra törekszem. Hála Istennek, az utóbbi valósult meg. Megreggeliztem, csomagoltam a szünetre zabkását(ezúttal almával a változatosság kedvéért) rendbe szedtem magam(már amennyire lehet engsm xD) és meditáltam is egy kicsit. Aztán uccu neki a 30 perces útnak. Akkor már nem éreztem izgalmat, viszont amint odaértünk, és kiszálltam a kocsiból elfogott a remegés. Megtudom én ezt csinálni? Képes vagyok rá? Egyáltalán mi a francot keresek én itt? A gimnáziumban egy ismerőssel se találkoztam, és egyedül kellett megkeresnem a kacskaringós folyosókon a termemet, mert szülőket biza nem engedtek fel. Ehhez képpest csak az én emeletemen volt 2 kísérő. Na,nem baj. Kihasználtam azt a 20 percnyi magányos időt egy kis agyi koncentrációra, és magamba mélyültem. Aztán kinyitották a termet, és ne kérdezzétek, mit csináltunk 25 percig, mert senki se tudja. Egyszer-kétszer meg-megszólaltunk, de leginkább mindenki a padon levő,egyébként nem létező firkákat nézte,vagy ellenőrizte, vajon tényleg milliméterre pontosan van-e lerakva az a k.rva parketta. Egyébként nem tagadom, izgultam rendesen,de inkább a kíváncsiság miatt. Vajon lesz-e benne olyan,ami pont nem megy? Olyan lesz,mint a tavalyi? Menni fog? Mi a fogalmazás témája? Amikor megkaptuk, elsőnek lecsekkoltam a fogalmazást, és mivel egyszerűnek találtam a témát,nyugodt szívvel kezdtem bele az első feladatba. Nem tagadom,kellett a 45 perc,pedig eddig mindig kész voltam 30 perc alatt. Nem arról van szó,hogy szöszmöszöltem,csak élesben nyílván alaposabban végzi a munkát az ember. Én örülök,hogy a nyelvtannal kezdtünk,mert úgy fejeztem be,hogy eg biza jól sikerült, egyszerű volt, bemelegítésnek kiváló, és a tízórai is jól esik utána. Bármi legyen mostmár, legalább 1 sikerélménnyel távozhatok. Aha, na de a matek gyerekek...hiába van csak ötösöm matekból, nem vagyok akkora iq betyár a többséggel együtt,hogy teljesítsem azt a lapot,amit adtak. Nekem sajnos nem volt elég 15 perc a regenerálódásra, ezért már az elején hatalmas késésben voltam. Pedig nem stresszeltem rá,csupán nem tudtam felfogni,hogy megint a sorsom a tét. Szerencsére én ilyen esetekben nemhogy leblokkolok,hanem mégjobban sarkallom magam. Úgyhogy belehúztam gyerekek,viszont annál a hülye gyémántnál(aki írt,az tudja,mire gondolok) kifogyott a benzin. Mivel a közelben nem volt kút,el kellett vontatnom magam egy másik kocsival pár kilómétert, hogy tankolni tudjak, és pöfögjek tovább a trabantommal. Vagyis: ott nem tudtam már semmit írni,úgyhogy inkább kihagytam(-5pont:D) de gyerekek,utána olyan szélsebesen száguldottam. Hatalmas megdöbbenésemre a 10-re is tudtam írni,az már más,hogy nem lett max pont,mert az idő szűkössége miatt rosszul olvastam a feladatot,meg az elején kétszer is elszámoltam a dolgokat. De legalább nem 0 pont. Úgyhogy vegyes érzelmekkel indultam haza, és amint telefon és wifi közelbe kerültem,kutakodtam a netes vélemények után. Nos,számítottam arra,hogy néhányan írják,milyen nehéz volt a matek,de hogy 10 emberből kapásból 9 ezt az álláspontot foglalja el,azt nem gondoltam volna. Tehát ez a tény megnyugtatott, mégis rossznak éreztem a sajátomat. Mert nekem mindig számolási hibáim vannak, és nem sikerült átnéznem. Beszéltem a magyar tanárnőmmel, aki megnyugtatott,hogy biztos sikerült, és a felvételit nem író barátaim is érdeklődtek az eredményt illetően. Este végül társalogtam az egyetlen olyan barátonmal, aki szintén írt,akk teljesen el volt keseredve,hogy neki most az egész élete(szószerint) romokban áll. Részletekbe nem szeretnék menni, de ez az egész hatalmas vitává alakult: kinek szarabb az élete, ki a bunkóbb, ki az álszentebb, stb. Nagyon érzékeny pontoknál ütött meg. Pld én képes vagyok túlságosan csöpögő mondatokat írni ilyen esetben(pld kitartok melletted!) és ezeket ő kifigurázta. Visszagondolva tényleg nyalizósak,de akkor,sőt,most is ezeket érzem. Aztán rátért arra,hogy ez a ,,jajj, evészavar így, izomvesztés úgy" csak beképzelt gond nálam. Nem tudom,hogy vagytok ezzel,de én abszolút nem így érzem. Hiába terelem el a gondolataimat, nem táplálom félelemmel a szörnyeket,nem szabadulok meg tőlük,és úgy érzem,kicsúszik a lábam alól a talaj, és közben nem haladok sehova se,csak lefele. Nem érzem magam olyan boldognak,mint az első napokban. A kiütések megint előjöttek,sőt,a heves szívverés is kezd visszatérni. Arról nem beszélve,hogy ismét hanyag vagyok magammal és a környezetemmel, és a zene,az eddigi hatalmas szenvedélyem se tölt el oly nagy boldogsággal. Mintha ismét az orthorexia szűk,homályos kerekébe kerültem volna. Egy kis anorexiával fűszerezve,mert az elmúlt napokban elhagytam a magvakat, hétvégén pedig már gabonaköretet sem fogyasztottam. A következő lépés a zab vagy a kenyér csökkentése? Mert lassan már az alapanyagcsere alá süllyedek, és mellette még tornázok is minden nap,a suliról nem is beszélve. De ez az egyórás veszekedés az önbizalmamat is megcsonkította. Számos barátom mondta már,hogy hűséges vagyok, és őszintén,én ezt el is hiszem,mert valóban nem ismerek olyat,akitől én kezdtem volna leválni,vagy nem álltam volna ki mellette. Ennek ellenére tegnap a barátnőm ezeknek a dolgoknak az ellentétjére világított rá(csak megjegyzem halkan,hogy úgy ismerkedtünk meg,hogy utált engem,aztán elhagyta az összes kedves ismerőse,és nálam keresett barátságot,én meg be is fogadtam,és mellette állok lassan 1 éve) persze ő nem fogta fel,hogy ezekkel a dolgokkal mennyire megbántottam, sőt,szerinte én vágtam a fejéhez sértő mondatokat(mint pld Annyira sajnálom,hogy szenvedsz, remélem jobban leszel, stb) Számos önbizalomnövelő oldalon olvastam,az ilyen ismerősöket le kell rázni. De könyörgöm, ő az egyik legjobb barátnőm! Annyi sok mindenen mentem vele keresztül,és akkor álljak elé,hogy figyu, miattad nem tudok lelkileg gyógyulni,haggyá békibe! Szerintem ez nem normális. De mindegy, hagyjuk is. Végül ennyi volt a szombat.
Vasárnap
Zöldség menü: brokkoli és sárgarépa,a héten harmadjára. És esik a hó(: én szeretem,ha esik,de a készleteim,örülök,ha hétfőn kibírják. Mert túró,az már délutánra nem lesz, holnap már a répát is el kell hagynom, és zabálhatok tripla annyi brokolit, a 3 napra elegendő csirkemellem meg szőrén-szálán eltűnt,hiába volt megpucolva, a vadonatúj, 1 kilós mexikói zöldségkeverékkel együtt, HURRÁ! Tehát ma pangeust kellett ennem, aminek nem csak az íze,de még a zsírtartalma is borzasztó(csirkemell:3,3 g zsír/adag VS pangeus 20,4 g zsír/adag hoszt foggyá le!!!) aztán délután átszámoltuk a nyelvtant a javítókulcs alapján, és kb 45-48 pontom lett(: én örülök neki,mert ez volt a célom. A matekon viszont elcsodálkoztam. Nem lettek számolási hibáim!!! Ez elképesztő!!! Mert eddig mindig azon buktam el,hiába néztem át,és most sikerült! Remélem a fogyásban is ilyen sikereim lesznek. Mert nem adom fel! Falásroham 3 hét alatt csak 1szer jött rám,de az is csak pár másodpercre,aztán amilyen gyorsan jött,olyan sebességgel távozott,és nyomtalanul!:D ja,amúgy a matek kb 33-39 pont lehet. Tudom,nem mindegy, hogy az összpontszám 78 vagy 87, de úgy gondolom, bármennyi is legyen az eredmény, büszke vagyok magamra, mert kihoztam magamból a lehető legtöbbet.
Tudom,tudom,több fogyási beszámolót vártatok,de szerintem megértitek,hogy most a továbbtanulásról érdekesebbeket tudtam csiripelni. Amint tudok pontos adatokat,megírom nektek, de addig is légyszíves írjátok meg kommentbe,hogy nektek hogy sikerült! Sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése