Viszont olvasásra!
A kitartás nagyon fontos, nem szabad feladni a dolgokat. Viszont vannak olyan helyzetek,amikor nemcsak hogy könnyebb, hanem még jobb is,ha befejezzük. Egyszer egy tanárom azt mondta,hogy ha minden ellened van a cél elérése során,de tényleg minden,és az út során csak rossz dolgok történnek,akkor a céllal van baj. És ez valóban így van. Más célokat kell keresni,és a megoldáson is változtatni kell. Az is lehet,hogy az álom eleve lehetetlen,de ebbe nem akarok belegondolni!!!
Hétfő
Na, voltak kis bajok...fél ötkor keltem,egyszerűen nem tudtam tovább aludni. Utána szerettem volna lemérni magam, mert szeretném centikben is látni az eredményt,de nem volt a helyén a mérőszalag,ami egyet jelent: anya fiókjában van. Szerencsére jó alvó,így megkockáztattam,és kivettem. Nem is volt addig baj,horkolt tovább,hanem amikor elkezdtem zörögni,mert semmit se láttam a sötétben,felkelt. Kicsit ki volt akadva,de annyira fáradt volt,hogy nem csapta ki a balhét,úgyhogy sikeresen lemértem magam. Íme az eredmény:
Mell:90cm
Kar:28cm
Csípő:90cm
Derék:78cm
Fenék:100cm
Comb:56cm
Vádli:31 cm
A cél pedig:
Mell: 86cm
Derék:61 cm(igen,rengeteget kell onnan fogynom)
Comb:50cm
Utána megcsináltam a 10perces tornát, de akkor már nagyon éhes voltam. Az első nappal való tekintettel most még kolbászos-sajtos rántottát ettem. Gyorsan elpakoltam a táskámba, és zenét hallgattam. De ez annyira jól sikerült,hogy megettem 45 g csokit(mentségemre szól,hogy tervezett volt) és el is késtem. Az óráim borzalmasak voltak,és még álmos is voltam. A fizika dogám négyes lett,örültem neki. Angol órán jó nehéz dogát írtunk,mégis sikerült ötösre megírnom. Majd jött a kémia, ének,tesi, biosz. Utálom mindegyiket. Tízóraira kókuszos banános túrós zabkását vittem,de rohadtul nem ízlett,csak a felét ette meg. A hetedik órám sokáig tartott,előtte 100g pangasiust ettem 25g olívabogyóval, 50g répával,ugyanennyi brokkolival és 25 g kuszkusszal. Egy kisebb ételdobozba passzíroztam,éppen belefért. Valahogy nem elégített ki. Hiába volt szép,nem ízlett. Miközben ettem,tele voltam, de miután befejeztem az evést,éhséget éreztem. Amikor hazajöttem, zenét hallgattam és tanultam, megettem 125g kenyeret 15 g vajjal és pár evőkanál dzsemmel, majd mentem futni a barátnőmmel. Hatra volt megbeszélve a találkozó,de én már 5kor elindultam majdnem,mert elnéztem az órát:D na,végül csak sikerült hamarabb odaérnem, 10percet vártam rá. Bemelegítettünk, és ugyan technikai hibákba ütköztünk(nem jó a telefonom órája), lefutottunk 1 percet 2 perc sétával, 10körben. Abszolút nem volt megterhelő,csupán a sarkammal van baj,az egyik cipő feltörte,de bírtuk. Kezdésnek jó volt. A durva az,hgy egyikünknek sem hiányzott közben a zene. Egyszerű témákról társalogtunk. Hazamentem, és megettem 125g joghurtot 20g mogyoróval,100g almával. Borzalmas íze volt, egy kis része a kukában végezte. Egyszerűen nem mennek le a torkomon. Pedig olyan jól néznek ki,de eltelítenek rögtön,aztán meg csodálkozom,ha pár perc múlva éhes vagyok,vagy netán zabálok. Mert egyelőre még megengedek magamnak ezt-azt, de egyre jobban csökkentek.
Kedd
Hajnali ötkor keltem, megcsináltam a tornát,reggeliztem, és elraktam a kajáimat(almás-mogyorós-túrós zabkása és pangasius filé 25g kuszkusszal, 25g olívabogyóval, 100g paprikával). Az óráim nagyon jól teltek, rengeteget nevettem a barátaimmal,és egy jó felelést is sikerült összehoznom. De a kajálásokkal bajok vannak továbbra is. A vízivással nincs gond,sőt, sokkal jobban esik,mint valaha,és kényelmesen lemegy a 2 l,de még a kedvenc egészséges kajáimat se élvezem, megrázó számomra. A tízórait 10percig nyammogtam, miközben régebben (1-2 hete) akár 5 perc alatt megettem. Az ebéd,na,az meg még nehezebben ment le. Hazamentem, zenét hallgattam, tanultam, de az uzsonnánál már betelt a pohár. Marhára éhes voltam,és eszembe jutott,régen mennyire szerettem a túró-alma kombót,így készítettem egy nagy tállal,ígyis csak 200kcal volt. Az elején ízlett,aztán a felénél megteltem, sőt, undort éreztem iránta. De úgy voltam vele,kell a fehérje,meg akarom enni,így raktam rá 1 evőkanál mézet,baromi édes lett,de nehezen legyűrtem. Aztán érdekes dolog történt: kedvem támadt biciklizni,úgyhogy egy félórás túrára mentem. Ez azért furcsa,mert pihenőnapom volt. De mit csináljak,ha kedvem van,ennek örülni kell!(; De ez volt az utolsó sikerélményem, a dolgok egy csapásra borzasztó irányt vettek,mint ahogy várható is volt. Hazajöttem,és egy instant depressziós roham miatt megettem rengeteg lekváros kenyeret,úgy,hogy anya kérdezgette,hogy melyek azok a pólók,amiket kihíztam. Dupla szívlövés. Sírni akartam,de nem jött egy könnycsepp se,és ilyenkor érzem,hogy a szívemet két satu közé fogják. Vacsorázás közben odajött hozzám apa,és jó étvágyat kívánt. Persze óvatlanul,de ott átszakadt valami,és elkezdtem bőgni. Na, jött 1 órás fejmosás,és ugyan mindent nem említettem meg,de felvázoltam a helyzetet,hogy szeretnék lefogyni,de nem tudom megenni az egészséges ételeket, ellenben junk foodból végtelen mennyiséget tudok felzabálni realizálás nélkül. Apa arra jutott,hogy ez az othorexiás korszakomra tehető,és az 1 évvel ezelőtti anorexiám is hatással lehet rám. És igaza van. Hiába imádom a túrós zabkását,annyiszor ettem,hogy nem kívánja a testem,ellenben a szar kajákkal, hiánynak fogja fel az agyam. Viszont tanácsolni nem sokat tudott. Azt mondta, keressek új recepteket, próbálkozzak finomságokkal, aztán jöhetnek a sós ételek,és úgy biztos az egészséges táplálkozásra való visszaállás, a fogyást pedig szarjam le. Azt ia mondta,hogy büszke rám, amiért ennyire érdekel az egészségem,és szeretnék jobb alakot. És hozzátette,ha nem sikerül a mértékek megtanulása, szívesen elvisz gasztro pszichológushoz. Szerinte olyan dolgokat kell moat csinálnom,amiket szeretek: zenehallgatás, rejtvényfejtés, biciklizés, fotózás, futás, könyvírás. És egyek nyugodtan egészségtelen dolgokat is. Na, talán az utóbbit nem kellett volna mondani, mert folytattam a lekváros kenyér zabálását,sőt, megettem 200g pudingot és 150-200g kekszet. Hurrá. Fél tizenegykor aludtam el.
Borzasztóan érzem magam. Legszívesebben feladnám,mert egyszerűen nem látom értelmét ennek az egésznek. Ha junk foodot eszek, nem érzek heves szívverést, tehát gondtalanul zabálhatnék. Ráadásul finomakat ennék,nem kellene időt tölteni főzéssel. De ott vannak az ellenérvek,hogy belekezdtem,végigcsinálom,és a ruháimban szarul érzem magam. Egyszerűen nem éltet semmi, legszívesebben sírva zabálnék,és elégetném az étkezési naplómat. Vagy,ha mindenáron le akarnék fogyni,megint koplalnék,de a racionális énem tudja,hogy ennek aztán tényleg csak hátránya lenne: az összes izmom eltűnne,aztán nem fogynék tovább,sőt,híznék hosszútávon. Annyira tanácstalanul érzem magam.
Szerda
Mennyire normális,hogy hajnali háromkor kelek? Nem tudtam aludni. Tehát nekiálltam recepteket nézegetni, aztán ettem lekváros kenyeret megint, majd ismét neteztem. Hét órakor megettem egy nagy adag mézes zabkását, mert éhes lettem, majd elindultam iskolába,de hamarabb,mivel el akartam menni a boltba venni valami kaját. Na,ez nem sikerült,mivel megláttam 2 osztálytársamat,és az agyam rögtön kapcsolt,hogy ne menjek arra,mert akkor biztos,hogy elkezdenek kombinálni. Na,már az első órában éhes lettem,ennek ellenére nagyon élveztem az órákat,sőt,messze a legjobb hangulatom volt ma. Rengeteget nevettem a barátaimmal, több kedvenc órám is volt ma, amiket igazán élveztem, sok dícséretet kaptam, szereztem egy piros és egy kék ötöst, és tesiórán egy hatalmas ping pong csatát játszottam a barátnőmmel. Két mélypontom volt. Az egyik a tízórai. Ez alap. Annyira éhes voltam,hogy pizzát csórtam a barátnőmtől, aki naívan,szívesen adott. Viszont amikor az irónikus barátnőm megérkezett,rögtön jött a vita, na,meg a szégyenérzet. Szememre vetette,hogy bizony eléggé érdekes a szituáció, és vigyázzak a BEDdel. Persze az utóbbiért hálás a normális felem, de a BEDes részem legszívesebben megfojtotta volna. A másik,amikor a hetedik óra előtt már annyira éhes voltam,hogy azon vacilláltam,elmennjek e a boltba,vagy sem. Mert van 20perc szünetem ilyenkor, de elvileg illegális ilyen esetekben ,,kiszökni" az iskolából. Na,vagy 5 percig biztos hezitáltam, aztán úgy voltam vele, csak kibírom,elmegyek suli után. Ez elmaradt,mert féltem attól,hogy összetalálkozok anyával,így otthon zabáltam,ami volt. 100g keksz, 100g rizses csokoládé. Több is lement volna,de nem volt mit,úgyhogy hallgattam zenét, majd amikor megérkezett anya, letoltam 100g túrós pitét,kicsit később pedig megint lekváros kenyeret. Délután tanultam, netezgettem, de futni nem mentem, sőt, tornához se volt kedvem): Kb 7 órakor hazajött apa azzal,hogy vett nekem készételt: panírozott hús, és röszti. Kedvenceim, és televannak szarságokkal,úgyhogy a lehető legveszélyesebb párosítás. Jó nagy adagot megettem vacsorára, csakúgy pislogtak a szüleim,de nem szóltak.
A legborzasztóbb,hogy a titkaimat marha jól tudom elfedni. A fiókom televan mindenféle csokia papírral,és egyedül eszek. Senki nem tudja,milyen beteges viszonyom van az étellel. Hogy felhagytam a clean eatinggel jelenleg. Beteges terveim vannak arra,hogyan maradjak incognitóban. És ez borzalmas. Mert senkinek se merek megnyílni,szégyellem magam, így segítséget nem kaphatok,de ha fel is ajánlanák, a beteges énem mindenképpen ellenkezne vaskézzel. Kifáradtam. Nem bírom tovább. És ennek a blognak se látom értelmét jelenleg. Úgy érzem, pihenésre,szünetre van szükségem. El kell terelnem a gondolataimat az étkezéssel kapcsolatban,és a blogírás akadályoz benne. Persze jöhettek azzal,hogy tutira csak a sikertelenségre hivatkozom, nincs mivel felvágnom,de tényleg nem erről van szó. Csupán szeretnék egy kis időt a lelkemre szánni,mégpedig úgy,hogy kikapcsolok, és rendet rakok. Hangsúlyt fektetek a jó tulajdonságaimmal, majd elkezdek főzni. Én nagyon hálás vagyok annak a pár embernek, akik már 3 hónapja olvasnak,és nem akarok csalódást okozni nektek, példát szeretnék mutatni, motiválni,inspirálni akarom a tömeget. És sikertörténeteket írni: az enyémet és a tieiteket egyaránt. Tehát egy kis időre eltűnök,de ígérem, hogy mihamarabb visszatérek,és jó hírekkel szolgálok!
Hétfő
Na, voltak kis bajok...fél ötkor keltem,egyszerűen nem tudtam tovább aludni. Utána szerettem volna lemérni magam, mert szeretném centikben is látni az eredményt,de nem volt a helyén a mérőszalag,ami egyet jelent: anya fiókjában van. Szerencsére jó alvó,így megkockáztattam,és kivettem. Nem is volt addig baj,horkolt tovább,hanem amikor elkezdtem zörögni,mert semmit se láttam a sötétben,felkelt. Kicsit ki volt akadva,de annyira fáradt volt,hogy nem csapta ki a balhét,úgyhogy sikeresen lemértem magam. Íme az eredmény:
Mell:90cm
Kar:28cm
Csípő:90cm
Derék:78cm
Fenék:100cm
Comb:56cm
Vádli:31 cm
A cél pedig:
Mell: 86cm
Derék:61 cm(igen,rengeteget kell onnan fogynom)
Comb:50cm
Utána megcsináltam a 10perces tornát, de akkor már nagyon éhes voltam. Az első nappal való tekintettel most még kolbászos-sajtos rántottát ettem. Gyorsan elpakoltam a táskámba, és zenét hallgattam. De ez annyira jól sikerült,hogy megettem 45 g csokit(mentségemre szól,hogy tervezett volt) és el is késtem. Az óráim borzalmasak voltak,és még álmos is voltam. A fizika dogám négyes lett,örültem neki. Angol órán jó nehéz dogát írtunk,mégis sikerült ötösre megírnom. Majd jött a kémia, ének,tesi, biosz. Utálom mindegyiket. Tízóraira kókuszos banános túrós zabkását vittem,de rohadtul nem ízlett,csak a felét ette meg. A hetedik órám sokáig tartott,előtte 100g pangasiust ettem 25g olívabogyóval, 50g répával,ugyanennyi brokkolival és 25 g kuszkusszal. Egy kisebb ételdobozba passzíroztam,éppen belefért. Valahogy nem elégített ki. Hiába volt szép,nem ízlett. Miközben ettem,tele voltam, de miután befejeztem az evést,éhséget éreztem. Amikor hazajöttem, zenét hallgattam és tanultam, megettem 125g kenyeret 15 g vajjal és pár evőkanál dzsemmel, majd mentem futni a barátnőmmel. Hatra volt megbeszélve a találkozó,de én már 5kor elindultam majdnem,mert elnéztem az órát:D na,végül csak sikerült hamarabb odaérnem, 10percet vártam rá. Bemelegítettünk, és ugyan technikai hibákba ütköztünk(nem jó a telefonom órája), lefutottunk 1 percet 2 perc sétával, 10körben. Abszolút nem volt megterhelő,csupán a sarkammal van baj,az egyik cipő feltörte,de bírtuk. Kezdésnek jó volt. A durva az,hgy egyikünknek sem hiányzott közben a zene. Egyszerű témákról társalogtunk. Hazamentem, és megettem 125g joghurtot 20g mogyoróval,100g almával. Borzalmas íze volt, egy kis része a kukában végezte. Egyszerűen nem mennek le a torkomon. Pedig olyan jól néznek ki,de eltelítenek rögtön,aztán meg csodálkozom,ha pár perc múlva éhes vagyok,vagy netán zabálok. Mert egyelőre még megengedek magamnak ezt-azt, de egyre jobban csökkentek.
Kedd
Hajnali ötkor keltem, megcsináltam a tornát,reggeliztem, és elraktam a kajáimat(almás-mogyorós-túrós zabkása és pangasius filé 25g kuszkusszal, 25g olívabogyóval, 100g paprikával). Az óráim nagyon jól teltek, rengeteget nevettem a barátaimmal,és egy jó felelést is sikerült összehoznom. De a kajálásokkal bajok vannak továbbra is. A vízivással nincs gond,sőt, sokkal jobban esik,mint valaha,és kényelmesen lemegy a 2 l,de még a kedvenc egészséges kajáimat se élvezem, megrázó számomra. A tízórait 10percig nyammogtam, miközben régebben (1-2 hete) akár 5 perc alatt megettem. Az ebéd,na,az meg még nehezebben ment le. Hazamentem, zenét hallgattam, tanultam, de az uzsonnánál már betelt a pohár. Marhára éhes voltam,és eszembe jutott,régen mennyire szerettem a túró-alma kombót,így készítettem egy nagy tállal,ígyis csak 200kcal volt. Az elején ízlett,aztán a felénél megteltem, sőt, undort éreztem iránta. De úgy voltam vele,kell a fehérje,meg akarom enni,így raktam rá 1 evőkanál mézet,baromi édes lett,de nehezen legyűrtem. Aztán érdekes dolog történt: kedvem támadt biciklizni,úgyhogy egy félórás túrára mentem. Ez azért furcsa,mert pihenőnapom volt. De mit csináljak,ha kedvem van,ennek örülni kell!(; De ez volt az utolsó sikerélményem, a dolgok egy csapásra borzasztó irányt vettek,mint ahogy várható is volt. Hazajöttem,és egy instant depressziós roham miatt megettem rengeteg lekváros kenyeret,úgy,hogy anya kérdezgette,hogy melyek azok a pólók,amiket kihíztam. Dupla szívlövés. Sírni akartam,de nem jött egy könnycsepp se,és ilyenkor érzem,hogy a szívemet két satu közé fogják. Vacsorázás közben odajött hozzám apa,és jó étvágyat kívánt. Persze óvatlanul,de ott átszakadt valami,és elkezdtem bőgni. Na, jött 1 órás fejmosás,és ugyan mindent nem említettem meg,de felvázoltam a helyzetet,hogy szeretnék lefogyni,de nem tudom megenni az egészséges ételeket, ellenben junk foodból végtelen mennyiséget tudok felzabálni realizálás nélkül. Apa arra jutott,hogy ez az othorexiás korszakomra tehető,és az 1 évvel ezelőtti anorexiám is hatással lehet rám. És igaza van. Hiába imádom a túrós zabkását,annyiszor ettem,hogy nem kívánja a testem,ellenben a szar kajákkal, hiánynak fogja fel az agyam. Viszont tanácsolni nem sokat tudott. Azt mondta, keressek új recepteket, próbálkozzak finomságokkal, aztán jöhetnek a sós ételek,és úgy biztos az egészséges táplálkozásra való visszaállás, a fogyást pedig szarjam le. Azt ia mondta,hogy büszke rám, amiért ennyire érdekel az egészségem,és szeretnék jobb alakot. És hozzátette,ha nem sikerül a mértékek megtanulása, szívesen elvisz gasztro pszichológushoz. Szerinte olyan dolgokat kell moat csinálnom,amiket szeretek: zenehallgatás, rejtvényfejtés, biciklizés, fotózás, futás, könyvírás. És egyek nyugodtan egészségtelen dolgokat is. Na, talán az utóbbit nem kellett volna mondani, mert folytattam a lekváros kenyér zabálását,sőt, megettem 200g pudingot és 150-200g kekszet. Hurrá. Fél tizenegykor aludtam el.
Borzasztóan érzem magam. Legszívesebben feladnám,mert egyszerűen nem látom értelmét ennek az egésznek. Ha junk foodot eszek, nem érzek heves szívverést, tehát gondtalanul zabálhatnék. Ráadásul finomakat ennék,nem kellene időt tölteni főzéssel. De ott vannak az ellenérvek,hogy belekezdtem,végigcsinálom,és a ruháimban szarul érzem magam. Egyszerűen nem éltet semmi, legszívesebben sírva zabálnék,és elégetném az étkezési naplómat. Vagy,ha mindenáron le akarnék fogyni,megint koplalnék,de a racionális énem tudja,hogy ennek aztán tényleg csak hátránya lenne: az összes izmom eltűnne,aztán nem fogynék tovább,sőt,híznék hosszútávon. Annyira tanácstalanul érzem magam.
Szerda
Mennyire normális,hogy hajnali háromkor kelek? Nem tudtam aludni. Tehát nekiálltam recepteket nézegetni, aztán ettem lekváros kenyeret megint, majd ismét neteztem. Hét órakor megettem egy nagy adag mézes zabkását, mert éhes lettem, majd elindultam iskolába,de hamarabb,mivel el akartam menni a boltba venni valami kaját. Na,ez nem sikerült,mivel megláttam 2 osztálytársamat,és az agyam rögtön kapcsolt,hogy ne menjek arra,mert akkor biztos,hogy elkezdenek kombinálni. Na,már az első órában éhes lettem,ennek ellenére nagyon élveztem az órákat,sőt,messze a legjobb hangulatom volt ma. Rengeteget nevettem a barátaimmal, több kedvenc órám is volt ma, amiket igazán élveztem, sok dícséretet kaptam, szereztem egy piros és egy kék ötöst, és tesiórán egy hatalmas ping pong csatát játszottam a barátnőmmel. Két mélypontom volt. Az egyik a tízórai. Ez alap. Annyira éhes voltam,hogy pizzát csórtam a barátnőmtől, aki naívan,szívesen adott. Viszont amikor az irónikus barátnőm megérkezett,rögtön jött a vita, na,meg a szégyenérzet. Szememre vetette,hogy bizony eléggé érdekes a szituáció, és vigyázzak a BEDdel. Persze az utóbbiért hálás a normális felem, de a BEDes részem legszívesebben megfojtotta volna. A másik,amikor a hetedik óra előtt már annyira éhes voltam,hogy azon vacilláltam,elmennjek e a boltba,vagy sem. Mert van 20perc szünetem ilyenkor, de elvileg illegális ilyen esetekben ,,kiszökni" az iskolából. Na,vagy 5 percig biztos hezitáltam, aztán úgy voltam vele, csak kibírom,elmegyek suli után. Ez elmaradt,mert féltem attól,hogy összetalálkozok anyával,így otthon zabáltam,ami volt. 100g keksz, 100g rizses csokoládé. Több is lement volna,de nem volt mit,úgyhogy hallgattam zenét, majd amikor megérkezett anya, letoltam 100g túrós pitét,kicsit később pedig megint lekváros kenyeret. Délután tanultam, netezgettem, de futni nem mentem, sőt, tornához se volt kedvem): Kb 7 órakor hazajött apa azzal,hogy vett nekem készételt: panírozott hús, és röszti. Kedvenceim, és televannak szarságokkal,úgyhogy a lehető legveszélyesebb párosítás. Jó nagy adagot megettem vacsorára, csakúgy pislogtak a szüleim,de nem szóltak.
A legborzasztóbb,hogy a titkaimat marha jól tudom elfedni. A fiókom televan mindenféle csokia papírral,és egyedül eszek. Senki nem tudja,milyen beteges viszonyom van az étellel. Hogy felhagytam a clean eatinggel jelenleg. Beteges terveim vannak arra,hogyan maradjak incognitóban. És ez borzalmas. Mert senkinek se merek megnyílni,szégyellem magam, így segítséget nem kaphatok,de ha fel is ajánlanák, a beteges énem mindenképpen ellenkezne vaskézzel. Kifáradtam. Nem bírom tovább. És ennek a blognak se látom értelmét jelenleg. Úgy érzem, pihenésre,szünetre van szükségem. El kell terelnem a gondolataimat az étkezéssel kapcsolatban,és a blogírás akadályoz benne. Persze jöhettek azzal,hogy tutira csak a sikertelenségre hivatkozom, nincs mivel felvágnom,de tényleg nem erről van szó. Csupán szeretnék egy kis időt a lelkemre szánni,mégpedig úgy,hogy kikapcsolok, és rendet rakok. Hangsúlyt fektetek a jó tulajdonságaimmal, majd elkezdek főzni. Én nagyon hálás vagyok annak a pár embernek, akik már 3 hónapja olvasnak,és nem akarok csalódást okozni nektek, példát szeretnék mutatni, motiválni,inspirálni akarom a tömeget. És sikertörténeteket írni: az enyémet és a tieiteket egyaránt. Tehát egy kis időre eltűnök,de ígérem, hogy mihamarabb visszatérek,és jó hírekkel szolgálok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése