Hajrá Március!
Sokat várok el a tavasz első hónapjától. Én magam se értem ezt a gondolkodásmódot. Annyi minden vár rám. Szeretnék fotózgatni, lefogyni minimum 3 kilót, megszeretni magam, végleg megszépülni, elkezdeni az írást, jó jegyeket szerezni, boldog és mosolygós lenni, a barátaimmal eljárni, megszeretni a ruhavásárlást, és még egy hónapot kibírni tisztán,mert már sikerült 2 hónapot:D Mondjuk lehet,hogy az áprilisi terveket is most belevontam egy picikét,de nem baj. Úgy érzem, a tavasz a lehetőségek évszaka. Az új esély még csak most kezdődik. Végre megmutathatom a világnak,mire vagyok képes. Fejlesztem magam a hobbiaimban,csinosodom, társaságosabb ember leszek. A tél a kedvenc évszakom,de úgy érzem,mostantól a tavasz veszi át a helyét. Olyan érdekes: tavaly depis voltam, akkor a telet szerettem,és most,hogy kezdek kilábalni ezekbőlna szarságokból, várom a napsütést, a virágba borult természetet, az élményeket. Persze tök vicces,hogy miközben ezen sorokat írom, odakint mindet hó fed és 0 fok van, de nem baj, a tél is gyönyörűC:
Péntek
A reggel átlagosan telt,mindent megcsináltam. Aztán nagyon jó óráim voltak. Első órában matek dogát írtam,ami nagyon jól sikerült, utána az egyik kedvencem volt, a történelem,tízórait követően pedig megcsináltuk a biosz témazárót,amit végre jól tudtam. A negyedik óra egy agyhalál tesi volt,rámjött az álmosság,és beszélgető témát se találtam. Utána egy nyelvtan,majd egy infó következett,ami egész élvezhető volt. Ezután ebédeltem,de gyorsan kellett kapkodnom a falatokat,mert kiderült,kimegyünk hógolyózni elsősegély órán. Az osztálytársaim közül a lányok csak nyavajogtak, a fiúk meg én(aha,pont én) valósággal élveztük. Jó móka volt menekülni xD. Már éppen hazafele indultam,amikor megláttam anyát, és elfogott a boldogság. Ezzel a lendülettel rohantam hozzá, elmeséltem a napomat, és elmentünk a boltba. Évente egyszer járok a Coopba,mivel az áruk 99,5%-a számomra szenny. És nem is értem,miért olyan népszerű. A pékségbe is betértünk,teljes kiörlésű kenyeret vettünk,és majdnem elcsábultam egy nutellás croassaintra,mert azt iiiimádooom<3 igazából ehetnék is csalónapon,pont 300-400 kcal,csak ezt a lehetőséget ,,szélsőségesebb időkre tartogatom" :D Elsétáltunk egy ruhabolt mellett is,ami azért érdekes,mert anyukám imád ruhákat próbálni és vásárolni nemcsak magának,de nekem is. Éppen ezért ajánlotta fel a lehetőséget,hogy vegyünk felsőket. Mert micsoda szerencse,hogy most itt vagyunk együtt,remek alkalom. Én viszont nemcsak hogy rettegek,de egyenesen hányingerem van a ruhavásárlástól. Utálom azt,hogy megtetszik valami,felveszem,aztán kiderül,hogy ugyanolyan kövér disznó vagyok,nem jön fel,szűk rám,jobban kövérít,meglátszik benne a hájam, nem illik az arcformámhoz,egyszóval szar rajtam. Szerencsére lekavartam egy apróbb hisztivel,de komolyan nem akartam ezt a jó napot shoppingolással elrontani. Hazasétáltunk, kicsit morcosan,mert majd leszakadt a karunk, és bántuk,hogy nem tudunk hógolyózni. Otthon aztán netezgettem, és majdnem elmaradt a hullahoop,de aztán végül tök jól megcsináltam(: még sokáig néztem sorozatot, aztán elaludtam.
Szombat
Reggel hétkor szándékoztam kelni,de egy órával hamarabb sikerült,mivel eszembe jutott,hogy sürgősen kell néhány dolog az aldiból. Ezért felpattantam,összeírtam,mi kell,és a listát átadtam apának,majd ment is,én meg forgolódtam egészen a tervezett ideig. Ébredés után a mexikói zöldségkeverékkel bajlódtam, de legalább lazán falatoztam egy jóízűt, mellé újságot olvastam,szokás szerint. A délelőtt netezéssel telt, csináltam egy kis házit,majd tízórai után(ami túró hiányában a tervezett ebédem volt, csirkemell zöldséggel,de nem is baj,mert a sok reggelitől,amit hétköznap igényelek, hétvégén már felpuffadok) kimentem VÉGRE fotózni. Mert ez is hobbim. Az egész tél alatt rengeteg lehetőségem volt rá,de mindig elmaradt, most pedig eljutottam a ligetbe a kamerámmal együtt. És hosszú évek után magamtól mentem ki a természetbe, és mosolyogtam. A liget szépsége ámulatba ejtett. Bár odafele menet kicsit ráizgultam,mit fognak gondolni rólam az emberek,van e ennek értelme,és mi van,ha találkozok egy rosszindulatú ismerősömmel. Hát mi lenne? Rámosolygok:D Annyira élveztem. Igaz,szétázott a csizmám, a hótól és a naptól majd megvakultam, az arcom szétfagyott,de annyira örültem neki,hogy eljutottam,és már most jól kezdődik a hónap. Azonban azt túlzásnak tartom,hogy amint hazaértem,elkezdtem tervezgetni a hétfői csalóétkezésem. Én magam se értem,de másfél órát töltöttem receptkereséssel és számolgatással(utóbbit azért is kellett nagyon,mert a talált recept nem volt elég egyértelmű,meg azt is tudnom kellett,mennyit csináljak,mekkora adag kell) Délután tanultam, sorozatot néztem, este pedig elképesztően jól sikerült a torna:D utána lefürödtem, az arc és körömpakolást VÉGRE sikerült felraknom hétvégén is,és a napot videónézéssel zártam.
Vasárnap
Nem tudtam aludni,ami eléggé meglepő. Reggel korán keltem, a szívem a torkomban dobogott,hiszen eljött az igazság pillanata. Vártam,hogy lássam a mérlegen a két ötöst. Nagy reményeket fűztem hozzá,hiszen kisebbnek láttam a lábam, kevésbé hájasnak a hátam és a karomat. Eldöntöttem,hogy bármennyit is fog mutatni, nem fogom magam ostorozni, hiszen mindent megtettem, fergeteges hetem volt. Na,és akkor mennyi is vagyok? 56 kg(: aha,tehát valamit vagy megint elcsesztem, vagy a testem b.szakodik velem megint. Nem csalódott voltam,sokkal inkább furdallt a kíváncsiság,hogy vajon miért? Olvastam,menstruáció előtt van ilyen,de nekem az még soká lesz. Úgyhogy az nem. Stressz? Lehet,de a múlt héten is sikerült fogynom,pedig sokkal szarabb napok voltak mögöttem. Nem hinném,hogy 5 perccel kevesebbnyi torna,vagy étkezés felcserélése ennyi gondot okozna,annyira nem vagyok elmebeteg. Kizárásos alapon a hétfői tortilla a gonosz. Annyira bennem volt,hogy lehet,hogy enélkül is menne tovább a fogyás, de nem,nekem meg kellett ennem. És miért? Mert úgy gondoltam, hogy ha nem teszem meg,lelassul az anyagcserém. Aha,és tessék lássék, most el is értem. Őszintén,nem tudom,mit tegyek. A szénhidrát hintáztatást már egyszer felvetettem, de akkor eldobtam az ötletet,mert bevált a csalóétkezés. Most újra beütöttem a keresőbe,és valahol azt írja, 22-es zsírszázalék fölött NAGYON NEM ajánlott,mert értelme nincs,és csak az utolsó kilókhoz javasolt. Máshol meg azt írják, ha már csak 5 kg van hátra,belekezdhetsz. Nekem biztos van még 5 kg, de igazából 47ig is elmennék. Nem tudom,hogy néznék ki 51 kilósan,lehet,hogy azt mondanám,állj,de az is lehet,ugyanolyan tehén maradnék. Mert ebből a nyavalyás testképzavarból nem tudok gyógyulni. Tökre vékonynak érzem magam,csak a ruhák meg a tükrök,na meg persze a mérleg nem ezt mutatja. És nagyon nem mindegy,hogy +5 vagy +9 súlyfelesleg van rajtam. Tehát ezt a hintáztatást valószínűleg visszarakom a fiókomba. A döntő ok,hogy nekem nem csak egy helyről,hanem szinte mindenhonnan kéne még fogynom,és ezzel lezártnak tekintem a vitát. Szóval vacillálok az előre megtervezett csalóétkezésem, egy extra egészségtelen croassaint,és a reménykedés,avagy ,,HÁTHA most indul be majd az anyagcsere" között. Nem tudok dönteni,és itt nem arról van szó,hogy jajj de kívánok más kajákat is,racionális érvek váltják egymást,hogy melyik lenne a leghatásosabb,legészszerűbb. Túllépve ezen, délelőtt neteztem, utána ebédre párolnom kellett,és volt egy durva vitám anyuval. Megfenyegetett,hogy ha ezentúl nem mosogatok el magam után, nem engedi a külön kajálást. Őszintén,engem ia zavar,de annyira fáj,hogy nem veszi észre,hogy más dolgokban igenis javultam. Az élethez való hozzáállásom, nincsennek zabarohamaim, ismét tanulok rendesen(az az egy hét elég gáz volt,akkor voltam magam alatt) egy csomó jó tulajdonságot szereztem, mindennap felágyazok, ápolom az arcomat és a körmömet,stb. Ő mindig azt emlegeti,hogy nincs rend a szobámba, minden csupa por, állandóan veszekszem velük, túl sokat/keveset eszem(ők maguk se tudják eldönteni,melyik a kettő között) túl sok zöldséget eszem, ÉS nem mosogatok el. Dehát mindenen nem tudok egyszerre változtatni. Most,hogy ez a hét jól sikerült,a cél az új szokások megtartása mellett a mindennapos mosogatás és a szoba rendben tartása lesz. Hátha örömet tudok szerezni. Ezért is van az,hogy nem tudom kifejezni már több hónapja a sikerélményeimet. Itt a blogon szívesen számolok be róluk, de a valóságban nagyon ritkán beszélek róluk. Egyszer kétszer megemlítek ezt azt az iróniás barátnőmnek,de olyankor úgy érzem,teljesen jogtalanul cselekszem. ,,Ezek semmiségek, minek is dicsekedem vele? Kár fényezni magam, hisz meg se történtek. Olyan kicsi sikerek, ezt bárki meg tudja csinálni." Ezek a gondolatok szállják meg mindig a fejem. Úgyhogy hálás vagyok Nektek,hogy tartjátok bennem a lelkesedést. Az olvasóim nélkül még mindig egy önbizalomhiányos fatorexiás lennék. Utóbbi már abszolút nem igz rám,míg előbbi ugyan még igen,de nem sokáig(; délután tanultam,este pedig a fitball megint felidegesített,úgyhogy hagytam a fenébe, DE tornáztam,nem is akármilyet: tisztára leizzadtam a fenéktornától. Amint kiléptem a szobámból, kakaós csiga illata csapott meg. Anya kínálgatta a süteményét,de nem kértem. Kiakadt,hogy hogy bírommerre egyszerű válaszok vannak: Régen annyi kakaós csigát ettem,hogy ma már nem a szívem csücske. Egyrészt,másrészt én csak a pékségeset szeretem/szerettem, a kakaóporosat ki nem állhatom. De a legészszerűbb magyarázat: nem azért izzadtam fél órát,hogy 3 perc alatt 500 kcalt vegyek magamhoz. 2 hónap alatt könnyen megtanultam nemet mondani a junk foodokra,főleg azért,mert tudom,milyen élettani hatásokkal járnak. Lehet,hogy nem fogyok,de az eszem bírja a diétát,sőt,megbarátkoztam a natúr ízekkel:P de azért az illata nagyon fini volt :D utána mandulás karamellás csokival kínálgattak. Még sose ettem ilyet,de a mogyorós változatot imádom,viszont ebből se kértem. Elképzeltem az ízét: tömör édes. Régen csak ilyeneket ettem, minnél édesebb volt,annál jobban fogyott. Most,hogy mézet és barnacukrot SE használok, nem vágyok édesre,a gyümölcs nekem épp elég. Gyorsan megfürödtem, a szépségápolás ismét pipa, közben sorozatot néztem. Utána kijavítottam az étrendem,és bevallom, egyik utat se választottam a három közül: újraszámoltam az alapanyagcserét, és 40 kcallal csökkentettem. Nem sok,inkább a makrókon van hangsúly. A kenyeret a felére, a zabpelyhet és a gyümölcsöt a háromnegyedére csökkentettem, és hogy ne legyen túl nagy a deficit, visszavezettem az étrendembe a 20 g olajos magvat. Így sikerült 50 g alatt tartani a zsírt, a szénhidrátot 100-105 közé szorítani(lehet,először kicsit kevés lesz ennyi,majd akkor kicsit növelem a mag rovására) a fehérje pedig 5 gmal lett kevesebb. a legjobb az egészben,hogy mindent a saját ízlésemre alakítottam: a reggeli kenyeret mindig sokalltam, az olajos magvak hiányoztak,a gyümölcsök mindig elnyomták az ízt, a zaboehely viszont tuti hiányozni fog, mert már a 35got is nehezen bírtam,most meg 30at fogok enni. Nem baj,így is jól jártam:D alig várom,hogy kitapasztaljam,mire vagyok képes. És azt se bánom,hogy kihagyom a holnapi túrókrés mézes zabos palacsintát,mert azt terveztem. Sokat vett volna el az időmből. Na,de későre jár. Megyek. Sziasztok,sok sikert a jövő héthez!:D
Péntek
A reggel átlagosan telt,mindent megcsináltam. Aztán nagyon jó óráim voltak. Első órában matek dogát írtam,ami nagyon jól sikerült, utána az egyik kedvencem volt, a történelem,tízórait követően pedig megcsináltuk a biosz témazárót,amit végre jól tudtam. A negyedik óra egy agyhalál tesi volt,rámjött az álmosság,és beszélgető témát se találtam. Utána egy nyelvtan,majd egy infó következett,ami egész élvezhető volt. Ezután ebédeltem,de gyorsan kellett kapkodnom a falatokat,mert kiderült,kimegyünk hógolyózni elsősegély órán. Az osztálytársaim közül a lányok csak nyavajogtak, a fiúk meg én(aha,pont én) valósággal élveztük. Jó móka volt menekülni xD. Már éppen hazafele indultam,amikor megláttam anyát, és elfogott a boldogság. Ezzel a lendülettel rohantam hozzá, elmeséltem a napomat, és elmentünk a boltba. Évente egyszer járok a Coopba,mivel az áruk 99,5%-a számomra szenny. És nem is értem,miért olyan népszerű. A pékségbe is betértünk,teljes kiörlésű kenyeret vettünk,és majdnem elcsábultam egy nutellás croassaintra,mert azt iiiimádooom<3 igazából ehetnék is csalónapon,pont 300-400 kcal,csak ezt a lehetőséget ,,szélsőségesebb időkre tartogatom" :D Elsétáltunk egy ruhabolt mellett is,ami azért érdekes,mert anyukám imád ruhákat próbálni és vásárolni nemcsak magának,de nekem is. Éppen ezért ajánlotta fel a lehetőséget,hogy vegyünk felsőket. Mert micsoda szerencse,hogy most itt vagyunk együtt,remek alkalom. Én viszont nemcsak hogy rettegek,de egyenesen hányingerem van a ruhavásárlástól. Utálom azt,hogy megtetszik valami,felveszem,aztán kiderül,hogy ugyanolyan kövér disznó vagyok,nem jön fel,szűk rám,jobban kövérít,meglátszik benne a hájam, nem illik az arcformámhoz,egyszóval szar rajtam. Szerencsére lekavartam egy apróbb hisztivel,de komolyan nem akartam ezt a jó napot shoppingolással elrontani. Hazasétáltunk, kicsit morcosan,mert majd leszakadt a karunk, és bántuk,hogy nem tudunk hógolyózni. Otthon aztán netezgettem, és majdnem elmaradt a hullahoop,de aztán végül tök jól megcsináltam(: még sokáig néztem sorozatot, aztán elaludtam.
Szombat
Reggel hétkor szándékoztam kelni,de egy órával hamarabb sikerült,mivel eszembe jutott,hogy sürgősen kell néhány dolog az aldiból. Ezért felpattantam,összeírtam,mi kell,és a listát átadtam apának,majd ment is,én meg forgolódtam egészen a tervezett ideig. Ébredés után a mexikói zöldségkeverékkel bajlódtam, de legalább lazán falatoztam egy jóízűt, mellé újságot olvastam,szokás szerint. A délelőtt netezéssel telt, csináltam egy kis házit,majd tízórai után(ami túró hiányában a tervezett ebédem volt, csirkemell zöldséggel,de nem is baj,mert a sok reggelitől,amit hétköznap igényelek, hétvégén már felpuffadok) kimentem VÉGRE fotózni. Mert ez is hobbim. Az egész tél alatt rengeteg lehetőségem volt rá,de mindig elmaradt, most pedig eljutottam a ligetbe a kamerámmal együtt. És hosszú évek után magamtól mentem ki a természetbe, és mosolyogtam. A liget szépsége ámulatba ejtett. Bár odafele menet kicsit ráizgultam,mit fognak gondolni rólam az emberek,van e ennek értelme,és mi van,ha találkozok egy rosszindulatú ismerősömmel. Hát mi lenne? Rámosolygok:D Annyira élveztem. Igaz,szétázott a csizmám, a hótól és a naptól majd megvakultam, az arcom szétfagyott,de annyira örültem neki,hogy eljutottam,és már most jól kezdődik a hónap. Azonban azt túlzásnak tartom,hogy amint hazaértem,elkezdtem tervezgetni a hétfői csalóétkezésem. Én magam se értem,de másfél órát töltöttem receptkereséssel és számolgatással(utóbbit azért is kellett nagyon,mert a talált recept nem volt elég egyértelmű,meg azt is tudnom kellett,mennyit csináljak,mekkora adag kell) Délután tanultam, sorozatot néztem, este pedig elképesztően jól sikerült a torna:D utána lefürödtem, az arc és körömpakolást VÉGRE sikerült felraknom hétvégén is,és a napot videónézéssel zártam.
Vasárnap
Nem tudtam aludni,ami eléggé meglepő. Reggel korán keltem, a szívem a torkomban dobogott,hiszen eljött az igazság pillanata. Vártam,hogy lássam a mérlegen a két ötöst. Nagy reményeket fűztem hozzá,hiszen kisebbnek láttam a lábam, kevésbé hájasnak a hátam és a karomat. Eldöntöttem,hogy bármennyit is fog mutatni, nem fogom magam ostorozni, hiszen mindent megtettem, fergeteges hetem volt. Na,és akkor mennyi is vagyok? 56 kg(: aha,tehát valamit vagy megint elcsesztem, vagy a testem b.szakodik velem megint. Nem csalódott voltam,sokkal inkább furdallt a kíváncsiság,hogy vajon miért? Olvastam,menstruáció előtt van ilyen,de nekem az még soká lesz. Úgyhogy az nem. Stressz? Lehet,de a múlt héten is sikerült fogynom,pedig sokkal szarabb napok voltak mögöttem. Nem hinném,hogy 5 perccel kevesebbnyi torna,vagy étkezés felcserélése ennyi gondot okozna,annyira nem vagyok elmebeteg. Kizárásos alapon a hétfői tortilla a gonosz. Annyira bennem volt,hogy lehet,hogy enélkül is menne tovább a fogyás, de nem,nekem meg kellett ennem. És miért? Mert úgy gondoltam, hogy ha nem teszem meg,lelassul az anyagcserém. Aha,és tessék lássék, most el is értem. Őszintén,nem tudom,mit tegyek. A szénhidrát hintáztatást már egyszer felvetettem, de akkor eldobtam az ötletet,mert bevált a csalóétkezés. Most újra beütöttem a keresőbe,és valahol azt írja, 22-es zsírszázalék fölött NAGYON NEM ajánlott,mert értelme nincs,és csak az utolsó kilókhoz javasolt. Máshol meg azt írják, ha már csak 5 kg van hátra,belekezdhetsz. Nekem biztos van még 5 kg, de igazából 47ig is elmennék. Nem tudom,hogy néznék ki 51 kilósan,lehet,hogy azt mondanám,állj,de az is lehet,ugyanolyan tehén maradnék. Mert ebből a nyavalyás testképzavarból nem tudok gyógyulni. Tökre vékonynak érzem magam,csak a ruhák meg a tükrök,na meg persze a mérleg nem ezt mutatja. És nagyon nem mindegy,hogy +5 vagy +9 súlyfelesleg van rajtam. Tehát ezt a hintáztatást valószínűleg visszarakom a fiókomba. A döntő ok,hogy nekem nem csak egy helyről,hanem szinte mindenhonnan kéne még fogynom,és ezzel lezártnak tekintem a vitát. Szóval vacillálok az előre megtervezett csalóétkezésem, egy extra egészségtelen croassaint,és a reménykedés,avagy ,,HÁTHA most indul be majd az anyagcsere" között. Nem tudok dönteni,és itt nem arról van szó,hogy jajj de kívánok más kajákat is,racionális érvek váltják egymást,hogy melyik lenne a leghatásosabb,legészszerűbb. Túllépve ezen, délelőtt neteztem, utána ebédre párolnom kellett,és volt egy durva vitám anyuval. Megfenyegetett,hogy ha ezentúl nem mosogatok el magam után, nem engedi a külön kajálást. Őszintén,engem ia zavar,de annyira fáj,hogy nem veszi észre,hogy más dolgokban igenis javultam. Az élethez való hozzáállásom, nincsennek zabarohamaim, ismét tanulok rendesen(az az egy hét elég gáz volt,akkor voltam magam alatt) egy csomó jó tulajdonságot szereztem, mindennap felágyazok, ápolom az arcomat és a körmömet,stb. Ő mindig azt emlegeti,hogy nincs rend a szobámba, minden csupa por, állandóan veszekszem velük, túl sokat/keveset eszem(ők maguk se tudják eldönteni,melyik a kettő között) túl sok zöldséget eszem, ÉS nem mosogatok el. Dehát mindenen nem tudok egyszerre változtatni. Most,hogy ez a hét jól sikerült,a cél az új szokások megtartása mellett a mindennapos mosogatás és a szoba rendben tartása lesz. Hátha örömet tudok szerezni. Ezért is van az,hogy nem tudom kifejezni már több hónapja a sikerélményeimet. Itt a blogon szívesen számolok be róluk, de a valóságban nagyon ritkán beszélek róluk. Egyszer kétszer megemlítek ezt azt az iróniás barátnőmnek,de olyankor úgy érzem,teljesen jogtalanul cselekszem. ,,Ezek semmiségek, minek is dicsekedem vele? Kár fényezni magam, hisz meg se történtek. Olyan kicsi sikerek, ezt bárki meg tudja csinálni." Ezek a gondolatok szállják meg mindig a fejem. Úgyhogy hálás vagyok Nektek,hogy tartjátok bennem a lelkesedést. Az olvasóim nélkül még mindig egy önbizalomhiányos fatorexiás lennék. Utóbbi már abszolút nem igz rám,míg előbbi ugyan még igen,de nem sokáig(; délután tanultam,este pedig a fitball megint felidegesített,úgyhogy hagytam a fenébe, DE tornáztam,nem is akármilyet: tisztára leizzadtam a fenéktornától. Amint kiléptem a szobámból, kakaós csiga illata csapott meg. Anya kínálgatta a süteményét,de nem kértem. Kiakadt,hogy hogy bírommerre egyszerű válaszok vannak: Régen annyi kakaós csigát ettem,hogy ma már nem a szívem csücske. Egyrészt,másrészt én csak a pékségeset szeretem/szerettem, a kakaóporosat ki nem állhatom. De a legészszerűbb magyarázat: nem azért izzadtam fél órát,hogy 3 perc alatt 500 kcalt vegyek magamhoz. 2 hónap alatt könnyen megtanultam nemet mondani a junk foodokra,főleg azért,mert tudom,milyen élettani hatásokkal járnak. Lehet,hogy nem fogyok,de az eszem bírja a diétát,sőt,megbarátkoztam a natúr ízekkel:P de azért az illata nagyon fini volt :D utána mandulás karamellás csokival kínálgattak. Még sose ettem ilyet,de a mogyorós változatot imádom,viszont ebből se kértem. Elképzeltem az ízét: tömör édes. Régen csak ilyeneket ettem, minnél édesebb volt,annál jobban fogyott. Most,hogy mézet és barnacukrot SE használok, nem vágyok édesre,a gyümölcs nekem épp elég. Gyorsan megfürödtem, a szépségápolás ismét pipa, közben sorozatot néztem. Utána kijavítottam az étrendem,és bevallom, egyik utat se választottam a három közül: újraszámoltam az alapanyagcserét, és 40 kcallal csökkentettem. Nem sok,inkább a makrókon van hangsúly. A kenyeret a felére, a zabpelyhet és a gyümölcsöt a háromnegyedére csökkentettem, és hogy ne legyen túl nagy a deficit, visszavezettem az étrendembe a 20 g olajos magvat. Így sikerült 50 g alatt tartani a zsírt, a szénhidrátot 100-105 közé szorítani(lehet,először kicsit kevés lesz ennyi,majd akkor kicsit növelem a mag rovására) a fehérje pedig 5 gmal lett kevesebb. a legjobb az egészben,hogy mindent a saját ízlésemre alakítottam: a reggeli kenyeret mindig sokalltam, az olajos magvak hiányoztak,a gyümölcsök mindig elnyomták az ízt, a zaboehely viszont tuti hiányozni fog, mert már a 35got is nehezen bírtam,most meg 30at fogok enni. Nem baj,így is jól jártam:D alig várom,hogy kitapasztaljam,mire vagyok képes. És azt se bánom,hogy kihagyom a holnapi túrókrés mézes zabos palacsintát,mert azt terveztem. Sokat vett volna el az időmből. Na,de későre jár. Megyek. Sziasztok,sok sikert a jövő héthez!:D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése