TökéletesC:
Nagyon nehéz hétvégének néztem elébe,de ezen is túl vagyok. A lehető legjobbat akartam magamból kihozni,de nem tagadom, a sors is az én javamra dolgozott,ez nem csak az én érdemem.
Csütörtök
Reggel olyan kíváncsi voltam súlyomra, hogy ráálltam a mérlegre,és annyira boldog voltam:55.2 kg. Én 55.4re számítottam. Oké,két deka nem sokat számít,de azért sokat dobott a motivációmon. Miután megreggeliztem, felraktam az arc és körömápolást,mert tegnap elmaradt,és közbe videókat nézegettem. Miután lemostam, láttam a változást:a körömágyam alatt levő bőr mimdig be volt gyulladva,fel volt szakadva,duzzanat volt rajta,de most szép sima, a körmöm pedig fényes. Az arcomon viszont vannak hegek,ott még van mit szépíteni. Délelőtt sorozatot néztem, majd egy kis időeltolódással pulykacombot pároltam,majd megebédeltem. Én nem szeretem ezt a fajta húst,a múltkor is a háját szedegettem le,de most színtiszta húst fogtam ki, és nagyon ízlett(már kéthete csirkemellet ettem). Délután folytattam a sorozatnézést. Szerettem volna elmosogatni,felporszívózni,rendet rakni,felágyazni,de az utóbbin kívül egyik se sikerült a lustaságom miatt. Úgyhogy az egésznapos fetrengés miatt félórás torna helyett 1et terveztem. Nem sikerült,de nagyon büszke vagyok magamra, mert 40perc intenzív hasizomedzést nyomtam le. Szerintem szép eredmény. Este ismét felraktam a pakolásokat, megint sorozatot néztem,majd fél tízkor elaludtam.
Péntek
Szerettem volna sokáig aludni,de hatkor már felpattantam. Na,a bajok már most kezdődtek,mert romlott mexikóin kívül nem volt semmilyen zöldség. Na,azt megcsináltam,és eleinte ugyan le tudtam nyelni,a végén már inkább hagytam. A pakolást ismét felraktam,majd elkezdtem készülődni a vendégségbe. Emlékeztek még arra,amikor pizzázni mentem január elején? Még a diéta legelején jártam. Nos,akkor ugyanaz a baglyos póló volt rajtam,mint amit most választottam, és most kevésbé feszült rajtam, mint akkor. Szerettem volna a kedvenc nadrágomat felvenni, de ahhoz még kell 2 kiló. Persze mínuszba(; De nem voltam szomorú,inkább jobban motivált,hogy ma csakazért se zabáljak be. Egy másik pólót is felpróbáltam, és abba is belefogytam<3 csak azt anya nem engedte, mert szerinte túl ünnepélyes volt. Úgyhogy elégedett voltam a szettemmel, le is fotóztam magam(néha lekattintom magam a fejlődés érdekében. Igen,hetente kéne, de sokszor összeszorul a szívem, és inkább hagyom, de ritkán elfog a hév) Na,és akkor egy világ tört össze bennem: a hasam és a fenekem hatalmas volt. Durva,mert tükörben más köszönt vissza, és én se érzem magam ilyennek,a dícséretekről nem is beszélve. Úgyhogy készítettem mégegyet, ezúttal jobb testtartással,és látszódott is,hogy sokkal természetesebb lett az eredmény. Tehát ki kell húznom magam,na fenekem és a hasam pedig nem kikerekíteni. Tízórakor elindultam az esőbe mamához, jöttek a vendégek,és miközben koccintgattak,hiába unatkoztam, egyszercsak azt vettem észre,hogy izgulok, a szívem hevesebbn dobogott. A fejemben pörögtek a kalóriák számai. Rontott a helyzeten,hogy megtudtam, van sült csirkemell is. És zakatolt az elmém:csaljak,vagy ne csaljak. Jöttek az érvek és ellenérvek,amikor megjött a leves. Szerencsére olyan,amit tényleg nem szeretek. És tudom,ezt mostmár tényleg beteges,de titokban megmértem,hány gramm egy evőkanál tarhonya. Közben kanalazgatták a levest. És akkor megjött a pörkölt. Most vagy soha,és szedtem magamnak, mellé még tarhonyát is:annyit,amennyit előre megszabtam magamnak. És lássatok csodát:mosoly ült ki az arcomra,élveztem az ízeket,és normális ember módjára falatozgattam,és nem zabáltam. És miután megettem, éreztem,hogy megteltem, és ugyan az elmém szerette volna még enni a pörköltet, a testem nem engedte. Meg tudtam állni magam. Éreztem, hogy ennyi elég volt, és nem kell több. És ez egy igazán motiváló jel volt számomra. Vége. Ennyi. Búcsút intettem a BEDnek. Normális ember módjára tudok táplálkozni. Majd jött a sült csirkemell. Ezt már nem méregettem,ahogy a céklát se,mert ez úgyse annyira nagy csalókaja,elég megtippelni. Annyira finom volt. Ez a fűszer bejött. Szívesen ettem volna még,de felpuffadtam,hiába ittam elég vizet. És rögtön jött a sütemény. Úgy tudtam,hogy gesztenyés torta lesz,ami előny,mert pontos makrója fent van a neten,és nem ia szeretem annyira,tehát bezabálni se fogok belőle. Na,helyette mogyorós torta volt. Annyira nem nyűgözött le,ahogy a puncsos babapiskótás szelet se,de akkor jött a két bűnöző: túrós pogácsa és karamellás szelet. Karamellás szelet. Ugyanaz a fajta,amelyik tönkretette az őszi diétámat, és előhozta a legdurvább BEDemet. Zavarba jöttem,inkább ittam egy pohár vizet,és higgadtan átgondoltam a dolgokat: tele van a hasam, fel vagyok puffadva, egyelőre elég lesz. Igenám, de ugyanez a párbeszéd játszódott le a fejemben anno is. Az unalom, a várakozás,és az,hogy előttem díszeleg, elkábított. Úgyhogy leültem a fotelbe,és a tablettel eltereltem a figyelmem. Mikor már leülepedett egy kicsit a kaja, vettem magamnak egy karamellás szeletet, és lassan elnyammogtam, élveztem az ízeket,közben beszélgettem. Nem éreztem heves szívdobogást, nem is kapkodtam a kaja után, csak vettem mégegy kisebb szeletet. Hanem amikor már azzal is végeztem, jöttek a problémák. Én lefixáltam előtte magamban,hogy max kettőt ehetek, mert a pogácsát is meg akartam kóstolni, de végül egy harmadik is kikötött a tányéromon. Nem éreztem BEDes gondolatokat, csak simán lecseréltem egy szeletre a két pogácsát. Hanem a többiek már felszólaltak: az apám viccelődött, a keresztapám megalázott, az anyám pedig azt mondta,elég. Emlékeztek arra a cikkemre,amikor olyan dolgokat soroltam fel,amiket nem szabad egy BEDesnek mondani? Nyilvánvalóan túl nagy adag esetén fel kell hívni a figyelmet, de értelmesen. Nem pedig gúnyt űzve a betegből. Ez az eset még ennél is rosszabb,mert most csak jól esett,és szerintem igenis megérdemeltem 2 hónap és 5,5 kg után. Persze a rokonok nevetve mondták,hogy abszolút nem érdemlem meg. Na, ez már szerintem több a soknál. Még az is nehezen fogadható el,hogy BEDesként gúnyt űznek belőlem, de az,hogy máris a rosszat látják a gyógyulás után is, felháborító. Úgyhogy összecsomagoltam(miután a reggeli rutinomon is jót kacagtak,mert már az egy hatalmas komédia,ha a 60nap alatt 1szer nem ágyazok fel),és inkább hazamentem a szakadó esőben,mégmielőtt bánatomban mégis hozzányúlok a pogácsákhoz. Nem baj,jelentem, sikerült normális keretek között csalnom, BEDes rohamok nélkül. Igen, lehetett volna az is,hogy csak sültet és céklát eszek, majd itthon uzsonnázom, és normálisan vacsorázom,de tudtam,hogy ha ezt választom,vagy mamánál,vagy itthon elfog a BED. Nem akartam magamtól megvonni semmit, ettem,amit kívántam, és annyit,amennyi jólesett(de nem tagadom,közben számoltam a kalóriákat,hogy nehogy elszaladjon velem a ló). Kéthavonta megengedhetem,nem? Nem hagyom,hogy a rokonok miatt bűntudatom legyen. Mamának örömet szereztem azzal,hogy látott enni, és nekem csak ez számít. Meg természetesen az,hogy tudom, erősebb vagy a BEDnél, és okosabb. Mert tudom kontrollálni az elmémmel a szörnyet. És ez hatalmas magabiztosságot ad. Máskor is szívesen csalok,ha megkívánok egy ételt. DE persze ritkán,és szélsőséges esetekben. Mert az egészségügyi hatásokkal számolni kell. Hiába bicikliztem meglepően gyorsan a sok szénhidráttól, a hasam tele volt, és egy pohár víztől is felpuffadt. Na, de ez egy természetes reakció alacsony kalória után,és sajna elkerülhetetlen is. Viszont azért hálás lehetek,hogy heves szívverésnek egy aprónyi jele sincs. Fel voltam készülve rá, de ámulattal tölt el,hogy 2 hónap egészséges táplálkozás ennyit javított a szívemen. Sokszor gondolkozok azon,mi lenne,ha januárban nem kezdtem volna el megint diétázni. Már tuti a kardiolgián lennék, plusz cukorbeteg is lennék. Az elhízásról és depresszióról nem is beszélve. Talán akkor a felvételi se sikerült volna. És persze a blogot se írnám. De kár is rossz dolgokon gondolkozni, a lényeg,hogy itt vagyok, egészségesen és boldogan(: amikor hazaértem, zenét hallgattam, már hiányzott. Végül megállapodtam abban,hogy nem fogok 1 órás edzést kitűzni célul,mert egyrészt az én esetemben ez irréális,másrészt ha mégse menne(márpedig nem menne),akkor csalódás lesz. Tehát 45 percet terveztem,mégpedig expandert,fél óra fenék,negyed óra karedzés. És sikerült:D ráadásul a puffadás is elmúlt. Ugyan kifáradtam,de lefürödtem,majd megettem a maradék pulkyacombot magába:mert a szakadó eső miatt nem tudtam elmenni a zöldségesbe): mindegy, valahogy lenyomtam a torkomon, viszont attól a kicsi kajától is olyan szinten megteltem,hogy nem tudtam elaludni egészen fél tizenegyig. Addig sorozatot néztem,és az arcpakolás se maradhatott el. Összeszámoltam,mennyit ettem ma,és a végeredmény a következő:1781 kcal, 139,7 g fehérje, 66,47 g zsír, 127,08 g ch
Én megvagyok vele elégedve, de lehetett volna jobb is:a fehérje egy kicsit sok,bár egy extraerősító nap után ez lenne a legnagyobb problémám. A zsír kicsit fölément szénhidrát rovására,oedig utóbbinak a növelése lett volna a lényeg. Ehettem volna több sütit(xd) és kevesebb pörköltet. Bár utóbbi elkerülhetetlen lett volna,mert nagyon szeretem,és semmiképp sem hagytam volna ki. Úgyhogy száz szónak is egy a vége,örülök a számoknak,de annak főleg,hogy mértéket tudtam tartani,mondjanak a rokonok bármit is!!!
Szombat
Próbáltam hétig aludni,de pár perccel hamarabb keltem. Nem tudtam megállni,hogy ne álljak a mérlegre,annyira kíváncsi voltam,mennyi vizet kötött meg a testem. Tényleg,félreértés ne essék,tisztában vagyok vele,hogy 1 nap alatt, +500 kcallal még nem rakódik le zsír. Megdöbbentem:55.2! Tehát maradt,bár eleinte 55,4 et mutatott. Én meg voltam győződve,hogy fél kilóval biztos több leszek,mert tegnap nemigazán sikerült elegendő vizet innom. Hát,ezek szerint sikerült,és akár hiszitek,akár nem,mintha a fenekemről is eltűnt volna a narancsbőr(mondjuk eddig is csak minimálisan volt az)és feszesebb,formásabb lenne. Tehát egy újabb siker:D reggel aztán kivettem egy csirkemellet párolni,és új mexikóit bontottam fel. Ezúttal nem volt romlott:D aztán délelőtt netezgettem, relytvényt fejtettem. Méghozzá sokat. Kiderült,hogy mama minden finomságot küldött. Kértem,hogy karamellásat ne,mert arra lehet,hogy rájárok,na,hát ezt bíztatásnak vette,és egy egész dobozt telerakott. És a legszemetebb dolog,hogy amikor kinyitom a hűtőt,pont az van előttem.de nagyon remélem,nem dézsmálok belőle,mert ez rosszabb,mint a spájzban levő Toffefee,vagy az asztalon heverő,felbontott mandulás-karamellás csokoládé. Nem baj,erős vagyok! És mostmár koncentrálok a siker fenntartására. Mert ha most zabálnék be,azt nem bírnám elviselni. Na,de hozott mást is. Pörköltet. Az illata megcsapott, ahogyan a szüleim kanalazgatták. Nem baj,álltam a sarat. Maradt a sült csirkemell. Muszálj volt azt ennem. Hát oké,ebbe beletörődtem,végülis kevesebb mogyoró fogyasztásával kiküszöböltem a zsír és kalóriatöbbletet.Végülis már tegnap vacsira is ezt szerettem volna enni,meg amúgy se hatalmas csalás. Annyi,hogy több fűszerrel,meg olajjal készült,de javítható a helyzet. És még előnye is van: azáltal,hogy ezt megengedtem magamnak, eltereltem azokról az ételekről a figyelmem,amelyeket tiltok. És ez tök jó(: Na,de a legjobb hírt még nem is meséltem:az időjárás miatt nem mentünk el blúzt venni:D persze ennek hátránya is van:pld az unalom ugyanúgy elmarad,meg aztán valóban csúnya idő van. Nem tagadom, az időjárás javulása is segített a hét sikeres indításában, de egyébként nem vagyok az a típus,akit lelomboz a rossz idő(haha,lomboz:D...na jó,hagyom a hülye szóvicceket). Lásd:kedvenc évszakom a tél. Bár most úgy látszik, a tavasz kezdi átvenni a helyét. Vajon miért? Ezen sokszor szoktam elmélkedni. Tökre érdekes. Amikor depressziós voltam, akkor a telet szerettem,mert a nagy ruhákkal el tudtam magam takargatni, és sokszor üldögéltem a házban,nem szerettem kimenni. De most,hogy leadtam 5 kilót,túlsúlyom felét,szívesebben járnék a szabadba (biciklizni,futni,fotózni,barátokkal eljárni),és előszeretettel viselném a lengébb ruháimat,mert kezdek beléjük férni. Feltételezem,ha leadom a túlsúlyom maradékát is,akkor a nyár veszi át a hatalmat, végre jól fogom magam érezni a bőrömben, a ruháimban, vagy akár a bikiniben is(bár utóbbi nem garantált),a barátaimmal pedig már most szövögetjük a terveinket. Csak aztán nehogy ez az elmélet megforduljon,és igaz legyen az őszre és a télre(ha értitek,mire gondolok). Na,de ne szaladjunk előre,egyelőre élvezzük a tavaszt,és ne szegje kedvünket a mostani időjárás! Délután az iróniás barátnőmmel társalogtam hosszan, este ismét javítottam a sportidőmön 2 perccel(azt hiszem,edzést kell váltanom,mert már túlságosan könnyen megy),lefürödtem, és akkor jött a gond: apa megette a maradék sült csirkemellet, azaz vacsora előtt tíz perccel derült ki,hogy nincs mit ennem. Na,de nem zuhantam magamba,és nyúltam a karamellás sütiért,inkább elővettem a csirkemellet,ami még ,,jó,"hogy pont 6 étkezésre lett volna elég,de nem baj, együnk kevesebbet,hála apának,és 240 fokon megpároltam 125got. Addigra már mégjobban fel voltam puffadva(hétvégén állandóan fel vagyok) és a hasam is fájt. Este megint fent voltam fél tizenegyig,aztán elaludtam.
Vasárnap
Mondhatom nagyon jól kezdődött. Hajnali egykor arra ébredtem,hogy a tévémben Bruno Mars és Cardi B közös zenéje,a Finesse ordít és vakít. Oké, az én tévém szokott magától bekapcsolni,de akkor csak egy szürke háttér világít,és csak halk sípolás hallatszik. Aztán pár másodperc múlva minden elsötétült. Áramszünet lett. Na,és ha már felébredtem,természetesen wcre is el kellétt mennem. Majdnem felbuktam. Utána meg a hold fényénél próbáltam kinézni,melyik a szénsavmentes víz, mert utána má szomjas is lettem. Ez igazán remek. Nehezen,de visszaaludtam,majd hétkor keltem. Mivel vasárnaponként méreckedem,megint ráálltam a mérlegre,de ugyanannyit mutátott. Oké,nem várok én csodát,de eddig még a heti fél kg fogyás nem jött össze. És ha holnapig nem megy le 1 deka se,ami elég valószínű,hogy nem fog bekövetkezni,akkor igenis bevezetem az új étrendem, mert ismét sikerült bizonyítanom,mennyire nem válik be nálam a csalónap. És nem a koncentráció elvesztéséről van szó,mert szerintem minden egyes alkalommal egyre jobban tudnék magamra figyelni. Hanem megint azzal a rohadék anyagcserével. Kicsit sajnálom is,mert tök jó lett volna egy kisebb pizzát elmajszolni szombaton a plázában,vagy éppen az iróniás barátnőmnél nutellás palacsintát eszegetni, és húsvétkor is szerettem volna megkóstolni anya süteményeit. És nem azért,mert gyénge vagyok,hanem fontos része lenne a BED leszokásának. Nem tiltok magamnak dolgokat,normális mennyiséget fogyasztok. Na,de választani kell,és én a nehezebb,ámde nagyobb sikereket tartogató módszerre voksoltam. Na,és ha ez nem lenne elég,reggeli után felraktam az arcpakolást,mert tegnáp elmaradt. Hát igen, a hatás most sem maradt el,csak éppen ellenkező végkifejlett lett:az arcom csupa pattánas lett, lila és piros színekben pompázott. És nem túlzok, nagyon para volt. Próbáltam vízzel lemosni,hátha jobb lesz,de nem? Sőt,a végén má gyulladás jeleit is érzékeltem. Szóval hiába akartam én elmosogatni, meg takarítani,gyógymód után kellett kutatnom. Sajnos sikertelenül. Egyedül csak méz van itthon,de eleve azzal kentem. Feltételezem, a fahéj került bele a pólusaimba,és nem akar onnan kijönni. Délelőtt anyával zenét hallgattunk,megmutattam neki a kedvenc bandámat, a Prettymuchot:D á, mind a hat zenéjükért oda megvissza vagyok,nincs olyan nap,amikor ne hallgatnám végig az összeset. Utána csirkemellet pároltam,délután neteztem és végre tanultam is. Uzsonna után combedzést csináltam, lefürödtem, és videókat néztem.
Mit ne mondjak,eléggé lefáradtam, jó lesz visszamenni a suliba. A szünet nagyon jól telt,egy csomó sikerélményem volt. Úgyhogy búcsúzom is,sziasztok!(:
Csütörtök
Reggel olyan kíváncsi voltam súlyomra, hogy ráálltam a mérlegre,és annyira boldog voltam:55.2 kg. Én 55.4re számítottam. Oké,két deka nem sokat számít,de azért sokat dobott a motivációmon. Miután megreggeliztem, felraktam az arc és körömápolást,mert tegnap elmaradt,és közbe videókat nézegettem. Miután lemostam, láttam a változást:a körömágyam alatt levő bőr mimdig be volt gyulladva,fel volt szakadva,duzzanat volt rajta,de most szép sima, a körmöm pedig fényes. Az arcomon viszont vannak hegek,ott még van mit szépíteni. Délelőtt sorozatot néztem, majd egy kis időeltolódással pulykacombot pároltam,majd megebédeltem. Én nem szeretem ezt a fajta húst,a múltkor is a háját szedegettem le,de most színtiszta húst fogtam ki, és nagyon ízlett(már kéthete csirkemellet ettem). Délután folytattam a sorozatnézést. Szerettem volna elmosogatni,felporszívózni,rendet rakni,felágyazni,de az utóbbin kívül egyik se sikerült a lustaságom miatt. Úgyhogy az egésznapos fetrengés miatt félórás torna helyett 1et terveztem. Nem sikerült,de nagyon büszke vagyok magamra, mert 40perc intenzív hasizomedzést nyomtam le. Szerintem szép eredmény. Este ismét felraktam a pakolásokat, megint sorozatot néztem,majd fél tízkor elaludtam.
Péntek
Szerettem volna sokáig aludni,de hatkor már felpattantam. Na,a bajok már most kezdődtek,mert romlott mexikóin kívül nem volt semmilyen zöldség. Na,azt megcsináltam,és eleinte ugyan le tudtam nyelni,a végén már inkább hagytam. A pakolást ismét felraktam,majd elkezdtem készülődni a vendégségbe. Emlékeztek még arra,amikor pizzázni mentem január elején? Még a diéta legelején jártam. Nos,akkor ugyanaz a baglyos póló volt rajtam,mint amit most választottam, és most kevésbé feszült rajtam, mint akkor. Szerettem volna a kedvenc nadrágomat felvenni, de ahhoz még kell 2 kiló. Persze mínuszba(; De nem voltam szomorú,inkább jobban motivált,hogy ma csakazért se zabáljak be. Egy másik pólót is felpróbáltam, és abba is belefogytam<3 csak azt anya nem engedte, mert szerinte túl ünnepélyes volt. Úgyhogy elégedett voltam a szettemmel, le is fotóztam magam(néha lekattintom magam a fejlődés érdekében. Igen,hetente kéne, de sokszor összeszorul a szívem, és inkább hagyom, de ritkán elfog a hév) Na,és akkor egy világ tört össze bennem: a hasam és a fenekem hatalmas volt. Durva,mert tükörben más köszönt vissza, és én se érzem magam ilyennek,a dícséretekről nem is beszélve. Úgyhogy készítettem mégegyet, ezúttal jobb testtartással,és látszódott is,hogy sokkal természetesebb lett az eredmény. Tehát ki kell húznom magam,na fenekem és a hasam pedig nem kikerekíteni. Tízórakor elindultam az esőbe mamához, jöttek a vendégek,és miközben koccintgattak,hiába unatkoztam, egyszercsak azt vettem észre,hogy izgulok, a szívem hevesebbn dobogott. A fejemben pörögtek a kalóriák számai. Rontott a helyzeten,hogy megtudtam, van sült csirkemell is. És zakatolt az elmém:csaljak,vagy ne csaljak. Jöttek az érvek és ellenérvek,amikor megjött a leves. Szerencsére olyan,amit tényleg nem szeretek. És tudom,ezt mostmár tényleg beteges,de titokban megmértem,hány gramm egy evőkanál tarhonya. Közben kanalazgatták a levest. És akkor megjött a pörkölt. Most vagy soha,és szedtem magamnak, mellé még tarhonyát is:annyit,amennyit előre megszabtam magamnak. És lássatok csodát:mosoly ült ki az arcomra,élveztem az ízeket,és normális ember módjára falatozgattam,és nem zabáltam. És miután megettem, éreztem,hogy megteltem, és ugyan az elmém szerette volna még enni a pörköltet, a testem nem engedte. Meg tudtam állni magam. Éreztem, hogy ennyi elég volt, és nem kell több. És ez egy igazán motiváló jel volt számomra. Vége. Ennyi. Búcsút intettem a BEDnek. Normális ember módjára tudok táplálkozni. Majd jött a sült csirkemell. Ezt már nem méregettem,ahogy a céklát se,mert ez úgyse annyira nagy csalókaja,elég megtippelni. Annyira finom volt. Ez a fűszer bejött. Szívesen ettem volna még,de felpuffadtam,hiába ittam elég vizet. És rögtön jött a sütemény. Úgy tudtam,hogy gesztenyés torta lesz,ami előny,mert pontos makrója fent van a neten,és nem ia szeretem annyira,tehát bezabálni se fogok belőle. Na,helyette mogyorós torta volt. Annyira nem nyűgözött le,ahogy a puncsos babapiskótás szelet se,de akkor jött a két bűnöző: túrós pogácsa és karamellás szelet. Karamellás szelet. Ugyanaz a fajta,amelyik tönkretette az őszi diétámat, és előhozta a legdurvább BEDemet. Zavarba jöttem,inkább ittam egy pohár vizet,és higgadtan átgondoltam a dolgokat: tele van a hasam, fel vagyok puffadva, egyelőre elég lesz. Igenám, de ugyanez a párbeszéd játszódott le a fejemben anno is. Az unalom, a várakozás,és az,hogy előttem díszeleg, elkábított. Úgyhogy leültem a fotelbe,és a tablettel eltereltem a figyelmem. Mikor már leülepedett egy kicsit a kaja, vettem magamnak egy karamellás szeletet, és lassan elnyammogtam, élveztem az ízeket,közben beszélgettem. Nem éreztem heves szívdobogást, nem is kapkodtam a kaja után, csak vettem mégegy kisebb szeletet. Hanem amikor már azzal is végeztem, jöttek a problémák. Én lefixáltam előtte magamban,hogy max kettőt ehetek, mert a pogácsát is meg akartam kóstolni, de végül egy harmadik is kikötött a tányéromon. Nem éreztem BEDes gondolatokat, csak simán lecseréltem egy szeletre a két pogácsát. Hanem a többiek már felszólaltak: az apám viccelődött, a keresztapám megalázott, az anyám pedig azt mondta,elég. Emlékeztek arra a cikkemre,amikor olyan dolgokat soroltam fel,amiket nem szabad egy BEDesnek mondani? Nyilvánvalóan túl nagy adag esetén fel kell hívni a figyelmet, de értelmesen. Nem pedig gúnyt űzve a betegből. Ez az eset még ennél is rosszabb,mert most csak jól esett,és szerintem igenis megérdemeltem 2 hónap és 5,5 kg után. Persze a rokonok nevetve mondták,hogy abszolút nem érdemlem meg. Na, ez már szerintem több a soknál. Még az is nehezen fogadható el,hogy BEDesként gúnyt űznek belőlem, de az,hogy máris a rosszat látják a gyógyulás után is, felháborító. Úgyhogy összecsomagoltam(miután a reggeli rutinomon is jót kacagtak,mert már az egy hatalmas komédia,ha a 60nap alatt 1szer nem ágyazok fel),és inkább hazamentem a szakadó esőben,mégmielőtt bánatomban mégis hozzányúlok a pogácsákhoz. Nem baj,jelentem, sikerült normális keretek között csalnom, BEDes rohamok nélkül. Igen, lehetett volna az is,hogy csak sültet és céklát eszek, majd itthon uzsonnázom, és normálisan vacsorázom,de tudtam,hogy ha ezt választom,vagy mamánál,vagy itthon elfog a BED. Nem akartam magamtól megvonni semmit, ettem,amit kívántam, és annyit,amennyi jólesett(de nem tagadom,közben számoltam a kalóriákat,hogy nehogy elszaladjon velem a ló). Kéthavonta megengedhetem,nem? Nem hagyom,hogy a rokonok miatt bűntudatom legyen. Mamának örömet szereztem azzal,hogy látott enni, és nekem csak ez számít. Meg természetesen az,hogy tudom, erősebb vagy a BEDnél, és okosabb. Mert tudom kontrollálni az elmémmel a szörnyet. És ez hatalmas magabiztosságot ad. Máskor is szívesen csalok,ha megkívánok egy ételt. DE persze ritkán,és szélsőséges esetekben. Mert az egészségügyi hatásokkal számolni kell. Hiába bicikliztem meglepően gyorsan a sok szénhidráttól, a hasam tele volt, és egy pohár víztől is felpuffadt. Na, de ez egy természetes reakció alacsony kalória után,és sajna elkerülhetetlen is. Viszont azért hálás lehetek,hogy heves szívverésnek egy aprónyi jele sincs. Fel voltam készülve rá, de ámulattal tölt el,hogy 2 hónap egészséges táplálkozás ennyit javított a szívemen. Sokszor gondolkozok azon,mi lenne,ha januárban nem kezdtem volna el megint diétázni. Már tuti a kardiolgián lennék, plusz cukorbeteg is lennék. Az elhízásról és depresszióról nem is beszélve. Talán akkor a felvételi se sikerült volna. És persze a blogot se írnám. De kár is rossz dolgokon gondolkozni, a lényeg,hogy itt vagyok, egészségesen és boldogan(: amikor hazaértem, zenét hallgattam, már hiányzott. Végül megállapodtam abban,hogy nem fogok 1 órás edzést kitűzni célul,mert egyrészt az én esetemben ez irréális,másrészt ha mégse menne(márpedig nem menne),akkor csalódás lesz. Tehát 45 percet terveztem,mégpedig expandert,fél óra fenék,negyed óra karedzés. És sikerült:D ráadásul a puffadás is elmúlt. Ugyan kifáradtam,de lefürödtem,majd megettem a maradék pulkyacombot magába:mert a szakadó eső miatt nem tudtam elmenni a zöldségesbe): mindegy, valahogy lenyomtam a torkomon, viszont attól a kicsi kajától is olyan szinten megteltem,hogy nem tudtam elaludni egészen fél tizenegyig. Addig sorozatot néztem,és az arcpakolás se maradhatott el. Összeszámoltam,mennyit ettem ma,és a végeredmény a következő:1781 kcal, 139,7 g fehérje, 66,47 g zsír, 127,08 g ch
Én megvagyok vele elégedve, de lehetett volna jobb is:a fehérje egy kicsit sok,bár egy extraerősító nap után ez lenne a legnagyobb problémám. A zsír kicsit fölément szénhidrát rovására,oedig utóbbinak a növelése lett volna a lényeg. Ehettem volna több sütit(xd) és kevesebb pörköltet. Bár utóbbi elkerülhetetlen lett volna,mert nagyon szeretem,és semmiképp sem hagytam volna ki. Úgyhogy száz szónak is egy a vége,örülök a számoknak,de annak főleg,hogy mértéket tudtam tartani,mondjanak a rokonok bármit is!!!
Szombat
Próbáltam hétig aludni,de pár perccel hamarabb keltem. Nem tudtam megállni,hogy ne álljak a mérlegre,annyira kíváncsi voltam,mennyi vizet kötött meg a testem. Tényleg,félreértés ne essék,tisztában vagyok vele,hogy 1 nap alatt, +500 kcallal még nem rakódik le zsír. Megdöbbentem:55.2! Tehát maradt,bár eleinte 55,4 et mutatott. Én meg voltam győződve,hogy fél kilóval biztos több leszek,mert tegnap nemigazán sikerült elegendő vizet innom. Hát,ezek szerint sikerült,és akár hiszitek,akár nem,mintha a fenekemről is eltűnt volna a narancsbőr(mondjuk eddig is csak minimálisan volt az)és feszesebb,formásabb lenne. Tehát egy újabb siker:D reggel aztán kivettem egy csirkemellet párolni,és új mexikóit bontottam fel. Ezúttal nem volt romlott:D aztán délelőtt netezgettem, relytvényt fejtettem. Méghozzá sokat. Kiderült,hogy mama minden finomságot küldött. Kértem,hogy karamellásat ne,mert arra lehet,hogy rájárok,na,hát ezt bíztatásnak vette,és egy egész dobozt telerakott. És a legszemetebb dolog,hogy amikor kinyitom a hűtőt,pont az van előttem.de nagyon remélem,nem dézsmálok belőle,mert ez rosszabb,mint a spájzban levő Toffefee,vagy az asztalon heverő,felbontott mandulás-karamellás csokoládé. Nem baj,erős vagyok! És mostmár koncentrálok a siker fenntartására. Mert ha most zabálnék be,azt nem bírnám elviselni. Na,de hozott mást is. Pörköltet. Az illata megcsapott, ahogyan a szüleim kanalazgatták. Nem baj,álltam a sarat. Maradt a sült csirkemell. Muszálj volt azt ennem. Hát oké,ebbe beletörődtem,végülis kevesebb mogyoró fogyasztásával kiküszöböltem a zsír és kalóriatöbbletet.Végülis már tegnap vacsira is ezt szerettem volna enni,meg amúgy se hatalmas csalás. Annyi,hogy több fűszerrel,meg olajjal készült,de javítható a helyzet. És még előnye is van: azáltal,hogy ezt megengedtem magamnak, eltereltem azokról az ételekről a figyelmem,amelyeket tiltok. És ez tök jó(: Na,de a legjobb hírt még nem is meséltem:az időjárás miatt nem mentünk el blúzt venni:D persze ennek hátránya is van:pld az unalom ugyanúgy elmarad,meg aztán valóban csúnya idő van. Nem tagadom, az időjárás javulása is segített a hét sikeres indításában, de egyébként nem vagyok az a típus,akit lelomboz a rossz idő(haha,lomboz:D...na jó,hagyom a hülye szóvicceket). Lásd:kedvenc évszakom a tél. Bár most úgy látszik, a tavasz kezdi átvenni a helyét. Vajon miért? Ezen sokszor szoktam elmélkedni. Tökre érdekes. Amikor depressziós voltam, akkor a telet szerettem,mert a nagy ruhákkal el tudtam magam takargatni, és sokszor üldögéltem a házban,nem szerettem kimenni. De most,hogy leadtam 5 kilót,túlsúlyom felét,szívesebben járnék a szabadba (biciklizni,futni,fotózni,barátokkal eljárni),és előszeretettel viselném a lengébb ruháimat,mert kezdek beléjük férni. Feltételezem,ha leadom a túlsúlyom maradékát is,akkor a nyár veszi át a hatalmat, végre jól fogom magam érezni a bőrömben, a ruháimban, vagy akár a bikiniben is(bár utóbbi nem garantált),a barátaimmal pedig már most szövögetjük a terveinket. Csak aztán nehogy ez az elmélet megforduljon,és igaz legyen az őszre és a télre(ha értitek,mire gondolok). Na,de ne szaladjunk előre,egyelőre élvezzük a tavaszt,és ne szegje kedvünket a mostani időjárás! Délután az iróniás barátnőmmel társalogtam hosszan, este ismét javítottam a sportidőmön 2 perccel(azt hiszem,edzést kell váltanom,mert már túlságosan könnyen megy),lefürödtem, és akkor jött a gond: apa megette a maradék sült csirkemellet, azaz vacsora előtt tíz perccel derült ki,hogy nincs mit ennem. Na,de nem zuhantam magamba,és nyúltam a karamellás sütiért,inkább elővettem a csirkemellet,ami még ,,jó,"hogy pont 6 étkezésre lett volna elég,de nem baj, együnk kevesebbet,hála apának,és 240 fokon megpároltam 125got. Addigra már mégjobban fel voltam puffadva(hétvégén állandóan fel vagyok) és a hasam is fájt. Este megint fent voltam fél tizenegyig,aztán elaludtam.
Vasárnap
Mondhatom nagyon jól kezdődött. Hajnali egykor arra ébredtem,hogy a tévémben Bruno Mars és Cardi B közös zenéje,a Finesse ordít és vakít. Oké, az én tévém szokott magától bekapcsolni,de akkor csak egy szürke háttér világít,és csak halk sípolás hallatszik. Aztán pár másodperc múlva minden elsötétült. Áramszünet lett. Na,és ha már felébredtem,természetesen wcre is el kellétt mennem. Majdnem felbuktam. Utána meg a hold fényénél próbáltam kinézni,melyik a szénsavmentes víz, mert utána má szomjas is lettem. Ez igazán remek. Nehezen,de visszaaludtam,majd hétkor keltem. Mivel vasárnaponként méreckedem,megint ráálltam a mérlegre,de ugyanannyit mutátott. Oké,nem várok én csodát,de eddig még a heti fél kg fogyás nem jött össze. És ha holnapig nem megy le 1 deka se,ami elég valószínű,hogy nem fog bekövetkezni,akkor igenis bevezetem az új étrendem, mert ismét sikerült bizonyítanom,mennyire nem válik be nálam a csalónap. És nem a koncentráció elvesztéséről van szó,mert szerintem minden egyes alkalommal egyre jobban tudnék magamra figyelni. Hanem megint azzal a rohadék anyagcserével. Kicsit sajnálom is,mert tök jó lett volna egy kisebb pizzát elmajszolni szombaton a plázában,vagy éppen az iróniás barátnőmnél nutellás palacsintát eszegetni, és húsvétkor is szerettem volna megkóstolni anya süteményeit. És nem azért,mert gyénge vagyok,hanem fontos része lenne a BED leszokásának. Nem tiltok magamnak dolgokat,normális mennyiséget fogyasztok. Na,de választani kell,és én a nehezebb,ámde nagyobb sikereket tartogató módszerre voksoltam. Na,és ha ez nem lenne elég,reggeli után felraktam az arcpakolást,mert tegnáp elmaradt. Hát igen, a hatás most sem maradt el,csak éppen ellenkező végkifejlett lett:az arcom csupa pattánas lett, lila és piros színekben pompázott. És nem túlzok, nagyon para volt. Próbáltam vízzel lemosni,hátha jobb lesz,de nem? Sőt,a végén má gyulladás jeleit is érzékeltem. Szóval hiába akartam én elmosogatni, meg takarítani,gyógymód után kellett kutatnom. Sajnos sikertelenül. Egyedül csak méz van itthon,de eleve azzal kentem. Feltételezem, a fahéj került bele a pólusaimba,és nem akar onnan kijönni. Délelőtt anyával zenét hallgattunk,megmutattam neki a kedvenc bandámat, a Prettymuchot:D á, mind a hat zenéjükért oda megvissza vagyok,nincs olyan nap,amikor ne hallgatnám végig az összeset. Utána csirkemellet pároltam,délután neteztem és végre tanultam is. Uzsonna után combedzést csináltam, lefürödtem, és videókat néztem.
Mit ne mondjak,eléggé lefáradtam, jó lesz visszamenni a suliba. A szünet nagyon jól telt,egy csomó sikerélményem volt. Úgyhogy búcsúzom is,sziasztok!(:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése