Hogy jól vagyok-e? Mondhatni...

Sziasztok! Remélem nem hittétek,hogy kórházban fekszem vagy ami még rosszabb, öngyilkos lettem az inaktivitásom miatt. Erről szó sincs. Nem, nem, még mindig nem változtattam életmódot, pedig nagyon nagyon kéne, és őszintén megmondom, nem is jöttem volna fel a blogra valami igazán tartós, pozitív változás nélkül, mert minek? Azért,hogy elkeserítselek titeket,vagy netán aki fogyókúra motivációért látogatott ide, csalódjon, és inkább ő is zabáljon, azért,mert valami kis buta kislánynak is ez a sors jutott? A francokat. Az utóbbi jelenség eléggé beteges. Én nem azért kezdtem el zabálni, mert valami nagy youtuber vagy vlogos/blogos is abbahagyta az egészséges táplálkozást. Sőt, a kedvenceimet a mai napig nézem, és köszöni mind a három, jól vannak. Arról van szó,hogy még most sem látom értelmét ennek a bejegyzésnek,meg úgy az egész karbantartását,pedig látom, fél hónap alatt majdnem az ötszörösére növekedett a nézettség. Hihetetlen,igaz? Talán hihetőbb,ha azt mondom, 2 ember helyett most kb 10ember vár tűkön ülve arra,hogy halljon felőlem valami hírt, vagy csak néha-néha felidézi a régi szép időket...amelyeket ez a blog egyébként sose látott,és lehet,hogy soha nem is fog. Csak éppen unatkozom fél nyolckor(hm...pedig lenne mit csinálni)és mivel meglepő módon vannak érdekes sztorijaim, gondoltam, megosztos veletek. Előre is bocsánat, ha valami már a Sajnálom című bejegyzésemben tisztázva lett,ám mégis elismétlem. Ennek két oka van: az egyik,hogy nyári szünetben elvesztem az időérzékemet, a másik,hogy lusta vagyok elolvasni a legutóbbit. Most jól esik értelmes szöveget faragni, és csak sodródom az árral.
Először is...voltunk ortopédián. Ott megállapították,hogy eléggé görbe vagyok,és nem kis gerincferdülésem van. Nesze nekem egy kis torna. Még mindig nem tornáztam, a rohadt életben.
Na most figyeljetek! Lehet,hogy csak beképzelem magamnak, vagy csak hozzászoktam, és már fel sem tűnik...de azt hiszem, elmúlt a nyári depresszióm. Vagy legalábbis nagy lecsökkent a szintje. Már szívesebben találkozok a barátaimmal, bár a házimunkához és a diétához való hozzáállásomon sokat kéne változtatni. Ez nem tudatos lépés volt,csak a szerencsének köszönhetem,hogy megnyílt előttem az út. Vagy élek ezzel a lehetőséggel, vagy nem. Nem lesz ilyen alkalom több az életben,és nem szabad elégedetlennek sem lennem, mert akkor elveszítek mindent. Talán az javított az életfelfogásomon,hogy előszedtem a régi tankönyveket, és ismételek,valamint külön angolra járok, és tök sok sikerélményt szerezhettem már most. De rejtvényt fejteni és könyvet írni a mai napig nem csináltam. Elevenen él bennem az emlék,amikor arra voltak jók ezek a hobbik, hogy ostorozzam közben magam. Nem baj, majd javulok én még.
Szóval vannak céljaim. Bárcsak el is érném őket!
Bejegyzésre kb. jövőhét szerdán-csütörtökön számíthattok(;