Na,ez már túlzás!
A lustaságból, a csúnyaságból, a folytonos mérlegreállásból, a zabálásból, a hízásból, a mániákból, az önbizalomhiányból, a puffadásból, a hányingerből, a szomjúságból. Nem akarom azt mondani,hogy muszáj változtatnom,mert akkor kényszernek fogja fel az agyam, de tudom,hogy nagyon szükséges lenne. De nem érzem magam elég erősnek hozzá. Félek,hogy nem bírok ki 2,5 hónapot(de még 1 hetet se), bezabálok,sőt, a ballagó és a báli ruha is szűk lesz rám. Annyira rettegek ettől, az éhséget még nem is mondtam. Jócskán visszatágítottam a gyomromat. Az agyam állandóan a kajára és a zabálásra gondol, teltségérzetet akarok.
Csütörtök
Már négykor felébredtem,de még 1,5 órát forogtam az ágyban. Reggel megméreckedtem, 56,9kg. Na,mostmár nem panaszkodhat a fatorexiás énem, híztam 1 kilót. Ennek örömére elloptam egy sor csokoládét,pedig rosszul voltam az étel gondolatától is. Persze a junk food csak rontott a helyzeten, eléggé rosszul lettem így kora reggel. Sebaj,én azért tervezgettem, miket fogok vásárolni délután,na,meg közben recepteket nézegettem. Tisztára normális,nem? Reggel hétkor már farkas éhes voltam, megettem egy 3tojásos rántottát csupa sajttal, kolbásszal,meg egy nagy zsömlével. Így kibírtam egy egész sulis napot. Az is durva,hogy felvettem az egyik kedvenc ingemet, ami persze még mindig nagy volt vállba,így hatalmas dekoltázsa van. Egy karkötőt és az új fülbevalót is felvettem,és a hízás ellenére jól éreztem magam,pedig éreztem,hogy a nadrág kezd szűk lenni. Jó óráim voltak, szereztem 2db ötöst nyelvtanból, meg írtam egy jó hittan dogát. A kaján se járt annyit az eszem. Öltözködéshez visszatérve,emlékeztek a tavaszi szünet előtti utolsó napomra? Le kellett írni a hibáinkat,és én az öltözködést írtam. Mert kirívónak és ízléstelennek tartom,hogy kövérségem ellenére szűk ruhákat hordok, és karkötő is mindig van rajtam. Nos,az osztályfőnök az egyik szünetben megállított,és azt mondta,teljesen ledöbbent,mivel most is ízlésesen vagyok felöltözve(másoktól is kaptam pozitív visszajelzést)én persze szóhoz se jutottam. Na,de az órák után jöhetett a nagy habzsi-babzsi. Először a kisboltba mentem, ahol vettem egy Momentset, egy pizzaszeletet és egy Dörmit. Amikor kivettem a pizzát,olyan rossz érzésem támadt, mintha figyeltek volna. Hátmég a kasszánál. Majdnem lebuktam, mert kis híján ahhoz a pénztároshoz kerültem,aki tudja,hogy cukormentesen táplálkozom. A másik meg,hogy egy nő nagyon furcsán nézett rám,hogy ilyen szarokat veszek,és ennyit. De a legdurvább,hogy miután a pékségbe mentem, követett,és megnézte,mit veszek. Na,itt beparáztam, vettem egy kakaós csigát(nem volt csokis croassaint,brühühű) és el is tűnt. Na,otthon gyorsan felzabáltam, de az ,,éhség"nem csillapodott. Próbáltam zenével elterelni a figyelmem, de nem ment. Kínomban megettem a maradék vaníliás kekszet(kicsit se feltűnő, a zacskót egy füzet alá rejtettem), az összes kalácsot(hinnye, biztos elrepült...)és 7-8db apró csokoládét,pedig utálom,és akkor már a hányinger határán voltam. Régi szokásomhoz híven a papírokat egy régi fiókomba dugtam, sok kacat alá. Itt biztos nem találja meg senki. Amikor anya hazajött, elkezdtem rejtvényt fejtegetni, és csak késő este kezdtem el tanulni és házit csinálni. Kihasználtam,hogy egy érdekes műsort néztek,és csakazértis befaltam 2 fatörzset. Nem voltam álmos, 11kor aludtam el,de nagyon nehezen.
Péntek
Farkaséhség,57,6kg. Hurrá! Megettem a szokásos rántottát, zenét hallgattam, kicsit tanultam, aztán húztam a város másik szélén levő boltba,ahol biztos,hogy nem bukok le. Vettem 2 db zabos-túrós szeletet(vehettem volna sportkiflit(ne tévesszen meg a neve,tele van csokoládéval), karamellás szeletet vagy fánkot, de rohadt drágák voltak), egy Twixet, egy Buenót és egy nutellás Pöttyöst. Na,hát lebuktam,ugyanis egy ismerősöm az iskolában megjegyezte,hogy látta,ahogy jövök ki a pékségből. Hárítottam,és azt mondtam,hogy cukormentes péksütit vettem(ami egyébként igaz). Az óráim jók voltak, írtam egy jó irodalom és egy kémia dogát. Bár a tízóraival voltak bajok:ettem egy zabosat, és a másikat mindenáron megtartottam ebédre. De nem volt elég,így megettem a túrórudit is. Persze az osztálytársaim furcsán néztek rám:,,nézzed, a biogyerek zabál! Na,ezért marad kövér a fogyózó csaj..." Az egyik rá is kérdezett,azt mondtam neki,néha megkívánom,akkor eszek is,de mértékkel(haha,kurva vicces). De a legborzasztóbb az,hogy elfogyott a pénzem,de én még zabálni akartam,úgyhogy csórtam 300forintot a barátnőmtől,aki megkérdezte,mire kell. Én mondtam,hogy hibajavítóra és füzetre,és igenis sürgősen. Úgyhogy órák után vettem egy pilóta kekszet, pont kijöttem pénzügyileg. És otthon gyorsan felfaltam mindent. Olyan jól sikerült,hogy ettem hozzá 3 db csokoládét és 2 szelet eperdzsemes kenyeret,de ne tudjátok meg,mennyit szenvedtem utóbbival. Majdnem leestem a fagyasztó tetejéről,és egy csomó üveget is kishíján levertem. Ráadásul a térdem is bevertem,és vagy 10percig vacakolam a felbontásával. A legnagyobb poén viszont az,amikor anya hazajött,és rákérdezett a fatörzsre meg a kalácsra. Hát, derekasan bevallottam,hogy én voltam,erre odaadta nekem a csokoládé tortaszeletét,és előtte fel is faltam. Elképesztő. Elment a boltba,és megkértem,hogy vegyem Gullon csokis kekszet,ez is milyen már? Omg. Tehát minden a feje tetejére borult. Végül nem hozott,de pizzát azt vett,és hiába voltam felpuffadva, elkészítettem vele. A felénél tartottam,amikor anya célozgatott arra,hogy elég,de mivel 1 órával később álomba merült, megettem a maradékot,és éjfélig fent voltam netezni. Teli hassal feküdtem le, és vártam a holnapot.
És eljutottunk ide is: ez az 50.bejegyzésem! Köszönöm,hogy vagytok nekem! Persze most jobban esne mindenkinek,ha a diétás lány írna, 54,netán 52 kilósan, de helyette a fatorexiás, 58 kilós csaj pötyögteti a betűket. Nem baj. Hiszem,hogy egy jó előjel,hogy nem hanyagolom a blogot. Van bátorságom elmondani,hogy igenis megbuktam,hátha erőt vesztek belőle,hogy veletek ne történjen meg,vagy felálljatok. Higgyétek el,esküszöm,én se állok meg! Folytatom az utamat a fittség felé. A hétvégém húzós lesz, de remélem,hétfőtől már minden jól fog menni.
Csütörtök
Már négykor felébredtem,de még 1,5 órát forogtam az ágyban. Reggel megméreckedtem, 56,9kg. Na,mostmár nem panaszkodhat a fatorexiás énem, híztam 1 kilót. Ennek örömére elloptam egy sor csokoládét,pedig rosszul voltam az étel gondolatától is. Persze a junk food csak rontott a helyzeten, eléggé rosszul lettem így kora reggel. Sebaj,én azért tervezgettem, miket fogok vásárolni délután,na,meg közben recepteket nézegettem. Tisztára normális,nem? Reggel hétkor már farkas éhes voltam, megettem egy 3tojásos rántottát csupa sajttal, kolbásszal,meg egy nagy zsömlével. Így kibírtam egy egész sulis napot. Az is durva,hogy felvettem az egyik kedvenc ingemet, ami persze még mindig nagy volt vállba,így hatalmas dekoltázsa van. Egy karkötőt és az új fülbevalót is felvettem,és a hízás ellenére jól éreztem magam,pedig éreztem,hogy a nadrág kezd szűk lenni. Jó óráim voltak, szereztem 2db ötöst nyelvtanból, meg írtam egy jó hittan dogát. A kaján se járt annyit az eszem. Öltözködéshez visszatérve,emlékeztek a tavaszi szünet előtti utolsó napomra? Le kellett írni a hibáinkat,és én az öltözködést írtam. Mert kirívónak és ízléstelennek tartom,hogy kövérségem ellenére szűk ruhákat hordok, és karkötő is mindig van rajtam. Nos,az osztályfőnök az egyik szünetben megállított,és azt mondta,teljesen ledöbbent,mivel most is ízlésesen vagyok felöltözve(másoktól is kaptam pozitív visszajelzést)én persze szóhoz se jutottam. Na,de az órák után jöhetett a nagy habzsi-babzsi. Először a kisboltba mentem, ahol vettem egy Momentset, egy pizzaszeletet és egy Dörmit. Amikor kivettem a pizzát,olyan rossz érzésem támadt, mintha figyeltek volna. Hátmég a kasszánál. Majdnem lebuktam, mert kis híján ahhoz a pénztároshoz kerültem,aki tudja,hogy cukormentesen táplálkozom. A másik meg,hogy egy nő nagyon furcsán nézett rám,hogy ilyen szarokat veszek,és ennyit. De a legdurvább,hogy miután a pékségbe mentem, követett,és megnézte,mit veszek. Na,itt beparáztam, vettem egy kakaós csigát(nem volt csokis croassaint,brühühű) és el is tűnt. Na,otthon gyorsan felzabáltam, de az ,,éhség"nem csillapodott. Próbáltam zenével elterelni a figyelmem, de nem ment. Kínomban megettem a maradék vaníliás kekszet(kicsit se feltűnő, a zacskót egy füzet alá rejtettem), az összes kalácsot(hinnye, biztos elrepült...)és 7-8db apró csokoládét,pedig utálom,és akkor már a hányinger határán voltam. Régi szokásomhoz híven a papírokat egy régi fiókomba dugtam, sok kacat alá. Itt biztos nem találja meg senki. Amikor anya hazajött, elkezdtem rejtvényt fejtegetni, és csak késő este kezdtem el tanulni és házit csinálni. Kihasználtam,hogy egy érdekes műsort néztek,és csakazértis befaltam 2 fatörzset. Nem voltam álmos, 11kor aludtam el,de nagyon nehezen.
Péntek
Farkaséhség,57,6kg. Hurrá! Megettem a szokásos rántottát, zenét hallgattam, kicsit tanultam, aztán húztam a város másik szélén levő boltba,ahol biztos,hogy nem bukok le. Vettem 2 db zabos-túrós szeletet(vehettem volna sportkiflit(ne tévesszen meg a neve,tele van csokoládéval), karamellás szeletet vagy fánkot, de rohadt drágák voltak), egy Twixet, egy Buenót és egy nutellás Pöttyöst. Na,hát lebuktam,ugyanis egy ismerősöm az iskolában megjegyezte,hogy látta,ahogy jövök ki a pékségből. Hárítottam,és azt mondtam,hogy cukormentes péksütit vettem(ami egyébként igaz). Az óráim jók voltak, írtam egy jó irodalom és egy kémia dogát. Bár a tízóraival voltak bajok:ettem egy zabosat, és a másikat mindenáron megtartottam ebédre. De nem volt elég,így megettem a túrórudit is. Persze az osztálytársaim furcsán néztek rám:,,nézzed, a biogyerek zabál! Na,ezért marad kövér a fogyózó csaj..." Az egyik rá is kérdezett,azt mondtam neki,néha megkívánom,akkor eszek is,de mértékkel(haha,kurva vicces). De a legborzasztóbb az,hogy elfogyott a pénzem,de én még zabálni akartam,úgyhogy csórtam 300forintot a barátnőmtől,aki megkérdezte,mire kell. Én mondtam,hogy hibajavítóra és füzetre,és igenis sürgősen. Úgyhogy órák után vettem egy pilóta kekszet, pont kijöttem pénzügyileg. És otthon gyorsan felfaltam mindent. Olyan jól sikerült,hogy ettem hozzá 3 db csokoládét és 2 szelet eperdzsemes kenyeret,de ne tudjátok meg,mennyit szenvedtem utóbbival. Majdnem leestem a fagyasztó tetejéről,és egy csomó üveget is kishíján levertem. Ráadásul a térdem is bevertem,és vagy 10percig vacakolam a felbontásával. A legnagyobb poén viszont az,amikor anya hazajött,és rákérdezett a fatörzsre meg a kalácsra. Hát, derekasan bevallottam,hogy én voltam,erre odaadta nekem a csokoládé tortaszeletét,és előtte fel is faltam. Elképesztő. Elment a boltba,és megkértem,hogy vegyem Gullon csokis kekszet,ez is milyen már? Omg. Tehát minden a feje tetejére borult. Végül nem hozott,de pizzát azt vett,és hiába voltam felpuffadva, elkészítettem vele. A felénél tartottam,amikor anya célozgatott arra,hogy elég,de mivel 1 órával később álomba merült, megettem a maradékot,és éjfélig fent voltam netezni. Teli hassal feküdtem le, és vártam a holnapot.
És eljutottunk ide is: ez az 50.bejegyzésem! Köszönöm,hogy vagytok nekem! Persze most jobban esne mindenkinek,ha a diétás lány írna, 54,netán 52 kilósan, de helyette a fatorexiás, 58 kilós csaj pötyögteti a betűket. Nem baj. Hiszem,hogy egy jó előjel,hogy nem hanyagolom a blogot. Van bátorságom elmondani,hogy igenis megbuktam,hátha erőt vesztek belőle,hogy veletek ne történjen meg,vagy felálljatok. Higgyétek el,esküszöm,én se állok meg! Folytatom az utamat a fittség felé. A hétvégém húzós lesz, de remélem,hétfőtől már minden jól fog menni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése