A diétás lány

Nagyon furcsa érzések keringenek bennem már 1 hete. Egyik nap még a diétán gondolkozom, nem szeretem a testemet, a másik nap meg pont leszarom a külsőm, és elfogadom, hogy zabálok. Ez egy utóhatás. Az éheztetős és a szigorú diétás korszakaim következménye. Amikor junk foodot eszek szabadnak érzem magam. Mintha a nyarat falnám fel. És ilyenkor még örülök is,hogy telt idomaim vannak. Bár a hurkákat tényleg gyűlölöm. És megőrít ez a hangulatingadozás. Egyszerűen utálom magam amiatt,hogy én egy lusta, rusnya kövér dög vagyok. Szombaton elmentem a barátnőmhöz,hátha kikapcsolódom, és hiába szórakoztunk nagyokat és éreztem magam jól, a bűntudat ott volt a fejemben. Egy idő után szégyeltem előtte enni. Én kekszet zabáltam hájasan, ő meg vékonyan salátát majszolt. Arról nem is beszélve,hogy ő imád jógázni, úszni is szívesen megy, és sokszor aerobikozik is. Mert szereti. Én is szeretném ezeket a dolgokat,de olyan nyűgnek, unalmasnak, fárasztónak érzem, szerintem 1 hónapja nem tornázom. És ez nem

Fáj a hasam. Kívül és belül is. Mostmár 60,2 kg vagyok. Lassan elérem az eddigi legnagyobb súlyomat. 3 hét alatt 5 kilót híztam. A lábamon és csípőmön egyre nagyobb striák vannak. A hasamon már lóg a sok hurka. A melltartóim kicsit, a mellem is lötyög. A lábam és a fenekem mindem egyes lépésnél reng. Tetőtől talpig egy narancsbőrös puding vagyok. És semmi erőm. Hiába eszek 4000kalóriát. Egyre kevesebb izmom lesz. Egy palackot nem tudok felbontani. Fáj a bőröm a hirtelen nyúlástól szinte mindenhol. A hátamon egyaránt érzem a csontokat és a rengeteg zsírt. A mellkasomnál látszik a bordám, pedig hatalmas hurkákat lehet összecsípni. Az eddig nagyon bő ruhák is alig akarnak rámjönni. Tavaly nyáron még egy egész fióknyi ruhám volt, most van 1/3 rekesznyi. Bugyogós pólókba járok,hogy elfedjem magam,bár azt hiszem, a tehénérzet így is marad,csak egészen más oldalról közelítve. És szívlövést kapok minden reggel,mert látom, mindenki szép ruhában van. Haspóló, szoknya, nyári ruha, vagy egy rendes

Tudjátok, nem szokásom egy napról külön beszámolni,pláne nem hétvégéről,de most nagyon szükségesnek érzem...meg ha jól esik,akkor miért ne? Szokásosan hajnali ötkor keltem,és annyira éhes voltam,hogy megettem 150g zabot(!!!!!) 4 evőkanál mézzel. Na,ez azért durva volt, az utolsó falatoknál is alig éreztem teltséget. Majd visszaaludtam,mert ez mostanában nálam nagyon trendi. A délelőtt a lustaságról szólt,valamint faggattam tovább anyát,hogy mikor megy a boltba. Már eléggé felbasztam magam a végén rajta,hogy délután megy,mert figyeljetek: délután apa itthon lesz,és akkor nem tudok olyan önfeledtem ZENÉT hallgatni. Szerintem vagy 2 órán keresztül nyavalyogtam és dühöngtem, aztán misére mentem,ahol szintén nem voltak zökkenőmentesek a dolgok. Szégyellem magam,de nem egyszer jött rám röhögőgörcs. Az osztályom olvasott: volt,aki rosszkor ment ki,majd mintha mi sem történt volna, visszasétált, mások eltévesztették a szöveget,de volt olyan is,aki nem kapott mikrofont,így kimaradt. Nem baj,az

(A súlyos nyelvtani hibákért elnézést kérek, borzasztóan laggol a tablet billentyűzete. Higgyétek el,engem zavar a legjobban) Sziasztok! Nagyon régen találkoztunk, rengeteg minden történt azóta. De vegyük röviden sorra az előzményeket,mielőtt még rátérnék a lényegre. Miután szerdán kiadtam az utolsó bejegyzésem, a bingéről és a gyengeségről írtam, egyszerűen nem estek jól az egészséges kaják,és másfél napig bírtam. Úgyhogy az egész hét a további zabálásról szólt, bár a naplót továbbra is vezettem, voltak megdöbbentő eredmények is,és a kilók is csúsztak felfele. Mígnem pénteken elhatároztam, hogy bizony elég ebből, borzalmas, ahogy kinézek, kezdjünk el csökkenteni.  Ehhez a gondolkodásmódhoz az is kellett,hogy anya megtalálja a dugi fiókomat. Mert bizony reggel kilógva hagytam a sütis zacskót. A legdurvább az,hogy a szembesítés közben össze-vissza nevetgéltem, mintsem izgultam vagy magyarázkodtam volna. Nem tagadtam, elmondta ismét, amit nyáron és ősszel is:nem szeretem kidobni őket

A kitartás nagyon fontos, nem szabad feladni a dolgokat. Viszont vannak olyan helyzetek,amikor nemcsak hogy könnyebb, hanem még jobb is,ha befejezzük. Egyszer egy tanárom azt mondta,hogy ha minden ellened van a cél elérése során,de tényleg minden,és az út során csak rossz dolgok történnek,akkor a céllal van baj. És ez valóban így van. Más célokat kell keresni,és a megoldáson is változtatni kell. Az is lehet,hogy az álom eleve lehetetlen,de ebbe nem akarok belegondolni!!! Hétfő Na, voltak kis bajok...fél ötkor keltem,egyszerűen nem tudtam tovább aludni. Utána szerettem volna lemérni magam, mert szeretném centikben is látni az eredményt,de nem volt a helyén a mérőszalag,ami egyet jelent: anya fiókjában van. Szerencsére jó alvó,így megkockáztattam,és kivettem. Nem is volt addig baj,horkolt tovább,hanem amikor elkezdtem zörögni,mert semmit se láttam a sötétben,felkelt. Kicsit ki volt akadva,de annyira fáradt volt,hogy nem csapta ki a balhét,úgyhogy sikeresen lemértem magam. Íme az ered

Sziasztok! Tudom, nem szoktam a hétvégének külön bejegyzést szentelni,de ezúttal annyira sok dolog történt,hogy úgy gondoltam, most nagyobb figyelmet érdemel. Ezalatt a két nap alatt történtek jó és rossz dolgok is,ennek ellenére az egyik legjobb hétvégém volt,mert egyszer sem unatkoztam. Szombat Ez tisztára röhej:1 nap alatt lement 2 deka zabálással!!!! Hogy a viharba,nem tudom,de tökre vicces!:D Reggel nem igazán voltam éhes, úgyhogy ébredés után 1 órával tudtam enni,addig netezgettem. 3 meggyes pitét ettem meg,és a spájz nyitogatására anyám természetesen rögtöm felébredt,majdnem lebuktam. És hiába voltam tele már ennyitől, megettem a szokásos kolbászos-sajtos rántottát,de ezúttal 2 zsemlével!!!! Utána nyúzottan tértem vissza a netezésre. Kilenc óra körül elmentünk cipőt vásárolni,de olyan voltam,mint a mosott szar. Teljsen kiidegelt ez az egész. Mint mindig,most is az első cipő volt a tökéletes,de azért még fel kellett próbálni 6ot, és egyre rosszabbakat. Persze a végén nehezem u

A  lustaságból, a csúnyaságból, a folytonos mérlegreállásból, a zabálásból, a hízásból, a mániákból, az önbizalomhiányból, a puffadásból, a hányingerből, a szomjúságból. Nem akarom azt mondani,hogy muszáj változtatnom,mert akkor kényszernek fogja fel az agyam, de tudom,hogy nagyon szükséges lenne. De nem érzem magam elég erősnek hozzá. Félek,hogy nem bírok ki 2,5 hónapot(de még 1 hetet se), bezabálok,sőt, a ballagó és a báli ruha is szűk lesz rám. Annyira rettegek ettől, az éhséget még nem is mondtam. Jócskán visszatágítottam a gyomromat. Az agyam állandóan a kajára és a zabálásra gondol, teltségérzetet akarok. Csütörtök Már négykor felébredtem,de még 1,5 órát forogtam az ágyban. Reggel megméreckedtem, 56,9kg. Na,mostmár nem panaszkodhat a fatorexiás énem, híztam 1 kilót. Ennek örömére elloptam egy sor csokoládét,pedig rosszul voltam az étel gondolatától is. Persze a junk food csak rontott a helyzeten, eléggé rosszul lettem így kora reggel. Sebaj,én azért tervezgettem, miket fogok v

A mai témának egészen érdekes címet adtam. Az elmúlt napokban történt egy s más, és elgondolkoztam, vajon miért vannak étkezési zavaraim? És biztosan bennetek is felmerült már a kérdés,mit szólnak a szüleim, rokonaim a táplálkozásomhoz, hogyan nyílvánultak hozzá a korszakaimhoz. Most ezt fogjuk feszegetni. Én kicsiként nagyon vékony voltam, sokszor mondták,hogy hízókúráznom kell,de én viszolyogtam a gondolattól. Emlékszem, harmadikos voltam,amikor először döbbentem rá arra,milyen kicsi is a vállam. Mert előtte természetesen nem gondolkodtam ilyeneken, néha megemlítette anyu,hogy nyári egyberuhákat nem hordhatok, de semmi gond nem volt a ruhavásárlásokkal. Illetve csak annyi,hogy (akkor még csak kényelmi szempontokból)nem volt egy haspólóm,ujjatlan felsőm,de még sortom se, térdnadrágokba és hosszú pólókba járkáltam nyaranta. Már akkor is gyűlöltem ruhákat vásárolni,de csak azért,mert nyűgnek éreztem,nem kötött le,egyébként bármit felvehettem(volna....) Visszatérve, fel akartam venni e

Még mielőtt nagy reményekkel kezdenétek el olvasni ezt a beszámolót,hadd hűtsek le mindenkit:ez az egész sztori nem azért hihetetlen,mert elképesztő sikerélményeket mutat be,hanem nevetséges,siralmas bukásokat. Dőljtek hátra,és nevessetek egy jót,mert én valóban k,rva jókat röhögök magamon. Hétfő Annyira,de annyira tudtam,hogy nem kellene mérlegre állnom...de mégis megtettem,mert naívan hittem a sikeremben,ki voltam rá éhezve. 55,5 kg. És most komolyan kérdezem:HOGY? Én esküszöm,nem ettem félre,és nem tudom azt se felfogni,hogy 1 órás séta ennyit jelentene. Vizet is ittam eleget,úgyhogy kukkom nincs,mit ronthattam el. De tudjátok mit,leszarom. Eljutottam arra a szintre,amikor már nem érdekel,mit csinál,vagy inkább mit NEM csinál a testem, mert ez a fogyás 98%ban nem rajtam múlik,hanem a testemen. Csinálhatok én akármit,az iramot ő diktálja. És ne gyertek azzal,hogy biztos az agyammal van baj...nem hiába vezetem a naplót, a blogot, és még meditálni is szoktam, +mostanság észrevehető,

Az elmúlt napok egy kacskaringós bobpályára hasonlítanak. Még véletlenül sem hullámvasútra,mert utóbbit utálom,míg előbbit nagyon szeretem. Mire célzok? Arra,hogy hiába vannak holtpontok az életmódváltásban,mégis szeretem csinálni. Habár az étkezéssel mostanság meggyűlt a bajom, hatalmas fejlődés,hogy egyre jobban megszeretem a sportot,aminek jelentős szerepe lesz a nyári erősítésnél. De ne szaladjunk előre, a lényeg,hogy hiszek abban,hogy ezeknek a kisebb bajoknak ia nagy szerepe van a fejlődésben. Csütörtök Azt a sok érzelmet,ami belém ötlött,könyv formájában adtam ki. Egészen fél háromig írtam,ezért csak 4 órát aludtam. Reggel a mérlegre ráálltam,és egyszerre könnyebbültem meg és estem kétségbe:56kg. Örültem,hogy legalább nem 57,de idegesített,hogy mégis van rajtam plusz valamilyen formában. Na,de nem szenteltem neki sok figyelmet,elhatároztam,hogy dupla annyi vizet iszok,és elmegyek 1 órás biciklitúrára a gátra,mint nyáron. Nos, csak a felét teljesítettem,mivel le volt zárva,de

Rengeteg cikk szól binge eating disordereseknek, fogyókúrázóknak, kezdő életmódváltóknak, sőt, ,,átlag"embereknek, hogyan győzzék le a falási rohamokat. Szerencsére ebben is van tapasztalatom,de mivel már sokan írtak a megelőzésről, és nálam is az utána teendő dolgok aktuálisak, erről szeretnék ma írni. Sokáig kutattam ilyen tippek után,és nem sokra jutottam. Ahány féle szervezet,annyi megoldás. Ismerjük ki a testünket,és ne tegyünk benne nagyobb kárt! 1.,,Az élet megy tovább" A legfontosabb szabály, és ez mindenkinél alapnak kell lennie:kicsit rázzuk meg a fejünket, és folytassuk az étrendet. Mintha mi sem történt volna. A léleknek is fel kell dolgoznia ezt a ,,sokkot",nemcsak a testnek. 2.Okok keresése Igenis tekintsünk vissza a közelmúltba,és keressük a miérteket. Ha alacsony kalóriás diétán vagy, netán valamely tápanyagcsoportot iktattad ki(pld glutén),érthető a habzsi-babzsi. Attól még,hogy fejben racionálisan el tudod dönteni,mit fogyasztassz,attól még a szer