#mystory Gyógyulás első látásra?
Az,hogy szerelem van-e első látásra, fogalmam sincs, viszont az,hogy gyógyulás létezik-e, arra egy határozott válaszom van: NINCS! Legalább is az én történetemben. Ha Nektek más tapasztalatotok van, kérlek írjátok le a kommentszekcióba! Köszi(:
Az én anorexiám olyan gyenge kötélen táncolt már március vége felé,hogy egy fél óra kellett ahhoz,hogy ki legyen írtva. A szüleim már hetekkel az eset előtt piszkáltak,hogy majd a pajzsmirigyem, meg nem jön meg soha(a Mikulás, mert rosszcsont voltam:D) meg kórházba kerülök,meg stb. Na, de a névnapom előtt nem sokkal leültettek, és keményen elbeszélgettek velem. Azt parancsolták meg nekem,hogy egyek meg két hatalmas almát(kb.400-500 g) és fejezzem be ezt az egészet. Őszintén, ha kedvesen elbeszélgettek velem volna 1 órát, és nem zavarják le erőszakosan fél óra alatt,most lehet,hogy nem beszélnék nektek a jelenlegi evészavaraimról. Mert sajna ez az egész rossz irányba vette a fejleményeket. Ugyan az evés után dühös voltam, bűnösnek éreztem magam, és mérgemben az összes étkezési naplómat széttéptem, másnap már eltűnt az összes anorexiára utaló jel. De tényleg. Úgy éreztem,mintha eddig egy középkori kínzáson mentem volna keresztül,és most pedig feloldoztak volna. A fejemben az járt,hogy mostmár mindegy, együnk egy jót. Na, így híztam fel 3 nap alatt 3 kilót. Viszont amikor a tükörbe néztem a 43 kilómmal, kövérnek láttam magam. Le is fotóztam, és ez az egyetlen fotó, amit a mai napig tartogatok a galériámban, mert őszintén megmondva, egész szép hasam volt(: persze tudom,hogy a lábam és a karom betegesen vékony volt emellé,és ez rontott is az összképen. Csak egyszerűen nem akarom kitörölni...még...
Na, szóval kezdtem utána olvasgatni az anorexia után való hízásról,és ezek a hírek nagyon megdöbbentettek. Úgyhogy tenni akartam a kövérség ellen. Beírtam a gugliba,hogy egészséges életmód, és elkezdtem egy új füzetbe másolgatni az adatokat. Gyorsan ki is dolgoztam egy 1000 kcalos étrendet, és el is meséltem anyumnak. Őt nagyon nem kötötte le,hogy a kicsi lánya szeretne egészségesen enni, de beleegyezett. Ugyan eleinte csak 700 kcalt ettem, de azokat normális táplálékból fedeztem. Főtt tojást, halkonzevet, csirkemellet, és görögsalátát ettem főételként, nasinak pedig gyümölcsöket és rászoktam a natúr joghurtra is. Gyümölcsleveket préseltem, és cukor helyett édesítőszert raktam bele. A fehér pékárukat lecseréltem magvas kenyérre. És hasizom gyakorlatok helyett ugrálóköteleztem. Kirobbanó formában voltam, és nagyon élveztem, amit csináltam, csak hát jöttek a falásrohamok. Az egészséges napokon semmit nem híztam, viszont hétvégén feljött 1-1 kg falásrohamok miatt. Igazából nem éreztem magamat bűnösnek, és nem szégyeltem enni sem, de valamiért mégsem írtam le a füzetembe őket. És így könnyű volt az áprilisi döntőre felhíznom 50 kilóra, főleg úgy,hogy előtte még húsvét is volt. A tervezett szoknya csak úgy jött föl rám,ha behúztam a hasam, a dressz szorított, az állandó evésekről és puffadásról nem beszélve. Borzasztósn kövérnek éreztem magam, de hogy őszinte legyek, nem érdekelt, én továbbra is ettem. Ismét találkoztam a régi ismerősömel, aki azt nyilatkozta,hogy így sokkal jobban nézek ki. Azon a versenyen készült egy fotó rólam, és őszintén megmondva, tényleg csinos voltam. A verseny után már nem 700-1000 tartomány között mozogtam, hanem 1000-1400 között. Egyre több húst ettem, visszaszoktam a levesre, és az ugrálókötél mellett eljártam futni is. A futás nem volt a legmegfelelőbben tervezve, úgyhogy 1 hónap után olyan durván lesérültem,hogy abba kellett hagynom minden sportot(még a balettot is 1-2 hétre). Az agyam pedig ezt a leállást úgy érzékelte,hogy akkor megint lehet sokat enni. Május elején olyan durván elszabadult velem a ló,hogy 1 hónap alatt 1 kiló szökött fel. Akkor volt az osztálykirándulásom is, és emlékszem, állandóan kaját vettem a zsebpénzemből, és mindenki furán nézett rám,hogy miért zabálok ennyit. És júniusban kezdtem bele egy olyan életmódváltásba 54 kilósan, ami miatt mondom azt,hogy nincs gyógyulás első látásra. De az majd a következő korszakom lesz.
Az én anorexiám olyan gyenge kötélen táncolt már március vége felé,hogy egy fél óra kellett ahhoz,hogy ki legyen írtva. A szüleim már hetekkel az eset előtt piszkáltak,hogy majd a pajzsmirigyem, meg nem jön meg soha(a Mikulás, mert rosszcsont voltam:D) meg kórházba kerülök,meg stb. Na, de a névnapom előtt nem sokkal leültettek, és keményen elbeszélgettek velem. Azt parancsolták meg nekem,hogy egyek meg két hatalmas almát(kb.400-500 g) és fejezzem be ezt az egészet. Őszintén, ha kedvesen elbeszélgettek velem volna 1 órát, és nem zavarják le erőszakosan fél óra alatt,most lehet,hogy nem beszélnék nektek a jelenlegi evészavaraimról. Mert sajna ez az egész rossz irányba vette a fejleményeket. Ugyan az evés után dühös voltam, bűnösnek éreztem magam, és mérgemben az összes étkezési naplómat széttéptem, másnap már eltűnt az összes anorexiára utaló jel. De tényleg. Úgy éreztem,mintha eddig egy középkori kínzáson mentem volna keresztül,és most pedig feloldoztak volna. A fejemben az járt,hogy mostmár mindegy, együnk egy jót. Na, így híztam fel 3 nap alatt 3 kilót. Viszont amikor a tükörbe néztem a 43 kilómmal, kövérnek láttam magam. Le is fotóztam, és ez az egyetlen fotó, amit a mai napig tartogatok a galériámban, mert őszintén megmondva, egész szép hasam volt(: persze tudom,hogy a lábam és a karom betegesen vékony volt emellé,és ez rontott is az összképen. Csak egyszerűen nem akarom kitörölni...még...
Na, szóval kezdtem utána olvasgatni az anorexia után való hízásról,és ezek a hírek nagyon megdöbbentettek. Úgyhogy tenni akartam a kövérség ellen. Beírtam a gugliba,hogy egészséges életmód, és elkezdtem egy új füzetbe másolgatni az adatokat. Gyorsan ki is dolgoztam egy 1000 kcalos étrendet, és el is meséltem anyumnak. Őt nagyon nem kötötte le,hogy a kicsi lánya szeretne egészségesen enni, de beleegyezett. Ugyan eleinte csak 700 kcalt ettem, de azokat normális táplálékból fedeztem. Főtt tojást, halkonzevet, csirkemellet, és görögsalátát ettem főételként, nasinak pedig gyümölcsöket és rászoktam a natúr joghurtra is. Gyümölcsleveket préseltem, és cukor helyett édesítőszert raktam bele. A fehér pékárukat lecseréltem magvas kenyérre. És hasizom gyakorlatok helyett ugrálóköteleztem. Kirobbanó formában voltam, és nagyon élveztem, amit csináltam, csak hát jöttek a falásrohamok. Az egészséges napokon semmit nem híztam, viszont hétvégén feljött 1-1 kg falásrohamok miatt. Igazából nem éreztem magamat bűnösnek, és nem szégyeltem enni sem, de valamiért mégsem írtam le a füzetembe őket. És így könnyű volt az áprilisi döntőre felhíznom 50 kilóra, főleg úgy,hogy előtte még húsvét is volt. A tervezett szoknya csak úgy jött föl rám,ha behúztam a hasam, a dressz szorított, az állandó evésekről és puffadásról nem beszélve. Borzasztósn kövérnek éreztem magam, de hogy őszinte legyek, nem érdekelt, én továbbra is ettem. Ismét találkoztam a régi ismerősömel, aki azt nyilatkozta,hogy így sokkal jobban nézek ki. Azon a versenyen készült egy fotó rólam, és őszintén megmondva, tényleg csinos voltam. A verseny után már nem 700-1000 tartomány között mozogtam, hanem 1000-1400 között. Egyre több húst ettem, visszaszoktam a levesre, és az ugrálókötél mellett eljártam futni is. A futás nem volt a legmegfelelőbben tervezve, úgyhogy 1 hónap után olyan durván lesérültem,hogy abba kellett hagynom minden sportot(még a balettot is 1-2 hétre). Az agyam pedig ezt a leállást úgy érzékelte,hogy akkor megint lehet sokat enni. Május elején olyan durván elszabadult velem a ló,hogy 1 hónap alatt 1 kiló szökött fel. Akkor volt az osztálykirándulásom is, és emlékszem, állandóan kaját vettem a zsebpénzemből, és mindenki furán nézett rám,hogy miért zabálok ennyit. És júniusban kezdtem bele egy olyan életmódváltásba 54 kilósan, ami miatt mondom azt,hogy nincs gyógyulás első látásra. De az majd a következő korszakom lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése