A diétás lány

Sziasztok! Nagyon,nagyon régen írtam, és teljesen akaratlanul sikerült hosszabb ,,mosolyszünetet"tartanom az előző eltűnésemnél. Nagyon,de nagyon jól esne mindnyájunknak,ha csodálatos hírekkel szolgálhatnék,de el kell,hogy keserítselek titeket: nagyon rosszul vagyok. Egyébként sem akartam írni tanév végén. Ott volt az osztálykirándulás, dök nap, ballagás, tanárbúcsúztató. Azért hanyagoltam a blogolást akkoriban, mert nem akartam feljönni arra a helyre, ahol a múltammal szembesülhetek. Hát előbbi sikerült,de utóbbi nem. Sokszor néztük vissza a közös képeket az osztállyal, régebbi írásaimat kaphattam vissza, és rengetegszer jutott eszembe az: hogy most is álboldog vagyok. Milyen jó lenne,ha most valóban nem lennék depis és elhízott, azt vehetnék fel,amit csak szeretnék,ráadásul jól állna, és felszabadult lennék. De csak áltatom magam. 1-1 jó esemény után mindig síróroham jött rám, ami mindig 1 gondolatig vezetett: az élet milyen gyorsan lepörög előttem. Mennyi mindenen vagyok túl,é

Nem tudom,hogy vagytok vele,de én utálom az olyan cikkeket, amelyek címében fel van tűntetve a biztosan szó. Te is biztos szeretni fogod ezt a sütit, Te is biztos el fogsz ájulni xy ruhájától, stb. Na,nekem csak ne ígérgessen előre ilyeneket senki, mert van külön véleményem. Ami vagy valóban egyezik a kedves cikkíróval, vagy merőben más, és gondolom ti is sejtitek, hogy több esetben inkább az utóbbi érvényesül. De hagyjuk a siket dumát, sírjunk együtt sorstársaim,mert a csapott váll nem egy leányálom, sőt...aki pedig kívülálló, adjon hálát, és nevessen egy jót! 1. Alvásproblémák Na, már itt,az első pontnál le kell szögeznem, nem minden dologgal lehet azonosulni. Mert alvásproblémákkal küzködhet egy normális vállú ember is, valamint nem minden csapott vállú nem tud aludni rendesen. Nálam más szempontok miatt is befigyel az alvászavar, de nagy szerepe van a csapott vállamnak is. Egészen egyszerű magyarázata van. Fáj. Mivel kicsi a vállam, görnyedve tudok elaludni, amivel mégjobban szé

Mindig kiharcolom az igazamat,de most azt kívánom, bár tévedtem volna. Ugyanis még csak pár nap telt el a nyárból, de már most olyan depressziós lettem, hogy ilyen durva érzéseket még sose tapasztaltam. Még ahhoz sincs kedvem, amit eddig legalább megcsináltam! Kezdjük a legnagyobb problémámmal, a tanulással. Én nagyon szeretek tanulni, de az elnyomottság miatt alig tudtam összekaparni 2 óra felkészülést a kémia tzre. Egyszerűen lefárasztott, nyomasztott. Szerencsére ez az utolsó nagy doga, úgyhogy nincs mitől félnem. Na,de mi van a rejtvényfejtéssel, biciklizéssel, netezéssel? Bár utóbbiban még van valamicske élvezet, de előbbi kettőt már egyáltalán,vagy alig művelem. Pedig imádtam őket. Egyszerűen már ezek se tudnak boldogságot belém lehelni. Már több, mint 2 hónapja nem nyitottam ki rejtvényújságot(tudom, mert 2 hetente jön, és már vagy 4-5 van a polcon félretéve ,,szűkösebb időkre"). Biciklizni ugyan voltam tegnap, de csak félórás túrára, és az se kötött le, unatkoztam. Ott tar

Tegnap érdekes dolgok történtek. Most egy rövid bejegyzést szeretnék írni, nem akarom túlbonyolítani a dolgokat. Tesi órán pingpongoztam iróniás barátnőmmel. Mindenféléről beszélgettünk, mígnem valahogy csal elkanyarodtunk a lelki állapotomhoz. Ez még nem olyan rossz,de ahogy elkezdte sorolni, milyen bajaim vannak, kibuggyant belőlem a nevetés. Nem tudom, és nem is értem, miért. Csak nevettem azon,hogy szerinte túlságosan utálom magam, nem vagyok annyira kövér,csak molett, és nem normális,hogy zabálok. Na,de a röhögésemen mégjobban felháborodott,így fenyegetésbe kezdett: ha nem mondok el mindent anyumnak 2 héten belül, akkor a ballagáson fog kitálalni. Na,hát érzékeny pontra tapintott,ugye. Tudom,jót akar,de ez azért túlzás még tőle is. Úgyhogy hazamentem, megettem egy croassaintot, egy fagyit, egy kis epres sütit, meg derelyét, és meglepő módon még aznap elmondtam neki mindent. Vagyis majdnem mindent, burkolt formában. Hát ja, nem is akadt ki, csak annyit mondott, majd segít a nyári s