#mystory Egy új eséllyel a kezemben
Pár perce adtam ki a legújabb bejegyzésem, amelyben nemegyszer utaltam a következő mystorym-ra. Mivel olyan rég írtam a múltamról, és az ihlet is végre elkapott, egy újabb tortaszeletet kaphattok az evészavaraimból. Úgyhogy vágjunk is bele!
Legutóbb éppen a ,,hol a csokis papír? Itt a csokis papír!" c. játéknál fejeztem be mondandómat. Mint írtam is(vagy nem írtam, mert ráfelejtettem, pedig fontos láncszem) visszaakartam térni a fogyókúrámra a nyaralás után, de jöttek a ,,majdok" és társaik, úgyhogy kitoltam egészen szeptember közepéig, ugyanis akkor voltunk esküvőn, és ott akartam csapni magamnak egy utolsó digi-dagi zabapartyt. Nos, erről is borzalmas élményeim vannak. Még az orthorexiás korszakom előtt, felpuffadt, anorexiából gyógyuló lányként vásároltul meg a gyönyörű, 10 000 forintos ruhámat. Nos, sikerült olyan jól kihíznom,hogy el is szakadt itt-ott. Sokáig fájt a szívem a ruha miatt, és ez volt az a pont,amikor igazán elpattant bennem valami, és elhatároztam,hogy nem halohatom tovább a dolgokat, cselekednem kell. Aha, ez volt az esküvő előtt 1 héttel. Tehát hagytam a francba, és úgy véltem, megvárom, míg vége lesz a hacacárénak, és akkor nyugodt szívvel kezdek neki. Így is lett, és egy sokkal nagyobb, gyászruha szerűségben mentem el. Akkoriban ismét depressziód volt a hangulatom a kajakóma, a puffadás, a hízás, és az önutálat miatt, ezért meglepetésként ért,hogy önfeledten tudtam nevetni ismeretlen felnőttekkel,sőt, egy velem egykorú lánnyal is összebarátkoztam, és kiöntöttem neki a szívem. Meghallgatott, és teljesen együttérzett velem,pedig otthagyhatott volna a francba. Sajnos a telefonszámát elvesztettem, és a ,,barátságunk" ezzel meg is szakadt.
Másnap nagy lendülettel kezdtem neki a csökkentésnek. Ez úgy nézett ki,hogy volt egy 2000 kcalos étrendem, és az első héten 500, a másodikon már fele annyi junk foodot ettem hozzá. Eleinte szokatlan volt a főzőcske, de gyorsan belerázódtam,ahogyan a sportba is. Azt is megreformáltam. Hullahopp, fitt labda, és erősítő edzések váltakoztak napról-napra. Aztán jött az 1800, és végül az 1600 kcal. Egy ideig írogattam a füzetbe a fejlődést,centikben is méregettem magam, és fotókat is csináltam heti szinten. Eleinte egyik se motivált, de aztán a bókok és észrevételek vittek előre. Csinosodott a lábam és a vádlim, látványosan erősödött a fenekem és a karom, és a mérőszalag is jelezte,hogy hasról is fogy a zsír. A mérleg se hazudott, heti 1 kilót fogytam. Tehát sikerült egészen 57ig lemennem a 60ról, viszont 1 hét múlva megállt a fogyás. Megcsináltam az első csalónapot, de a baj már ott érzékelhető volt,hogy az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és nem készítettem túrós gofrit, hanem összedobáltam egy csomó junkfoodot, és amikor az összes elfogyott, a zabaroham elkapott, és mindent felfaltam,amit csak találtam. Nos, másnap folytattam az étrendem,mintha mi sem történt volna, még a sóvárgás is elmúlt. Ezután viszont egy hatalmas csapás ért, ami mindent,de mindent megváltoztatott. A nagypapám elhunyt. Már az is mutatta,hogy a lelkemmel valami nincs rendben,hogy nem sírattam meg(persze,mindenki máshogy reagál az ilyenekre, ez még nem jelent mindenkinél problémát, csak nálam) a másik meg, hogy a zene iránti beteges rajongásom ilyenkor jelenhetett meg. A szüleim elmentek a nagyimhoz, hogy együtt sírjanak, én pedig kihasználtam az alkalmat, és tanulásra fogva itthon maradtam. Amint elhagyta az autó a házat, előkaptam a telefont,és hangosan hallgattam a zenéket. Olyan vidámság ült ki az arcomra,mint ami a hidegvérű gyilkosoknak szokott az áldozat elvérzése után. És hiába nem ettem félre a héten, nem jött rám olyan bánat,amit a kajába folytottam volna, sőt, a halotti toron is vittem saját kaját, valami elpattant bennem ismét. Mint azt az egyik mystorym-nál már említettem, könnyen gyógyultam ki az anorexiából,mert felhatalmazást éreztem arra,hogy akkor most ehetek, és ha már lúd, legyen kövér. Ez most hogy kapcsolódik ide? Nagyon egyszerű. A mamám vett nekem zabos sütit(jajj istenem, ha már csak leírom,előjön a számban az az ízletes aroma),és a szüleim mondták,nehogy megbántsam, egyek belőle. Nem kell engem félteni, nem csak ebédet, de még uzsonnát is vittem magammal, ugyanis fel voltam készülve arra az esetre,hogy estig ott leszünk mamámnál. Tehát beleraktam a túrókrémbe először 10 g szénhidrátnak megfelelő mennyiségű kekszet, de mivel hamar elfogyott, még egyszer ennyit markoltam bele. És hiába lettem vele tele, és fogyott el az uzsi, a kekszben levő cukor rögtön felpezsdítette az agyam, és egy pillanat alatt felfaltam a zacskót. Aztán amint a kukában landolt,megrohamoztam a sütis asztalt, és elkezdtem magamba tömni az anyukám által készített vaniliás sütit(tejóég, azok az ízek...hmm...) és innentől ismét elbuktam. Hatalmas szégyenérzet töltött el, hogy a rokonok előtt így lejárattam magam. Ezt az esetet végül egyik ismerősömnek se mondtam el, pedig látszódott már attól az 1 alkalomtól is,hogy kikerekedett a hasam. Aztán visszabújtam a mókuskerékbe, és meg akartam csinálni még 1 hónapot cheat day nélkül. De olyan szinten tönkrevágtam az anyagcserémet,hogy nem fogytam tovb,megálltam 58nál, és változást se lehetett igen észrevenni. 3 hét után eljött a szokásod 3 napos vásár az iskolánkban, amikor minden féle finomságot lehet venni és enni,meg persze zabálni is, csak amikor már a 10. Palacsintát tömöd befele, és a 14. Kókusztekercs csúszik le a torkodon, aztán meg a 3.nutellás kenyeret majszolod, kicsit furcsán néznek rád. Legalábbis engem ez motivált arra,hogy ne vásároljak be. És sikerült kibírnom azt a 3 napot,pedig sokan kínálgattak a zsákmányukból,meg pénz is volt nálam. Ezért ért szívlövésként,amikor a vásár utolsó napjának estéjén feladtam a tornát, és gondolkodás nélkül bezabáltam az anya által vett 3 nutellás palacsintát. Ezután persze a klasszikus dzsemes kenyér se maradhatott el. És ennyi volt az én őszi fogyásom. Erőtlennek éreztem magam ahhoz,hogy visszaálljak az egészséges étrendemhez, de legfőbbképpen a változás hiánya miatt haszontalan szenvedésnek éreztem.
Ennyi lett volna a mai sztorizgatásom. A következő,immáron utolsó #mystorym-ban elmesélem az utolsó tortaszelet morzsácskáit is, amely az utolsó puzzle darabja a szenvedéseimnek.
Legutóbb éppen a ,,hol a csokis papír? Itt a csokis papír!" c. játéknál fejeztem be mondandómat. Mint írtam is(vagy nem írtam, mert ráfelejtettem, pedig fontos láncszem) visszaakartam térni a fogyókúrámra a nyaralás után, de jöttek a ,,majdok" és társaik, úgyhogy kitoltam egészen szeptember közepéig, ugyanis akkor voltunk esküvőn, és ott akartam csapni magamnak egy utolsó digi-dagi zabapartyt. Nos, erről is borzalmas élményeim vannak. Még az orthorexiás korszakom előtt, felpuffadt, anorexiából gyógyuló lányként vásároltul meg a gyönyörű, 10 000 forintos ruhámat. Nos, sikerült olyan jól kihíznom,hogy el is szakadt itt-ott. Sokáig fájt a szívem a ruha miatt, és ez volt az a pont,amikor igazán elpattant bennem valami, és elhatároztam,hogy nem halohatom tovább a dolgokat, cselekednem kell. Aha, ez volt az esküvő előtt 1 héttel. Tehát hagytam a francba, és úgy véltem, megvárom, míg vége lesz a hacacárénak, és akkor nyugodt szívvel kezdek neki. Így is lett, és egy sokkal nagyobb, gyászruha szerűségben mentem el. Akkoriban ismét depressziód volt a hangulatom a kajakóma, a puffadás, a hízás, és az önutálat miatt, ezért meglepetésként ért,hogy önfeledten tudtam nevetni ismeretlen felnőttekkel,sőt, egy velem egykorú lánnyal is összebarátkoztam, és kiöntöttem neki a szívem. Meghallgatott, és teljesen együttérzett velem,pedig otthagyhatott volna a francba. Sajnos a telefonszámát elvesztettem, és a ,,barátságunk" ezzel meg is szakadt.
Másnap nagy lendülettel kezdtem neki a csökkentésnek. Ez úgy nézett ki,hogy volt egy 2000 kcalos étrendem, és az első héten 500, a másodikon már fele annyi junk foodot ettem hozzá. Eleinte szokatlan volt a főzőcske, de gyorsan belerázódtam,ahogyan a sportba is. Azt is megreformáltam. Hullahopp, fitt labda, és erősítő edzések váltakoztak napról-napra. Aztán jött az 1800, és végül az 1600 kcal. Egy ideig írogattam a füzetbe a fejlődést,centikben is méregettem magam, és fotókat is csináltam heti szinten. Eleinte egyik se motivált, de aztán a bókok és észrevételek vittek előre. Csinosodott a lábam és a vádlim, látványosan erősödött a fenekem és a karom, és a mérőszalag is jelezte,hogy hasról is fogy a zsír. A mérleg se hazudott, heti 1 kilót fogytam. Tehát sikerült egészen 57ig lemennem a 60ról, viszont 1 hét múlva megállt a fogyás. Megcsináltam az első csalónapot, de a baj már ott érzékelhető volt,hogy az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és nem készítettem túrós gofrit, hanem összedobáltam egy csomó junkfoodot, és amikor az összes elfogyott, a zabaroham elkapott, és mindent felfaltam,amit csak találtam. Nos, másnap folytattam az étrendem,mintha mi sem történt volna, még a sóvárgás is elmúlt. Ezután viszont egy hatalmas csapás ért, ami mindent,de mindent megváltoztatott. A nagypapám elhunyt. Már az is mutatta,hogy a lelkemmel valami nincs rendben,hogy nem sírattam meg(persze,mindenki máshogy reagál az ilyenekre, ez még nem jelent mindenkinél problémát, csak nálam) a másik meg, hogy a zene iránti beteges rajongásom ilyenkor jelenhetett meg. A szüleim elmentek a nagyimhoz, hogy együtt sírjanak, én pedig kihasználtam az alkalmat, és tanulásra fogva itthon maradtam. Amint elhagyta az autó a házat, előkaptam a telefont,és hangosan hallgattam a zenéket. Olyan vidámság ült ki az arcomra,mint ami a hidegvérű gyilkosoknak szokott az áldozat elvérzése után. És hiába nem ettem félre a héten, nem jött rám olyan bánat,amit a kajába folytottam volna, sőt, a halotti toron is vittem saját kaját, valami elpattant bennem ismét. Mint azt az egyik mystorym-nál már említettem, könnyen gyógyultam ki az anorexiából,mert felhatalmazást éreztem arra,hogy akkor most ehetek, és ha már lúd, legyen kövér. Ez most hogy kapcsolódik ide? Nagyon egyszerű. A mamám vett nekem zabos sütit(jajj istenem, ha már csak leírom,előjön a számban az az ízletes aroma),és a szüleim mondták,nehogy megbántsam, egyek belőle. Nem kell engem félteni, nem csak ebédet, de még uzsonnát is vittem magammal, ugyanis fel voltam készülve arra az esetre,hogy estig ott leszünk mamámnál. Tehát beleraktam a túrókrémbe először 10 g szénhidrátnak megfelelő mennyiségű kekszet, de mivel hamar elfogyott, még egyszer ennyit markoltam bele. És hiába lettem vele tele, és fogyott el az uzsi, a kekszben levő cukor rögtön felpezsdítette az agyam, és egy pillanat alatt felfaltam a zacskót. Aztán amint a kukában landolt,megrohamoztam a sütis asztalt, és elkezdtem magamba tömni az anyukám által készített vaniliás sütit(tejóég, azok az ízek...hmm...) és innentől ismét elbuktam. Hatalmas szégyenérzet töltött el, hogy a rokonok előtt így lejárattam magam. Ezt az esetet végül egyik ismerősömnek se mondtam el, pedig látszódott már attól az 1 alkalomtól is,hogy kikerekedett a hasam. Aztán visszabújtam a mókuskerékbe, és meg akartam csinálni még 1 hónapot cheat day nélkül. De olyan szinten tönkrevágtam az anyagcserémet,hogy nem fogytam tovb,megálltam 58nál, és változást se lehetett igen észrevenni. 3 hét után eljött a szokásod 3 napos vásár az iskolánkban, amikor minden féle finomságot lehet venni és enni,meg persze zabálni is, csak amikor már a 10. Palacsintát tömöd befele, és a 14. Kókusztekercs csúszik le a torkodon, aztán meg a 3.nutellás kenyeret majszolod, kicsit furcsán néznek rád. Legalábbis engem ez motivált arra,hogy ne vásároljak be. És sikerült kibírnom azt a 3 napot,pedig sokan kínálgattak a zsákmányukból,meg pénz is volt nálam. Ezért ért szívlövésként,amikor a vásár utolsó napjának estéjén feladtam a tornát, és gondolkodás nélkül bezabáltam az anya által vett 3 nutellás palacsintát. Ezután persze a klasszikus dzsemes kenyér se maradhatott el. És ennyi volt az én őszi fogyásom. Erőtlennek éreztem magam ahhoz,hogy visszaálljak az egészséges étrendemhez, de legfőbbképpen a változás hiánya miatt haszontalan szenvedésnek éreztem.
Ennyi lett volna a mai sztorizgatásom. A következő,immáron utolsó #mystorym-ban elmesélem az utolsó tortaszelet morzsácskáit is, amely az utolsó puzzle darabja a szenvedéseimnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése