Még ilyet...
Tudjátok, nem szokásom egy napról külön beszámolni,pláne nem hétvégéről,de most nagyon szükségesnek érzem...meg ha jól esik,akkor miért ne?
Szokásosan hajnali ötkor keltem,és annyira éhes voltam,hogy megettem 150g zabot(!!!!!) 4 evőkanál mézzel. Na,ez azért durva volt, az utolsó falatoknál is alig éreztem teltséget. Majd visszaaludtam,mert ez mostanában nálam nagyon trendi. A délelőtt a lustaságról szólt,valamint faggattam tovább anyát,hogy mikor megy a boltba. Már eléggé felbasztam magam a végén rajta,hogy délután megy,mert figyeljetek: délután apa itthon lesz,és akkor nem tudok olyan önfeledtem ZENÉT hallgatni. Szerintem vagy 2 órán keresztül nyavalyogtam és dühöngtem, aztán misére mentem,ahol szintén nem voltak zökkenőmentesek a dolgok. Szégyellem magam,de nem egyszer jött rám röhögőgörcs. Az osztályom olvasott: volt,aki rosszkor ment ki,majd mintha mi sem történt volna, visszasétált, mások eltévesztették a szöveget,de volt olyan is,aki nem kapott mikrofont,így kimaradt. Nem baj,azért jót tett a lelkemnek ez a kis elmélyedés. Utána otthon ebédeltem,rejtvényt fejtettem,majd ugye anya elment a boltba,de apa itthon aludt,úgyhogy a saját levemben való fortyogás folytatódott,amiért csak fél hangerőn tudtam zenét hallgatni. Na,meg azért közbe ugye meg kellett enni apa kekszét is,amivel egy kisebb botrányt csináltam,mint a kürtöskalács esetében. Mert ugye az az apáé volt,és mit képzelek én,hogy junk foodozok,hát hogy fogok kinézni ballagáson? Na jó,túlreagálom. Hasonlóak ugyan elhangzottak,de igazán nem foglalkoztak vele,apa azt mondta,egészségemre,hoszt ennyi. De a fejemben nem ez zajlott le. Mélységesen szégyelltem magam,amiért nem tudtam megállni. És nem a hízással van a bajom,hanem hogy előre tudtam,hogy ezt bizony nem lehet elrejteni,le fogsz bukni, nincs alibi,mégis megtettem. Na,de kellett ugye még valami,ami kiborít ma, mert miért ne: anya nélkülem vett ruhákat. Ebben a mondatban 3 súlyos hiba van: hogy nélkülem, mégpedig ruhát,és többesszámban. Ennek annyi volt az értelme,hogy jól végigsértettem,mert mit képzel magáról. Hiába lehet visszacserélni, annyira ciki,hogy ,,bocsi, a lányom kövérebb,mint gondoltam, egy mérettel nagyobb kell" tehát vett egy tökre szép,rózsaszín, rénszarvasos pólót, csak épp kényelmetlen volt, mert ugye normál alkatra van tervezve. Hiába nem volt bevarrva a válla, érződött(és gondolom látszódott is,csak anya tagadta)hogy hatalmas, a hasi rész pedig...OMG, baromira feszülős volt. Nem baj, a minta miatt csakazért is viselni fogom,de lehetőleg egy lazább napon,amikor el tudom takarni a hájat a kezemmel. Mert igen,ma olyan napom volt,amikor különösen kövérnek éreztem magam, a fatorexia eltűnt,bár a karkötők még most is kellenek. Azok valamennyire elterelik a figyelmet a rusnyaságomról és a kövérségemről. Mert azok szépek, és akaratlanul is csinossá tesznek bárkit. A másik darab egy bicikliző póló volt. Nagyon tetszett, a minta is,de a szabása:mint egy zsák krumpli. Egy nagy szalmazsák, tele rohadt krumplikkal. Na,apa meg is jegyezte, milyen jól áll, én meg úgy lecsesztem,hogy ne hazudjon. A végén elszégyelltem magam, mert ő tényleg csak kedveskedik, de neki mindig is a kövérség tetszett,úgyhogy...hagyjuk is, végülis ő az apám,még jó,hogy legalább a szüleim számára minimálisan szép vagyok..,bár mikor hogy,azért néha,de tényleg néha kicsúszik a szájukon az őszinteség is. Délután tanultam kemény 15 percet, többet kellett volna, de a hinta-elvonási tüneteim annyira felerősödtek,hogy úgy döntöttem,ma lemozgom a 300grammos kenyeret, 200grammos dzsemet, 50grammos vajat, amit sikeresen felzabáltam a szüleim előtt,és elmentem a rádiómmal az immáron nyitott gátra. Sütött a nap, éreztem az izzadságot, vagyis a kemény munka hatását,amely felszabadító érzés számomra. Plusz kellett a friss levegő és a rádiózás is, mert ez valóban hiányzott. A durva az,hogy a napközbeni kajálásoktól annyira megteltem, hogy nemhogy nem ittam semmit, de kaja se ment le a torkomon aznap,ami aggasztó,mert ez újabb izomfogyást idéz előC: dehát ez jár nekem, egy kis háj, kevesebb izom. Semmi baj. Legalább este beszélgettem egy jót apával, zenét mutattunk egymásnak. Meg cseteltem egy régi ismerősömmel, elmondtam neki a BEDet, az identitásom, meg úgy mindent erről a szar világról.
Na, de késő van,befejeztem.
Szokásosan hajnali ötkor keltem,és annyira éhes voltam,hogy megettem 150g zabot(!!!!!) 4 evőkanál mézzel. Na,ez azért durva volt, az utolsó falatoknál is alig éreztem teltséget. Majd visszaaludtam,mert ez mostanában nálam nagyon trendi. A délelőtt a lustaságról szólt,valamint faggattam tovább anyát,hogy mikor megy a boltba. Már eléggé felbasztam magam a végén rajta,hogy délután megy,mert figyeljetek: délután apa itthon lesz,és akkor nem tudok olyan önfeledtem ZENÉT hallgatni. Szerintem vagy 2 órán keresztül nyavalyogtam és dühöngtem, aztán misére mentem,ahol szintén nem voltak zökkenőmentesek a dolgok. Szégyellem magam,de nem egyszer jött rám röhögőgörcs. Az osztályom olvasott: volt,aki rosszkor ment ki,majd mintha mi sem történt volna, visszasétált, mások eltévesztették a szöveget,de volt olyan is,aki nem kapott mikrofont,így kimaradt. Nem baj,azért jót tett a lelkemnek ez a kis elmélyedés. Utána otthon ebédeltem,rejtvényt fejtettem,majd ugye anya elment a boltba,de apa itthon aludt,úgyhogy a saját levemben való fortyogás folytatódott,amiért csak fél hangerőn tudtam zenét hallgatni. Na,meg azért közbe ugye meg kellett enni apa kekszét is,amivel egy kisebb botrányt csináltam,mint a kürtöskalács esetében. Mert ugye az az apáé volt,és mit képzelek én,hogy junk foodozok,hát hogy fogok kinézni ballagáson? Na jó,túlreagálom. Hasonlóak ugyan elhangzottak,de igazán nem foglalkoztak vele,apa azt mondta,egészségemre,hoszt ennyi. De a fejemben nem ez zajlott le. Mélységesen szégyelltem magam,amiért nem tudtam megállni. És nem a hízással van a bajom,hanem hogy előre tudtam,hogy ezt bizony nem lehet elrejteni,le fogsz bukni, nincs alibi,mégis megtettem. Na,de kellett ugye még valami,ami kiborít ma, mert miért ne: anya nélkülem vett ruhákat. Ebben a mondatban 3 súlyos hiba van: hogy nélkülem, mégpedig ruhát,és többesszámban. Ennek annyi volt az értelme,hogy jól végigsértettem,mert mit képzel magáról. Hiába lehet visszacserélni, annyira ciki,hogy ,,bocsi, a lányom kövérebb,mint gondoltam, egy mérettel nagyobb kell" tehát vett egy tökre szép,rózsaszín, rénszarvasos pólót, csak épp kényelmetlen volt, mert ugye normál alkatra van tervezve. Hiába nem volt bevarrva a válla, érződött(és gondolom látszódott is,csak anya tagadta)hogy hatalmas, a hasi rész pedig...OMG, baromira feszülős volt. Nem baj, a minta miatt csakazért is viselni fogom,de lehetőleg egy lazább napon,amikor el tudom takarni a hájat a kezemmel. Mert igen,ma olyan napom volt,amikor különösen kövérnek éreztem magam, a fatorexia eltűnt,bár a karkötők még most is kellenek. Azok valamennyire elterelik a figyelmet a rusnyaságomról és a kövérségemről. Mert azok szépek, és akaratlanul is csinossá tesznek bárkit. A másik darab egy bicikliző póló volt. Nagyon tetszett, a minta is,de a szabása:mint egy zsák krumpli. Egy nagy szalmazsák, tele rohadt krumplikkal. Na,apa meg is jegyezte, milyen jól áll, én meg úgy lecsesztem,hogy ne hazudjon. A végén elszégyelltem magam, mert ő tényleg csak kedveskedik, de neki mindig is a kövérség tetszett,úgyhogy...hagyjuk is, végülis ő az apám,még jó,hogy legalább a szüleim számára minimálisan szép vagyok..,bár mikor hogy,azért néha,de tényleg néha kicsúszik a szájukon az őszinteség is. Délután tanultam kemény 15 percet, többet kellett volna, de a hinta-elvonási tüneteim annyira felerősödtek,hogy úgy döntöttem,ma lemozgom a 300grammos kenyeret, 200grammos dzsemet, 50grammos vajat, amit sikeresen felzabáltam a szüleim előtt,és elmentem a rádiómmal az immáron nyitott gátra. Sütött a nap, éreztem az izzadságot, vagyis a kemény munka hatását,amely felszabadító érzés számomra. Plusz kellett a friss levegő és a rádiózás is, mert ez valóban hiányzott. A durva az,hogy a napközbeni kajálásoktól annyira megteltem, hogy nemhogy nem ittam semmit, de kaja se ment le a torkomon aznap,ami aggasztó,mert ez újabb izomfogyást idéz előC: dehát ez jár nekem, egy kis háj, kevesebb izom. Semmi baj. Legalább este beszélgettem egy jót apával, zenét mutattunk egymásnak. Meg cseteltem egy régi ismerősömmel, elmondtam neki a BEDet, az identitásom, meg úgy mindent erről a szar világról.
Na, de késő van,befejeztem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése