,,Lassan már művészetet végzek a nap elrontásából"
Nem tudom,észrevettétek-e már,hogy minden sötét mélypontomat vidám,sikerekben gazdag napok,esetleg hetek is előzik meg. Ugyanis az elmúlt 1-2 bejegyzésemben szinte csak boldogságról beszéltem, csak apró butaságok jöttek szóba. Mert a szerda az még csak a jéghegy lába volt. Jó sírva röhögést kívánok a tragikomédiámhoz!(;
Csütörtök
A tegnapi eseményeken még a meditáció se segített,hajnali ötkor keltem. Reggel a mosogatás ugyan elmaradt,de eléggé jól kezdődött a nap. Ígyhát felhőtlenül,mosolygósan mentem suliba,bár lehet,hogy nem kellett volna. Első órában már jöttek a bajok. Orvosi vizsgálat volt,és bizony kiderült,hogy genetikai hulladék vagyok(: Nőttem -2 centit,brutális mértékben romlott a látásom, lúdtalpam van(mondjuk ezzel nem mondtak újdonságot) és a mérleg is 2 kilóval többet mutatott. Tehát maradtam a vaksi, kövér,alacsony csaj a befordult térdével,hurrá:D egyedül az vígasztal,hogy a diétámmal sikerült elérnem egy egészséges tartományban levő vérnyomást, és a hallásom továbbra is kitűnő. Ja,meg amikor előre kellett hajolni,megjegyezték,hogy milyen hajlékony vagyok xD na,aztán volt kémia óra,és ugye akkor még folytatódott a többieknél a kivizsgálás. Értitek,35 percig reménykedett mindenki,hogy nem írunk dogát,aztán meg az óra utolsó 5 percébe csak visszaért mindenki,úgyhogy megírtuk. Semmit se tanultam rá,ennek ellenére úgy éreztem,mint mindenki más,hogy jól sikerült,hiszen könnyű anyagrész volt. Aztán a harmadik óra elmaradt,csupa agyhalál volt. A hangoskodó osztálytársaimmal egy teremben, net nélkül,így nem tudtunk nemhogy filmet nézni,de zenét hallgatni se. Majd 45 perc unalom után mentem a folyosón a barátnőmmel,és megállított minket a kémia tanár azzal,hogy mindenkinek egyes lett,mert nem írtuk le az elektront:D gyerekek,én így még nem röhögtem egyesen,igaz,életem harmadik egyese volt. Na,aztán volt egy egész jó hittan óra,de ezután jött a fekete leves. Kiderült,nem egy verset kellett megtanulni,hanem kettőt,úghogy megkaptam a nap második egyesét,és az elkövetkezendő 90 percben ott lebegett a harmadik,ugyanis meg lettünk fenyegetve egy nehéz verssel. Aztán végül senki nem kapott azért, de a 25 fős osztályom 49 egyest zsebelt be. Erre mondják,hogy nice. Tökre vicces,hogy évente egyszer,ha kapok egyest,és akkor is kettőt egy csapásra. Én ezen kínszenvedve röhögtem. Sovány vigasz, hogy ma csak 6 órám volt,így remegő lábakkal, felforgatott gyomorral,hevesen verő szívvel és zavart fejjel hazamentem,és 3 órás zenehallgatásba kezdtem. Persze amint hazajöttek a szülők,lecsesztek a lustaságom miatt. Este azért megcsináltam az exoander edzésem,és jól ment,aztán sorozatot néztem,és a lenyugvás érdekében meditáltam.
Péntek
Hát igen,a relaxáció nem hatott,ugyanúgy ötkor keltem. A tegnapi 59 kg szeget ütött a fejembe,ezért ráálltam a mérlegre, és 57 et mutatott. Tehát semmi változás. Ami kicsit ijesztő,mert pár dekának le kellett volna jönnie. Azonban nem kezdtem el zabálni az elkeseredettség miatt,úgyhogy már ez is valami. A reggeli rutint megcsináltam,csupán nem mosogattam el,inkább zenét hallgattam. Az iskolába ismét morcosan érkeztem meg,és komolyan gyerekek,én lassan abból űzök művészetet,hogyan tegyem egyre rosszabbakká a napjaim. Matek órán semmit se értettem, töri órán csak lebegtem(pedig imádom a töri órát) kémián egyik feladatom se lett jó, a testnevelésen megint csak ügyetlenkedtem,sőt,egy barátnőmmel is összevesztem, de olyannyira túlreagálta,hogy az osztály összes lánya ,,szőrösszívűnek" kiáltott ki, nyelvtanon bezsebeltem 2 db hármast, egyedül csak az infó óra volt laza. És akkor volt elsősegély is, ahol kiderült,hogy mennem kell majd versenyre. Igen,én,aki síkhülye bioszból és rosszul van akár egy kapilláris vérzéstől vagy egy csonttöréstől is. Hurrá!!! Tehát idegesen jöttem haza,és olyan szintre visszafejlődtem,hogy nem éltem a lehetőséggel,hogy anyával elmenjek egy kiállításra. Nem akartam kimozdulni. Ki nem találjátok,mit csináltam! Zenét hallgattam! Ez olyan természetes. Mellé még a már-már begyógyult ujjamról is lerágtam a bőrt idegességemben. Az már csak hab a tortán,hogy este még a sport is majdnem elmaradt,már csak az kellett volna. Egy barátnőm hívott fel random(mert amúgy nem szoktam telefonálni,ez egy új szokás) és 38 percet csevegtünk. Ezalatt pont lezavarhattam volna a hullahopp karikát,de ez már csak utólag jutott eszembe. A lényeg,hogy annyi motiváció még maradt bennem,hogy erőt vegyek magamon,és fél nyolckor megcsináljam. Így este tízkor meditáltam,de nehezen aludtam el.
Szombat
Hiába aludtam el nehezen, hajnali kettőkor arra ébredek,hogy a relaxáló zene már 4 órája megy. A telefonom már a merülés határán volt. Ennyi erővel maradhattam volna alvó üzemmódban, de nem,nekem fel kellett kelnem,és kikapcsoltam. Aztán végül 7kor keltem,tehát kipihenten, de a lelkem továbbra is zilált volt. Olyannyira,hogy újra megmértem magam,és természetesen továbbra is 57 kg voltam,minő meglepetés. Pedig szerintem annyira megérdemelnem az 56ot(nem a forradalomra gondolok),mert az már egy mérföldkő lenne. Hiszen nyáron voltam ennyi! És annyira becsülendő,hogy így leszoktam a BEDes rohamokról,és tartom egészségesen az étrendem,annak ellenére,hogy jó sok alkalmam lett volna a kilengésre. De mégsem kapom meg a jutalmat. Ezek szerint ez nem elég. Még többet kell küzdenem érte. Ezután az incidens után mi mással is folytathattam volna,mint korgó gyomorral a mosogatással. Apával egy kicsit összevesztem,amiért egy edényt,egy szűrőt,egy fakanalat, két villát,és egy serpenyőt takarítottam meg,de könyörgöm,szombat reggel egy tápláló reggelivel szeretnék kezdeni. Ez végül kicsit elhalasztódott ugyan, de sebaj,legalább nem maradt el. Lusta délelőtt utánaolvastam,miért állhatott meg a fogyás,és arra jutottam,hogy kevés kcalt ettem. Hurrá. Másnál megy 1200 kcalos diéta, miközben 1500 az alapanyagcseréje,de nálam se felette,se rajta nem megy a fogyás,alá meg nem merek menni,mert akkor ugyanoda jutok,mint tavaly télen. Itt azért észnél kell lenni,mert hiába gyógyultam ki már nagyon rég,és rendkívül gyorsan az anorexiából,nagy volt a csábítás,de egy hosszas racionális gondolkodás után nemet mondtam. Arra jutottam,hogy hétfőn csalónapot kéne tartani. De nincs kedvem egészségtelen cuccot enni. Annyira jól érzem maga,hogy feül tudtam kerekedni a BEDen,és én kontrollálhatom végre őt,és nem fordítva. De mondom,ha megkívánnék egy fincsi sütit,szívesen majszolnék belőle, csak most nem érzem még azt,hogy szükségem lenne rá. Éppen ezért egészséges szénhidtátforráshoz nyúlok: egy nap erejéig visszatérek a gabonaköretre,és az edzés előtti zabot emelem. Szerintem ez korrekt,mert a vércukor szintemet se terhelem, mégis be fog indulni az anyagcsere,és remélem egyelőre ennyi elég lesz. Aztán elmentem bevásárolni,addig is legalább mozogtam. A nap további része netezéssel, sorozatnézéssel,zenehallgatással,és némi tanulással ment el. Az arcpakolás, körömápolás, meditáció meg persze elmaradt.
Vasárnap
Borzalmas. Reggel pároltam padlizsánt, de csupa víz lett,ízetlen. Aztán meg el kellett volna mennem mamát névnapja alkalmából felköszönteni,de az a típusú depresszió,amiről az utolsó mystorymban írtam,visszatért. Azt mondtam,hogy túl hideg van elbiciklizni,meg sok a tanulnivalóm, ezért itthon maradtam,és basszus,2 órán keresztül zenét hallgattam,és közben percenként(nem túlzok) néztem,hazajött-e valaki. Ez elképesztő,beteges,már-már ijesztő. Aztán jött csak az igazi tanulás,majd egy kis összezörrenés a szüleimmel. Délután neteztem, mint mindig,de sorozatnézéshez nem volt kedvem,ahogy kenyérsütéshez se,pedig beígértem magamnak. Mama persze ismét sütött süteményt, valami zselatinos tetejűt, tejszínkrémeset. És megint az van,hogy ezt PONT nem szeretem.:D egyébként az ízlésem másfél hónap alatt jócskán változott. Eleinte gyűlöltem a túró ízét natúran, és mindig előre megettem a gyümölcsöt,csak úgy tudtam elviselni a savanyságát. Mára már arra a szintre jutottam,hogy a végén marad egy csomó gyümölcs,mert túl édesnek tartom. Szerintem ez nagy haladás és előny. A másik meg,hogy ki tudom szűrni,mi az,amit én,és mi az,amit a BED szeret. Ezt úgy kell érteni,hogy amikor BEDes vagyok,bármit felfalok,ami édes(nagyritkán agyonsózott cucc),és kicsit is szeretem. Én pedig csak olyat szándékozom megenni a junk foodok közül,amit tényleg igazán szeretek,például egy nutellás croassaint..,na,annak lehez,hogy nem tudnék ellenállni:D És hiába szereti a BED ezt a féle sütit,amit kaptunk,én nem rajongok érte. A zselatin borzasztóan egészségtelen,ahogy a tejszín is,ráadásul sose rajongtam igazán az ízükéet,most meg pláne. Így könnyű megállnom magam(: viszont a paradicsomlevesnek már nehezen. Anya készítette ebédre kettejüknek(nincs tesóm) pontosan jól tudja,hogy mennyire imádom a paradicsomlevest(sose szerettem igazán a leveseket, nyár óta pedig kifejezetten utálom az összeset, viszont ez best forever),éppen ezért próbált elcsábítani. Na,akkor volt ám nehéz megállni magam, de egyébként könnyem rámondtam,hogy nem. És miért? Mert előtérbe helyezem az egészségem(na,meg az eddig elért eredményeimet is). Mert tudom,mit rak bele. Csupa E betűs,fehér lisztes tésztát, meg tejporozott disznózsírt. Mondjuk előny,hogy mama extrabio paradicsomlevével készül,de attól a disznózsírtól kiráz a hideg. A rendestől is,de ez a tejporos,hát ez már agyhalál. Na,ezen túllendülve délután segítenem kellett neki Word szöveget szerkeszteni,de hatalmas vitába csapott át. Hogy én nem vagyok segítőkész,meg csak elcseszem,meg stb. Na,nem baj,legalább ma már nem írom be a füzetembe azt,hogy segítőkész. Se azt,hogy okos. Se azt,hogy szorgalmas,mert mostanág alig tanulok,rögtön meg is látszik. Azt meg,hogy szép,lehet,hogy mindenhonnan ki kéne törölnöm. Ez van. Kicsúszott a lábam alól a talaj. Megint. Annyi vígasztal,hogy nem étkezésbeli zavaraim vannak. De ez a mentális se jobb. Mert a fogyáshoz fejben is toppon kéne lennem. Arról nem is beszélve,hogy a lelki gyógyulás is célom. Nem érzem,hogy eleget teszek azért,hogy sikeres legyek. Én mindig is céltudatos személy voltam,de sokszor az utolsó pillanatban húzok bele,de akkor nagyon. Vagy ha nem így,akkor folyamatosan agyonteperem magam,majd ha megvan a cél,akkor ,,összeesek" Nem tudom,mit tehetnék. Én nagyon szeretek suliba járni,de nem akarok hétfőn bemenni,mert angol meg nyelvtan dogát írunk. Hiába készültem,félek,hogy négyes,netán hármas lesz. Nem akarok újabb kudarcokat. Én küzdeni fogok. Éppen ezért nem fogom abbahagyni. De most tényleg úgy érzem,nagyon lesüllyedtem. Csalódnak bennem az emberek,netán nevetnek is a szerencsétlenségemen. Nevetnek azon,hogy diétázom,mégsem fogyok. Biztos otthon összezabálok mindent,gondolják. Én ezt nem bírom. Én csak szeretnék lefogyni. Nem is,szeretném jól érezni magam a bőrömben. Ha csak 56 leszek,akkor annyival,de ez az 57 fáj. Mert ez a nyári kudarcom jele. A tükörben a régi énem néz vissza,úgy is érzem magam,de a fotókról az igazság jön le: kövér és csúnya vagyok. A szemem színe csúnya. A bőröm visszataszító. A hajam,mint a bebarnult széna. A tokám meg ott csüng. A hasam hájas, a seggem hatalmas, a lábam,mint egy szumóé. Este ráadásként lesült a hús is,amit pároltam,és semmire se maradt időm.
Elemezve a hetet, a meditáció, a napi rutin,a kéz és arcápolás sikerült,csak hétvégén buktam meg,ezért azon még fejlesztenem kell. Rendet szintén csak szombaton és vasárnap nm tudtam tartani. Kedvességem és hálámat inkább alacsonyabb szintre csökkentettem. A naplót is csak az elmúlt két napon hanyagoltam. Hajat meg bezzeg most az egyszer nem mostam. Tehát amilyen jól indult,olyan ramaty lett a vége. Sebaj, jön az új hét, új esély a teljesítésre. Sziasztok! Sok sikert!(;
Csütörtök
A tegnapi eseményeken még a meditáció se segített,hajnali ötkor keltem. Reggel a mosogatás ugyan elmaradt,de eléggé jól kezdődött a nap. Ígyhát felhőtlenül,mosolygósan mentem suliba,bár lehet,hogy nem kellett volna. Első órában már jöttek a bajok. Orvosi vizsgálat volt,és bizony kiderült,hogy genetikai hulladék vagyok(: Nőttem -2 centit,brutális mértékben romlott a látásom, lúdtalpam van(mondjuk ezzel nem mondtak újdonságot) és a mérleg is 2 kilóval többet mutatott. Tehát maradtam a vaksi, kövér,alacsony csaj a befordult térdével,hurrá:D egyedül az vígasztal,hogy a diétámmal sikerült elérnem egy egészséges tartományban levő vérnyomást, és a hallásom továbbra is kitűnő. Ja,meg amikor előre kellett hajolni,megjegyezték,hogy milyen hajlékony vagyok xD na,aztán volt kémia óra,és ugye akkor még folytatódott a többieknél a kivizsgálás. Értitek,35 percig reménykedett mindenki,hogy nem írunk dogát,aztán meg az óra utolsó 5 percébe csak visszaért mindenki,úgyhogy megírtuk. Semmit se tanultam rá,ennek ellenére úgy éreztem,mint mindenki más,hogy jól sikerült,hiszen könnyű anyagrész volt. Aztán a harmadik óra elmaradt,csupa agyhalál volt. A hangoskodó osztálytársaimmal egy teremben, net nélkül,így nem tudtunk nemhogy filmet nézni,de zenét hallgatni se. Majd 45 perc unalom után mentem a folyosón a barátnőmmel,és megállított minket a kémia tanár azzal,hogy mindenkinek egyes lett,mert nem írtuk le az elektront:D gyerekek,én így még nem röhögtem egyesen,igaz,életem harmadik egyese volt. Na,aztán volt egy egész jó hittan óra,de ezután jött a fekete leves. Kiderült,nem egy verset kellett megtanulni,hanem kettőt,úghogy megkaptam a nap második egyesét,és az elkövetkezendő 90 percben ott lebegett a harmadik,ugyanis meg lettünk fenyegetve egy nehéz verssel. Aztán végül senki nem kapott azért, de a 25 fős osztályom 49 egyest zsebelt be. Erre mondják,hogy nice. Tökre vicces,hogy évente egyszer,ha kapok egyest,és akkor is kettőt egy csapásra. Én ezen kínszenvedve röhögtem. Sovány vigasz, hogy ma csak 6 órám volt,így remegő lábakkal, felforgatott gyomorral,hevesen verő szívvel és zavart fejjel hazamentem,és 3 órás zenehallgatásba kezdtem. Persze amint hazajöttek a szülők,lecsesztek a lustaságom miatt. Este azért megcsináltam az exoander edzésem,és jól ment,aztán sorozatot néztem,és a lenyugvás érdekében meditáltam.
Péntek
Hát igen,a relaxáció nem hatott,ugyanúgy ötkor keltem. A tegnapi 59 kg szeget ütött a fejembe,ezért ráálltam a mérlegre, és 57 et mutatott. Tehát semmi változás. Ami kicsit ijesztő,mert pár dekának le kellett volna jönnie. Azonban nem kezdtem el zabálni az elkeseredettség miatt,úgyhogy már ez is valami. A reggeli rutint megcsináltam,csupán nem mosogattam el,inkább zenét hallgattam. Az iskolába ismét morcosan érkeztem meg,és komolyan gyerekek,én lassan abból űzök művészetet,hogyan tegyem egyre rosszabbakká a napjaim. Matek órán semmit se értettem, töri órán csak lebegtem(pedig imádom a töri órát) kémián egyik feladatom se lett jó, a testnevelésen megint csak ügyetlenkedtem,sőt,egy barátnőmmel is összevesztem, de olyannyira túlreagálta,hogy az osztály összes lánya ,,szőrösszívűnek" kiáltott ki, nyelvtanon bezsebeltem 2 db hármast, egyedül csak az infó óra volt laza. És akkor volt elsősegély is, ahol kiderült,hogy mennem kell majd versenyre. Igen,én,aki síkhülye bioszból és rosszul van akár egy kapilláris vérzéstől vagy egy csonttöréstől is. Hurrá!!! Tehát idegesen jöttem haza,és olyan szintre visszafejlődtem,hogy nem éltem a lehetőséggel,hogy anyával elmenjek egy kiállításra. Nem akartam kimozdulni. Ki nem találjátok,mit csináltam! Zenét hallgattam! Ez olyan természetes. Mellé még a már-már begyógyult ujjamról is lerágtam a bőrt idegességemben. Az már csak hab a tortán,hogy este még a sport is majdnem elmaradt,már csak az kellett volna. Egy barátnőm hívott fel random(mert amúgy nem szoktam telefonálni,ez egy új szokás) és 38 percet csevegtünk. Ezalatt pont lezavarhattam volna a hullahopp karikát,de ez már csak utólag jutott eszembe. A lényeg,hogy annyi motiváció még maradt bennem,hogy erőt vegyek magamon,és fél nyolckor megcsináljam. Így este tízkor meditáltam,de nehezen aludtam el.
Szombat
Hiába aludtam el nehezen, hajnali kettőkor arra ébredek,hogy a relaxáló zene már 4 órája megy. A telefonom már a merülés határán volt. Ennyi erővel maradhattam volna alvó üzemmódban, de nem,nekem fel kellett kelnem,és kikapcsoltam. Aztán végül 7kor keltem,tehát kipihenten, de a lelkem továbbra is zilált volt. Olyannyira,hogy újra megmértem magam,és természetesen továbbra is 57 kg voltam,minő meglepetés. Pedig szerintem annyira megérdemelnem az 56ot(nem a forradalomra gondolok),mert az már egy mérföldkő lenne. Hiszen nyáron voltam ennyi! És annyira becsülendő,hogy így leszoktam a BEDes rohamokról,és tartom egészségesen az étrendem,annak ellenére,hogy jó sok alkalmam lett volna a kilengésre. De mégsem kapom meg a jutalmat. Ezek szerint ez nem elég. Még többet kell küzdenem érte. Ezután az incidens után mi mással is folytathattam volna,mint korgó gyomorral a mosogatással. Apával egy kicsit összevesztem,amiért egy edényt,egy szűrőt,egy fakanalat, két villát,és egy serpenyőt takarítottam meg,de könyörgöm,szombat reggel egy tápláló reggelivel szeretnék kezdeni. Ez végül kicsit elhalasztódott ugyan, de sebaj,legalább nem maradt el. Lusta délelőtt utánaolvastam,miért állhatott meg a fogyás,és arra jutottam,hogy kevés kcalt ettem. Hurrá. Másnál megy 1200 kcalos diéta, miközben 1500 az alapanyagcseréje,de nálam se felette,se rajta nem megy a fogyás,alá meg nem merek menni,mert akkor ugyanoda jutok,mint tavaly télen. Itt azért észnél kell lenni,mert hiába gyógyultam ki már nagyon rég,és rendkívül gyorsan az anorexiából,nagy volt a csábítás,de egy hosszas racionális gondolkodás után nemet mondtam. Arra jutottam,hogy hétfőn csalónapot kéne tartani. De nincs kedvem egészségtelen cuccot enni. Annyira jól érzem maga,hogy feül tudtam kerekedni a BEDen,és én kontrollálhatom végre őt,és nem fordítva. De mondom,ha megkívánnék egy fincsi sütit,szívesen majszolnék belőle, csak most nem érzem még azt,hogy szükségem lenne rá. Éppen ezért egészséges szénhidtátforráshoz nyúlok: egy nap erejéig visszatérek a gabonaköretre,és az edzés előtti zabot emelem. Szerintem ez korrekt,mert a vércukor szintemet se terhelem, mégis be fog indulni az anyagcsere,és remélem egyelőre ennyi elég lesz. Aztán elmentem bevásárolni,addig is legalább mozogtam. A nap további része netezéssel, sorozatnézéssel,zenehallgatással,és némi tanulással ment el. Az arcpakolás, körömápolás, meditáció meg persze elmaradt.
Vasárnap
Borzalmas. Reggel pároltam padlizsánt, de csupa víz lett,ízetlen. Aztán meg el kellett volna mennem mamát névnapja alkalmából felköszönteni,de az a típusú depresszió,amiről az utolsó mystorymban írtam,visszatért. Azt mondtam,hogy túl hideg van elbiciklizni,meg sok a tanulnivalóm, ezért itthon maradtam,és basszus,2 órán keresztül zenét hallgattam,és közben percenként(nem túlzok) néztem,hazajött-e valaki. Ez elképesztő,beteges,már-már ijesztő. Aztán jött csak az igazi tanulás,majd egy kis összezörrenés a szüleimmel. Délután neteztem, mint mindig,de sorozatnézéshez nem volt kedvem,ahogy kenyérsütéshez se,pedig beígértem magamnak. Mama persze ismét sütött süteményt, valami zselatinos tetejűt, tejszínkrémeset. És megint az van,hogy ezt PONT nem szeretem.:D egyébként az ízlésem másfél hónap alatt jócskán változott. Eleinte gyűlöltem a túró ízét natúran, és mindig előre megettem a gyümölcsöt,csak úgy tudtam elviselni a savanyságát. Mára már arra a szintre jutottam,hogy a végén marad egy csomó gyümölcs,mert túl édesnek tartom. Szerintem ez nagy haladás és előny. A másik meg,hogy ki tudom szűrni,mi az,amit én,és mi az,amit a BED szeret. Ezt úgy kell érteni,hogy amikor BEDes vagyok,bármit felfalok,ami édes(nagyritkán agyonsózott cucc),és kicsit is szeretem. Én pedig csak olyat szándékozom megenni a junk foodok közül,amit tényleg igazán szeretek,például egy nutellás croassaint..,na,annak lehez,hogy nem tudnék ellenállni:D És hiába szereti a BED ezt a féle sütit,amit kaptunk,én nem rajongok érte. A zselatin borzasztóan egészségtelen,ahogy a tejszín is,ráadásul sose rajongtam igazán az ízükéet,most meg pláne. Így könnyű megállnom magam(: viszont a paradicsomlevesnek már nehezen. Anya készítette ebédre kettejüknek(nincs tesóm) pontosan jól tudja,hogy mennyire imádom a paradicsomlevest(sose szerettem igazán a leveseket, nyár óta pedig kifejezetten utálom az összeset, viszont ez best forever),éppen ezért próbált elcsábítani. Na,akkor volt ám nehéz megállni magam, de egyébként könnyem rámondtam,hogy nem. És miért? Mert előtérbe helyezem az egészségem(na,meg az eddig elért eredményeimet is). Mert tudom,mit rak bele. Csupa E betűs,fehér lisztes tésztát, meg tejporozott disznózsírt. Mondjuk előny,hogy mama extrabio paradicsomlevével készül,de attól a disznózsírtól kiráz a hideg. A rendestől is,de ez a tejporos,hát ez már agyhalál. Na,ezen túllendülve délután segítenem kellett neki Word szöveget szerkeszteni,de hatalmas vitába csapott át. Hogy én nem vagyok segítőkész,meg csak elcseszem,meg stb. Na,nem baj,legalább ma már nem írom be a füzetembe azt,hogy segítőkész. Se azt,hogy okos. Se azt,hogy szorgalmas,mert mostanág alig tanulok,rögtön meg is látszik. Azt meg,hogy szép,lehet,hogy mindenhonnan ki kéne törölnöm. Ez van. Kicsúszott a lábam alól a talaj. Megint. Annyi vígasztal,hogy nem étkezésbeli zavaraim vannak. De ez a mentális se jobb. Mert a fogyáshoz fejben is toppon kéne lennem. Arról nem is beszélve,hogy a lelki gyógyulás is célom. Nem érzem,hogy eleget teszek azért,hogy sikeres legyek. Én mindig is céltudatos személy voltam,de sokszor az utolsó pillanatban húzok bele,de akkor nagyon. Vagy ha nem így,akkor folyamatosan agyonteperem magam,majd ha megvan a cél,akkor ,,összeesek" Nem tudom,mit tehetnék. Én nagyon szeretek suliba járni,de nem akarok hétfőn bemenni,mert angol meg nyelvtan dogát írunk. Hiába készültem,félek,hogy négyes,netán hármas lesz. Nem akarok újabb kudarcokat. Én küzdeni fogok. Éppen ezért nem fogom abbahagyni. De most tényleg úgy érzem,nagyon lesüllyedtem. Csalódnak bennem az emberek,netán nevetnek is a szerencsétlenségemen. Nevetnek azon,hogy diétázom,mégsem fogyok. Biztos otthon összezabálok mindent,gondolják. Én ezt nem bírom. Én csak szeretnék lefogyni. Nem is,szeretném jól érezni magam a bőrömben. Ha csak 56 leszek,akkor annyival,de ez az 57 fáj. Mert ez a nyári kudarcom jele. A tükörben a régi énem néz vissza,úgy is érzem magam,de a fotókról az igazság jön le: kövér és csúnya vagyok. A szemem színe csúnya. A bőröm visszataszító. A hajam,mint a bebarnult széna. A tokám meg ott csüng. A hasam hájas, a seggem hatalmas, a lábam,mint egy szumóé. Este ráadásként lesült a hús is,amit pároltam,és semmire se maradt időm.
Elemezve a hetet, a meditáció, a napi rutin,a kéz és arcápolás sikerült,csak hétvégén buktam meg,ezért azon még fejlesztenem kell. Rendet szintén csak szombaton és vasárnap nm tudtam tartani. Kedvességem és hálámat inkább alacsonyabb szintre csökkentettem. A naplót is csak az elmúlt két napon hanyagoltam. Hajat meg bezzeg most az egyszer nem mostam. Tehát amilyen jól indult,olyan ramaty lett a vége. Sebaj, jön az új hét, új esély a teljesítésre. Sziasztok! Sok sikert!(;
Megjegyzések
Megjegyzés küldése