Az első balett óra
Nem,nem szándékoztam ezt a címet adni ezen 3 nap lezárásáról szóló bejegyzésemnek, de muszály nektek mesélnem róla részletesebben is. De előtte még számos hírrel szolgálhatok Nektek.
Hétfő
Ez a fogyás ügy nagyon piszkálta a fantáziámat,és nem tudtam felfogni azt a 3 dekát. Úgyhogy megméreckedtem pizsama nélkül, és gondoljatok most erről az egészről bármit, de 59 helyett 58.3at mutatott a mérleg. A kérdésetekre a válasz, amit kerestek: nem,nem alszok egy kisebb páncélfelszerelésben. Csupán hatalmas,puhi az alvós ruhám,ami egylbként nem csak a mérlegen, de a tükörben is extrémen kövérít. Tehát a reggel, sőt, a hét is jól telt. Reggel nem ápoltam le az arcom,mivel azt vettem észre,fürdés után sokkal hatásosabb,de a többi dolgot megtettem. Padlizsánt pároltam, de őszintén bevallom,még mindig utálom ezt a zöldséget. Pedig ezúttal még meg is sóztam, de még így is alig ment le a torkomon. A lényeg,hogy a végén az összes landolt,de nem a kukába,hanem a pocakomba. Délelőtt ugyan pár pillanatra felvettem a zombi üzemmódot, de azt kell,hogy mondjam,jól telt a sulis idő, azt leszámítva,hogy ezek az órák mindig leszívják az agyam.
És akkor elérkezett a nap fénypontja, amiről én kis huncutka nem is tájékoztattalak benneteket vasárnap,hogy ilyen is lesz. Mentünk a felvételi lapokért. Gyerekek, az a motivációs érzés, boldogság,büszkeség,ami rám tört a látvány láttán. A nyelvtan 46 pontos lett, a matek pedig 36. Magamhoz képest szerintem elképesztő,mert a nyelvtan az csak figyelmességen múlt,apró hibáim lettek,a mateknál pedig nem volt számolási hibám,ami kész csoda. 2 egész feladat nem ment, de nem hibáztatom magam érte, ahol pedig karikázni kellett,az meg mér végképp nem érdekel. A legnagyobb csoda ennek ellenére mégis az,hogy abban a suliban 8.lettem a 137ből, pontosabban 5.legjobb eredménnyel. A matekban 10.lettem, a nyelvtannal pedig a 4.helyen végeztem, 2.legjobb eredménnyel. Szerintem elképesztő,hiszen egy csomó reálost (is) sikerült megelőznöm matekban. De úgy gondolom,ez nem csak az én érdekem, SŐT...szerintem ez csak azon múlott,hogy idén hatalmasat romlott a színvonal, tavaly sokkal jobb eredmények születtek. Az a suli,amelyet elsőnek jelölök, nagyobb túljelentkezéssel rendelkezik, és ott jobbakat is írtak, kitűnő tanulóként. Én meg ,,csak" 98 pontot viszek a bizonyítványaimmal, ugyanis 2 évis négyes voltam matekból. Na,mindegy, 180 pont az szerintem tökéletes,mutatja,hogy a kitűnőségem ellenére középszintű vagyok. A nap további részében valósággal üdültem, és ezúttal a jóga nem maradt el,bár annyira neü élveztem,mint először. Az esti meditáció sajnos elmaradt, nem tudtam rá időt szakítani:/
Kedd
Úgy látszik,mégis csak tudtam volna,hiszen nem számított az,hogy a megszokottnál később aludtam el,sokkal korábban keltem fel. Így van ez,minnél később megy álom a szememre,annál hamarabb pattanok ki az ágyból. Ezt előnyként fogom fel néha,mint most is,mert olyan energikus lendülettel és gyorsasággal lettem készen,hogy tudtam még 1-2 sorozarészt is megtekinteni. A nap folyamán próbáltam kedvesebb és mosolygósabb lenni,de szerintem messze ez a legnehezebb az egész gyógyulási folyamatban. De legalább aznap is sokat nevettem,mert legyek bármennyire nyűgös vagy nyúzott,minden nap sokat nevetek. Ez szerintem már haladás. Viszont az esti tornával nem voltam igazán megelégedve. Szerettem volna 30 percet végigcsinálni,de visszatántorított a ,,kalóriaégetés számláló" (egyes sport alkalmazásokban megtalálható, magasság és súly segítségével kikalkulálja,mennyi kcalt égettél el) ugyanis 400at adott ki. Ezt lehetetlennek tartom,mivel nem igazán izzadtam le,mint 3 db 100-100 kcalossal, ez meg csak 2 gyakorlatsor volt. Ennek ellenére valami mégis visszatartott. Talán a tudat,hogy ha ma több kalóriát égetek el,akkor izomból fogyok, vagy éhező üzemmódba kapcsol a testem, meg stb. Emellé volt pár olyan mozdulat,amit nem tudtam elvégezni,de legalább csináltam valanit. Aztán este leültem 3 hónap alatt először a szüleimmel tévézni. Az Agymenőket néztük,mert aps most nagyon be van tőle zsongva,és azt szavaztuk meg. Igazi kikapcsolódás volt,főleg úgy,hogy közbe kétszer id odaégettem a készülőben levő halamat. Na, aztán a relaxáció megint elmaradt,arra hivatkozva,hogy már rég aludnom kéne,meg ez a kis tévézés úgyis ellazított. Aha, fél óra múlva már éppen aludtam volna,amikor anyukám felébresztett azzal,hogy a macska evett a halból. Na, egész este ezen rágódam,mire fél tizenegyre elszenderedtem.
Szerda
Persze reggel az első dolgom a halszeletek összeszámolása volt,és rögtön kiderült,hogy egy se hibádzik. Na, aztán végül minden gördülékenyen ment,még zenét is tudtam hallgatni. Nap közben nem történt semmi különös,csupán tesi órán tört rám egy apró depiroham, de mit mondjak,régen ez természetes volt,örülök,hogy mára már sikerült a lehető legjobban minimalizálni. A lényeg viszont a délutánon van. Mint olvashattátok is 1-2 hete, a balett tanárnőm temetése mennyire felkavart, és rá 1 hétre kideült,hogy egy régi tanítványa elvállalt minket. A szívem úgy dobogott,mint 6 évvel ezelőtt, az első balett órán. A lányok már majdnem könnyeztek körülöttem. A régi falak,ajtók, öltözők jellegzetes illata minket mindig a hűvösdégre, elhanyagoltságra emlékeztetett, de amint beléptünk, úgy éreztük,visszatértünk a második otthonunkba. Nagyon szokatlan érzés fogott el mindenkit,legalábbis engem biztos. Arra számítottam, az első órán hosszasat beszélgetünk a múltról,jelenről,és jövőről egyaránt. Hát,nem így lett,és ebben a pontban csalódtam is. Felírta a névsort,elmondta az oktatásának néhány alapelvét,és bele is vágtunk. Először örültem neki,hogy milyen jó kis átmozgató óra lesz, nem lesz megerőltető,sőt,mondta,hogy eleinte nagyon könnyű lesz. Hát,a régi tanárunknál is volt hajtás,de persze hobbi szinten, és ha valakinek baja volt, megértette. Pld a spárgát nekem nem is erőltette genetikai és egészségügyi gondok miatt, és a spiccemért se haragudott meg,mert megértette,hogy sokszor befeszül, és akkor sokáig nem tudom használni. Na, nekem néha az ő órái is sok volt(jó értelemben),és ezt szorozzátok be százzal, adjatok hozzá 1 milliót,és akkor még mindig egy hangyányit se értük el azt a szintet. Nehéz,ismeretlen gyakorlatsorok váltották egymást, 15 perces spárganyújtások(nálunk havi egyszer volt 5 perc,khm,a befele fordult térdem nagyon élvezte a tágítást) 20 perces spicc gyakorlat(a bütykös, bokasüllyedéses talpam nagyon boldog volt) és akkor még az erős, gyors ütemű hasizomgyakorlatokról nem is beszélve. Ennek ellenére élveztem,és várom a következő alkalmat, mert ugyan fájdalmas volt, és extrém nehéz,de nem fogom feladni, és szeretem csinálni. Hiszem,hogy változást fogok produkálni,és jó irányba. Ami pedig a ruhát illeti: kinőttem az összes dresszez,ez természetes,tehát ez bugyimutogató,szűk cicanadrágban és egy sztreccses, kinőtt pólóban jelentem meg,mivel ezek voltak a legkényelmesebb cuccaim. Na,képzelhetitek ezek után,milyen a ruhatáram. Szép szóval kifejezve szar. Rosszal pedig..khm...a lényeg,hogy leszartam,miben vagyok, még a tükrökre se figyeltem. Na, de olyan szinten kiégtem,hogy este nem volt erőm tanulni, a vacsorámaz harmad annyi idő alatt faltam be(de mással nem tömtem meg a hasam) és nemhogy meditálásra, de arcápolásra, netezésre, csetelésre, sorozatnézésre nem volt erőm,se energiám. Úgyhogy a relaxációt megint elbuktam, pedig igényli a lelkem, de nincs időm rá. Ahogy az étkezéses naplómra se,amit viszont tényleg restellek. Álmos vagyok, de neü érzem,hogy el tudnék aludni 1 óra alatt. Úgyhogy nagyon háláljátok meg,hogy írtam cikket,mert nem volt kedvem hozzá. Nos, akkor sziasztok! Majd találkozunl hétvégén.
Hétfő
Ez a fogyás ügy nagyon piszkálta a fantáziámat,és nem tudtam felfogni azt a 3 dekát. Úgyhogy megméreckedtem pizsama nélkül, és gondoljatok most erről az egészről bármit, de 59 helyett 58.3at mutatott a mérleg. A kérdésetekre a válasz, amit kerestek: nem,nem alszok egy kisebb páncélfelszerelésben. Csupán hatalmas,puhi az alvós ruhám,ami egylbként nem csak a mérlegen, de a tükörben is extrémen kövérít. Tehát a reggel, sőt, a hét is jól telt. Reggel nem ápoltam le az arcom,mivel azt vettem észre,fürdés után sokkal hatásosabb,de a többi dolgot megtettem. Padlizsánt pároltam, de őszintén bevallom,még mindig utálom ezt a zöldséget. Pedig ezúttal még meg is sóztam, de még így is alig ment le a torkomon. A lényeg,hogy a végén az összes landolt,de nem a kukába,hanem a pocakomba. Délelőtt ugyan pár pillanatra felvettem a zombi üzemmódot, de azt kell,hogy mondjam,jól telt a sulis idő, azt leszámítva,hogy ezek az órák mindig leszívják az agyam.
És akkor elérkezett a nap fénypontja, amiről én kis huncutka nem is tájékoztattalak benneteket vasárnap,hogy ilyen is lesz. Mentünk a felvételi lapokért. Gyerekek, az a motivációs érzés, boldogság,büszkeség,ami rám tört a látvány láttán. A nyelvtan 46 pontos lett, a matek pedig 36. Magamhoz képest szerintem elképesztő,mert a nyelvtan az csak figyelmességen múlt,apró hibáim lettek,a mateknál pedig nem volt számolási hibám,ami kész csoda. 2 egész feladat nem ment, de nem hibáztatom magam érte, ahol pedig karikázni kellett,az meg mér végképp nem érdekel. A legnagyobb csoda ennek ellenére mégis az,hogy abban a suliban 8.lettem a 137ből, pontosabban 5.legjobb eredménnyel. A matekban 10.lettem, a nyelvtannal pedig a 4.helyen végeztem, 2.legjobb eredménnyel. Szerintem elképesztő,hiszen egy csomó reálost (is) sikerült megelőznöm matekban. De úgy gondolom,ez nem csak az én érdekem, SŐT...szerintem ez csak azon múlott,hogy idén hatalmasat romlott a színvonal, tavaly sokkal jobb eredmények születtek. Az a suli,amelyet elsőnek jelölök, nagyobb túljelentkezéssel rendelkezik, és ott jobbakat is írtak, kitűnő tanulóként. Én meg ,,csak" 98 pontot viszek a bizonyítványaimmal, ugyanis 2 évis négyes voltam matekból. Na,mindegy, 180 pont az szerintem tökéletes,mutatja,hogy a kitűnőségem ellenére középszintű vagyok. A nap további részében valósággal üdültem, és ezúttal a jóga nem maradt el,bár annyira neü élveztem,mint először. Az esti meditáció sajnos elmaradt, nem tudtam rá időt szakítani:/
Kedd
Úgy látszik,mégis csak tudtam volna,hiszen nem számított az,hogy a megszokottnál később aludtam el,sokkal korábban keltem fel. Így van ez,minnél később megy álom a szememre,annál hamarabb pattanok ki az ágyból. Ezt előnyként fogom fel néha,mint most is,mert olyan energikus lendülettel és gyorsasággal lettem készen,hogy tudtam még 1-2 sorozarészt is megtekinteni. A nap folyamán próbáltam kedvesebb és mosolygósabb lenni,de szerintem messze ez a legnehezebb az egész gyógyulási folyamatban. De legalább aznap is sokat nevettem,mert legyek bármennyire nyűgös vagy nyúzott,minden nap sokat nevetek. Ez szerintem már haladás. Viszont az esti tornával nem voltam igazán megelégedve. Szerettem volna 30 percet végigcsinálni,de visszatántorított a ,,kalóriaégetés számláló" (egyes sport alkalmazásokban megtalálható, magasság és súly segítségével kikalkulálja,mennyi kcalt égettél el) ugyanis 400at adott ki. Ezt lehetetlennek tartom,mivel nem igazán izzadtam le,mint 3 db 100-100 kcalossal, ez meg csak 2 gyakorlatsor volt. Ennek ellenére valami mégis visszatartott. Talán a tudat,hogy ha ma több kalóriát égetek el,akkor izomból fogyok, vagy éhező üzemmódba kapcsol a testem, meg stb. Emellé volt pár olyan mozdulat,amit nem tudtam elvégezni,de legalább csináltam valanit. Aztán este leültem 3 hónap alatt először a szüleimmel tévézni. Az Agymenőket néztük,mert aps most nagyon be van tőle zsongva,és azt szavaztuk meg. Igazi kikapcsolódás volt,főleg úgy,hogy közbe kétszer id odaégettem a készülőben levő halamat. Na, aztán a relaxáció megint elmaradt,arra hivatkozva,hogy már rég aludnom kéne,meg ez a kis tévézés úgyis ellazított. Aha, fél óra múlva már éppen aludtam volna,amikor anyukám felébresztett azzal,hogy a macska evett a halból. Na, egész este ezen rágódam,mire fél tizenegyre elszenderedtem.
