Ismét bebizonyosodott,mennyire béna vagyok
Annyira rég írtam. Az elmúlt napok nagyon, NAGYON sűrűek voltak,úgyhogy expgy extra beszámolóval érkezek,de lehet,tripla lesz belőle. Most vagyok túl egy félórás síráson. Már nagyon hiányzott. Nem volt durva,csak éppen folytak a könnyeim. Előtte mindig szarul esik,hogy nem tudok bőgni,de ha meg elkezdek könnyezni, megint rossz lesz a helyzet,mert a szám folyamatosan mozog össze-vissza,mint valami kérődző tehénnek, az orrom pedig be van dugulva, a szipogásról nem is beszélve. Minnél előbb várom a végét. Viszont sírás után ugyanúgy üres maradok,mintha a lelkem egy újabb része távozott volna. Jön az újabb unalom, az újabb önostorozás. Egyébként nagyon sokszor el szoktam azon gondolkodni,hogy vajon ilyen lennék-e,ha lenne testvérem. Valószínűleg nem. Mert lenne olyan,akiben mindig számíthatok, aki megérzi,ha baj van. És egészen biztos vagyok abban is, hogy nem lennék magánykedvelő és félrehúzódó, kedvesebb, segítőkészebb, szorgalmasabb lennék. De ez van.
Szerda
A kompetencia napja. Meglepően jól sikerült, nagyon kevés hibám lehet. Annyira jól éreztem magam, igazán boldoggá tett ez a sikerélmény. Ja,csak aztán jött a letörés. Elmaradt az ötödik és a hatodik óránk,de hetedikre be kellett menni. Nos, iróniás barátnőm ugye másik városban lakik, eltaláltuk,hogy majd átjön. De jönnie kell a nagy barátunknak is,tudjátok, aki mindig cukkol a csúnyaságommal, amit én élvezek is. Szóval megkérdeztem anyát,átjöhetnek e, persze nem engedte. Viszont feldobta azt az ötletet,hogy menjünk el pizzázni. Na,biztos voltam a sikeremben, már láttam is,ahogy ott eszünk az étteremben hármasban, és jókat röhögünk. Na,de azért megkérdeztem iróniás barátnőmet, jó gyorsan lefagyott a vigyor az arcomról. Még ő volt felháborodva, hogy most bezzeg pizzát eszek. Nagyon erősen utalt a zabálásaimra és a kövérségemre ezzel az 1(!!!) mondattal! Na, gondoltam, hagyom a francba, pukkadjon meg,nem érdemes vele vitába szállni, szépen elköszöntem,és mentem haza zenét hallgatni egyedül, valamint felzabáltam fél tábla csokit és 4 jégkrémet. Így legalább alkalmam volt a fiókot is kiüríteni, az összes ételes zacskót kidobtam egy park melletti kukába. De ha még ez nem lenne elég, a piszkálódást folytatta/folytatták hetedik órában is. Szépen elmesélték,mit csináltak kettesben(vagyis nélkülem), és most figyeljetek!!! Elbicikliztek hozzám is,és meg akartak csengetéssel ijeszteni(ez egy hosszú sztori,de azért röviden leírom: iróniás barátnőmmel éjfélkor(nyári szünet volt)zenét hallgattunk, szüleim koncerten voltak. Egyszer csak csöngettek, meg össze vissza kopogtak az ablakon,de nem láttunk senkit. Én teljesen be voltam parázva,hívni akartam a rendőröket,amikor kiderült,csak az apám az), de végül azért nem tették meg, mert az idióta barátunk szerint cigányos a házunk. Na,ezen nagyon ki voltam akadva. 1. A ház sokkal, de SOKKAL rosszabb állapotban volt akkor,amikor ideköltöztünk, a szüleim pedig a pénzük nagy részét már lassan 10éve felújításokra költik,most is egy hatalmas melléképületet távolítottak el 2. Rasszista ,,vicc"(mert az akart volna lenni,vicc) 3.mondja ő,aki szegény családból van, meg a gazdag csaj
Szépen nézünk ki! Hogy ezeket mi lelte,nem tudom. Marha jókat nevettek rajta(m), én meg tettettem a jófejet. De nagyon nagyon megsértettek ezúttal (is). Persze nem nyekkenhetek meg, mert akkor máris nyavajgok, tudjátok...
Azért a délután javított a hangulatomon...nagyon jót beszélgettem egy osztálytátsammal. Régen sokat beszélgettünk, aztán eltávolodtunk egymástól. Hát halljátok, igaz,hogy neki sincsennek problémái, DE sokkal megértőbb volt velem szemben, mint a többi barátaim! Elmeséltem neki a helyzetem úgy nagyjából mindenből, és ő is elmondta,hogyan szakad el a barátaitól. 1 órás csevegés után pedig anyával is sokat beszélgettem meg nevetgéltünk,úgyhogy végülis nem volt ez rossz nap.
Na,de nézzük a csütörtököt! Káosz! Reggel tudtam meg,hogy biza várható egy csomó olyan anyag az angol szintfelmérőn, amit mi még nem tanultunk(pedig ígyis nagyon előre vagyunk haladva),úgyhogy hamar hazatekertem, és nekiálltam megtanulni. Nem volt nehéz szerencsére,így nyugodt szívvel utazhattam 1 órát. Illetve nem,mert majdnem eltévedtünk(útépítés volt), elkezdtett szakadni az eső, és a gondolat még mindig ott lebegett bennem: meg kell írnom jóra! Megérkeztünk, és a termet ugyan könnyen megtaláltam,de a tanáron kívül senki sem volt bent,így vártam, mint a hülye gyerek. Hamar jött egy fiú is, de ő is csak bambult, mégcsak nem is köszönt, de nem baj,jól kezdődik. Végül a tanárnő intett,hogy ne ácsorogjunk már ott! Na,leültem, szép lassan előkészültem. Elkezdtek szállingózni az emberek. És perceken belül azon vettem észre magam, hogy mindenki beszélget mindenkivel, és jó messze ülnek mellettem. Aha,tehát senki se vidéki, plusz van messenger csoport is. (Nem vagyok fent közösségi oldalakon)Szuper!!!1-2 mondatfoszlányt elkaptam, mint pld ,,ha ez lesz az osztálytermünk,akkor én megbolondulok"(bioszteremben voltunk...ahha...tehát nemcsak én gyűlölöm a bioszt xD), ilyenkor jókat nevettem magamban, meg úgy a helyzetemen is vigyorogtam. Hm...kicsit sem nézhettek hülyének,hogy már vagy tizedjére rakosgatom át 2-2 centikkel arrébb a radírt unalmamban, miközben magammal jókat nevetgélek...nem,tökre természetes. Na,aztán elém ült egy lány,ő kérdezgetett. Én nagyon félrehúzódó vagyok, beszélgetést SOSE kezdeményezek, DE ha valaki mégis veszi a bátorságot, és szóba áll velem...hát,akkor bajok vannak. Hirtelen mindent tudni akarok az illetőről, és mindent el akarok neki mondani, valósággal felpörgök. Természetesen bemutatkoztam neki a hatalmas magyar nyelvtudásommal(,,nem hoztunk esőernyőt) és a csodaszép nyelvi hibáimmal(r helyett szabályos l), végülis ez csak egy humán szak. Ennek ellenére ő kérte,hogy üljek át mellé! Na,ez persze egy újabb bíztatás a zizi felemnek. Kérdeztem őt,hogy milyen az osztályközösség(ő se vidéki, hurrá), azt mondta,1-2 ember vidéki csak,mindenki ismer mindenkit. Na, gyereke...erre mondom,hogy ERROR. Arra számítottam,hogy az összes ismerősöm teljesen máshova megy tanulni, sőt, még azt is megkockáztattam volna, hogy senki nem megy humánra,vagy akár bármely szakra az én városomból,de ez...remélem, mindegyik fiú,mert akkor a lánykoleszban végképp egyedül leszek:D Majd bemutatkozott a tanárnő: ő lesz az osztályfőnök és ag angol tanár egyben! Számomra nagyon szimpatikus. Azt a feladatot adta nekünk,hogy küldjünk neki postán egy bemutatkozó levelet, augusztusban pedig megyünk a vadasparkba. Annyira tetszik,hogy már most próbálja a közösséget összehozni! Csak az ront bele a képbe,hogy szinte lehetetlen. Utána jött a teszt kitöltése. Persze,hogy elcsesztem! Az agyam nem fogott rendesen, zavart az eső, a kitömött állatok,meg az az 1 órás út is befigyelt. És az idegesség,hogy ez az első elvárás,ezzel megpecsételem sorsomat. Mert hiába lettem ötödik a rangsorban, a kutyát nem érdekli, a tudás számít! Alapvető dolgokat nem tudtam,úgyhogy irány az extra kezdő csoport,ahol megtanulom, mi az az I am...mert ezt is elrontottam! Ez tiszta röhej! Ahogy az is,hogy elkértem a lány számát,szegény. Egyébként megfogadtam,hogy új életet kezdek. Nem lesz több sajnáltatás, semmi ilyesmi. De ezt persze csak szeptembertő tudom elkezdeni,az új közösségben és városban,mindenkitől távol. Eddig jól haladok,adom a vidám lányt.
Pénteken is történtek szép dolgok. Hát persze, a vizsgabál! Le kellett vetkőznöm a lányok előtt, borzasztó volt! Alig találtunk rám jó abroncsot, a ruha alig ért be, szorított és látszódtak a hájam a textilen keresztül, a vállpántot persze elcseszték, úgyhogy be kellett varrni, de így is lecsúszott, a cipőmet pedig körbecelluxozták,nehogy leessen. Borzalmas volt! Messze én voltam a legrusnyább. Majd elsírtam magam, amiért mindenki gyönyörű volt, csak én lógtam ki,de nagyon. Még a hajam is fura volt: kontyba volt fogva,hátha kicsit elrejtjük a száraz hajam,de hiába. És nekem kellett egyedül ékszer,hogy kicsit tompítsunk a csúnyaságomon,de felerősítette. Persze fotók is készültek rólam, mindegyik borzalmas. Gusztustalan. Hát még ahogy táncoltam a két számot. Fujj,nem akarok visszaemlékezni! Folyamatosan hányingerem volt és fájt a fejem. Mindenki mondta,hogy szép vagyok,de az még rosszabb érzés volt,hiszen egyáltalán nem volt igaz. Nem is akarok erről többet írni, mert megint rosszul lettem. Velem kellett a legtöbbet bajlódni, annyira szégyellem magam még most is. Nagyon kilógtam a sorból. Lett volna egy szép évfolyam, de elcsesztem az egészet. Persze megint én,ki más.(: Úgyhogy otthon befaltam néhány csokit, egy hatalmas pizzát, és este 23ig hangosan hallgattam zenét. Nem, anyát ezúttal egyáltalán nem zavarta.
A szombat is totál káosz volt. 9re fodrászhoz mentem. Szép lett a hajam, vesztettem 3 centit, meg kiegyenesítette. Így,egyenesen annyira szebb,és én is szebb vagyok(,,nem vagy szebb,csak elviselhetőbb"),de holnapra megint egy kócos, göndör szar lesz. Na, de hogy mégjobban megtapossuk a lelkem, bementünk a ruhaboltba ballagási ruhát nézni. Mert bizony,amit 60kilósan hordtam szeptemberben, nem jó(: kihíztam:D erről se tudok és akarok beszélni,borzalmas érzés volt. Csak nagyvállúakra volt ruha. Az első szörnyű volt, a második már elviselhető. De nagyon sokat kell varrni a pántjából. Annyira irónikus,hogy pont én, az ijesztően kicsi vállammal egy spagettipántos ruhát veszek majd fel!!! Olyan szorosra meg kellett húzni,hogy aztán ki se fért rajta a karom!!! És szerencsére a boleró,amit vettünk hozzá, szintén lötyög vállba,pedig,most figyeljetek: van benne válltömés és szűk karba!!! Ez annyira vicces!!! XD Hagyjuk is, a ballagás úgysem a kitűnő bizonyítványomról fog szólni,hanem arról,mennyire ,,csinos vagyok", miközben messze, de MESSZE én vagyok a legrusnyább(és mellesleg...szerencsére az új osztályomban is elnyertem már most a legcsúnyább és a legkövérebb címet is. Remélem a leghülyébb angolt tanult angolos címet is megkaphatom). Délután megint jött egy kiakadási hullámom, majdnem le is lepleződtem. Kérdezgettem az új barátnőmet a messenger csoportról(mert csoda történt! Bizony van messengerem), mondta,kérjek meg xy-t,hogy vegyen be. De elszóltam magam,hogy félrehúzódó vagyok, csak zavarnám a társaságot,stb. Azt hiszem elijesztettem, mert több órája nem ír. Szerintem rájött,hogy jobb lesz,ha menekül,mert ez a csaj nem százas. Viszont már most sokan rám írtak,ami nagy szó(: de azért ez az ,,önlejárató hadjáratom" nagyon bánt,mert erről csakis én tehetek. Pedig milyen kedves lány volt, ráadásul ő is katolikus! Hogy is gondoltam,hogy már az első napom életreszóló legjobb barátságot kötök egy idegennel. Na,de hátha nem késő még. Próbálom helyrehozni,persze anélkül,hogy felismerje az ,,önbizalomhiányomat". Ennyi lett volna. Remélem érdekes éa vicces volt!:D
Szerda
A kompetencia napja. Meglepően jól sikerült, nagyon kevés hibám lehet. Annyira jól éreztem magam, igazán boldoggá tett ez a sikerélmény. Ja,csak aztán jött a letörés. Elmaradt az ötödik és a hatodik óránk,de hetedikre be kellett menni. Nos, iróniás barátnőm ugye másik városban lakik, eltaláltuk,hogy majd átjön. De jönnie kell a nagy barátunknak is,tudjátok, aki mindig cukkol a csúnyaságommal, amit én élvezek is. Szóval megkérdeztem anyát,átjöhetnek e, persze nem engedte. Viszont feldobta azt az ötletet,hogy menjünk el pizzázni. Na,biztos voltam a sikeremben, már láttam is,ahogy ott eszünk az étteremben hármasban, és jókat röhögünk. Na,de azért megkérdeztem iróniás barátnőmet, jó gyorsan lefagyott a vigyor az arcomról. Még ő volt felháborodva, hogy most bezzeg pizzát eszek. Nagyon erősen utalt a zabálásaimra és a kövérségemre ezzel az 1(!!!) mondattal! Na, gondoltam, hagyom a francba, pukkadjon meg,nem érdemes vele vitába szállni, szépen elköszöntem,és mentem haza zenét hallgatni egyedül, valamint felzabáltam fél tábla csokit és 4 jégkrémet. Így legalább alkalmam volt a fiókot is kiüríteni, az összes ételes zacskót kidobtam egy park melletti kukába. De ha még ez nem lenne elég, a piszkálódást folytatta/folytatták hetedik órában is. Szépen elmesélték,mit csináltak kettesben(vagyis nélkülem), és most figyeljetek!!! Elbicikliztek hozzám is,és meg akartak csengetéssel ijeszteni(ez egy hosszú sztori,de azért röviden leírom: iróniás barátnőmmel éjfélkor(nyári szünet volt)zenét hallgattunk, szüleim koncerten voltak. Egyszer csak csöngettek, meg össze vissza kopogtak az ablakon,de nem láttunk senkit. Én teljesen be voltam parázva,hívni akartam a rendőröket,amikor kiderült,csak az apám az), de végül azért nem tették meg, mert az idióta barátunk szerint cigányos a házunk. Na,ezen nagyon ki voltam akadva. 1. A ház sokkal, de SOKKAL rosszabb állapotban volt akkor,amikor ideköltöztünk, a szüleim pedig a pénzük nagy részét már lassan 10éve felújításokra költik,most is egy hatalmas melléképületet távolítottak el 2. Rasszista ,,vicc"(mert az akart volna lenni,vicc) 3.mondja ő,aki szegény családból van, meg a gazdag csaj
Szépen nézünk ki! Hogy ezeket mi lelte,nem tudom. Marha jókat nevettek rajta(m), én meg tettettem a jófejet. De nagyon nagyon megsértettek ezúttal (is). Persze nem nyekkenhetek meg, mert akkor máris nyavajgok, tudjátok...
Azért a délután javított a hangulatomon...nagyon jót beszélgettem egy osztálytátsammal. Régen sokat beszélgettünk, aztán eltávolodtunk egymástól. Hát halljátok, igaz,hogy neki sincsennek problémái, DE sokkal megértőbb volt velem szemben, mint a többi barátaim! Elmeséltem neki a helyzetem úgy nagyjából mindenből, és ő is elmondta,hogyan szakad el a barátaitól. 1 órás csevegés után pedig anyával is sokat beszélgettem meg nevetgéltünk,úgyhogy végülis nem volt ez rossz nap.
Na,de nézzük a csütörtököt! Káosz! Reggel tudtam meg,hogy biza várható egy csomó olyan anyag az angol szintfelmérőn, amit mi még nem tanultunk(pedig ígyis nagyon előre vagyunk haladva),úgyhogy hamar hazatekertem, és nekiálltam megtanulni. Nem volt nehéz szerencsére,így nyugodt szívvel utazhattam 1 órát. Illetve nem,mert majdnem eltévedtünk(útépítés volt), elkezdtett szakadni az eső, és a gondolat még mindig ott lebegett bennem: meg kell írnom jóra! Megérkeztünk, és a termet ugyan könnyen megtaláltam,de a tanáron kívül senki sem volt bent,így vártam, mint a hülye gyerek. Hamar jött egy fiú is, de ő is csak bambult, mégcsak nem is köszönt, de nem baj,jól kezdődik. Végül a tanárnő intett,hogy ne ácsorogjunk már ott! Na,leültem, szép lassan előkészültem. Elkezdtek szállingózni az emberek. És perceken belül azon vettem észre magam, hogy mindenki beszélget mindenkivel, és jó messze ülnek mellettem. Aha,tehát senki se vidéki, plusz van messenger csoport is. (Nem vagyok fent közösségi oldalakon)Szuper!!!1-2 mondatfoszlányt elkaptam, mint pld ,,ha ez lesz az osztálytermünk,akkor én megbolondulok"(bioszteremben voltunk...ahha...tehát nemcsak én gyűlölöm a bioszt xD), ilyenkor jókat nevettem magamban, meg úgy a helyzetemen is vigyorogtam. Hm...kicsit sem nézhettek hülyének,hogy már vagy tizedjére rakosgatom át 2-2 centikkel arrébb a radírt unalmamban, miközben magammal jókat nevetgélek...nem,tökre természetes. Na,aztán elém ült egy lány,ő kérdezgetett. Én nagyon félrehúzódó vagyok, beszélgetést SOSE kezdeményezek, DE ha valaki mégis veszi a bátorságot, és szóba áll velem...hát,akkor bajok vannak. Hirtelen mindent tudni akarok az illetőről, és mindent el akarok neki mondani, valósággal felpörgök. Természetesen bemutatkoztam neki a hatalmas magyar nyelvtudásommal(,,nem hoztunk esőernyőt) és a csodaszép nyelvi hibáimmal(r helyett szabályos l), végülis ez csak egy humán szak. Ennek ellenére ő kérte,hogy üljek át mellé! Na,ez persze egy újabb bíztatás a zizi felemnek. Kérdeztem őt,hogy milyen az osztályközösség(ő se vidéki, hurrá), azt mondta,1-2 ember vidéki csak,mindenki ismer mindenkit. Na, gyereke...erre mondom,hogy ERROR. Arra számítottam,hogy az összes ismerősöm teljesen máshova megy tanulni, sőt, még azt is megkockáztattam volna, hogy senki nem megy humánra,vagy akár bármely szakra az én városomból,de ez...remélem, mindegyik fiú,mert akkor a lánykoleszban végképp egyedül leszek:D Majd bemutatkozott a tanárnő: ő lesz az osztályfőnök és ag angol tanár egyben! Számomra nagyon szimpatikus. Azt a feladatot adta nekünk,hogy küldjünk neki postán egy bemutatkozó levelet, augusztusban pedig megyünk a vadasparkba. Annyira tetszik,hogy már most próbálja a közösséget összehozni! Csak az ront bele a képbe,hogy szinte lehetetlen. Utána jött a teszt kitöltése. Persze,hogy elcsesztem! Az agyam nem fogott rendesen, zavart az eső, a kitömött állatok,meg az az 1 órás út is befigyelt. És az idegesség,hogy ez az első elvárás,ezzel megpecsételem sorsomat. Mert hiába lettem ötödik a rangsorban, a kutyát nem érdekli, a tudás számít! Alapvető dolgokat nem tudtam,úgyhogy irány az extra kezdő csoport,ahol megtanulom, mi az az I am...mert ezt is elrontottam! Ez tiszta röhej! Ahogy az is,hogy elkértem a lány számát,szegény. Egyébként megfogadtam,hogy új életet kezdek. Nem lesz több sajnáltatás, semmi ilyesmi. De ezt persze csak szeptembertő tudom elkezdeni,az új közösségben és városban,mindenkitől távol. Eddig jól haladok,adom a vidám lányt.
Pénteken is történtek szép dolgok. Hát persze, a vizsgabál! Le kellett vetkőznöm a lányok előtt, borzasztó volt! Alig találtunk rám jó abroncsot, a ruha alig ért be, szorított és látszódtak a hájam a textilen keresztül, a vállpántot persze elcseszték, úgyhogy be kellett varrni, de így is lecsúszott, a cipőmet pedig körbecelluxozták,nehogy leessen. Borzalmas volt! Messze én voltam a legrusnyább. Majd elsírtam magam, amiért mindenki gyönyörű volt, csak én lógtam ki,de nagyon. Még a hajam is fura volt: kontyba volt fogva,hátha kicsit elrejtjük a száraz hajam,de hiába. És nekem kellett egyedül ékszer,hogy kicsit tompítsunk a csúnyaságomon,de felerősítette. Persze fotók is készültek rólam, mindegyik borzalmas. Gusztustalan. Hát még ahogy táncoltam a két számot. Fujj,nem akarok visszaemlékezni! Folyamatosan hányingerem volt és fájt a fejem. Mindenki mondta,hogy szép vagyok,de az még rosszabb érzés volt,hiszen egyáltalán nem volt igaz. Nem is akarok erről többet írni, mert megint rosszul lettem. Velem kellett a legtöbbet bajlódni, annyira szégyellem magam még most is. Nagyon kilógtam a sorból. Lett volna egy szép évfolyam, de elcsesztem az egészet. Persze megint én,ki más.(: Úgyhogy otthon befaltam néhány csokit, egy hatalmas pizzát, és este 23ig hangosan hallgattam zenét. Nem, anyát ezúttal egyáltalán nem zavarta.
A szombat is totál káosz volt. 9re fodrászhoz mentem. Szép lett a hajam, vesztettem 3 centit, meg kiegyenesítette. Így,egyenesen annyira szebb,és én is szebb vagyok(,,nem vagy szebb,csak elviselhetőbb"),de holnapra megint egy kócos, göndör szar lesz. Na, de hogy mégjobban megtapossuk a lelkem, bementünk a ruhaboltba ballagási ruhát nézni. Mert bizony,amit 60kilósan hordtam szeptemberben, nem jó(: kihíztam:D erről se tudok és akarok beszélni,borzalmas érzés volt. Csak nagyvállúakra volt ruha. Az első szörnyű volt, a második már elviselhető. De nagyon sokat kell varrni a pántjából. Annyira irónikus,hogy pont én, az ijesztően kicsi vállammal egy spagettipántos ruhát veszek majd fel!!! Olyan szorosra meg kellett húzni,hogy aztán ki se fért rajta a karom!!! És szerencsére a boleró,amit vettünk hozzá, szintén lötyög vállba,pedig,most figyeljetek: van benne válltömés és szűk karba!!! Ez annyira vicces!!! XD Hagyjuk is, a ballagás úgysem a kitűnő bizonyítványomról fog szólni,hanem arról,mennyire ,,csinos vagyok", miközben messze, de MESSZE én vagyok a legrusnyább(és mellesleg...szerencsére az új osztályomban is elnyertem már most a legcsúnyább és a legkövérebb címet is. Remélem a leghülyébb angolt tanult angolos címet is megkaphatom). Délután megint jött egy kiakadási hullámom, majdnem le is lepleződtem. Kérdezgettem az új barátnőmet a messenger csoportról(mert csoda történt! Bizony van messengerem), mondta,kérjek meg xy-t,hogy vegyen be. De elszóltam magam,hogy félrehúzódó vagyok, csak zavarnám a társaságot,stb. Azt hiszem elijesztettem, mert több órája nem ír. Szerintem rájött,hogy jobb lesz,ha menekül,mert ez a csaj nem százas. Viszont már most sokan rám írtak,ami nagy szó(: de azért ez az ,,önlejárató hadjáratom" nagyon bánt,mert erről csakis én tehetek. Pedig milyen kedves lány volt, ráadásul ő is katolikus! Hogy is gondoltam,hogy már az első napom életreszóló legjobb barátságot kötök egy idegennel. Na,de hátha nem késő még. Próbálom helyrehozni,persze anélkül,hogy felismerje az ,,önbizalomhiányomat". Ennyi lett volna. Remélem érdekes éa vicces volt!:D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése