Megbuktam?
Sziasztok! Itt a vasárnap este,és vegyes érzelmekkel írom az élménybeszámolót. Mert az örömben mindig van üröm is,ami nm baj,csak...
Csütörtök
A reggel kicsit szétszortan kezdődött. Nem ágyaztam fel,nem mosogattam el, nem mostam fogat se,helyette találjátok ki,mit csináltam! Persze,hogy zenét hallgattam,a kurv...akarom mondani fenébe:D a nagy kapkodás közepettea kulacsom is leesett a sárba,és a suliból is majdnem elkéstem,ennek ellenére a jókedvem nem párolgott el. Viszont az,hogy az 5 beígért doga közül négyet már megint elhalasztottak,kicsit rányomta a bélyegét a kedvemre. Ennek ellenére élveztem az órákat,és sokat nevettem a baráti társaságommal. Délután,kihasználva,hogy egyedül voltam otthon,magasról leszartam a pénteki töri TZ-t, és megint zenét hallgattam. 2 óra elteltével beleuntam,és ugyan holnapra terveztem a hajmosást,mégis felraktam a hajpakolást. És ki jött meg? Hát persze hogy apa. Na,a konyhaasztalon a samponnak szánt tojásfehérjék, a fürdőszoba csupa tojás,víz,meg haj, a telefonról hangosan szólnak a zenék,én meg egyszál köntösben mosogattam. Képzelhettétek apám reakcióját. A fürdőszoba ajtaját becsuktam, a tojásos tálkát elrejtettem,a telefont elraktam,és rádióra váltottam át. Így maradt a vizes haj és a köntös magyarázata. Egy ,,otthon voltam,egyedül" mondat fél órás ismétlésével le is tudtuk az egészet. Nem szándékoztunk egymásnak kellemetlen perceket okozni: nem akartam,hogy megtudja,mi is folyik itt, és ő sem szerette volna meglátni azt a bonyolult rendszert az agyamban,ami kattogott a beszélgetés közben. Hogy ez a gyerek miért mosogat mez telenül vizes hajjal,mit rejtegeg a szekrényben, és miért nem enged be a fürdőszobába kezet mosni...fene se tudja. Na,a lényeg,hogy sikerült végül a hadművelet,mindenki jól járt: én visszakaptam a szép hajamat,és nem buktam le,apa meg megúszta az agyhalált. Este aztán kar és fenékerősítés csináltam,és nagyon jól ment(: aztán megvacsoráztam szokás szerint, és nekiálltam tanulni este nyolckor. Na,ha ezt az osztálytársaimnak elmondtam volna,el ne, hitték volna. Hogy én,nyolckor tanuljak? Á,biztos nem. De pedig biza. És úgy volt,hogy a meditáció el fog maradni,de végül csak igénybevettem,és ugyan nem segített az alvásban, a stressz elűzésében annál inkább.
Péntek
Amikor én azt mondom,korán keltem,akkor nem hét órára,de nem is hatra kell gondolni,mert nálam utóbbi a normális,hanem fél hatra. Igen,valamiért fél hatkor keltem,mint akit az oroszok kergetnek,de kukkom sincs,miért. Főleg azért is értelmetlen,mert gyorsan végeztem. Nem baj,legalább tudtam zenét hallgatni,és így könnyebben is indult a nap. Délelőtt írtam egy jó dogát, ötös lett a gerenda is. De hogy én mennyit tanultam törire...10 perc alatt megírtam,olyan könnyű volt,de a bugyuta is kész lett vele 20 perc alatt. Így az óra hátralevő részében a történelem atlaszt böngésztem,értitek, 35 percen keresztül. Na,aztán annyi vígasztalt,hogy az utolsó órában filmet néztünk,és a 7. Óra is elmaradt. Na,és amikor hazaértem,az a fránya zenehallgatás megint utolért,pedig mosogatnom kellett volna. És akkor délután kezdődtek a bajok. Először mama átjött,és hozott brassóit. Én tényleg utálom a brassóit, de közben ő meg biztos benne,hogy szeretem,csak megint lelkibetegeskedek. És tudjátok mit,én is kezdem magam orthorexiásnak érezni magam az ilyen helyzetektől. Mert a farsang után se ettem meg a nekem járó sütit,fánkot,meg gyümölcslét, sőt,magammal hoztam az uzsonnámat. És bevallom,szinte mindig ugyanazokat eszem. De nem unom az ízeket, fogyok is vele, és a hozzáállásom a kajákhoz is egész más. 4 hete nem ettem junk foodot, és már simán vezethetnék be csalónapot,de egyszerűen nem érdekel. De tényleg nem érdekel. Nem hiányoznak az ízek, az illatok,az omlóssága se. Ott van,és nem érzek késztetést arra,hogy felfaljam. Ez egyfelől jó is,mert nem teszem tönkre a szervezetem azzal,hogy felfalok mindent, és nincsennek BEDes rohamaim,ráadásul még az akaraterő és kitartás is megmutatkozik,de másfelől frusztráló magyarázkodni,hogy én nem vagyok beteg,nem vágyom rá,és kész, valamint ijesztő is ez a felismerés. Mi van,ha megint orthorexiás vagyok? Hiába a sok jó,motiváló sikerélmény,ha itt van ez a makacs árnyék. Én már előre láttam,hogy ha ki akarok gyógyulni 2 betegségből,a 3. meg fog maradni,hiszen a gyógyulási módok is ellenkezőek. Én az anorexiát és a BEDet sicceltem el, így maradt a ,,jobbik". Egy orthoexiás BEDes nem lett volna jobb ennél a helyzetnél,azt mindenki beláthatja,hátmég az anorexiás BEDes,az már katasztrófa, az orthorexiás anorexiást még meg sem említve. Úgy gondolom,ez a helyzet elkerülhetetlen lett volna,és így is sikerült a legjobbat kihoznom magamból. Ha lefogytam,akkor majd szépen lekoptatom ezt a csúnya kis orthorexiát, végülis 1 hónap alatt mit vár az ember? Már az csoda,hogy itt tartok. Elképesztő. És ha sikerül mégiscsak valamilyen egészségtelen cuccot bekajálni,azt fogom mondani magamnak,hogy egészségemre,megérdemeltem,és egy mosollyal le van tudva. Talán azért is nem teszem meg,mert tudom,többre vagyok képes. Ha eddig bírtam,menni fog még 2,vagy akár 4 hét,netán a végéig. Vagy csak várok egy pillanatra,egy alkalomra,amikor muszáj átadnom magam az egészségtelen étkezés gyönyöreinek: egy éttermi meghívás, egy parti, egy kirándulás, egy családi összejövetel,vagy bármi. Majd lesz valami a jövőben. A bajt tovább bonyolította az,hogy apa florentint vett nekem,amiben 225 kcal van. Oké,nem egy hatalmas csalás,és imádom ezt a sütit,legszívesebben elnyammognám, még az illata is olyan csábító,hát még a külseje,de egyszerűen nem tudtam lenyelni. És tudom,hogy szemétség,de megígértem,hogy megeszem,és beraktam a hűtőbe,mintha mi sem történt volna. Én nem értem,mi folyik itt. De talán így a legjobb. Este aztán hullahoppoztam a kedvenc sorozatomra, majd késő estig zenét hallgattam.
Szombat
Hiába aludtam el nehezen, nagyon sokáig szúnyókáltam. És ez is bizonyítja,hogy nem vagyok annyira reménytelenül orthorexiás,mivel régebben inkább maradtam zombi,mintsem 1 órával eltoljam az étkezéseimet. És nagyon jól esett ez a 9 órás alvás. Aztán reggeli után nem csináltam különleges dolgokat. Megoldottam egy egész rejtvényújságot, megnéztem vagy 10 részt a kedvenc sorozatomból, és ki se mozdultam egész nap nemhogy a házból,hanem a szoba-konyha-WC vonalból se. De jól esett ezután az eseménydús hét után ez a semmittevős, lebegős szombat. A lustálkodás ellenére a torna nem maradt el, sőt, a legkeményebb edzést csináltam. És javítottam az időmön,mégpedg 2 perccel. Tudom,nem sok,de én ezeknek az apró változásoknak is örülök. Főleg úgy,hogy majdnem elmaradt,hiszen apa áthívta a barátját disznóhúst darálni(?), de aztán legyőztem a szégyenlőségemet,hiszen úgyse láttak be a szobámba. Este aztán leírtam a napi étkezést, és kiderült,hogy 100 kcallal lementem az alapanyagcserém alá. Ettől eléggé összerezzentem, mert az én szervezetem már ennyitől is felmondja a fogyást, és akkor majd raktározni kezdi azt a keveset is,amit eszek(tudatlanoknak mondom,ez nem beteges gondolkodás, sajnos tapasztalat és különböző kutatásokról szóló cikk). Na,annyival vígasztaltam magam,hogy egész nap alig égettem kalóriát. Egyébként gyorsan rájöttem,hogy mi volt a ludas: kevesebb hús. Ugyanis mama hozott nekem harcsafilét, 250 grammot,és ezt két étkezésre osztottam. Na,hát mivel sokkal kalóriaszegényebb,mint a pulyka vagy csirke,és olyan drága,hogy nem lehet kétpofára zabálni, -50-50 kcallal jött össze a kevesebblet(van egyáltalán ilyen szó?xD) Este aztán elmaradt az arcápolás és meditálás, mert inkább zenét hallgattam fél 11-ig,ejnye,de mentségemre szolgál,hogy felágyaztam meg úgy nagyjából tartottam a rendet:D
Vasárnap
Megint egy jót pihentem,bár hamarabb keltem. Étkezés előtt ráálltam a mérlegre, és 57 kilót mutatott. Tehát most megint kevesebbet fogytam,és itt mostmár nem szól bele az izom. Ezért úgy voltam vele,hogy megeszem azt a finos mandulás-zabos-karamellás-csokis sütit,de gyerekek,eltűnt! Szerintem anya ette meg:D nem is baj,higgadt maradtam, és úgy fogtam fel az egészet,hogy lehet,ez egy jel. Hogy nem szabad feladni(bár ha megettem volna,akkor se dobtam volna fel a fogasra az étrendet, bár ki tudja..,lehet,hogy megint zabarohamom lett volna?) Majd azért még hétfőn fogom a végleges teljesítményt beírni a füzetbe,csak azért néztem meg most az eredményt,mert lehet,hogy holnap nem lesz rá időm(ja,persze,meg megint az a fránya kíváncsiság,ne is tagadd!) Mert a remény döglik meg utoljára nem? Mi van,ha kevesebb víz távozott belőlem,majd vasárnap fogok több dekát leadni, izom is jött fel ám,stb...Na jó,ez tényleg beteg, de én valóban nehezen hiszem el,hogy csak ennyi jött volna le,hiszen most látom magamon a változást,és mások is jegyezték meg. Reggel aztán zenét hallgattam(megint),videókat és sorozatokat néztem. Rosszabb hangulatom volt,mint tegnap,ugyanis még felágyazni se volt kedvem. Úgyhogy ez a vasárnap szenvedés volt. Ráadásként leszakadt néhány körmöm, és úgy voltam vele,hogy akkor felszedem a bőrt is(ne keressétek a logikát) ,úgyhogy az ujjaim borzalmasak,akárcsak az arcom,mert pár napja azt se kezelem. Annya vígasztal,hogy a fit labdázás magyon bejött,és vacsora után bekentem a kezem olívaolajjal,mert az máskor is segített. Szét vagyok csúszva. Semmit se csináltam,mégis fáradt vagyok agyilag. Már aludni akarok, de szeretnék meditálni, azonban anya hajat szárít:/ na,de mostmár megyek,addig majd vezetem a naplóm.
Terveim a hétre:
meditáció minden este
arcápolás minden este
kézápolás minden este
naplóvezetés minden nap
reggeli rutin betartása még hétvégén is
egyszer hajat mosok,mert ki akarok próbálni egy új hajpakolást
rendet tartok
hálásabb,kedvesebb szeretnék lenni
Egyelőre ennyi. Első ránézésre sok,de igazából szinte mindet elértem már majdnem. Csak akaraterő kell. Na,jó éjszakát!<3
Csütörtök
A reggel kicsit szétszortan kezdődött. Nem ágyaztam fel,nem mosogattam el, nem mostam fogat se,helyette találjátok ki,mit csináltam! Persze,hogy zenét hallgattam,a kurv...akarom mondani fenébe:D a nagy kapkodás közepettea kulacsom is leesett a sárba,és a suliból is majdnem elkéstem,ennek ellenére a jókedvem nem párolgott el. Viszont az,hogy az 5 beígért doga közül négyet már megint elhalasztottak,kicsit rányomta a bélyegét a kedvemre. Ennek ellenére élveztem az órákat,és sokat nevettem a baráti társaságommal. Délután,kihasználva,hogy egyedül voltam otthon,magasról leszartam a pénteki töri TZ-t, és megint zenét hallgattam. 2 óra elteltével beleuntam,és ugyan holnapra terveztem a hajmosást,mégis felraktam a hajpakolást. És ki jött meg? Hát persze hogy apa. Na,a konyhaasztalon a samponnak szánt tojásfehérjék, a fürdőszoba csupa tojás,víz,meg haj, a telefonról hangosan szólnak a zenék,én meg egyszál köntösben mosogattam. Képzelhettétek apám reakcióját. A fürdőszoba ajtaját becsuktam, a tojásos tálkát elrejtettem,a telefont elraktam,és rádióra váltottam át. Így maradt a vizes haj és a köntös magyarázata. Egy ,,otthon voltam,egyedül" mondat fél órás ismétlésével le is tudtuk az egészet. Nem szándékoztunk egymásnak kellemetlen perceket okozni: nem akartam,hogy megtudja,mi is folyik itt, és ő sem szerette volna meglátni azt a bonyolult rendszert az agyamban,ami kattogott a beszélgetés közben. Hogy ez a gyerek miért mosogat mez telenül vizes hajjal,mit rejtegeg a szekrényben, és miért nem enged be a fürdőszobába kezet mosni...fene se tudja. Na,a lényeg,hogy sikerült végül a hadművelet,mindenki jól járt: én visszakaptam a szép hajamat,és nem buktam le,apa meg megúszta az agyhalált. Este aztán kar és fenékerősítés csináltam,és nagyon jól ment(: aztán megvacsoráztam szokás szerint, és nekiálltam tanulni este nyolckor. Na,ha ezt az osztálytársaimnak elmondtam volna,el ne, hitték volna. Hogy én,nyolckor tanuljak? Á,biztos nem. De pedig biza. És úgy volt,hogy a meditáció el fog maradni,de végül csak igénybevettem,és ugyan nem segített az alvásban, a stressz elűzésében annál inkább.
Péntek
Amikor én azt mondom,korán keltem,akkor nem hét órára,de nem is hatra kell gondolni,mert nálam utóbbi a normális,hanem fél hatra. Igen,valamiért fél hatkor keltem,mint akit az oroszok kergetnek,de kukkom sincs,miért. Főleg azért is értelmetlen,mert gyorsan végeztem. Nem baj,legalább tudtam zenét hallgatni,és így könnyebben is indult a nap. Délelőtt írtam egy jó dogát, ötös lett a gerenda is. De hogy én mennyit tanultam törire...10 perc alatt megírtam,olyan könnyű volt,de a bugyuta is kész lett vele 20 perc alatt. Így az óra hátralevő részében a történelem atlaszt böngésztem,értitek, 35 percen keresztül. Na,aztán annyi vígasztalt,hogy az utolsó órában filmet néztünk,és a 7. Óra is elmaradt. Na,és amikor hazaértem,az a fránya zenehallgatás megint utolért,pedig mosogatnom kellett volna. És akkor délután kezdődtek a bajok. Először mama átjött,és hozott brassóit. Én tényleg utálom a brassóit, de közben ő meg biztos benne,hogy szeretem,csak megint lelkibetegeskedek. És tudjátok mit,én is kezdem magam orthorexiásnak érezni magam az ilyen helyzetektől. Mert a farsang után se ettem meg a nekem járó sütit,fánkot,meg gyümölcslét, sőt,magammal hoztam az uzsonnámat. És bevallom,szinte mindig ugyanazokat eszem. De nem unom az ízeket, fogyok is vele, és a hozzáállásom a kajákhoz is egész más. 4 hete nem ettem junk foodot, és már simán vezethetnék be csalónapot,de egyszerűen nem érdekel. De tényleg nem érdekel. Nem hiányoznak az ízek, az illatok,az omlóssága se. Ott van,és nem érzek késztetést arra,hogy felfaljam. Ez egyfelől jó is,mert nem teszem tönkre a szervezetem azzal,hogy felfalok mindent, és nincsennek BEDes rohamaim,ráadásul még az akaraterő és kitartás is megmutatkozik,de másfelől frusztráló magyarázkodni,hogy én nem vagyok beteg,nem vágyom rá,és kész, valamint ijesztő is ez a felismerés. Mi van,ha megint orthorexiás vagyok? Hiába a sok jó,motiváló sikerélmény,ha itt van ez a makacs árnyék. Én már előre láttam,hogy ha ki akarok gyógyulni 2 betegségből,a 3. meg fog maradni,hiszen a gyógyulási módok is ellenkezőek. Én az anorexiát és a BEDet sicceltem el, így maradt a ,,jobbik". Egy orthoexiás BEDes nem lett volna jobb ennél a helyzetnél,azt mindenki beláthatja,hátmég az anorexiás BEDes,az már katasztrófa, az orthorexiás anorexiást még meg sem említve. Úgy gondolom,ez a helyzet elkerülhetetlen lett volna,és így is sikerült a legjobbat kihoznom magamból. Ha lefogytam,akkor majd szépen lekoptatom ezt a csúnya kis orthorexiát, végülis 1 hónap alatt mit vár az ember? Már az csoda,hogy itt tartok. Elképesztő. És ha sikerül mégiscsak valamilyen egészségtelen cuccot bekajálni,azt fogom mondani magamnak,hogy egészségemre,megérdemeltem,és egy mosollyal le van tudva. Talán azért is nem teszem meg,mert tudom,többre vagyok képes. Ha eddig bírtam,menni fog még 2,vagy akár 4 hét,netán a végéig. Vagy csak várok egy pillanatra,egy alkalomra,amikor muszáj átadnom magam az egészségtelen étkezés gyönyöreinek: egy éttermi meghívás, egy parti, egy kirándulás, egy családi összejövetel,vagy bármi. Majd lesz valami a jövőben. A bajt tovább bonyolította az,hogy apa florentint vett nekem,amiben 225 kcal van. Oké,nem egy hatalmas csalás,és imádom ezt a sütit,legszívesebben elnyammognám, még az illata is olyan csábító,hát még a külseje,de egyszerűen nem tudtam lenyelni. És tudom,hogy szemétség,de megígértem,hogy megeszem,és beraktam a hűtőbe,mintha mi sem történt volna. Én nem értem,mi folyik itt. De talán így a legjobb. Este aztán hullahoppoztam a kedvenc sorozatomra, majd késő estig zenét hallgattam.
Szombat
Hiába aludtam el nehezen, nagyon sokáig szúnyókáltam. És ez is bizonyítja,hogy nem vagyok annyira reménytelenül orthorexiás,mivel régebben inkább maradtam zombi,mintsem 1 órával eltoljam az étkezéseimet. És nagyon jól esett ez a 9 órás alvás. Aztán reggeli után nem csináltam különleges dolgokat. Megoldottam egy egész rejtvényújságot, megnéztem vagy 10 részt a kedvenc sorozatomból, és ki se mozdultam egész nap nemhogy a házból,hanem a szoba-konyha-WC vonalból se. De jól esett ezután az eseménydús hét után ez a semmittevős, lebegős szombat. A lustálkodás ellenére a torna nem maradt el, sőt, a legkeményebb edzést csináltam. És javítottam az időmön,mégpedg 2 perccel. Tudom,nem sok,de én ezeknek az apró változásoknak is örülök. Főleg úgy,hogy majdnem elmaradt,hiszen apa áthívta a barátját disznóhúst darálni(?), de aztán legyőztem a szégyenlőségemet,hiszen úgyse láttak be a szobámba. Este aztán leírtam a napi étkezést, és kiderült,hogy 100 kcallal lementem az alapanyagcserém alá. Ettől eléggé összerezzentem, mert az én szervezetem már ennyitől is felmondja a fogyást, és akkor majd raktározni kezdi azt a keveset is,amit eszek(tudatlanoknak mondom,ez nem beteges gondolkodás, sajnos tapasztalat és különböző kutatásokról szóló cikk). Na,annyival vígasztaltam magam,hogy egész nap alig égettem kalóriát. Egyébként gyorsan rájöttem,hogy mi volt a ludas: kevesebb hús. Ugyanis mama hozott nekem harcsafilét, 250 grammot,és ezt két étkezésre osztottam. Na,hát mivel sokkal kalóriaszegényebb,mint a pulyka vagy csirke,és olyan drága,hogy nem lehet kétpofára zabálni, -50-50 kcallal jött össze a kevesebblet(van egyáltalán ilyen szó?xD) Este aztán elmaradt az arcápolás és meditálás, mert inkább zenét hallgattam fél 11-ig,ejnye,de mentségemre szolgál,hogy felágyaztam meg úgy nagyjából tartottam a rendet:D
Vasárnap
Megint egy jót pihentem,bár hamarabb keltem. Étkezés előtt ráálltam a mérlegre, és 57 kilót mutatott. Tehát most megint kevesebbet fogytam,és itt mostmár nem szól bele az izom. Ezért úgy voltam vele,hogy megeszem azt a finos mandulás-zabos-karamellás-csokis sütit,de gyerekek,eltűnt! Szerintem anya ette meg:D nem is baj,higgadt maradtam, és úgy fogtam fel az egészet,hogy lehet,ez egy jel. Hogy nem szabad feladni(bár ha megettem volna,akkor se dobtam volna fel a fogasra az étrendet, bár ki tudja..,lehet,hogy megint zabarohamom lett volna?) Majd azért még hétfőn fogom a végleges teljesítményt beírni a füzetbe,csak azért néztem meg most az eredményt,mert lehet,hogy holnap nem lesz rá időm(ja,persze,meg megint az a fránya kíváncsiság,ne is tagadd!) Mert a remény döglik meg utoljára nem? Mi van,ha kevesebb víz távozott belőlem,majd vasárnap fogok több dekát leadni, izom is jött fel ám,stb...Na jó,ez tényleg beteg, de én valóban nehezen hiszem el,hogy csak ennyi jött volna le,hiszen most látom magamon a változást,és mások is jegyezték meg. Reggel aztán zenét hallgattam(megint),videókat és sorozatokat néztem. Rosszabb hangulatom volt,mint tegnap,ugyanis még felágyazni se volt kedvem. Úgyhogy ez a vasárnap szenvedés volt. Ráadásként leszakadt néhány körmöm, és úgy voltam vele,hogy akkor felszedem a bőrt is(ne keressétek a logikát) ,úgyhogy az ujjaim borzalmasak,akárcsak az arcom,mert pár napja azt se kezelem. Annya vígasztal,hogy a fit labdázás magyon bejött,és vacsora után bekentem a kezem olívaolajjal,mert az máskor is segített. Szét vagyok csúszva. Semmit se csináltam,mégis fáradt vagyok agyilag. Már aludni akarok, de szeretnék meditálni, azonban anya hajat szárít:/ na,de mostmár megyek,addig majd vezetem a naplóm.
Terveim a hétre:
meditáció minden este
arcápolás minden este
kézápolás minden este
naplóvezetés minden nap
reggeli rutin betartása még hétvégén is
egyszer hajat mosok,mert ki akarok próbálni egy új hajpakolást
rendet tartok
hálásabb,kedvesebb szeretnék lenni
Egyelőre ennyi. Első ránézésre sok,de igazából szinte mindet elértem már majdnem. Csak akaraterő kell. Na,jó éjszakát!<3
Megjegyzések
Megjegyzés küldése