Szerda
Persze reggel az első dolgom a halszeletek összeszámolása volt,és rögtön kiderült,hogy egy se hibádzik. Na, aztán végül minden gördülékenyen ment,még zenét is tudtam hallgatni. Nap közben nem történt semmi különös,csupán tesi órán tört rám egy apró depiroham, de mit mondjak,régen ez természetes volt,örülök,hogy mára már sikerült a lehető legjobban minimalizálni. A lényeg viszont a délutánon van. Mint olvashattátok is 1-2 hete, a balett tanárnőm temetése mennyire felkavart, és rá 1 hétre kideült,hogy egy régi tanítványa elvállalt minket. A szívem úgy dobogott,mint 6 évvel ezelőtt, az első balett órán. A lányok már majdnem könnyeztek körülöttem. A régi falak,ajtók, öltözők jellegzetes illata minket mindig a hűvösdégre, elhanyagoltságra emlékeztetett, de amint beléptünk, úgy éreztük,visszatértünk a második otthonunkba. Nagyon szokatlan érzés fogott el mindenkit,legalábbis engem biztos. Arra számítottam, az első órán hosszasat beszélgetünk a múltról,jelenről,és jövőről egyaránt. Hát,nem így lett,és ebben a pontban csalódtam is. Felírta a névsort,elmondta az oktatásának néhány alapelvét,és bele is vágtunk. Először örültem neki,hogy milyen jó kis átmozgató óra lesz, nem lesz megerőltető,sőt,mondta,hogy eleinte nagyon könnyű lesz. Hát,a régi tanárunknál is volt hajtás,de persze hobbi szinten, és ha valakinek baja volt, megértette. Pld a spárgát nekem nem is erőltette genetikai és egészségügyi gondok miatt, és a spiccemért se haragudott meg,mert megértette,hogy sokszor befeszül, és akkor sokáig nem tudom használni. Na, nekem néha az ő órái is sok volt(jó értelemben),és ezt szorozzátok be százzal, adjatok hozzá 1 milliót,és akkor még mindig egy hangyányit se értük el azt a szintet. Nehéz,ismeretlen gyakorlatsorok váltották egymást, 15 perces spárganyújtások(nálunk havi egyszer volt 5 perc,khm,a befele fordult térdem nagyon élvezte a tágítást) 20 perces spicc gyakorlat(a bütykös, bokasüllyedéses talpam nagyon boldog volt) és akkor még az erős, gyors ütemű hasizomgyakorlatokról nem is beszélve. Ennek ellenére élveztem,és várom a következő alkalmat, mert ugyan fájdalmas volt, és extrém nehéz,de nem fogom feladni, és szeretem csinálni. Hiszem,hogy változást fogok produkálni,és jó irányba. Ami pedig a ruhát illeti: kinőttem az összes dresszez,ez természetes,tehát ez bugyimutogató,szűk cicanadrágban és egy sztreccses, kinőtt pólóban jelentem meg,mivel ezek voltak a legkényelmesebb cuccaim. Na,képzelhetitek ezek után,milyen a ruhatáram. Szép szóval kifejezve szar. Rosszal pedig..khm...a lényeg,hogy leszartam,miben vagyok, még a tükrökre se figyeltem. Na, de olyan szinten kiégtem,hogy este nem volt erőm tanulni, a vacsorámaz harmad annyi idő alatt faltam be(de mással nem tömtem meg a hasam) és nemhogy meditálásra, de arcápolásra, netezésre, csetelésre, sorozatnézésre nem volt erőm,se energiám. Úgyhogy a relaxációt megint elbuktam, pedig igényli a lelkem, de nincs időm rá. Ahogy az étkezéses naplómra se,amit viszont tényleg restellek. Álmos vagyok, de neü érzem,hogy el tudnék aludni 1 óra alatt. Úgyhogy nagyon háláljátok meg,hogy írtam cikket,mert nem volt kedvem hozzá. Nos, akkor sziasztok! Majd találkozunl hétvégén.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése