Sikerek:D
Tudom,tudom, tegnap kellett volna jelentkeznem, de nem sikerült összefoglalnom a szerdát és a csütörtököt időhiány miatt, ezért úgy gondoltam, ha már péntek este 9kor nem tudok aludni, vágjunk bele,és hozzuk be a lemaradást!
Szerda
Rengeteg dolgot terveztem aznapra. Először is a hajmosást. Mert ugyan az előző 2 napban is hajat mostam, mára már borzalmas lett. Mintha tegnap nem kókuszolajat kentem volna rá,hanem befújtam volna hajlakkal. Tulajdonképpen tapintani lehetett a zsírt rajta, pedig most kimostam. Gondoltam, adok még egy esélyt ennek a noku sampon korszaknak, és milyen jól tettem: gyerekek, ez elképesztő, a tojás csodákra képes! Én szóhoz se jutottam. Oké, sajnos a fehérje nem tesz csodást a töredezett hajszálakkal, de a frizurám abszolút egyenesebb lett, és nem göndrödött be annyira. Úgyhogy ebből is látszik, még ha valami nem is tűnik jónak elsőre, pedig biztosak voltatok benne, ne haggyátok fel, mert nekem sikerült végül ez az egész! Bár még ezzel a kókuszolajjal jó lenne még kísérletezni, mert a töredezésen kicsit javított, legalább csak az alsó, legszárazabb réteget vele bekenni, bár az macerás.
De természetesen előtte is történtek dolgok. Például elkezdtem kísérletezni az étkezések cserélgetésével. Délelőtt, a suliban rengeteg energiát használok fel, ezért a szénhidrátszegény salátát átraktam vacsorára, a zabkását, amit eddig edzés előtt fogyasztottam, tíz órára került, és kizárásos alapon a túrókrémet ettem meg délután. Ja, csak számolnom kellett volna azzal, hogy nyáron is túrót meg joghurtot ettem mozgás előtt, és mindig felfordult tőle a gyomrom. Na, ez a hatás persze szerdán sem maradhatott ki, pedig csak fél órás hullahoppot tartottam. Mert a hasizmom még mindig izomlázas volt, bár már kezdett enyhülni.
Aztán arról nem beszélve,hogy az arcpakolással lebuktam. Mert aamikor egyedül voltam otthon, elfelejtettem, ezért fürdés után kellett megtennem, és...eléggé sokat nevettünk azon,hogy nézek ki. De végülis gyorsan megszokták, és nem tettek beszólásokat.
Csütörtök
Ma már túrókrémet vittem a suliba, de őszinte legyek, nem tettem szívesen. Mert emlékeztet egy eléggé rossz korszakomra(majd mesélek róla), és azt se fogom elfelejteni, amikor megrohadt a táskámban a hozzá tartozó gyümölcs, vagy hogy éppen kifolyt az egész,mert pont akkor ment tönkre az a doboz, amibe vittem. Egyébként néztek is rám furcsán sokan, hogy miért eszek ilyen ,,vackokat".
De hát, a nap fénypontja messze az volt,amikor számomra nem igazán szimpatikus osztálytársak szarkazmus nélkül jegyezték meg,milyen szép az arcom. Hát gyerekek,volt itt hatalmas ámulás az én részemről,hogy csak na. És higgyétek, ez az apró siker motivál arra,hogy folytassam, és tegyek még többet. Eleinte vicces vagy gusztustalan volt az,hogy többnapos banánt kenegetek magamra, de pár nap alatt ilyen eredményeket lehet vele elérni! És még az illata is finom:D
Viszont már az akkori reggel is rohanással kezdődött. A tervezett illatszer recept kihasználása, a meditáció, a rendrakás, sőt, még a felágyazás se sikerült, ami azért egy kicsit lelombozott, de továbbra is rendíthetetlen vagyok, annak ellenére, hogy este kilenckor derült ki,nincs reggelire elég tojás, ezért teljesen meg kellett variálnom az étrendem.
Péntek
Amilyen nyugodtan indult a reggel itthon, olyan kapkodósan siettem a suliba. A sztori elég hosszú, és a blog szempontjából érdektelen is, de nem a kaja miatt...na jó, elárulom. Voltam olyan ügyes,hogy rám jött a zenehallgatás, és az indulás előtt 15 perccel jöttem rá,hogy nincs kész a házim, és az első órában írandó dogára se tanultam. Jelentem allásan, a doga 100%-os lett, a házimat pedig sikerült elkészíteni, bár nem vagyok ezekre büszke. Mert én ugyan maximalista vagyok, a legtöbbször halasztgatom a dolgokat, vagy (szándékosan) a végére hagyom, de akkor a végső hajrát végigcsinálom. És eddig még sose buktam le,tehát a rendszer jó, csak olyan szintet megterheli a sok stressz a szervezetet,hogy jó lesz, ha minnél hamarabb leállok vele. Meet középiskolába nem lesz ez elég. (Amúgy nyugi,legtöbbször lazán megcsinálom délután XD) Na, de a lényeg: a szervezetemet szinte sokként érte,hogy reggelire kevesebb fehérjét, és csupán 100 kcallal alacsonyabb ételt ettem, de olyannyira,hogy egész nap éhes voltam. Aztán meg délután befaltam 400 kcalnyi kaját edzés előtt. Csodálatos volt. Na, de legalább nem roppantam bele ebbe,mint egy átlagos orthorexiás. Mert semmilyen étkezési zavaros gondolat nem járja át a buksimat. Mintha soha nem is lett volna egyik se. Teljesen letisztultam,és ugyan még 2 hét sem telt el, de teljesen máshogy látom a világot. Rájöttem, hogy az élet nem(csak) a sikerek és jó tulajdonságok tömkelegétől jó: az emlékek, a barátságok, és a családi kapcsolatok (is) fontosak. És annyira jó érzés,hogy olyanokkal is szót váltok,akikkel eddig nagyon rideg volt a viszonyom. Mert látják,hogy kivirágoztam. Egy boldog cserje lettem, mint a többiek. Ugyan még terméseim és virágaim nincsennek, de nagyon várom,hogy kibontakozhassanak(:
Na, de hogy ne csak a rózsaszín felhőt lássátok: ma délután sem sikerült teljesíteni a ,,kihívásokat",melyek valójában egy átlagember számára alapdolgok, de aki volt már étkezési zavarban, és egy aprócska depresszióban, az tudhatja,mennyire nehezére esik az embernek tisztán tartani magát és a környezetét. Káosz van körülötte, és a fejében is. A szobád a lelkedet tükrözi: ha nincs rend, lehetsz feldúlt, bánatos, zavart, mélabús, vagy egyszerűen csak lusta, hanyag. Hogy őszinte legyek,nem tudom, én melyik vagyok. Talán mindegyik. Talán egyik se.
Hogy őszinte legyek, több,mint másfél órája kezdtem el írni ezt a bejegyzést. És miért tartok itt? Mert ahogy írtam az eseményeket, ihletet kaptam, és kivittem a felesleges ruhákat, a többit meg összahajtogattam. Aztán kidobtam a szemetet. És úgy éreztem,hogy most elveszítettem egy újabb kötelet,amely a depresszióhoz láncolt, és a múltamból téptem ki ismét egy szeletet. Mert ezek a dolgok csak addig nehezek,ameddig rá nem szánod magad,hogy igenis menni fog, megteszem. Nem mondom,hogy utána gyerekjáték, de egy idő után már könnyű lesz. Na, de megyek fogat mosni, aztán meditálni, mert jó lenne ezekre is rászokni! Jó éjszakát, és soha ne addjátok fel!(;
Szerda
Rengeteg dolgot terveztem aznapra. Először is a hajmosást. Mert ugyan az előző 2 napban is hajat mostam, mára már borzalmas lett. Mintha tegnap nem kókuszolajat kentem volna rá,hanem befújtam volna hajlakkal. Tulajdonképpen tapintani lehetett a zsírt rajta, pedig most kimostam. Gondoltam, adok még egy esélyt ennek a noku sampon korszaknak, és milyen jól tettem: gyerekek, ez elképesztő, a tojás csodákra képes! Én szóhoz se jutottam. Oké, sajnos a fehérje nem tesz csodást a töredezett hajszálakkal, de a frizurám abszolút egyenesebb lett, és nem göndrödött be annyira. Úgyhogy ebből is látszik, még ha valami nem is tűnik jónak elsőre, pedig biztosak voltatok benne, ne haggyátok fel, mert nekem sikerült végül ez az egész! Bár még ezzel a kókuszolajjal jó lenne még kísérletezni, mert a töredezésen kicsit javított, legalább csak az alsó, legszárazabb réteget vele bekenni, bár az macerás.
De természetesen előtte is történtek dolgok. Például elkezdtem kísérletezni az étkezések cserélgetésével. Délelőtt, a suliban rengeteg energiát használok fel, ezért a szénhidrátszegény salátát átraktam vacsorára, a zabkását, amit eddig edzés előtt fogyasztottam, tíz órára került, és kizárásos alapon a túrókrémet ettem meg délután. Ja, csak számolnom kellett volna azzal, hogy nyáron is túrót meg joghurtot ettem mozgás előtt, és mindig felfordult tőle a gyomrom. Na, ez a hatás persze szerdán sem maradhatott ki, pedig csak fél órás hullahoppot tartottam. Mert a hasizmom még mindig izomlázas volt, bár már kezdett enyhülni.
Aztán arról nem beszélve,hogy az arcpakolással lebuktam. Mert aamikor egyedül voltam otthon, elfelejtettem, ezért fürdés után kellett megtennem, és...eléggé sokat nevettünk azon,hogy nézek ki. De végülis gyorsan megszokták, és nem tettek beszólásokat.
Csütörtök
Ma már túrókrémet vittem a suliba, de őszinte legyek, nem tettem szívesen. Mert emlékeztet egy eléggé rossz korszakomra(majd mesélek róla), és azt se fogom elfelejteni, amikor megrohadt a táskámban a hozzá tartozó gyümölcs, vagy hogy éppen kifolyt az egész,mert pont akkor ment tönkre az a doboz, amibe vittem. Egyébként néztek is rám furcsán sokan, hogy miért eszek ilyen ,,vackokat".
De hát, a nap fénypontja messze az volt,amikor számomra nem igazán szimpatikus osztálytársak szarkazmus nélkül jegyezték meg,milyen szép az arcom. Hát gyerekek,volt itt hatalmas ámulás az én részemről,hogy csak na. És higgyétek, ez az apró siker motivál arra,hogy folytassam, és tegyek még többet. Eleinte vicces vagy gusztustalan volt az,hogy többnapos banánt kenegetek magamra, de pár nap alatt ilyen eredményeket lehet vele elérni! És még az illata is finom:D
Viszont már az akkori reggel is rohanással kezdődött. A tervezett illatszer recept kihasználása, a meditáció, a rendrakás, sőt, még a felágyazás se sikerült, ami azért egy kicsit lelombozott, de továbbra is rendíthetetlen vagyok, annak ellenére, hogy este kilenckor derült ki,nincs reggelire elég tojás, ezért teljesen meg kellett variálnom az étrendem.
Péntek
Amilyen nyugodtan indult a reggel itthon, olyan kapkodósan siettem a suliba. A sztori elég hosszú, és a blog szempontjából érdektelen is, de nem a kaja miatt...na jó, elárulom. Voltam olyan ügyes,hogy rám jött a zenehallgatás, és az indulás előtt 15 perccel jöttem rá,hogy nincs kész a házim, és az első órában írandó dogára se tanultam. Jelentem allásan, a doga 100%-os lett, a házimat pedig sikerült elkészíteni, bár nem vagyok ezekre büszke. Mert én ugyan maximalista vagyok, a legtöbbször halasztgatom a dolgokat, vagy (szándékosan) a végére hagyom, de akkor a végső hajrát végigcsinálom. És eddig még sose buktam le,tehát a rendszer jó, csak olyan szintet megterheli a sok stressz a szervezetet,hogy jó lesz, ha minnél hamarabb leállok vele. Meet középiskolába nem lesz ez elég. (Amúgy nyugi,legtöbbször lazán megcsinálom délután XD) Na, de a lényeg: a szervezetemet szinte sokként érte,hogy reggelire kevesebb fehérjét, és csupán 100 kcallal alacsonyabb ételt ettem, de olyannyira,hogy egész nap éhes voltam. Aztán meg délután befaltam 400 kcalnyi kaját edzés előtt. Csodálatos volt. Na, de legalább nem roppantam bele ebbe,mint egy átlagos orthorexiás. Mert semmilyen étkezési zavaros gondolat nem járja át a buksimat. Mintha soha nem is lett volna egyik se. Teljesen letisztultam,és ugyan még 2 hét sem telt el, de teljesen máshogy látom a világot. Rájöttem, hogy az élet nem(csak) a sikerek és jó tulajdonságok tömkelegétől jó: az emlékek, a barátságok, és a családi kapcsolatok (is) fontosak. És annyira jó érzés,hogy olyanokkal is szót váltok,akikkel eddig nagyon rideg volt a viszonyom. Mert látják,hogy kivirágoztam. Egy boldog cserje lettem, mint a többiek. Ugyan még terméseim és virágaim nincsennek, de nagyon várom,hogy kibontakozhassanak(:
Na, de hogy ne csak a rózsaszín felhőt lássátok: ma délután sem sikerült teljesíteni a ,,kihívásokat",melyek valójában egy átlagember számára alapdolgok, de aki volt már étkezési zavarban, és egy aprócska depresszióban, az tudhatja,mennyire nehezére esik az embernek tisztán tartani magát és a környezetét. Káosz van körülötte, és a fejében is. A szobád a lelkedet tükrözi: ha nincs rend, lehetsz feldúlt, bánatos, zavart, mélabús, vagy egyszerűen csak lusta, hanyag. Hogy őszinte legyek,nem tudom, én melyik vagyok. Talán mindegyik. Talán egyik se.
Hogy őszinte legyek, több,mint másfél órája kezdtem el írni ezt a bejegyzést. És miért tartok itt? Mert ahogy írtam az eseményeket, ihletet kaptam, és kivittem a felesleges ruhákat, a többit meg összahajtogattam. Aztán kidobtam a szemetet. És úgy éreztem,hogy most elveszítettem egy újabb kötelet,amely a depresszióhoz láncolt, és a múltamból téptem ki ismét egy szeletet. Mert ezek a dolgok csak addig nehezek,ameddig rá nem szánod magad,hogy igenis menni fog, megteszem. Nem mondom,hogy utána gyerekjáték, de egy idő után már könnyű lesz. Na, de megyek fogat mosni, aztán meditálni, mert jó lenne ezekre is rászokni! Jó éjszakát, és soha ne addjátok fel!(;
Megjegyzések
Megjegyzés küldése