Lassan itt a nyár.
Hol a f#szban voltál? Mi a francot csináltál? Mégis mi a fenéért mentél el?
Kb ilyen leveleket kaptam azalatt a majdnem 1 év alatt, ami alatt nem blogoltam(ez egyáltalán értelmes volt? Na mindegy).
Eltűntem, és ahelyett,hogy olyan címet adnék,hogy ne aggódjatok, jól vagyok, vagy valami ilyesmit, inkább azt mondom,hogy itt a nyár. Most vagy el akarok valamit hallgatni, vagy marhára nincs semmi különös...és inkább utóbbi.
Mint tudjátok, kollégista lettem szeptemberben, és még mindig az vagyok. Túl vagyok a kritikus ponton, úgyhogy merem állítani, kibírom egészen ballagásig. RENGETEGET változtam, csakis jó értelemben véve, hála a környezet változásnak és az önállósodásnak.
Szeptemberben kemény 2 hétig próbáltam egészségesen élni, aztán buktam az egészet, ugyanis nem volt időm arra,hogy a teakonyhában köretet készítgessek esténként, reggel hatkor meg zabkását, a tanszoba miatt pedig edzeni se jártam. Nagyon makacs voltam akkoriban, 7 voltunk a szobában, ebből 3an osztálytársak, és alig beszéltem valakivel. 3 emberrel elég rosszban voltam, 2vel egyáltalán nem beszéltem, 1gyel pedig beszélgetőviszonyban. Egyébként kitérő sztori: csináltam egy kolis csoportot,majd véletlenül kikerültem belőle(minden üzenetem törlődött,új fiókot kellett csinálnom). Fél évig kérleltem az egyiküket,hogy rakjon vissza,mire visszarakott. Visszanéztem az üzeneteket, erre mit látok: kibeszéltek, és nagyon gusztustalan dolgokat mondtak. Hát igen, október környékén csakis azért kedveltek meg, mert rájöttek, okos vagyok(nem önteltségből mondom),plusz praktikus vagyok, mindenem van(most itt olyan egyszerű dolgokra gondolok,mint mosogatószivacs, szalvéta). Úgyhogy könyörögtek, nyaliztak féltől két óráig terjedő korepetálásokért és plusz dolgokért. Most 4,5 vagyunk(4 egész héten, 1 meg fél hetekre jár be) nem tudom, ki lesz a következő,aki kibukik. De most nem is ez a lényeg! Sokkal inkább az, hogy januárban szabad tanulóssá váltam, ami annyit tesz,hogy nem kell bejárnom tanulóra, akkor és ott tanulok, amikor akarok. Ez pedig igenis sokat számít nekem, mert jobban be tudom osztani az időmet. Keddenként tudok köretet csinálni, szerda kivételével mindennap edzek(még otthon is! Ez hatalmas lépés nálam, mert azért csinálom,mert jólesik), és ruhát vásárolni is van alkalmam. Emlékeztek, hányszor mondtam, hogy utálok vásárolni, hisztizek, sírok az öltözőben, szidom a testem. Egyszerűen elengedtem. Persze előfordul,hogy ránézek egy shortra vagy egy vállnál kivágott ruhára,és sóvárgok, de szívesen megyek shoppingolni,és azt nézem, a ruha tetszik e. Habár még mindig kevés ruhadarabom van(7-8póló, ez egy kolisnak nem elég), a nagyvárosi életmód engem is befolyásolt. Mentem végig a suli folyosón, és láttam,hogy mindenki, de mindenki jobban néz ki nálam. Úgyhogy elhatároztam,hogy én is kialakítom a saját öltözködési stílusomat. Még mindig sokat dolgozok rajta, de már most elmondhatom, hogy ebben is sokat változtam. Szóval februárban kattant valami a fejemben, és elkezdtem alapdolgokon javítani. Ilyen a fogmosás, a dezodor, a hajmosás, a vitamin szedése, és az ékszer is. Szinte mindegyik alap dolog,nekem azonban nem voltak azok, ám ma már nekem is azzá váltak.
A tavasz számomra mindig is meghatározó volt. Terveket tűzök ki, motivált vagyok,jó a hangulatom, aztán májusban(nekem az már nyárnak számít, már akkor hőség van) meg már rájövök,hogy basszameg, mindjárt nyár,amit annyira utálok a meleg, a ruhák és az izzadás miatt(most kolisként és gimnazistaként nem mondom,hogy unatkozni fogok, minden egyes percet kihasználok), megint levert kedvű leszek, a nyár pedig egy erőltetett dolog lesz nekem. Lett egy új barátom a koliban, aki kiderült,hogy velem egy utcában lakik! Szóval nagyon jóba lettem vele, és terveztük,hogy nyáron megyünk strandra, filmeket nézünk, sütünk, biciklizünk, és nekem ez csodálatos, mert sosem adatott meg,hogy egy baráttal töltsem majd'az egész nyarat. Ám egyik napról a másikra megváltoztt,még a buszon is kerül, nem szól hozzám,úgyhogy elengedtem ezt az egészet. Sokan utálnak a fura humorom miatt, mindenki hülyének néz. Vele azért voltam jóban, mert ha vicceltem, mindig vette az adást, sosem ítélkezett. Most azonban ő is hasonlóan viselkedik,mint az utálkozók. Azonban kijelenthetem,hogy-habár nem vagyok mean girl az osztálytársammal ellentétben-2nél több barátom van az osztályban, kb5, akikért hálás vagyok, és sosem gondoltam volna,hogy legalább 1 jó barátom lesz a nagyvárosban. Na, de vissza a nyárhoz. Idén nagyon sok dolgot határoztam el. Az alapdolgok mellett szeretnék eljárni biciklizni is(pingpongozni is járok heti kétszer: egyszer koliban, egyszer apuval, és ha rendesen csinálja az ember, nagyon ki tud ám fáradni) Erről jut eszembe,habár a koli nem tett társasági emberré, sőt, jobban szeretem a magányt, mint azelőtt, sokkal jobban kijövök a szüleimmel, és megtanultam kezelni különböző típusú embereket. Olyan emberekkel hozott össze a sors ezalatt a fél év alatt,akikkel soha nem akartam találkozni, mégis sikerült(mélydepis emberek, iszákosok, cigizők- és most tiszta olyan, mintha elmebeteg házban élnék). Tervem továbbá,hogy készítsek extravagáns zabkásákat, zöldségek gabonaköreteket, és én is mosogassak el! Kerüljem a csokis dolgokat, mert azokban sok a cukor. Hogy fogyókúrázni, diétázni nem fogok sohatöbbé, az biztos, de egészségesebben élni tényleg szeretnék, és akkor talán formásodhatok is. De mindent idővel, lassacskán! Nem kell elsietni a dolgokat. Jelenleg örülök annak is,hogy rá tudom venni magam 30-45 perces edzésekre.
Mikor írok legközelebb? Fogalmam sincs. Nem valószínű,hogy mostanság. Tervezek egy bejegyzést írni külön a kolis liferól, milyen is , mit is csinálok egy nap, praktikáim. Aztán majd jelentkezem, ha vannak fejlemények. Mindenkinek szép napot, hetet, hónapot, évet, életet! Sziasztok!
Kb ilyen leveleket kaptam azalatt a majdnem 1 év alatt, ami alatt nem blogoltam(ez egyáltalán értelmes volt? Na mindegy).
Eltűntem, és ahelyett,hogy olyan címet adnék,hogy ne aggódjatok, jól vagyok, vagy valami ilyesmit, inkább azt mondom,hogy itt a nyár. Most vagy el akarok valamit hallgatni, vagy marhára nincs semmi különös...és inkább utóbbi.
Mint tudjátok, kollégista lettem szeptemberben, és még mindig az vagyok. Túl vagyok a kritikus ponton, úgyhogy merem állítani, kibírom egészen ballagásig. RENGETEGET változtam, csakis jó értelemben véve, hála a környezet változásnak és az önállósodásnak.
Szeptemberben kemény 2 hétig próbáltam egészségesen élni, aztán buktam az egészet, ugyanis nem volt időm arra,hogy a teakonyhában köretet készítgessek esténként, reggel hatkor meg zabkását, a tanszoba miatt pedig edzeni se jártam. Nagyon makacs voltam akkoriban, 7 voltunk a szobában, ebből 3an osztálytársak, és alig beszéltem valakivel. 3 emberrel elég rosszban voltam, 2vel egyáltalán nem beszéltem, 1gyel pedig beszélgetőviszonyban. Egyébként kitérő sztori: csináltam egy kolis csoportot,majd véletlenül kikerültem belőle(minden üzenetem törlődött,új fiókot kellett csinálnom). Fél évig kérleltem az egyiküket,hogy rakjon vissza,mire visszarakott. Visszanéztem az üzeneteket, erre mit látok: kibeszéltek, és nagyon gusztustalan dolgokat mondtak. Hát igen, október környékén csakis azért kedveltek meg, mert rájöttek, okos vagyok(nem önteltségből mondom),plusz praktikus vagyok, mindenem van(most itt olyan egyszerű dolgokra gondolok,mint mosogatószivacs, szalvéta). Úgyhogy könyörögtek, nyaliztak féltől két óráig terjedő korepetálásokért és plusz dolgokért. Most 4,5 vagyunk(4 egész héten, 1 meg fél hetekre jár be) nem tudom, ki lesz a következő,aki kibukik. De most nem is ez a lényeg! Sokkal inkább az, hogy januárban szabad tanulóssá váltam, ami annyit tesz,hogy nem kell bejárnom tanulóra, akkor és ott tanulok, amikor akarok. Ez pedig igenis sokat számít nekem, mert jobban be tudom osztani az időmet. Keddenként tudok köretet csinálni, szerda kivételével mindennap edzek(még otthon is! Ez hatalmas lépés nálam, mert azért csinálom,mert jólesik), és ruhát vásárolni is van alkalmam. Emlékeztek, hányszor mondtam, hogy utálok vásárolni, hisztizek, sírok az öltözőben, szidom a testem. Egyszerűen elengedtem. Persze előfordul,hogy ránézek egy shortra vagy egy vállnál kivágott ruhára,és sóvárgok, de szívesen megyek shoppingolni,és azt nézem, a ruha tetszik e. Habár még mindig kevés ruhadarabom van(7-8póló, ez egy kolisnak nem elég), a nagyvárosi életmód engem is befolyásolt. Mentem végig a suli folyosón, és láttam,hogy mindenki, de mindenki jobban néz ki nálam. Úgyhogy elhatároztam,hogy én is kialakítom a saját öltözködési stílusomat. Még mindig sokat dolgozok rajta, de már most elmondhatom, hogy ebben is sokat változtam. Szóval februárban kattant valami a fejemben, és elkezdtem alapdolgokon javítani. Ilyen a fogmosás, a dezodor, a hajmosás, a vitamin szedése, és az ékszer is. Szinte mindegyik alap dolog,nekem azonban nem voltak azok, ám ma már nekem is azzá váltak.
A tavasz számomra mindig is meghatározó volt. Terveket tűzök ki, motivált vagyok,jó a hangulatom, aztán májusban(nekem az már nyárnak számít, már akkor hőség van) meg már rájövök,hogy basszameg, mindjárt nyár,amit annyira utálok a meleg, a ruhák és az izzadás miatt(most kolisként és gimnazistaként nem mondom,hogy unatkozni fogok, minden egyes percet kihasználok), megint levert kedvű leszek, a nyár pedig egy erőltetett dolog lesz nekem. Lett egy új barátom a koliban, aki kiderült,hogy velem egy utcában lakik! Szóval nagyon jóba lettem vele, és terveztük,hogy nyáron megyünk strandra, filmeket nézünk, sütünk, biciklizünk, és nekem ez csodálatos, mert sosem adatott meg,hogy egy baráttal töltsem majd'az egész nyarat. Ám egyik napról a másikra megváltoztt,még a buszon is kerül, nem szól hozzám,úgyhogy elengedtem ezt az egészet. Sokan utálnak a fura humorom miatt, mindenki hülyének néz. Vele azért voltam jóban, mert ha vicceltem, mindig vette az adást, sosem ítélkezett. Most azonban ő is hasonlóan viselkedik,mint az utálkozók. Azonban kijelenthetem,hogy-habár nem vagyok mean girl az osztálytársammal ellentétben-2nél több barátom van az osztályban, kb5, akikért hálás vagyok, és sosem gondoltam volna,hogy legalább 1 jó barátom lesz a nagyvárosban. Na, de vissza a nyárhoz. Idén nagyon sok dolgot határoztam el. Az alapdolgok mellett szeretnék eljárni biciklizni is(pingpongozni is járok heti kétszer: egyszer koliban, egyszer apuval, és ha rendesen csinálja az ember, nagyon ki tud ám fáradni) Erről jut eszembe,habár a koli nem tett társasági emberré, sőt, jobban szeretem a magányt, mint azelőtt, sokkal jobban kijövök a szüleimmel, és megtanultam kezelni különböző típusú embereket. Olyan emberekkel hozott össze a sors ezalatt a fél év alatt,akikkel soha nem akartam találkozni, mégis sikerült(mélydepis emberek, iszákosok, cigizők- és most tiszta olyan, mintha elmebeteg házban élnék). Tervem továbbá,hogy készítsek extravagáns zabkásákat, zöldségek gabonaköreteket, és én is mosogassak el! Kerüljem a csokis dolgokat, mert azokban sok a cukor. Hogy fogyókúrázni, diétázni nem fogok sohatöbbé, az biztos, de egészségesebben élni tényleg szeretnék, és akkor talán formásodhatok is. De mindent idővel, lassacskán! Nem kell elsietni a dolgokat. Jelenleg örülök annak is,hogy rá tudom venni magam 30-45 perces edzésekre.
Mikor írok legközelebb? Fogalmam sincs. Nem valószínű,hogy mostanság. Tervezek egy bejegyzést írni külön a kolis liferól, milyen is , mit is csinálok egy nap, praktikáim. Aztán majd jelentkezem, ha vannak fejlemények. Mindenkinek szép napot, hetet, hónapot, évet, életet! Sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése