Egy kis update
Kedvem szottyant írni. Csak úgy,magamnak, ugyanis az utóbbi bejegyzésem 5 ember olvasta!
Gondolkozom a névváltozáson. Mert szerintem már rég nem a diétázáson van a hangsúly a blogon(legalábbis az életemben nem).
Aki régen olvasta a blogom, emlékezhet arra,hogy eleinte anorexiás voltam, majd ortorexiás, ezután pedig binge eatingem lett. Büszkén jelenthetem,hogy mindegyikből meggyógyultam. Amint beindult az iskola, egyszerűen nem koncentráltam többé a külsőmre, és a falásrohamokról is elfeledkeztem, ettem, amennyi jól esett. Bár előbbi nem igazán jó, nagyon csúnya cuccokba jártam, zsíros hajjal, büdösen, sárga fogakkal. Csak a tanulásra koncentráltam, amivel ugyan kiemelkedő teljesítményt értem el, de mégsem tett boldoggá. Éreztem, hogy valami hiányzik. És az a self love.
Egyik délután elmentem a szobatársaimmal Árkádba. Azelőtt sosem voltam. Egyikük segített ruhát venni nekem, és azt hiszem akkor kezdődött minden. Elkezdtem napi kétszer fogat mosni(tudom, ez alap dolog mások számára, de nekem sajnos nem volt az, aminek meg is lett a böjtje, 1 fogamat már kihúzták, 5 tömve van) dezodort használni(de sajnos ettől továbbra is meglátszik az izzadtság, de legalább nem vagyok büdös) a hajamat rendszeresen mosni, különböző stílusban hordani, elővettem az ékszereimet, amelyeket napi rendszerességgel hordok, és felszereltem a ruhatáram csinos, divatos darabokkal(leginkább a New Yorkerben és a C&aban vásárlok, nem sponzor! Nem tudom,hogy vagytok vele, de én a H&mben, a Berschkában(remélem jól írtam)és a Stradivariusban semmit sem találok magamra. A new yorkerben is kicsi nadrágok vannak, de legalább a pólók jók. A C&aban nagyon jók a nadrágok, de a pólók már annyira nem. Van egy új üzlet, a neve Sinsay, ott vettem nadrágot, ott is egész jó cuccok vannak.
Na, visszatérve, fél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire eljutok. Sőt, áprilisban még edzeni is elkezdtem, 2 hónapig nyomtam, lefogytam 5 kilót. Az egészségemért csináltam, szerettem, jól éreztem magam. De akkor miért beszélek múlt időben? Május végén volt egy nagyobb fogászati beavatkozásom, amiről nem szeretnék beszélni, mert még most is kiráz a hideg tőle. A lényeg, hogy nem tudtam enni rendesen, és nem is mozogtam. Úgyhogy hagytam a francba a tornát, ugyanis, figyeljetek! Féltem,hogy fájni fog közbe a fogam. Még 1 hónap után is! A kollégium nagy NAGY hátránya,hogy hipohander lettem. De jócskán. Rengeteg álmatlan éjszakán vagyok túl, amikor annyira felizgattam magam a semmin, hogy rosszul lettem, másnap pedig alig ettem valamit. Ez januárban kezdődött, heti kétszer volt ilyen, azóta havonta van, és az sem olyan durva. Szerintem ezeket a rohamokat is ki fogom nőni, de magát, a gondolkodásmódot, a betegségektől és a bajoktól való félelmet soha sem. Egyszerűen félek az orvosi ellátástól,hogy mi lesz velem. Ha egy picit megfájdul bármim pár másodpercre,már akkor ideges vagyok,hogy mi lesz. És most,hogy írok róla, kicsit rosszabb. Úgyhogy abba is hagyom, szerintem csak az egészet felfújom, és más is így van vele. Egyszerűen nem kéne félnem a bajoktól, mert az élet velejárója, és nem fogok meghalni, csak az életminőségemet rontja pár napra. Meg hát...lehetne rosszabb is! Viszont a legbosszantóbb dolog az egészben az,hogy sokszor nem teszek a dolgok ellen semmit sem! Ráhagyom, és várok a rosszra. Pedig ha tennék ellene, biztos jobb lenne.
Nyárra terveztem egy lightos diétát. Ortorexia nélkül. Csak hogy egyek több fehérjét, zöldséget, gyümölcsöt, kevesebb cukrot, egészségtelen kaját, és sportoljak többet. Hát..,fogjuk rá,hogy megyeget, fogytam 1 kilót, de az semmi se. Én viszont örülök neki. Anyuval egyik nap nézegettünk tavaly nyári képeket, amikor még csak cicanadrágot voltam hajlandó viselni, röhejesen néztem ki! És már a kövér kategóriába tartoztam. Nagyon hájas voltam. Megdöbbentem!
A nyári szünettel az a baj,hogy az ember tervezget ezt, meg azt, aztán annyira belustul,hogy semmi se valósul meg reggelre belőle. Reggel vidáman(nem vicc, tényleg) felkelek, eszek finom zabkását, megágyazok, fogat mosok, leülök kicsit netezni, megyek biciklizni, uzsizok, de utána annyira elfáradok az edzéstől,hogy semmihez nincs kedvem! Úgyhogy egész nap netezek, és a keksznél kötök ki,pedig nem is kívántam. Annyi tervem van! Főzni, takarítani, olvasni, tanulni, keresztrejtvényt fejteni. Drukkoljatok, hátha sikerül ma valamire rávenni magam! 1 hét múlva jelentkezem(;
Gondolkozom a névváltozáson. Mert szerintem már rég nem a diétázáson van a hangsúly a blogon(legalábbis az életemben nem).
Aki régen olvasta a blogom, emlékezhet arra,hogy eleinte anorexiás voltam, majd ortorexiás, ezután pedig binge eatingem lett. Büszkén jelenthetem,hogy mindegyikből meggyógyultam. Amint beindult az iskola, egyszerűen nem koncentráltam többé a külsőmre, és a falásrohamokról is elfeledkeztem, ettem, amennyi jól esett. Bár előbbi nem igazán jó, nagyon csúnya cuccokba jártam, zsíros hajjal, büdösen, sárga fogakkal. Csak a tanulásra koncentráltam, amivel ugyan kiemelkedő teljesítményt értem el, de mégsem tett boldoggá. Éreztem, hogy valami hiányzik. És az a self love.
Egyik délután elmentem a szobatársaimmal Árkádba. Azelőtt sosem voltam. Egyikük segített ruhát venni nekem, és azt hiszem akkor kezdődött minden. Elkezdtem napi kétszer fogat mosni(tudom, ez alap dolog mások számára, de nekem sajnos nem volt az, aminek meg is lett a böjtje, 1 fogamat már kihúzták, 5 tömve van) dezodort használni(de sajnos ettől továbbra is meglátszik az izzadtság, de legalább nem vagyok büdös) a hajamat rendszeresen mosni, különböző stílusban hordani, elővettem az ékszereimet, amelyeket napi rendszerességgel hordok, és felszereltem a ruhatáram csinos, divatos darabokkal(leginkább a New Yorkerben és a C&aban vásárlok, nem sponzor! Nem tudom,hogy vagytok vele, de én a H&mben, a Berschkában(remélem jól írtam)és a Stradivariusban semmit sem találok magamra. A new yorkerben is kicsi nadrágok vannak, de legalább a pólók jók. A C&aban nagyon jók a nadrágok, de a pólók már annyira nem. Van egy új üzlet, a neve Sinsay, ott vettem nadrágot, ott is egész jó cuccok vannak.
Na, visszatérve, fél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire eljutok. Sőt, áprilisban még edzeni is elkezdtem, 2 hónapig nyomtam, lefogytam 5 kilót. Az egészségemért csináltam, szerettem, jól éreztem magam. De akkor miért beszélek múlt időben? Május végén volt egy nagyobb fogászati beavatkozásom, amiről nem szeretnék beszélni, mert még most is kiráz a hideg tőle. A lényeg, hogy nem tudtam enni rendesen, és nem is mozogtam. Úgyhogy hagytam a francba a tornát, ugyanis, figyeljetek! Féltem,hogy fájni fog közbe a fogam. Még 1 hónap után is! A kollégium nagy NAGY hátránya,hogy hipohander lettem. De jócskán. Rengeteg álmatlan éjszakán vagyok túl, amikor annyira felizgattam magam a semmin, hogy rosszul lettem, másnap pedig alig ettem valamit. Ez januárban kezdődött, heti kétszer volt ilyen, azóta havonta van, és az sem olyan durva. Szerintem ezeket a rohamokat is ki fogom nőni, de magát, a gondolkodásmódot, a betegségektől és a bajoktól való félelmet soha sem. Egyszerűen félek az orvosi ellátástól,hogy mi lesz velem. Ha egy picit megfájdul bármim pár másodpercre,már akkor ideges vagyok,hogy mi lesz. És most,hogy írok róla, kicsit rosszabb. Úgyhogy abba is hagyom, szerintem csak az egészet felfújom, és más is így van vele. Egyszerűen nem kéne félnem a bajoktól, mert az élet velejárója, és nem fogok meghalni, csak az életminőségemet rontja pár napra. Meg hát...lehetne rosszabb is! Viszont a legbosszantóbb dolog az egészben az,hogy sokszor nem teszek a dolgok ellen semmit sem! Ráhagyom, és várok a rosszra. Pedig ha tennék ellene, biztos jobb lenne.
Nyárra terveztem egy lightos diétát. Ortorexia nélkül. Csak hogy egyek több fehérjét, zöldséget, gyümölcsöt, kevesebb cukrot, egészségtelen kaját, és sportoljak többet. Hát..,fogjuk rá,hogy megyeget, fogytam 1 kilót, de az semmi se. Én viszont örülök neki. Anyuval egyik nap nézegettünk tavaly nyári képeket, amikor még csak cicanadrágot voltam hajlandó viselni, röhejesen néztem ki! És már a kövér kategóriába tartoztam. Nagyon hájas voltam. Megdöbbentem!
A nyári szünettel az a baj,hogy az ember tervezget ezt, meg azt, aztán annyira belustul,hogy semmi se valósul meg reggelre belőle. Reggel vidáman(nem vicc, tényleg) felkelek, eszek finom zabkását, megágyazok, fogat mosok, leülök kicsit netezni, megyek biciklizni, uzsizok, de utána annyira elfáradok az edzéstől,hogy semmihez nincs kedvem! Úgyhogy egész nap netezek, és a keksznél kötök ki,pedig nem is kívántam. Annyi tervem van! Főzni, takarítani, olvasni, tanulni, keresztrejtvényt fejteni. Drukkoljatok, hátha sikerül ma valamire rávenni magam! 1 hét múlva jelentkezem(;
Megjegyzések
Megjegyzés küldése