Uncsi hétvége
Őszinte leszek: mint mindig, ennek a hétnek a vége sem tartogatott érdekfeszítő kalandokat,vagy éppen hatalmas sikereket,mert tulajdonképpen az idő 90-át bent töltöttem,de mivel ígértem a beszámolót,rizsálok majd valamiről-persze barnán(; (remélem értettétek ezt a hülye szóviccet) úgyhogy vágjunk bele!
Szombat
Ha úgy nézzük, ez az igazi fogyókúrás reggelem ebben az évben, és eléggé szokatlan volt, de tetszett. Délelőtt szembesültem azzal,hogy nincs itthon túró,joghurt, a zabpehely sem sokáig bírja ki, és hús is csak mára van. Mit volt mit tenni, elbicikliztem a boltba, és hosszas számolgatások és fejtörések után készen is lettem a raktár feltöltésével, és az anyagcsere beindulása mellett egy kis esőt is kaptam. De ez van,valamit valamiért. A délután további menetében nem volt semmi gond,bár tettem egy kis újdonságot. Fél órával eltoltam az étkezéseket,hogy tovább fent maradjak zenét hallgatni. Ez azért is furcsa, mert a beteges orthorexiám miatt erre nem volt példa. De végül megtettem, és képzeljétek,nagyon jól is esett. Bár az arcpakolások majdnem elmaradtak, de lefekvés előtt azokkal is végeztem, és ismét meditáltam 5 percet. Sajnos többet nem sikerült, mert azt hittem,valaki kiment a konyhába, és akkor meglátott volna engem. A gyors felébredés után persze észrevettem,hogy csak a macska volt, de attól függetlenűl úgy érzem,egyre jobban el tudom terelni a gondolataimat, és az agyamat pár percre kikapcsolni.
Vasárnap
Őszinte leszek: ráálltam a mérlegre. Egy hosszas párbeszéd zajlott le a fejemben, hogy tegyem e,ne tegyem, és az előbbi győzött. Mert tulajdonképpen csak tudni akartam, jó fele indultam e el, mert étkezések előtt kb. fél órával már éhes vagyok, ennek ellenére nem érzek gyengülést, sőt: de meg akartam bizonyosodni arról,hogy érdemes e csinálni,vagy egyek annyit,amennyit a szervezetem igényel. És én nem hittem a szememnek: 8 dkg fogyás!!! Oké,ez tudom,hülyén hangozhat egyeseknek, de ezzel legalább tudom,hogy normális ütemben haladok, az izom marad, a háj távozik. Na, ezután a délelőttöm egész jól telt. Rejtvényt fejtettem, és tanultam. Bár a kajákkal néha megküzdök, de 1 hét után kijelenthetem: abszolút nem sóvárgok a junk foodok iránt, nincsennek mentális betegségre utaló gondolataim, és még a heves szívverés is eltűnt. Ha valaki ezt mondta volna nekem 1-2 hete, akkor csak bánatosan legyintettem volna rajta. És még most is alig hiszem el,hogy boldogabb vagyok. És egészségesebb. És sikereket értem el. És még megannyi élmény vár rám. Elképesztő. Másfél évig szenvedtem a bajaimmal, és most,hogy itt tartok: a megoldás végig ag orrom előtt volt,csak nem láttam ki a fekete napszemüvegtől, és csak tapogatóztam,amelyeknek a vége mindig az lett,hogy az ujjam megismerkedett pár éles tárggyal. És most,hogy levettem a szemüveget, és beengedtem a napsugarat,sokkal tisztábban látok. Tehát dolgot tanácsolok Nektek!
-írjatok blogot. Vagy akár naplót,mintha megosztanátok írásban valakivel az érzéseiteket. Régen olvasgam egy nagyon érdekes és tanulságos anorexia blogot,aminek az üzemeltetője valójában ő maga sem tudja,miért lett evészavaros. 3 év után, még mindig betegen kezdte leírni a történetét,majd amikor a jelenhez ért, elmondta, ismét kórházba megy. Nos, és lássatok csodát: lassan ugyan, de elindult a gyógyulás útján a blog indításának köszönhetően (is). Engem ő inspirált,mert úgy gondoltam,ha neki sikerült így,akkor nekem miért ne? Ha akarjátok, belinkelem kommentben.
- legyetek nyitottabbak a világra! Legyetek sokat kint, járjatok el szórakozni, mosolyogjatok többet. Könnyű mondani, nehéz megtenni az első lépéseket,de amint belekóstoltok, gyerekjáték lesz!
-higgyetek a változásban! Nem egyik napról a másikra lesz meg az eredmény, bármibe is kezdessz bele, de addig is élvezd a menetét!
Ha gondoljátok, írok még tanácsokat. Találkozzunk szerdán!(;
Szombat
Ha úgy nézzük, ez az igazi fogyókúrás reggelem ebben az évben, és eléggé szokatlan volt, de tetszett. Délelőtt szembesültem azzal,hogy nincs itthon túró,joghurt, a zabpehely sem sokáig bírja ki, és hús is csak mára van. Mit volt mit tenni, elbicikliztem a boltba, és hosszas számolgatások és fejtörések után készen is lettem a raktár feltöltésével, és az anyagcsere beindulása mellett egy kis esőt is kaptam. De ez van,valamit valamiért. A délután további menetében nem volt semmi gond,bár tettem egy kis újdonságot. Fél órával eltoltam az étkezéseket,hogy tovább fent maradjak zenét hallgatni. Ez azért is furcsa, mert a beteges orthorexiám miatt erre nem volt példa. De végül megtettem, és képzeljétek,nagyon jól is esett. Bár az arcpakolások majdnem elmaradtak, de lefekvés előtt azokkal is végeztem, és ismét meditáltam 5 percet. Sajnos többet nem sikerült, mert azt hittem,valaki kiment a konyhába, és akkor meglátott volna engem. A gyors felébredés után persze észrevettem,hogy csak a macska volt, de attól függetlenűl úgy érzem,egyre jobban el tudom terelni a gondolataimat, és az agyamat pár percre kikapcsolni.
Vasárnap
Őszinte leszek: ráálltam a mérlegre. Egy hosszas párbeszéd zajlott le a fejemben, hogy tegyem e,ne tegyem, és az előbbi győzött. Mert tulajdonképpen csak tudni akartam, jó fele indultam e el, mert étkezések előtt kb. fél órával már éhes vagyok, ennek ellenére nem érzek gyengülést, sőt: de meg akartam bizonyosodni arról,hogy érdemes e csinálni,vagy egyek annyit,amennyit a szervezetem igényel. És én nem hittem a szememnek: 8 dkg fogyás!!! Oké,ez tudom,hülyén hangozhat egyeseknek, de ezzel legalább tudom,hogy normális ütemben haladok, az izom marad, a háj távozik. Na, ezután a délelőttöm egész jól telt. Rejtvényt fejtettem, és tanultam. Bár a kajákkal néha megküzdök, de 1 hét után kijelenthetem: abszolút nem sóvárgok a junk foodok iránt, nincsennek mentális betegségre utaló gondolataim, és még a heves szívverés is eltűnt. Ha valaki ezt mondta volna nekem 1-2 hete, akkor csak bánatosan legyintettem volna rajta. És még most is alig hiszem el,hogy boldogabb vagyok. És egészségesebb. És sikereket értem el. És még megannyi élmény vár rám. Elképesztő. Másfél évig szenvedtem a bajaimmal, és most,hogy itt tartok: a megoldás végig ag orrom előtt volt,csak nem láttam ki a fekete napszemüvegtől, és csak tapogatóztam,amelyeknek a vége mindig az lett,hogy az ujjam megismerkedett pár éles tárggyal. És most,hogy levettem a szemüveget, és beengedtem a napsugarat,sokkal tisztábban látok. Tehát dolgot tanácsolok Nektek!
-írjatok blogot. Vagy akár naplót,mintha megosztanátok írásban valakivel az érzéseiteket. Régen olvasgam egy nagyon érdekes és tanulságos anorexia blogot,aminek az üzemeltetője valójában ő maga sem tudja,miért lett evészavaros. 3 év után, még mindig betegen kezdte leírni a történetét,majd amikor a jelenhez ért, elmondta, ismét kórházba megy. Nos, és lássatok csodát: lassan ugyan, de elindult a gyógyulás útján a blog indításának köszönhetően (is). Engem ő inspirált,mert úgy gondoltam,ha neki sikerült így,akkor nekem miért ne? Ha akarjátok, belinkelem kommentben.
- legyetek nyitottabbak a világra! Legyetek sokat kint, járjatok el szórakozni, mosolyogjatok többet. Könnyű mondani, nehéz megtenni az első lépéseket,de amint belekóstoltok, gyerekjáték lesz!
-higgyetek a változásban! Nem egyik napról a másikra lesz meg az eredmény, bármibe is kezdessz bele, de addig is élvezd a menetét!
Ha gondoljátok, írok még tanácsokat. Találkozzunk szerdán!(;
Megjegyzések
Megjegyzés küldése