A szakadék szélén
Biztosan ti is éreztétek már úgy,hogy mégiscsak helyes döntés volt az utolsó pillanatban változtatni valamin. Rájöttetek,hogy az a megoldás, amit ti kigondoltatok,mégsem helyes, sőt, csak romboló hatása van. A napokban velem is ez történt, és még számos eset,ami miatt majdnem feladtam az eddigi eredményeimet.
Hétfő
A reggel nehezen kezdődőtt. Fél hétkor keltem, kialvatlanul. Paprikát és paradicsomot vagdostam a reggeli mellé, párolni nem volt időm. Az újságolvasás helyett inkább a nyelvtant néztem át,mivel doga volt beígérve, és nem tanultam rá valami sokat. Talán már az iskola hanyagolása és a begyulladt arcom egy előjel volt. Majdnem elkéstem, pedig még mosogatni se mosogattam el. Az első órában végül mégsem írtunk dogát, helyette témazárót ígértek péntekre. Egyre jobb. Ugyan a második órában kaptam egy piros ötöst, a nap folyamán egyre jobban lankadt a figyelmem, álmos és fáradt lettem. Na,meg kedvtelen,mert alig szóltam valamit, és reakciót se mutattam a külvilág felé. Mint tavaly télen,anorexiásan. Mintha a tél vette volna el a kedvem, és vele együtt a motivációmat is. Ebéd után a barátaim elhívtak könyvtárba, de nem éltem a lehetőséggel. Végül nem maradtam le semmiről,mert aztán ők se mentek el, közbejött nekik valami,így végül egy másik barátnőmmel sétáltam haza. Na, legalább ennyi jó történt aznap, mégis éltem egy kis szociális életet. Persze otthon nem tudtam megállni,hogy ne hallgassak egészen fél hatig zenét, pedig hajat kellett volna mosnom, a rengeteg tanulnivalóról nem is beszélve. Aztán egyre jobban súlyosbodott a helyzet:vígan nekikezdtem a hasedzésemnek, erre meg leálltam 20percnél. Egyszerűen nem bírtam. És nem fizikailag voltak a legnagyobb problémák,sokkal inkább fejben. Nem éreztem a hajtóerőt. Csak megálltam, és néztem magam elé. Aztán megijedtem. Eszembe jutott,hogy pontosan ugyanezt éreztem akkor,amikor egyik este orthorexiából átcsaptam 2hónapos BEDre. Itthon volt még karamellás szelet, mogyorós torta, mandulás csoki, meg miegymás. De aztán eszembe jutott egy cikk:hogyan tartsd vissza a zabarohamokat?Kösd le magad. Igen, jobb lett volna,hogyha nekiállok az edzés befejezéhez, de nem bírtam, mentálisan voltam fáradt. Fel kellett pörgetnem a gondolkodásomat,úgyhogy nekiálltam rejtvényt fejteni. Mintha mi sem történt volna. Megoldottam kettőt, és az étel utáni sóvárgás eltűnt,azonban bűntudat váltotta fel. Nem is igazi önmarcangolás zajlott le bennem,sokkal inkább csalódottság, szomorú voltam,amiért nem tudtam teljesíteni. Pedig pont a has egy érzékeny részem. Itt van a legtöbb hájam, és erre edzek a legnehezebben. És nem sikerült. Viszont ,,sikernek"könyvelhetem el,hogy itt vagyok, és írom a blogot. Nem estem a BEDbe. Pedig azon az estén megtörtént. Én nagyon maximalista vagyok, de csak addig,amíg nem jön egy akkora buktató,amihez már nemcsak fizikailag,de fejben se vagyok erős. Ezért megbotlok. És innentől már csak gurulás van. A maximalizmust felváltja a depresszió, a tipikus ,,minek csináljam, már úgyis elromlott"gondolkodás. És ezért estem a fatorexiába is. Na, de nézzük meg a jó oldalát, mégis csak itt vagyok, nem zabáltam be. Ugyan a szépségápolás elmaradt, sőt, még a körmeimet is lerágtam,de egye fene, mindegy is.
Kedd
Nagy reményeket fűztem a naphoz. Újrakezdés, a javítás lehetősége. Főleg úgy,hogy jelentem, megvan a heti fél kiló mínusz célC: tehát végre 55kg vagyok. Épp ideje,hiszen majdnem a szakadékba zuhantam. Szerettem volna elkezdeni a szénhidráthintáztatást a lelassult fogyás miatt, de rá kellett jönnöm,ez nem megoldás. Egyrészt, mert kiderült,sokkal több súlyfeleslegem van,mint gondoltam volna(hála a kevés izmomnak), másrészt valóban megterheli a szervezetet hosszú távon,és csakis szélsőséges helyzetekben alkalmazható. Ugye az elmúlt időben a közérzetem a nulla pontján van, a hintáztatással pedig rosszabb mentális helyzetbe hoznám magam. Úgyhogy marad a csalónapok bevezetése. Ez talán lelkileg is segíteni fog. Mert,mint várható volt, az első igazi csalónap után várni fogom a következőt, és a következőt. Ez így is lett,de olyan szinten,hogy nutellás croassainttal meg pizzával álmodtam,akárcsak az anorexiás korszakomban. Már hetekre előre tervezek,mikor mit fogok enni. Ez beteges,de egyszerűen nem tudok mit csinálni,hagyom,hogy sodorjon az ár. Na, de hiába aludtam többet,az állapotom nemhogy javult,még romlott is. Sokkal fáradtabb,álmosabb voltam. Ennek ellenére kaptam 2 db tesi ötöst,ami tényleg hatalmas csoda,mert ,,félek"a labdától xD. Aztán délután elhatároztam,most végre megmosom a hajam,és tanulok a dogákra,hogy elmehessek egy balettos előadásra. Na,mi lett a vége? Na,mi? Zenét hallgattam, aztán meg mikor készítettem a sampont meg a hajpakolást,lebuktam. Elég csúnyán. Mert ugye anyu nem engedi,hogy ilyeneket használjak. Hatalmas szerencsémre akkor már készülődött az előadásra,így elterelődött a figyelme. Ja,de persze nekem nem volt elég ennyi. A sok tanulnivalóra hivatkozva itthon maradtam,és folytattam a zenehallgatást. Na,és amikor már TÉNYLEG hajat akartam mosni,mert az edzés természetesen megint elmaradt,és nemcsak a zene miatt,hanem fejben sem éreztem az erősséget,akkor meg apa jött hazaC: na, aztán végül sikerült a kérdezések kereszttüzét kikerülni,de a végeredmény a kapkodás miatt több,mint borzalmas lett. A hajam vége szálas maradt, a többi része pedig fénylett a zsírtól. Na, ekkor már tényleg elegem volt mindenből, legszívesebben bezabáltam volna fehércsokiból meg kínja tudja miből, és lefeküdtem volna,mint egy jóllakott óvódás. Hálistennek csak az időben való elalvás sikerült, a binge nem(:
Szerda
Agyhalááál...eleve az,hogy megint sokáig aludtam, és ennek tetejébe még húst is kellett párolnom, mert elmaradt a tegnapi szétszórtságom miatt. A mosogatáson kívül mindent megcsináltam,pont időben odaértem. Jó óráim voltak,viszonylag élénk voltam, sokkal kipihentebb,viszont rá kellett jönnöm,mi okozza ezt a furcsa,nyomasztó érzést: a sport kihagyása. Mentálisan se vagyok toppon, kevésbé jó a memóriám és a reakcióképességem,valamint a lépcsőn is sokkal nehezebben lépdelek fel. És nem,nem a kevés alvás miatt,mert igenis sokat alszok, most pld megvolt a 9 óra. Na,szóval amikor hazaértem, elhatároztam,hogy elmosogatok, felrakom a körömápolást,csinálok egy új arcpakolást, és tanulok. Milyen szépen hangzik, természetesen egyiket se csináltam meg, ki nem találjátok, mivel ütöttem el az idő ezek helyett! Szabad a gazda? Zenehallgatással! Honnan tudtátok? Persze egy 3órás ,,roham"után végre visszatért az eszem és tanultam,de eléggé szarul éreztem magam. Viszont eléggé motiváló,hogy végre sikerült tornáznom,méghozzá hullahoppoztam. Nyolc órakor sikerült vacsoráznom,ebből kifolyólag sokáig leszek fent. Még sok a tanulnivalóm is. Hát, úgy látszik a hónap végét nem nekem találták ki. De még van pár nap március 31-ig, és addig bármi történhet. Még az is lehet,sikerül az 54-es cél(; Hajrá Március,nem akarok benned csalódni! Holnaptól mindent beleadok,hogy hétvégén egy jó beszámolóval rukkoljak elő(:
Hétfő
A reggel nehezen kezdődőtt. Fél hétkor keltem, kialvatlanul. Paprikát és paradicsomot vagdostam a reggeli mellé, párolni nem volt időm. Az újságolvasás helyett inkább a nyelvtant néztem át,mivel doga volt beígérve, és nem tanultam rá valami sokat. Talán már az iskola hanyagolása és a begyulladt arcom egy előjel volt. Majdnem elkéstem, pedig még mosogatni se mosogattam el. Az első órában végül mégsem írtunk dogát, helyette témazárót ígértek péntekre. Egyre jobb. Ugyan a második órában kaptam egy piros ötöst, a nap folyamán egyre jobban lankadt a figyelmem, álmos és fáradt lettem. Na,meg kedvtelen,mert alig szóltam valamit, és reakciót se mutattam a külvilág felé. Mint tavaly télen,anorexiásan. Mintha a tél vette volna el a kedvem, és vele együtt a motivációmat is. Ebéd után a barátaim elhívtak könyvtárba, de nem éltem a lehetőséggel. Végül nem maradtam le semmiről,mert aztán ők se mentek el, közbejött nekik valami,így végül egy másik barátnőmmel sétáltam haza. Na, legalább ennyi jó történt aznap, mégis éltem egy kis szociális életet. Persze otthon nem tudtam megállni,hogy ne hallgassak egészen fél hatig zenét, pedig hajat kellett volna mosnom, a rengeteg tanulnivalóról nem is beszélve. Aztán egyre jobban súlyosbodott a helyzet:vígan nekikezdtem a hasedzésemnek, erre meg leálltam 20percnél. Egyszerűen nem bírtam. És nem fizikailag voltak a legnagyobb problémák,sokkal inkább fejben. Nem éreztem a hajtóerőt. Csak megálltam, és néztem magam elé. Aztán megijedtem. Eszembe jutott,hogy pontosan ugyanezt éreztem akkor,amikor egyik este orthorexiából átcsaptam 2hónapos BEDre. Itthon volt még karamellás szelet, mogyorós torta, mandulás csoki, meg miegymás. De aztán eszembe jutott egy cikk:hogyan tartsd vissza a zabarohamokat?Kösd le magad. Igen, jobb lett volna,hogyha nekiállok az edzés befejezéhez, de nem bírtam, mentálisan voltam fáradt. Fel kellett pörgetnem a gondolkodásomat,úgyhogy nekiálltam rejtvényt fejteni. Mintha mi sem történt volna. Megoldottam kettőt, és az étel utáni sóvárgás eltűnt,azonban bűntudat váltotta fel. Nem is igazi önmarcangolás zajlott le bennem,sokkal inkább csalódottság, szomorú voltam,amiért nem tudtam teljesíteni. Pedig pont a has egy érzékeny részem. Itt van a legtöbb hájam, és erre edzek a legnehezebben. És nem sikerült. Viszont ,,sikernek"könyvelhetem el,hogy itt vagyok, és írom a blogot. Nem estem a BEDbe. Pedig azon az estén megtörtént. Én nagyon maximalista vagyok, de csak addig,amíg nem jön egy akkora buktató,amihez már nemcsak fizikailag,de fejben se vagyok erős. Ezért megbotlok. És innentől már csak gurulás van. A maximalizmust felváltja a depresszió, a tipikus ,,minek csináljam, már úgyis elromlott"gondolkodás. És ezért estem a fatorexiába is. Na, de nézzük meg a jó oldalát, mégis csak itt vagyok, nem zabáltam be. Ugyan a szépségápolás elmaradt, sőt, még a körmeimet is lerágtam,de egye fene, mindegy is.
Kedd
Nagy reményeket fűztem a naphoz. Újrakezdés, a javítás lehetősége. Főleg úgy,hogy jelentem, megvan a heti fél kiló mínusz célC: tehát végre 55kg vagyok. Épp ideje,hiszen majdnem a szakadékba zuhantam. Szerettem volna elkezdeni a szénhidráthintáztatást a lelassult fogyás miatt, de rá kellett jönnöm,ez nem megoldás. Egyrészt, mert kiderült,sokkal több súlyfeleslegem van,mint gondoltam volna(hála a kevés izmomnak), másrészt valóban megterheli a szervezetet hosszú távon,és csakis szélsőséges helyzetekben alkalmazható. Ugye az elmúlt időben a közérzetem a nulla pontján van, a hintáztatással pedig rosszabb mentális helyzetbe hoznám magam. Úgyhogy marad a csalónapok bevezetése. Ez talán lelkileg is segíteni fog. Mert,mint várható volt, az első igazi csalónap után várni fogom a következőt, és a következőt. Ez így is lett,de olyan szinten,hogy nutellás croassainttal meg pizzával álmodtam,akárcsak az anorexiás korszakomban. Már hetekre előre tervezek,mikor mit fogok enni. Ez beteges,de egyszerűen nem tudok mit csinálni,hagyom,hogy sodorjon az ár. Na, de hiába aludtam többet,az állapotom nemhogy javult,még romlott is. Sokkal fáradtabb,álmosabb voltam. Ennek ellenére kaptam 2 db tesi ötöst,ami tényleg hatalmas csoda,mert ,,félek"a labdától xD. Aztán délután elhatároztam,most végre megmosom a hajam,és tanulok a dogákra,hogy elmehessek egy balettos előadásra. Na,mi lett a vége? Na,mi? Zenét hallgattam, aztán meg mikor készítettem a sampont meg a hajpakolást,lebuktam. Elég csúnyán. Mert ugye anyu nem engedi,hogy ilyeneket használjak. Hatalmas szerencsémre akkor már készülődött az előadásra,így elterelődött a figyelme. Ja,de persze nekem nem volt elég ennyi. A sok tanulnivalóra hivatkozva itthon maradtam,és folytattam a zenehallgatást. Na,és amikor már TÉNYLEG hajat akartam mosni,mert az edzés természetesen megint elmaradt,és nemcsak a zene miatt,hanem fejben sem éreztem az erősséget,akkor meg apa jött hazaC: na, aztán végül sikerült a kérdezések kereszttüzét kikerülni,de a végeredmény a kapkodás miatt több,mint borzalmas lett. A hajam vége szálas maradt, a többi része pedig fénylett a zsírtól. Na, ekkor már tényleg elegem volt mindenből, legszívesebben bezabáltam volna fehércsokiból meg kínja tudja miből, és lefeküdtem volna,mint egy jóllakott óvódás. Hálistennek csak az időben való elalvás sikerült, a binge nem(:
Szerda
Agyhalááál...eleve az,hogy megint sokáig aludtam, és ennek tetejébe még húst is kellett párolnom, mert elmaradt a tegnapi szétszórtságom miatt. A mosogatáson kívül mindent megcsináltam,pont időben odaértem. Jó óráim voltak,viszonylag élénk voltam, sokkal kipihentebb,viszont rá kellett jönnöm,mi okozza ezt a furcsa,nyomasztó érzést: a sport kihagyása. Mentálisan se vagyok toppon, kevésbé jó a memóriám és a reakcióképességem,valamint a lépcsőn is sokkal nehezebben lépdelek fel. És nem,nem a kevés alvás miatt,mert igenis sokat alszok, most pld megvolt a 9 óra. Na,szóval amikor hazaértem, elhatároztam,hogy elmosogatok, felrakom a körömápolást,csinálok egy új arcpakolást, és tanulok. Milyen szépen hangzik, természetesen egyiket se csináltam meg, ki nem találjátok, mivel ütöttem el az idő ezek helyett! Szabad a gazda? Zenehallgatással! Honnan tudtátok? Persze egy 3órás ,,roham"után végre visszatért az eszem és tanultam,de eléggé szarul éreztem magam. Viszont eléggé motiváló,hogy végre sikerült tornáznom,méghozzá hullahoppoztam. Nyolc órakor sikerült vacsoráznom,ebből kifolyólag sokáig leszek fent. Még sok a tanulnivalóm is. Hát, úgy látszik a hónap végét nem nekem találták ki. De még van pár nap március 31-ig, és addig bármi történhet. Még az is lehet,sikerül az 54-es cél(; Hajrá Március,nem akarok benned csalódni! Holnaptól mindent beleadok,hogy hétvégén egy jó beszámolóval rukkoljak elő(:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése