Top 7 mondat,amit SOHA se mondj egy fatorexiásnak/BEDesnek!
Először is tisztázzuk,mi folyik itten. Mert én péntekenként nem szoktam írni a blogra,mindig szerdán és vasárnap tartok nektek élménybeszámolókat. Innentől azonban más lesz a helyzet. Péntekenként olyan írásokkal fogk jelentkezni,amelyek nem feltétlenül szólnak a jelenlegi életemről. Most egy lélekboncolgató írást hoztam nektek,de várható,hogy a közeljövőben majd más jellegű fogalmazásokat is kirakok. Na,és ezután a közérdekű közlemény után lássuk,mit is ne mondj semmilyen esetben egy falásrohamokkal és netán testképzavarral is rendelkező embernek.
1. ,,Nahát,hogy kikerekedtél!"
Egyik pszichés bajjal küzdő személynek se tesz jót,ha a súlyát jegyezzük meg. Annak ellenére sem,hogy a hirtelen hízás és a nagyobb túlsúly egészségre káros. Azt se kérdezzük meg tőle,hogy észrevette-e a változást,szokta-e mérni a súlyát,vagy esetleg tudja-e,hány kg jelenleg. Inkább finoman tapogatózzunk. Tudakoljuk meg, milyen problémákkal küzd. Hiszen a túlevés gyakran lehet érzelmi alapokra fektetett. Nem kap elég szeretetet,netán nincsennek sikerei,és ezt a hiányt próbálja étellel helyettesíteni. Ha tudjuk,mi áll a betegség mögött,akkor onnantól már rajta vagyunk a gyógyuláshoz vezető úton.
2. ,,Mennyit eszel?"
Habár a BEDesek többsége büszkeség és a keletkező szégyenérzet miatt nem szokott zabálni mások szeme láttára,néhányuknál,és szinte az összes fatorexiásnál észrevehető a jelenség. Ha netán egyik lelki beteg ismerősünkre egy étteremben, vagy egy családi összejövetelnél jön rá a roham,fontos,hogy ne jegyezzük meg,hogy rengeteg mindent belapátolt. Ugyanis a személyben az fog tudatosulni,hogy ő egy konyhamalac, tehát egy újabb kudarcot élt át,így a sebet mégtöbb kajával fogja kezelni. A rossz indulatú ,,elég lesz" kifejezések helyett inkább kedvesen tudassuk vele,hogy ne egyen olyan sokat. Jó példát mutatunk,ha csak csipegetünk a desszertből,netán nem is kérünk,és a főételekből is kisebb adagot kérünk. Fontos még a sok folyadék bevitele is, amely a legjobb esetben víz vagy egészséges gyümölcslé, mely eltelít.
3. ,,Nem kéne lefogynod?"
Talán ez az egyik legveszélyesebb az összes közül. Ugyanis lehet,hogy az egyén fejébe pont most ütünk szöget,és tudatlan ismerősünk eszeveszett koplalásba kezd,ami a lehető legrosszabb végkifejlet,hiszen azt a kevés izmát is gyorsan elveszti,és hamar a zabálásban találja magát. Ha a súlya jócskán meghaladja a túlsúlyt,igenis fel kell szólítani őt,hogy kezdjen valamit az étkezésével,de ne úgy álljunk elé,hogy ő egy dagadt disznó,és fogyókúráznia kéne. A külső helyett sokkal inkább az egészségügyi állapotára hívjuk fel a figyelmet. Javasoljuk neki,hogy nézzen utána az egészséges életmódnak, és kövesse a számára legjobb diétát. Szép fokozatosan szokjon le a cukorról, fehér lisztről,finomított és túlságosan feldolgozott ,,élelmiszerekről", gyorskajákról. Találjon olyan sportot,amit szívesen végez. Ha kell,egyeztessen dietetikussal,vagy vizsgáltassa ki magát,nehogy kárt tegyen a testében az új étrenddel.
4. ,,Nem kéne ezt a ruhát viselned!"
Ez a kijelentés nagyon sokat tud abból a pici önbizalomból is rontani,ami van. Lehet,sőt,szinte biztos,hogy az egyén vékonyabbnak hiszi magát,mint amilyen a valóságban,de akkor sem javítunk a testképén,ha éreztetjük vele,milyen is valójában,hiszen ez egy másik végkifejletet is hozhat(lásd anorexia). Természetesen szóvá tehetjük,ha szerintük az adott ruha nem előnyös a személyen,de ahelyett,hogy a hurkáira vagy a narancsbőrére utalgatnánk,hivatkozzunk például arra,hogy nem illik a szeme színére,arcformájához,hajához. Így máris nem az fog lejönni az ismerősnek,hogy rajta semmi sem áll jól,hanem hogy más fajta fazont kell keresnie.
5. ,,Tán dugiban eszel?"
Mint már említettem,a betegek nagy részénél a falásroham leginkább akkor mutatkozik meg,amikor egyedül vannak. Viszont előfordulhat,hogy éppen egy ilyen pillanatban kapjuk rajta őket. Az félreértések elkerülése végett nem szabad megjegyzéseket tennünk rá,hiszen azzal a beteg lelki szférájába gázolunk bele,amely nagyobb gondokat is előidézhet. Nyilvánvalóan a személy tagadni vagy magyarázni fogja a dolgokat,amelyet sokan úgy reagálnak le,hogy te jó ég,neked pszichológus kell. Anno engem is ezekkel a tőmondatokkal illettek, pedig nem biztos,hogy ez a helyes megoldás. Nyilvánvalóan ha egy kövér ismerősünket kapjuk rajta,hogy éppen sós földimogyorót majszol az még magában nem minősül fatorexiásnak vagy BEDesnek se, viszont ha a személyt túlsúlyos léttére nem először látjuk társaságtól elzárkózva csokoládét zabálni,akkor már baj van. Szidás és meglepődő mondatokat hanyagolva mégis inkább tudassuk vele,ez nem normális dolog.
6. ,,Afrikában meg éheznek!!!"
Ez egy tökéletes példája a bunkó beszólásoknak,és még egy csomót tudnék felsorolni,de úgy hiszem,átment a lista nélkül is a lényeg. Ezáltal tulajdonképpen azt az érzést keltetjük vele,hogy ő eleszi a világ elől az ételt. Túlzás ugyan, de egy idő után a beteg akár el is hiheti! Éppen ezért az ilyesmi megnyilvánulásokat felejtsük is el,mert csak rontunk a helyzeten!
7. ,,Te nem ehetsz ilyet!"
Ezt leginkább egy gyógyulófélben levőnek nem szabad megemlíteni. Az ilyen emberek gyakran kerülik a társasági bulikat,nehogy megakadályozzák az ételfüggőségről való leszokásukat. A gondolat jó,de a vége csak a depresszió,így tehát az újabb falás lesz. Akkor mi a teendő? Találkahelynek legjobb,ha nem egy éttermet beszélünk meg, hanem egy parkot. Hiszen itt is jókat el lehet beszélgetni. Viszont ha egy buliba,vendégségbe vagyunk hivatalosak, az ilyen beszólások az utálók,vagy éppen jótakarók részéről elkerülhetetlen. Ha szeretne venni egy fánkot,akkor nyugodtan egyen,de csak egyet. Ebben a korszakban fontos elsajátítani a mértékek betartását,és tudni,hol a határ. Ha rövid időn belül kér mégegyet,érdemes átgondolni a helyzet súlyosságát. Valóban kér,vagy csak a kis ördög vette át a hatalmat? Akkor van baj,ha látjuk,hogy milyen eszeveszett vágyakozást érez az étel megszerzése iránt. Ilyenkor igenis tudatni kell vele,hogy ebből baj lesz,vagy esetleg ne adjunk neki többet. Ez eléggé bunkón hangzik,de nekem anno egy ilyen azigor sokat segített volna a gyógyulásban,és mivel abszolút el voltam engedve, nagyon sok kudarcot éltem át az út során. Lehetőleg ne rakjunk ki elé ínycsiklandozó finomságokat,én csak ennyit tudok tanácsolni.
Ennyi lett volna a pénteki cikkem. Azt szeretném leszögezni,hogy nem vagyok pszichológus,csak egy tinilány,és szerintem olykor-olykor érződött is az írásomon. Én csupán tapasztalataimat mondtam el,mivel 3 hónapig voltam BEDes(nem egy huzamban) és 1 hónapig fatorexiás. Többek között ezekből is gyógyulok, ha új vagy,ajánlom a mystory bejegyzéseimet.
1. ,,Nahát,hogy kikerekedtél!"
Egyik pszichés bajjal küzdő személynek se tesz jót,ha a súlyát jegyezzük meg. Annak ellenére sem,hogy a hirtelen hízás és a nagyobb túlsúly egészségre káros. Azt se kérdezzük meg tőle,hogy észrevette-e a változást,szokta-e mérni a súlyát,vagy esetleg tudja-e,hány kg jelenleg. Inkább finoman tapogatózzunk. Tudakoljuk meg, milyen problémákkal küzd. Hiszen a túlevés gyakran lehet érzelmi alapokra fektetett. Nem kap elég szeretetet,netán nincsennek sikerei,és ezt a hiányt próbálja étellel helyettesíteni. Ha tudjuk,mi áll a betegség mögött,akkor onnantól már rajta vagyunk a gyógyuláshoz vezető úton.
2. ,,Mennyit eszel?"
Habár a BEDesek többsége büszkeség és a keletkező szégyenérzet miatt nem szokott zabálni mások szeme láttára,néhányuknál,és szinte az összes fatorexiásnál észrevehető a jelenség. Ha netán egyik lelki beteg ismerősünkre egy étteremben, vagy egy családi összejövetelnél jön rá a roham,fontos,hogy ne jegyezzük meg,hogy rengeteg mindent belapátolt. Ugyanis a személyben az fog tudatosulni,hogy ő egy konyhamalac, tehát egy újabb kudarcot élt át,így a sebet mégtöbb kajával fogja kezelni. A rossz indulatú ,,elég lesz" kifejezések helyett inkább kedvesen tudassuk vele,hogy ne egyen olyan sokat. Jó példát mutatunk,ha csak csipegetünk a desszertből,netán nem is kérünk,és a főételekből is kisebb adagot kérünk. Fontos még a sok folyadék bevitele is, amely a legjobb esetben víz vagy egészséges gyümölcslé, mely eltelít.
3. ,,Nem kéne lefogynod?"
Talán ez az egyik legveszélyesebb az összes közül. Ugyanis lehet,hogy az egyén fejébe pont most ütünk szöget,és tudatlan ismerősünk eszeveszett koplalásba kezd,ami a lehető legrosszabb végkifejlet,hiszen azt a kevés izmát is gyorsan elveszti,és hamar a zabálásban találja magát. Ha a súlya jócskán meghaladja a túlsúlyt,igenis fel kell szólítani őt,hogy kezdjen valamit az étkezésével,de ne úgy álljunk elé,hogy ő egy dagadt disznó,és fogyókúráznia kéne. A külső helyett sokkal inkább az egészségügyi állapotára hívjuk fel a figyelmet. Javasoljuk neki,hogy nézzen utána az egészséges életmódnak, és kövesse a számára legjobb diétát. Szép fokozatosan szokjon le a cukorról, fehér lisztről,finomított és túlságosan feldolgozott ,,élelmiszerekről", gyorskajákról. Találjon olyan sportot,amit szívesen végez. Ha kell,egyeztessen dietetikussal,vagy vizsgáltassa ki magát,nehogy kárt tegyen a testében az új étrenddel.
4. ,,Nem kéne ezt a ruhát viselned!"
Ez a kijelentés nagyon sokat tud abból a pici önbizalomból is rontani,ami van. Lehet,sőt,szinte biztos,hogy az egyén vékonyabbnak hiszi magát,mint amilyen a valóságban,de akkor sem javítunk a testképén,ha éreztetjük vele,milyen is valójában,hiszen ez egy másik végkifejletet is hozhat(lásd anorexia). Természetesen szóvá tehetjük,ha szerintük az adott ruha nem előnyös a személyen,de ahelyett,hogy a hurkáira vagy a narancsbőrére utalgatnánk,hivatkozzunk például arra,hogy nem illik a szeme színére,arcformájához,hajához. Így máris nem az fog lejönni az ismerősnek,hogy rajta semmi sem áll jól,hanem hogy más fajta fazont kell keresnie.
5. ,,Tán dugiban eszel?"
Mint már említettem,a betegek nagy részénél a falásroham leginkább akkor mutatkozik meg,amikor egyedül vannak. Viszont előfordulhat,hogy éppen egy ilyen pillanatban kapjuk rajta őket. Az félreértések elkerülése végett nem szabad megjegyzéseket tennünk rá,hiszen azzal a beteg lelki szférájába gázolunk bele,amely nagyobb gondokat is előidézhet. Nyilvánvalóan a személy tagadni vagy magyarázni fogja a dolgokat,amelyet sokan úgy reagálnak le,hogy te jó ég,neked pszichológus kell. Anno engem is ezekkel a tőmondatokkal illettek, pedig nem biztos,hogy ez a helyes megoldás. Nyilvánvalóan ha egy kövér ismerősünket kapjuk rajta,hogy éppen sós földimogyorót majszol az még magában nem minősül fatorexiásnak vagy BEDesnek se, viszont ha a személyt túlsúlyos léttére nem először látjuk társaságtól elzárkózva csokoládét zabálni,akkor már baj van. Szidás és meglepődő mondatokat hanyagolva mégis inkább tudassuk vele,ez nem normális dolog.
6. ,,Afrikában meg éheznek!!!"
Ez egy tökéletes példája a bunkó beszólásoknak,és még egy csomót tudnék felsorolni,de úgy hiszem,átment a lista nélkül is a lényeg. Ezáltal tulajdonképpen azt az érzést keltetjük vele,hogy ő eleszi a világ elől az ételt. Túlzás ugyan, de egy idő után a beteg akár el is hiheti! Éppen ezért az ilyesmi megnyilvánulásokat felejtsük is el,mert csak rontunk a helyzeten!
7. ,,Te nem ehetsz ilyet!"
Ezt leginkább egy gyógyulófélben levőnek nem szabad megemlíteni. Az ilyen emberek gyakran kerülik a társasági bulikat,nehogy megakadályozzák az ételfüggőségről való leszokásukat. A gondolat jó,de a vége csak a depresszió,így tehát az újabb falás lesz. Akkor mi a teendő? Találkahelynek legjobb,ha nem egy éttermet beszélünk meg, hanem egy parkot. Hiszen itt is jókat el lehet beszélgetni. Viszont ha egy buliba,vendégségbe vagyunk hivatalosak, az ilyen beszólások az utálók,vagy éppen jótakarók részéről elkerülhetetlen. Ha szeretne venni egy fánkot,akkor nyugodtan egyen,de csak egyet. Ebben a korszakban fontos elsajátítani a mértékek betartását,és tudni,hol a határ. Ha rövid időn belül kér mégegyet,érdemes átgondolni a helyzet súlyosságát. Valóban kér,vagy csak a kis ördög vette át a hatalmat? Akkor van baj,ha látjuk,hogy milyen eszeveszett vágyakozást érez az étel megszerzése iránt. Ilyenkor igenis tudatni kell vele,hogy ebből baj lesz,vagy esetleg ne adjunk neki többet. Ez eléggé bunkón hangzik,de nekem anno egy ilyen azigor sokat segített volna a gyógyulásban,és mivel abszolút el voltam engedve, nagyon sok kudarcot éltem át az út során. Lehetőleg ne rakjunk ki elé ínycsiklandozó finomságokat,én csak ennyit tudok tanácsolni.
Ennyi lett volna a pénteki cikkem. Azt szeretném leszögezni,hogy nem vagyok pszichológus,csak egy tinilány,és szerintem olykor-olykor érződött is az írásomon. Én csupán tapasztalataimat mondtam el,mivel 3 hónapig voltam BEDes(nem egy huzamban) és 1 hónapig fatorexiás. Többek között ezekből is gyógyulok, ha új vagy,ajánlom a mystory bejegyzéseimet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése