Minden jó,ha khm...
Sziasztok! Itt a szerda,és lelkesen írom ezt a bejegyzést,mert rengeteg minden történt 3 nap alatt.
Hétfő
Reggel újraméreckedtem,és a mérleg ismét 57et mutatott. Azonban nem éreztem elkeseredettséget, sem csalódottságot. Inkább a tovabblendülés ereje szállt belém,hogy igenis csináljam tovább. Tehát a hét egy jó kis pörgéssel indult, ugyanis mindent sikerült megcsinálnom,sőt el is mosogattam. És úgy voltam vele,hogyha már minden ilyen jól megy,miért ne próbálnék meg odafigyelni a ruhámra. Ez egy elég hosszú történet. Én kicsi korom óta utálom a ruhákat,bár akkor még teljesen indokolatlan volt az undorom. Elég kicsi nadrágokat hordtam, a pólóim pedig félig szűk,félig bő fazonok voltak,biztos tudjátok,milyenre gondolok. Aztán amikor egy hájcsík lett a hasamon,a nadrág gombja kidudorodott,és a póló alján is látszódott az a pici babaháj. És innentől kezdett meg romlani a viszonyom a ruhákkal kapcsolatom. Mikor aztán sovány lettem télen, a pólók és melltartók bők voltak, a nadrágok pedig annyira lötyögtek rajtam,hogy be kellett őket varrni. A ruha iránti gyűlöletem viszont még itt sem érte el a csúcspontot. Az anorexa utáni hízáskor hágott a tetőfokára,amikor ki kellett vágni kezdetben a cérnákat,majd olyannyira vastag lettem,hogy már új darabok kellettek. Őszintén megmondom, mai napig azokat a pólókat használom és 2 melltartóval rendelkezem,mivel még most se tudom elfogadni,mekkora darab lettem,és írtózom a próbafülkéktől. A nadrághelyzet más, mivel azokat előszeretettel viselem, DE csakis olyanokat,amelyek nem rendelkeznek gombbal,és feketék vagy sötét kékek. Egy jó kis farmer utoljára 1 éve volt rajtam,és azóta nem vagyok hajlandó felvenni egyet se,mert a hányinger és a szégyen tör(ne) rám. Úgy vagyok vele,hogy ha van mivel helyettesíteni,amit ráadásul szeretek is,akkor minek erőltessem a rosszabbikat? Én jól elvagyok a gomb nélküli nadrágokkal, nincs ebbe semmi probléma. Az meg,hogy nem vásárlok ruhadarabokat, több mindent is megmutat. Először is azt,hogy nem szeretnék nagyon felkészülni arra,hogy örökre kövér maradok(hihihi,már több,mint háromnegyed éve az vagyok,hát ez marha vicces),másrészről a lelki bajomat is,hogy nem tudom magam elfogadni. Nem tudom elismerni a bukásomat,sőt,még felfogni se,mert hiába telt el 8-9 hónap az anorexiából gyógyulás óta(értsd hízás),még mindig nem tudom felfogni a változást. Ezért van az,hogy sokszor vékonyabbnak látom magam egy kicsi tükörben,de amint elauhanok egy üzlet előtt,vagy készül rólam egy fotó,szembesülök a valósággal,és meghökkenve üt belém a felismerés,hogy mások ilyen kövérnek látnak. Visszakanyarodva, próbálok azon javítani,hogy egy egész hét alatt ne 2 bugyi, 1 nadrág, 2 póló, 1 pullóver és 1-2 pár zokni fogyjon el a fiókból, és ne kéthetente cseréljek melltartót. Úgyhogy felvettem a számomra kedves ruhadarabokat,és egy karkötőt is felraktam a csuklómra. Nekem amúgy gyerekek,semmi bajom nincs a hétfővel,komolyan,imádom a 2 napos hibernálódás utáni pörgést,csak éppen a menetével van baj. Csupa reálos óra. Tévedés ne essék,szeretek 1-2őt,de egyszerre 5,az nekem eléggé sok(k). Ennek ellenére sokat nevettem,és egy jó dogát is írtam. Aztán hazaértem,és 3 óra zenehallgatással lazítottam magam. Este jógáztam,és nagyon,de nagyon élveztem,alig találok rá szavakat. Aztán lefürödtem, és kipróbáltam egy új arcpakolást, de az elkészítésével vagy 30 percet bajlódtam. Este végül sikerült időt szánnom a meditációra,és sikerült 15 percet relaxálnom,és sokkal könnyebben zártam a napot(:
Kedd
Hát igen...fél órával hamarabb keltem,hogy tudjak zenét hallgatni. Én úgy vagyok vele,hogy ha már ennyire zenefüggő vagyok,akkor az addig ,,jó", míg nem megy valaminek a rovására. Sokszor van az,hogy valami elmarad a zene miatt,de jelen esetben nem ez volt,ami elég szokatlan. Kivétel nélkül mindent elvégeztem, és ezzel a csodás érzéssel vetettem bele magam a dalolgatásba. Mit nekem egy ,,majdnemkésés", a nap további része nagyon jó volt, főleg úgy,hogy esett a hó is,mert én azt nagyon ,,cejetem". Ezzel nem is lenne baj,csak éppen elfogyott a túró, és nekem muszály lett volna kibicikliznina a boltba, de az időjárás meggátolt. Aztán végül apa hozott nekem,így hepiend lett a vége, de ne szaladjunk így előre. A barátaimmal rengeteget viccelődtünk,és az órákat is nagyon élveztem,sőt,történelem szakkör is volt(: délután azért alakulhattak volna jobban a dolgok, ugyanis eléggé belustultam. Sok mindent kellett volna csinálnom(mondjuk tanulni???),de én inkább ,,lebegtem" ezalatt azt értem,semmi hasznosat se csináltam. Hol videókat néztem,hol zenét hallgattam,a többi időben meg tényleg,fogalmam sincs,mit csináltam. Így este eléggé felhalmozódtak a dolgok. A torna nagyon jól ment. Sokszor volt,hogy feladom,én mégis továbbmentem. Ugyan fizikai változást még nem érzékelek,de lelkileg tuti erősebb lettem,és nem a sok fehérjétől!(; Az este aztán kicsit kapkodósra sikeredett. Csirkemellet pároltam(azt elfelejtettem írni,hogy vasárnap este lasztminitbe csináltam pulykacombot,de gyerekek,én ilyet mégegyszer tuti nem készítek,mert tele volt hájas résszel,a rossz ízről nem is beszélve), felraktam az arcpakolást(másfél hónap kellett ahhoz,hogy rájöjjek, ha bevizezem a kezem,akkor könnyebb felrakni,gratulálok magamnak!), bekentem a körmöm és a szám olívaolajjal(mindenkinek ajánlom repedezett ajkakra és gyenge körmökre,azonban ez fél órát vesz el,mert a zsíros ujj miatt semmit se lehet csinálni), na meg persze tanultam. És most is szívesen meditáltam,tehát jól fejeztem be ezt a napot is(:
Szerda
A reggel egész jól indult,a bajok onnan kezdődtek,hogy nem mosogattam el, a fogkrém elfogyott,és a kedvenc bandám kiadta a legújabb zenéjét. Az utóbbival pedig azért van probléma,mert a reggel nagy részét a szám hallgatásával töltöttem. Na,és innentől már lejtő. A hó még mindig esett(csoda,mert még sose 5 éve volt ilyen),és nem tudtam rendesen biciklivel menni suliba. A kerékre rátapadt a hóés az út is tele volt csúszós latyakkal. Aztán éppenhogy beértem,amikor kiderült,hogy a humános órák ma elmaradnak. Na,akkor már felment a vérnyomásom,mert gyorsan rájöttem,hiába tanultam a felelésre. Bezzeg más tantárgyból megírtuk,és arra nem tanultam,úgyhogy elég rosszul sikerült. A fizika házim nem volt kész,és életemben először felejtettem otthon az ellenőrzőmet,és persze,hogy pont ma kellett. Tehát a napom a lehető legborzalmasabb alakult,és tudjátok,mi a legszarkazmikusabb? Hogy mindez valentin napon. Ez r.hadt vicces:D Na,de legalább délután lazítottam, és mivel a balett elmaradt,tornáztam. Mivel a tegnapi edzésnek meg lett a hatása(avagy izomlázas lett az oldalam), láb és kar tornát csináltam. És nagyon örültem annak,hogy bármennyire is nehezemre esett, kitartó voltam. Utána felraktam ismét az arc és körömpakolást,és közben sorozatot néztem. Mindjárt megyek meditálni,majd aludni,úgyhogy ezzel el is búcsúzok. Legyen szép hetetek!:)
Hétfő
Reggel újraméreckedtem,és a mérleg ismét 57et mutatott. Azonban nem éreztem elkeseredettséget, sem csalódottságot. Inkább a tovabblendülés ereje szállt belém,hogy igenis csináljam tovább. Tehát a hét egy jó kis pörgéssel indult, ugyanis mindent sikerült megcsinálnom,sőt el is mosogattam. És úgy voltam vele,hogyha már minden ilyen jól megy,miért ne próbálnék meg odafigyelni a ruhámra. Ez egy elég hosszú történet. Én kicsi korom óta utálom a ruhákat,bár akkor még teljesen indokolatlan volt az undorom. Elég kicsi nadrágokat hordtam, a pólóim pedig félig szűk,félig bő fazonok voltak,biztos tudjátok,milyenre gondolok. Aztán amikor egy hájcsík lett a hasamon,a nadrág gombja kidudorodott,és a póló alján is látszódott az a pici babaháj. És innentől kezdett meg romlani a viszonyom a ruhákkal kapcsolatom. Mikor aztán sovány lettem télen, a pólók és melltartók bők voltak, a nadrágok pedig annyira lötyögtek rajtam,hogy be kellett őket varrni. A ruha iránti gyűlöletem viszont még itt sem érte el a csúcspontot. Az anorexa utáni hízáskor hágott a tetőfokára,amikor ki kellett vágni kezdetben a cérnákat,majd olyannyira vastag lettem,hogy már új darabok kellettek. Őszintén megmondom, mai napig azokat a pólókat használom és 2 melltartóval rendelkezem,mivel még most se tudom elfogadni,mekkora darab lettem,és írtózom a próbafülkéktől. A nadrághelyzet más, mivel azokat előszeretettel viselem, DE csakis olyanokat,amelyek nem rendelkeznek gombbal,és feketék vagy sötét kékek. Egy jó kis farmer utoljára 1 éve volt rajtam,és azóta nem vagyok hajlandó felvenni egyet se,mert a hányinger és a szégyen tör(ne) rám. Úgy vagyok vele,hogy ha van mivel helyettesíteni,amit ráadásul szeretek is,akkor minek erőltessem a rosszabbikat? Én jól elvagyok a gomb nélküli nadrágokkal, nincs ebbe semmi probléma. Az meg,hogy nem vásárlok ruhadarabokat, több mindent is megmutat. Először is azt,hogy nem szeretnék nagyon felkészülni arra,hogy örökre kövér maradok(hihihi,már több,mint háromnegyed éve az vagyok,hát ez marha vicces),másrészről a lelki bajomat is,hogy nem tudom magam elfogadni. Nem tudom elismerni a bukásomat,sőt,még felfogni se,mert hiába telt el 8-9 hónap az anorexiából gyógyulás óta(értsd hízás),még mindig nem tudom felfogni a változást. Ezért van az,hogy sokszor vékonyabbnak látom magam egy kicsi tükörben,de amint elauhanok egy üzlet előtt,vagy készül rólam egy fotó,szembesülök a valósággal,és meghökkenve üt belém a felismerés,hogy mások ilyen kövérnek látnak. Visszakanyarodva, próbálok azon javítani,hogy egy egész hét alatt ne 2 bugyi, 1 nadrág, 2 póló, 1 pullóver és 1-2 pár zokni fogyjon el a fiókból, és ne kéthetente cseréljek melltartót. Úgyhogy felvettem a számomra kedves ruhadarabokat,és egy karkötőt is felraktam a csuklómra. Nekem amúgy gyerekek,semmi bajom nincs a hétfővel,komolyan,imádom a 2 napos hibernálódás utáni pörgést,csak éppen a menetével van baj. Csupa reálos óra. Tévedés ne essék,szeretek 1-2őt,de egyszerre 5,az nekem eléggé sok(k). Ennek ellenére sokat nevettem,és egy jó dogát is írtam. Aztán hazaértem,és 3 óra zenehallgatással lazítottam magam. Este jógáztam,és nagyon,de nagyon élveztem,alig találok rá szavakat. Aztán lefürödtem, és kipróbáltam egy új arcpakolást, de az elkészítésével vagy 30 percet bajlódtam. Este végül sikerült időt szánnom a meditációra,és sikerült 15 percet relaxálnom,és sokkal könnyebben zártam a napot(:
Kedd
Hát igen...fél órával hamarabb keltem,hogy tudjak zenét hallgatni. Én úgy vagyok vele,hogy ha már ennyire zenefüggő vagyok,akkor az addig ,,jó", míg nem megy valaminek a rovására. Sokszor van az,hogy valami elmarad a zene miatt,de jelen esetben nem ez volt,ami elég szokatlan. Kivétel nélkül mindent elvégeztem, és ezzel a csodás érzéssel vetettem bele magam a dalolgatásba. Mit nekem egy ,,majdnemkésés", a nap további része nagyon jó volt, főleg úgy,hogy esett a hó is,mert én azt nagyon ,,cejetem". Ezzel nem is lenne baj,csak éppen elfogyott a túró, és nekem muszály lett volna kibicikliznina a boltba, de az időjárás meggátolt. Aztán végül apa hozott nekem,így hepiend lett a vége, de ne szaladjunk így előre. A barátaimmal rengeteget viccelődtünk,és az órákat is nagyon élveztem,sőt,történelem szakkör is volt(: délután azért alakulhattak volna jobban a dolgok, ugyanis eléggé belustultam. Sok mindent kellett volna csinálnom(mondjuk tanulni???),de én inkább ,,lebegtem" ezalatt azt értem,semmi hasznosat se csináltam. Hol videókat néztem,hol zenét hallgattam,a többi időben meg tényleg,fogalmam sincs,mit csináltam. Így este eléggé felhalmozódtak a dolgok. A torna nagyon jól ment. Sokszor volt,hogy feladom,én mégis továbbmentem. Ugyan fizikai változást még nem érzékelek,de lelkileg tuti erősebb lettem,és nem a sok fehérjétől!(; Az este aztán kicsit kapkodósra sikeredett. Csirkemellet pároltam(azt elfelejtettem írni,hogy vasárnap este lasztminitbe csináltam pulykacombot,de gyerekek,én ilyet mégegyszer tuti nem készítek,mert tele volt hájas résszel,a rossz ízről nem is beszélve), felraktam az arcpakolást(másfél hónap kellett ahhoz,hogy rájöjjek, ha bevizezem a kezem,akkor könnyebb felrakni,gratulálok magamnak!), bekentem a körmöm és a szám olívaolajjal(mindenkinek ajánlom repedezett ajkakra és gyenge körmökre,azonban ez fél órát vesz el,mert a zsíros ujj miatt semmit se lehet csinálni), na meg persze tanultam. És most is szívesen meditáltam,tehát jól fejeztem be ezt a napot is(:
Szerda
A reggel egész jól indult,a bajok onnan kezdődtek,hogy nem mosogattam el, a fogkrém elfogyott,és a kedvenc bandám kiadta a legújabb zenéjét. Az utóbbival pedig azért van probléma,mert a reggel nagy részét a szám hallgatásával töltöttem. Na,és innentől már lejtő. A hó még mindig esett(csoda,mert még sose 5 éve volt ilyen),és nem tudtam rendesen biciklivel menni suliba. A kerékre rátapadt a hóés az út is tele volt csúszós latyakkal. Aztán éppenhogy beértem,amikor kiderült,hogy a humános órák ma elmaradnak. Na,akkor már felment a vérnyomásom,mert gyorsan rájöttem,hiába tanultam a felelésre. Bezzeg más tantárgyból megírtuk,és arra nem tanultam,úgyhogy elég rosszul sikerült. A fizika házim nem volt kész,és életemben először felejtettem otthon az ellenőrzőmet,és persze,hogy pont ma kellett. Tehát a napom a lehető legborzalmasabb alakult,és tudjátok,mi a legszarkazmikusabb? Hogy mindez valentin napon. Ez r.hadt vicces:D Na,de legalább délután lazítottam, és mivel a balett elmaradt,tornáztam. Mivel a tegnapi edzésnek meg lett a hatása(avagy izomlázas lett az oldalam), láb és kar tornát csináltam. És nagyon örültem annak,hogy bármennyire is nehezemre esett, kitartó voltam. Utána felraktam ismét az arc és körömpakolást,és közben sorozatot néztem. Mindjárt megyek meditálni,majd aludni,úgyhogy ezzel el is búcsúzok. Legyen szép hetetek!:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése