Ez azért mégiscsak valami....
Veletek volt már olyan,hogy még régebben tettetek valami jót,vártátok a hatását,és csak hónapokkal később lett meg az eredménye? Nem véletlenül teszem fel ezt a kérdést. Egyrészt,mert valóban elgondolkodtató,másrészt pedig nálam ez most aktuálisC:
Csütörtök
Hiába volt tegnap sikerélményem,már a második zenecsökkentő napot elbuktam. Nem értem,miért. Persze most is a mosogatás maradt el,és nem is kevés mosatlan maradt. Na,mindegy, legalább jó napom volt. Különleges dolgok nem történtek az órákon,egyszerűen csak élveztem a sok humános órát:D Hetedik órában osztályfőnöki lett VOLNA de kötelező volt beülni egy hegymászó előadására. Őszintén megmondva,nem nagyon érdekelt, és eléggé szomorú is voltam,hogy másfél órát kell majd kibírnom. Egyszer se ásítottam,gyerekek,olyan érdekes volt. Megdöbbentő volt,ahogy elmesélte,hogyan lendült túl a motivációhiányos pontokon,pedig nála az élete is kockán forgott. Bemutatta,hogy az emberi agy mennyi mindenre képes: annyira lefagytak a lábai,hogy nem tudott tovább menni. Erre elkezdte azt elképzelni,hogy ég a lába,és lám, a végén már meg is izzadt. Ezt a gondolatmenetet egészen átéreztem. Az előadás végén elmondta,hogy ha van álmunk,azt valósítsuk meg,mert képesek vagyunk rá. Na,ha ő asztmásan megmászta a Mount Everestet, akkor én is le tudok fogyni a rossz genetikámmal. Ez igazán motiváló,és igenis hasznosnak tartottam azt a két órát(mert végül ennyi volt az előadás,észre se vettem). Azt az élményt,amit ott átéltem,egy széken ülve, nem tudom átadni nektek. Azt hallani kell. Elképesztő volt. Utána otthon netezgettem, tanultam, aztán hát-kar tornát csináltam,és ideje volt alkalmazni a szerzett tudást. Sikerült(: 3 alkalomból csak 1szer álltam le, de akkor is csak pár pillanatra. És utána nagyon jól esett,hogy megcsináltam a tornát:D ezután húst pároltam,és vacsi után felraktam egy új arcpakolást,elképesztő:1evőkanál méz,1evőkanál fahéj. Csodákra képes 15-30 perc alatt. Csak nekem 10percig volt a bőrömön,mert a kelleténél többet kentem rá(nahát)és kezdett lefolyni,ami idegesített,de valóban puhított az arcomon. A napot sorozatnézéssel zártam.
Péntek
Igen,az a hülye mosogatás megint nem sikerült,de nem baj. Az óráim ma is tök jók voltak. Kaptam egy ötöst,írtam két jó dogát, lefeleltem,és a nap folyamán sokat nevettem. Egy időben a hármas barátságom kicsit szétbomlóban volt, de mára már megoldottuk a problémákat,és hosszú idő után először nevetgéltünk trióban. Utána délután rengeteg zenét hallgattam, majd felhívott az iróniás barátnőm,hogy 33.helyezett lett abban a rangos suliban,ahova jelentkezett. Ő sikítozott az örömtől,és én nem éreztem irigységet, csupán nehezen tudtam kifejezni a boldogságomat. Mert igenis büszke vagyok arra,hogy ilyen barátmőm van,és hálás vagyok neki,hogy a barátja lehetek(régen gyűlöltük egymást xD) utána anya is közölte,hogy megvan a 3.helyre jelölt iskolámon is az eredmény,és negyedik lettem:D ez elképesztő,majd megtaláltam az 1.helyre jelölt sulim eredményét is. A végén kezdtem el keresgetni,de hamar kiderült hogy a 175 tanulóból én vagyok az ötödik:D ez elképesztő,és az elsőtől csak 4 pont választ el. El se akartam hinni,úgyhogy visszahívtam az iróniás barátnőmet,és együtt sikoltoztunk. Ez elképesztő. Megint nem találom a megfelelő szavakat. Álmomban se gondoltam volna,hogy a top 15ben benne leszek,nemhogy a top 5be. És az,hogy valószínűleg felveszik a barátnőmet is az álomhelyére,csodálatos. A kitartó munkánk gyümölcse már csak egy karnyújtásnyira van,csak attól függ,hogy megérik-e a gyümölcs,vagy éretlen marad. És ha jól hallottam a jövőhéten már tavasziasodik az idő(; Na,ezen túllendülve olyan szinten nem érdekelt a fogyásom,hogy elmaradt a hullahopp,és tudjátok mit? Nem érzem bűnösnek magam. Mert nem ez a cél. Fáradt voltam,és amúgy is kell a pihenőnap. Amit délután levágtam táncikálás is mozgás,nem?:D úgyhogy nem ostoroztam magam, márcsak azért is,mert azt a 30percet értékes dolognak szántam:a szüleimmel beszélgettem. Ugyan a szépségápolás elmaradásához ez nem mentség,de ez van. Egy laza nap is kell.
Szombat
Izgatott voltam az új étrendem eredménye miatt,úgyhogy megmértem magam. Ismét úgy álltam hozzá,hogy mindegy,mennyit mutat,ez csak egy szám. Ha kell,változtatok,de nem adom fel. Arról nem is beszélve,hogy a héten négyen is megjegyezték,hogy sokat fogytamC: ennek ellenére 55,6 ot mutatott. Nem baj,legalább 4 deka lement,az is valami. Az 52es cél kezd egyre halványodni. Valamikor biztos meglesz,de nem valószínű,hogy március végére. Sebaj,kitűztem egy reálisabb célt,az 54 kilót. Annyi voltam még az orthorexia előtt. És az már majdnem az egészséges súlyom határa(ja,csak mivel kevesebb izmom van,kisebb tömegűnek kell lennem D: ) Na mindegy, a lényeg,hogy nem estem kétségbe,inkább próbáltam a pozitív oldalát nézni:hogy mégiscsak valami. Reggeli után 3 órán keresztül zenét hallgattam,úgyhogy az alapdolgok is elmaradtak,vagy tolódtak. Szerencsére nem kellett boltba mennem,anya elbiciklizett. Délután tanultam, neteztem,sorozatot nézten. Az uzsonnámmal voltak bajok. Rátaláltam a fahéjra,ami ismert anyagcsere gyorsító hatásáról,kellemes illatáról és finom aromájáról. Úgyhogy kipróbáltam, a száraz zabba kevertem,öntöttem rá vizet, és be a mikróba. A végeredmény inkább hasonlított a csokis,mintsem fahéjas zabkására. Én tavaly télen kezdtem kísérletezni a zabpehellyel,bár óvatosan,mert féltem a szénhidráttartalmától(most is szigorú szénhidrátdiétán vagyok,mégis eszek,nahát:D),és már akkor is túl sok fahéjat használtam bele,hát még nyáron,de ezt muszály volt kidobnom. Tehát csináltam egy új zabkását,és a végén szórtam rá a fahéjat,immáron feleannyit. Eddig szeletelt mandulát raktam bele,ami olyan pici volt,hogy semmi íze nem volt. Ez végre elfogyott,így tudtam belerakni egész mogyorót,annyira finom volt:D próbáljátok ki,isteni! Nem fogtok vágyódni a junk food iránt,ezt garantálom! A kedvenc ételem lett,még a pizzát és a csokis croassaintot is felülmúlta a listámon. Egyszer beszélgettem egy hasonló lelkibajú lánnyal,mint én(neki is ez a 3 betegsége volt),de ő már kigyógyult belőle. Ő mondta még nekem régebben,hogy a gyógyulás egyik jele,ha már élvezed a natúr ízeket,és szívesebben választod a joghurt-alma kombót,vagy egyéb egészséges nasit. Hát,szénhidrát szempontjából a joghurt jobb lenne,mint a zabpehely,de az alma marad<3 Ettől függetlenül nehogy azt higgyétek,hogy teljesen eltűnt a BED. Valóban remgeteg junk foodtól már hányingerem van,mert tudom,mit tartalmaznak,vagy egyszerűen csak az íze/szaga miatt,de én is ember vagyok,a klasszikus kedvencek maradtak. És nem is volt a célom,hogy minden junkot kiutálja,hiszen az nem egészséges gondolkodás, és még clean eatingesként is azt mondom,hogy az embernek szüksége van apró finomságokra olykor-olykor,persze korlátozott mennyiségben, a lehető legjobb minôségben, és csakis mentális szempontokból. Így maradt továbbra is egyik kedvencem a Toffefee. Pici, édes, és kalóriadús. De szeretem. Nem tudom,miért:D A sztori a következő: éppen tableteztem egyik este,amikor láttam,hogy anyuék kibontanak egy dobozzal. Á,az illata megcsapott, és mondtam nekik,vigyék a lehető legmesszebb xD. Erre apám odatolja az orrom alá,de én rezzenéstelen arccal neteztem tovább. Persze nem volt normális a reakcióm, de motivált az,hogy az 1 hetes kemény munkámat nem fogom tönkretenni 10 másodperc élményért. Mert tulajdonképpen ennyi. Sokkal könnyebb feladni,mint tovább küzdeni,nem igaz? A BED egykori nyomára utal az is,hogy ha hosszú távon otthon maradok,elképzelem,mi lenne,ha most összefalnék mindent. Hiszen senki se látja,és van mit: egy nagy tábla csoki(nem szeretem a csokit,de pont az van itthon,amit szívesen falatoznék:karamellás mogyorós), étcsoki, instant zabkása(tudjátok,a zsíros tejporos, cukros), vaníliás keksz, sütemény, pékáru, LEKVÁR,puding. Vagy csinálhatnék extra adag mézes zabkását,mint a ,,régi szép időkben". De persze csak elképzelem, mi lenne,ha még most is itt tartanék, magamat a vesztembe fullasztva. Aztán elhessegetem a gondolatot, és hallgatom tovább a zenét(mint írtam, a zenével váltom ki az evést,ez az új szenvedélyem),pedig hasznosabb lenne munkával vagy tanulással. Na,és most,hogy kitárgyaltuk az egyik legnagyobb betegségemet, jöhet a másik:az orthorexia. Hát igen, vagy az egyikből gyógyulok,vagy a másikból,sajnos itt nincs aranyközépút. Én a BEDet választottam,hogy attól akarok megszabadulni,és így autómatikusan visszakaptam az orthorexiát. Átmeneti állapotnak tudom be,de akkor is zavar. És nem az a legrosszabb,amikor visszautasítassz egy junk foodot, mert annak vannak pozitív,testi jelei, hanem amikor már esemény a tét. Szombat este elmehettem volna étterembe. Ki tudja,lehet,hogy fel tudtam volna pörgetni az anyagcserémet,de én inkább kimaradtam belőle. Hogy tudjak tornázni, saját kaját vacsizni,és egyedül zenét hallgatni. Nekem ez tényleg felér egy nyaralással. Úgyhogy maradtam,és szerencsére nem csináltak belőle ügyet. Azonban nem tudom eldönteni,hogy valóban nem volt kedvem,vagy csakis a diétára meg a zenére foghatom. Na,mindegy,legalább ismét tudtam javítani az időn a sportommal:D és elhatároztam,jövő héten még végigcsinálom az edzéstervet,utána valami merőben újat eszelek ki.
Vasárnap
Ugye a remény döglik meg utoljára,ezért ráálltam a mérlegre, de persze ugyanannyit mutatott. Utána egész jó napom volt,semmi extra. Tanultam, neteztem felváltva. Délután sorozatot néztem. Ma még lesz egy láb tornám, aztán végre felrakom az arc és körömpakolást.
Ezekkel a sorokkal zárom a hetet. Voltak nagy sikereim, de apróbb bukásaim is. Én őszintén remélem,hogy a jövő hét jobb dolgokkal fog kecsegtetni, de persze ez rajtam is múlik. Tudom,hogy képes vagyok rá. És Ti is képesek vagytok rá! Sziasztok!(:
Csütörtök
Hiába volt tegnap sikerélményem,már a második zenecsökkentő napot elbuktam. Nem értem,miért. Persze most is a mosogatás maradt el,és nem is kevés mosatlan maradt. Na,mindegy, legalább jó napom volt. Különleges dolgok nem történtek az órákon,egyszerűen csak élveztem a sok humános órát:D Hetedik órában osztályfőnöki lett VOLNA de kötelező volt beülni egy hegymászó előadására. Őszintén megmondva,nem nagyon érdekelt, és eléggé szomorú is voltam,hogy másfél órát kell majd kibírnom. Egyszer se ásítottam,gyerekek,olyan érdekes volt. Megdöbbentő volt,ahogy elmesélte,hogyan lendült túl a motivációhiányos pontokon,pedig nála az élete is kockán forgott. Bemutatta,hogy az emberi agy mennyi mindenre képes: annyira lefagytak a lábai,hogy nem tudott tovább menni. Erre elkezdte azt elképzelni,hogy ég a lába,és lám, a végén már meg is izzadt. Ezt a gondolatmenetet egészen átéreztem. Az előadás végén elmondta,hogy ha van álmunk,azt valósítsuk meg,mert képesek vagyunk rá. Na,ha ő asztmásan megmászta a Mount Everestet, akkor én is le tudok fogyni a rossz genetikámmal. Ez igazán motiváló,és igenis hasznosnak tartottam azt a két órát(mert végül ennyi volt az előadás,észre se vettem). Azt az élményt,amit ott átéltem,egy széken ülve, nem tudom átadni nektek. Azt hallani kell. Elképesztő volt. Utána otthon netezgettem, tanultam, aztán hát-kar tornát csináltam,és ideje volt alkalmazni a szerzett tudást. Sikerült(: 3 alkalomból csak 1szer álltam le, de akkor is csak pár pillanatra. És utána nagyon jól esett,hogy megcsináltam a tornát:D ezután húst pároltam,és vacsi után felraktam egy új arcpakolást,elképesztő:1evőkanál méz,1evőkanál fahéj. Csodákra képes 15-30 perc alatt. Csak nekem 10percig volt a bőrömön,mert a kelleténél többet kentem rá(nahát)és kezdett lefolyni,ami idegesített,de valóban puhított az arcomon. A napot sorozatnézéssel zártam.
Péntek
Igen,az a hülye mosogatás megint nem sikerült,de nem baj. Az óráim ma is tök jók voltak. Kaptam egy ötöst,írtam két jó dogát, lefeleltem,és a nap folyamán sokat nevettem. Egy időben a hármas barátságom kicsit szétbomlóban volt, de mára már megoldottuk a problémákat,és hosszú idő után először nevetgéltünk trióban. Utána délután rengeteg zenét hallgattam, majd felhívott az iróniás barátnőm,hogy 33.helyezett lett abban a rangos suliban,ahova jelentkezett. Ő sikítozott az örömtől,és én nem éreztem irigységet, csupán nehezen tudtam kifejezni a boldogságomat. Mert igenis büszke vagyok arra,hogy ilyen barátmőm van,és hálás vagyok neki,hogy a barátja lehetek(régen gyűlöltük egymást xD) utána anya is közölte,hogy megvan a 3.helyre jelölt iskolámon is az eredmény,és negyedik lettem:D ez elképesztő,majd megtaláltam az 1.helyre jelölt sulim eredményét is. A végén kezdtem el keresgetni,de hamar kiderült hogy a 175 tanulóból én vagyok az ötödik:D ez elképesztő,és az elsőtől csak 4 pont választ el. El se akartam hinni,úgyhogy visszahívtam az iróniás barátnőmet,és együtt sikoltoztunk. Ez elképesztő. Megint nem találom a megfelelő szavakat. Álmomban se gondoltam volna,hogy a top 15ben benne leszek,nemhogy a top 5be. És az,hogy valószínűleg felveszik a barátnőmet is az álomhelyére,csodálatos. A kitartó munkánk gyümölcse már csak egy karnyújtásnyira van,csak attól függ,hogy megérik-e a gyümölcs,vagy éretlen marad. És ha jól hallottam a jövőhéten már tavasziasodik az idő(; Na,ezen túllendülve olyan szinten nem érdekelt a fogyásom,hogy elmaradt a hullahopp,és tudjátok mit? Nem érzem bűnösnek magam. Mert nem ez a cél. Fáradt voltam,és amúgy is kell a pihenőnap. Amit délután levágtam táncikálás is mozgás,nem?:D úgyhogy nem ostoroztam magam, márcsak azért is,mert azt a 30percet értékes dolognak szántam:a szüleimmel beszélgettem. Ugyan a szépségápolás elmaradásához ez nem mentség,de ez van. Egy laza nap is kell.
Szombat
Izgatott voltam az új étrendem eredménye miatt,úgyhogy megmértem magam. Ismét úgy álltam hozzá,hogy mindegy,mennyit mutat,ez csak egy szám. Ha kell,változtatok,de nem adom fel. Arról nem is beszélve,hogy a héten négyen is megjegyezték,hogy sokat fogytamC: ennek ellenére 55,6 ot mutatott. Nem baj,legalább 4 deka lement,az is valami. Az 52es cél kezd egyre halványodni. Valamikor biztos meglesz,de nem valószínű,hogy március végére. Sebaj,kitűztem egy reálisabb célt,az 54 kilót. Annyi voltam még az orthorexia előtt. És az már majdnem az egészséges súlyom határa(ja,csak mivel kevesebb izmom van,kisebb tömegűnek kell lennem D: ) Na mindegy, a lényeg,hogy nem estem kétségbe,inkább próbáltam a pozitív oldalát nézni:hogy mégiscsak valami. Reggeli után 3 órán keresztül zenét hallgattam,úgyhogy az alapdolgok is elmaradtak,vagy tolódtak. Szerencsére nem kellett boltba mennem,anya elbiciklizett. Délután tanultam, neteztem,sorozatot nézten. Az uzsonnámmal voltak bajok. Rátaláltam a fahéjra,ami ismert anyagcsere gyorsító hatásáról,kellemes illatáról és finom aromájáról. Úgyhogy kipróbáltam, a száraz zabba kevertem,öntöttem rá vizet, és be a mikróba. A végeredmény inkább hasonlított a csokis,mintsem fahéjas zabkására. Én tavaly télen kezdtem kísérletezni a zabpehellyel,bár óvatosan,mert féltem a szénhidráttartalmától(most is szigorú szénhidrátdiétán vagyok,mégis eszek,nahát:D),és már akkor is túl sok fahéjat használtam bele,hát még nyáron,de ezt muszály volt kidobnom. Tehát csináltam egy új zabkását,és a végén szórtam rá a fahéjat,immáron feleannyit. Eddig szeletelt mandulát raktam bele,ami olyan pici volt,hogy semmi íze nem volt. Ez végre elfogyott,így tudtam belerakni egész mogyorót,annyira finom volt:D próbáljátok ki,isteni! Nem fogtok vágyódni a junk food iránt,ezt garantálom! A kedvenc ételem lett,még a pizzát és a csokis croassaintot is felülmúlta a listámon. Egyszer beszélgettem egy hasonló lelkibajú lánnyal,mint én(neki is ez a 3 betegsége volt),de ő már kigyógyult belőle. Ő mondta még nekem régebben,hogy a gyógyulás egyik jele,ha már élvezed a natúr ízeket,és szívesebben választod a joghurt-alma kombót,vagy egyéb egészséges nasit. Hát,szénhidrát szempontjából a joghurt jobb lenne,mint a zabpehely,de az alma marad<3 Ettől függetlenül nehogy azt higgyétek,hogy teljesen eltűnt a BED. Valóban remgeteg junk foodtól már hányingerem van,mert tudom,mit tartalmaznak,vagy egyszerűen csak az íze/szaga miatt,de én is ember vagyok,a klasszikus kedvencek maradtak. És nem is volt a célom,hogy minden junkot kiutálja,hiszen az nem egészséges gondolkodás, és még clean eatingesként is azt mondom,hogy az embernek szüksége van apró finomságokra olykor-olykor,persze korlátozott mennyiségben, a lehető legjobb minôségben, és csakis mentális szempontokból. Így maradt továbbra is egyik kedvencem a Toffefee. Pici, édes, és kalóriadús. De szeretem. Nem tudom,miért:D A sztori a következő: éppen tableteztem egyik este,amikor láttam,hogy anyuék kibontanak egy dobozzal. Á,az illata megcsapott, és mondtam nekik,vigyék a lehető legmesszebb xD. Erre apám odatolja az orrom alá,de én rezzenéstelen arccal neteztem tovább. Persze nem volt normális a reakcióm, de motivált az,hogy az 1 hetes kemény munkámat nem fogom tönkretenni 10 másodperc élményért. Mert tulajdonképpen ennyi. Sokkal könnyebb feladni,mint tovább küzdeni,nem igaz? A BED egykori nyomára utal az is,hogy ha hosszú távon otthon maradok,elképzelem,mi lenne,ha most összefalnék mindent. Hiszen senki se látja,és van mit: egy nagy tábla csoki(nem szeretem a csokit,de pont az van itthon,amit szívesen falatoznék:karamellás mogyorós), étcsoki, instant zabkása(tudjátok,a zsíros tejporos, cukros), vaníliás keksz, sütemény, pékáru, LEKVÁR,puding. Vagy csinálhatnék extra adag mézes zabkását,mint a ,,régi szép időkben". De persze csak elképzelem, mi lenne,ha még most is itt tartanék, magamat a vesztembe fullasztva. Aztán elhessegetem a gondolatot, és hallgatom tovább a zenét(mint írtam, a zenével váltom ki az evést,ez az új szenvedélyem),pedig hasznosabb lenne munkával vagy tanulással. Na,és most,hogy kitárgyaltuk az egyik legnagyobb betegségemet, jöhet a másik:az orthorexia. Hát igen, vagy az egyikből gyógyulok,vagy a másikból,sajnos itt nincs aranyközépút. Én a BEDet választottam,hogy attól akarok megszabadulni,és így autómatikusan visszakaptam az orthorexiát. Átmeneti állapotnak tudom be,de akkor is zavar. És nem az a legrosszabb,amikor visszautasítassz egy junk foodot, mert annak vannak pozitív,testi jelei, hanem amikor már esemény a tét. Szombat este elmehettem volna étterembe. Ki tudja,lehet,hogy fel tudtam volna pörgetni az anyagcserémet,de én inkább kimaradtam belőle. Hogy tudjak tornázni, saját kaját vacsizni,és egyedül zenét hallgatni. Nekem ez tényleg felér egy nyaralással. Úgyhogy maradtam,és szerencsére nem csináltak belőle ügyet. Azonban nem tudom eldönteni,hogy valóban nem volt kedvem,vagy csakis a diétára meg a zenére foghatom. Na,mindegy,legalább ismét tudtam javítani az időn a sportommal:D és elhatároztam,jövő héten még végigcsinálom az edzéstervet,utána valami merőben újat eszelek ki.
Vasárnap
Ugye a remény döglik meg utoljára,ezért ráálltam a mérlegre, de persze ugyanannyit mutatott. Utána egész jó napom volt,semmi extra. Tanultam, neteztem felváltva. Délután sorozatot néztem. Ma még lesz egy láb tornám, aztán végre felrakom az arc és körömpakolást.
Ezekkel a sorokkal zárom a hetet. Voltak nagy sikereim, de apróbb bukásaim is. Én őszintén remélem,hogy a jövő hét jobb dolgokkal fog kecsegtetni, de persze ez rajtam is múlik. Tudom,hogy képes vagyok rá. És Ti is képesek vagytok rá! Sziasztok!(:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése