#mystory A kezdetek
Sziasztok! Ez életem első blogbejegyzése, úgyhogy jó olvasást kívánok!
Másfél éve élek a testkép és étkezési zavar fogságában. Ezalatt az idő alatt voltam anorexiás, orthorexis, fatorexiás, binge eating disorderes is, és ezek a betegségek egyik napról a másikra váltakoztak nálam.
Régen egy vidám, mosolygós, vékonyka lány voltam, aki szeretett enni, mégpedig sokat. De meg is tehettem, hiszen nem híztam. Azonban egy osztályfotó megváltoztatta az életem. Év végén, a bizonyítvány átvétele után meg is csodálhattam a remekművet, és nem akartam hinni a szememnek: eszméletlen csúnya voltam rajta, és egy kövér lány köszöntött vissza. Persze ma már ijesztő visszagondolni,hogy ilyenek szállták meg a fejem, pedig akkoriban még mindig vékony voltam, és egész szép. Visszatérve: elhatároztam,hogy le fogok fogyni (azt tudni kell,hogy 158 centihez voltam 48 kg). Persze nem néztem utána, és az egészségemet is nagy ívben letojtam. Most biztos jönnek a gondolatok, hogy biztos éheztettem magam... hát nagyon nem:D
A nyári szünet alatt rengeteget voltam mamámnál, aki mindenféle finomságot csinált nekem: rántott húst, palacsintát, sültkrumplit, bolognait, bármit, amit csak akartam, mert hát ki nem szereti kényeztetni az unokáját?:D Ezzel nem is lenne baj, ha nem motoszkáltak volna már akkor bennem a démonok, és úgy érzem,hogy az egész ügy ezzel az ártalmatlansággal indult: a sporttal. Én világéletemben utáltam sportolni, csak balettra jártam. És mivel elég elterjedt az a tévhit,hogy este hat után ne egyél, és a sporttal is lehet fogyni, úgyhogy kombináltam a kettőt, és tádám: létre is jött a legjobb fogyókúrás recept: délelőtt zabálj, délután sportolj másfél órát, és este egyél görög salátát!!! (Egyébként 1 óra pilátesz és fél óra gyors biciklizés volt a teljesítendő nálam) És találjátok ki,mennyit fogytam! Természetesen semmit, csak lustálkodás, mégtöbb kajálás, és két kiló plusz volt a hála, ami természetesen mind zsír volt. És az a kis hurka a hasamon tovább nőtt. Sose felejtem el,hogy barátaimmal elmentünk a strandra, és megjegyezték,milyen csinos vagyok, de közben az árnyékomon bámultam a hasam. Vagy azt,hogy elmentünk cukrászdába, és megettem 200 g tiramisut, úgy,hogy előtte már fél kiló rántott csirkemell, egy nagy adag sültkrumpli és fél liter baracklé csücsült a gyomromba. És felpuffadt hassal mentem haza, és azon siránkoztam,hogy miért nem fogyok. És még rengeteg ilyet sorolhatnék, de nem akarlak titeket ezzel untatni.
És ezzel el is érkeztünk egy korszak végéhez. Az összes időszak közül messze ez volt a ,,legjobb", mert ezután már csak rosszabb és rosszabb jött. Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, akkor írjátok meg kommente. Sziasztok!:)
Másfél éve élek a testkép és étkezési zavar fogságában. Ezalatt az idő alatt voltam anorexiás, orthorexis, fatorexiás, binge eating disorderes is, és ezek a betegségek egyik napról a másikra váltakoztak nálam.
Régen egy vidám, mosolygós, vékonyka lány voltam, aki szeretett enni, mégpedig sokat. De meg is tehettem, hiszen nem híztam. Azonban egy osztályfotó megváltoztatta az életem. Év végén, a bizonyítvány átvétele után meg is csodálhattam a remekművet, és nem akartam hinni a szememnek: eszméletlen csúnya voltam rajta, és egy kövér lány köszöntött vissza. Persze ma már ijesztő visszagondolni,hogy ilyenek szállták meg a fejem, pedig akkoriban még mindig vékony voltam, és egész szép. Visszatérve: elhatároztam,hogy le fogok fogyni (azt tudni kell,hogy 158 centihez voltam 48 kg). Persze nem néztem utána, és az egészségemet is nagy ívben letojtam. Most biztos jönnek a gondolatok, hogy biztos éheztettem magam... hát nagyon nem:D
A nyári szünet alatt rengeteget voltam mamámnál, aki mindenféle finomságot csinált nekem: rántott húst, palacsintát, sültkrumplit, bolognait, bármit, amit csak akartam, mert hát ki nem szereti kényeztetni az unokáját?:D Ezzel nem is lenne baj, ha nem motoszkáltak volna már akkor bennem a démonok, és úgy érzem,hogy az egész ügy ezzel az ártalmatlansággal indult: a sporttal. Én világéletemben utáltam sportolni, csak balettra jártam. És mivel elég elterjedt az a tévhit,hogy este hat után ne egyél, és a sporttal is lehet fogyni, úgyhogy kombináltam a kettőt, és tádám: létre is jött a legjobb fogyókúrás recept: délelőtt zabálj, délután sportolj másfél órát, és este egyél görög salátát!!! (Egyébként 1 óra pilátesz és fél óra gyors biciklizés volt a teljesítendő nálam) És találjátok ki,mennyit fogytam! Természetesen semmit, csak lustálkodás, mégtöbb kajálás, és két kiló plusz volt a hála, ami természetesen mind zsír volt. És az a kis hurka a hasamon tovább nőtt. Sose felejtem el,hogy barátaimmal elmentünk a strandra, és megjegyezték,milyen csinos vagyok, de közben az árnyékomon bámultam a hasam. Vagy azt,hogy elmentünk cukrászdába, és megettem 200 g tiramisut, úgy,hogy előtte már fél kiló rántott csirkemell, egy nagy adag sültkrumpli és fél liter baracklé csücsült a gyomromba. És felpuffadt hassal mentem haza, és azon siránkoztam,hogy miért nem fogyok. És még rengeteg ilyet sorolhatnék, de nem akarlak titeket ezzel untatni.
És ezzel el is érkeztünk egy korszak végéhez. Az összes időszak közül messze ez volt a ,,legjobb", mert ezután már csak rosszabb és rosszabb jött. Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, akkor írjátok meg kommente. Sziasztok!:)
Folytatás :)
VálaszTörlés