#mystory A homályosság belsejében
Sziasztok! Tudom,tudom,még csak tegnap írtam ki az első bejegyzésem, és az oldal is alig 24 órája kezdte el a működést,de alig bírok magammal. Az emlékek felgyülemlettek bennem, és most akarnak kitörni. Egy barátnőmnek is alig 1 órája nyíltam meg, vallottam be neki mindent a jelenről és múltról egyaránt, de mit tehetnék, az élet pörög-és szeretnék a részese lenni. Megfogadtuk egymásnak,hogy nem fogjuk senkinek se elárulni, mit is beszélgettünk,de annyit megsúgok, a társalgás során egyaránt küzködött bennem a rossz és a jó énem, és szerencsére utóbbi nyerte a csatát-hiszen ő volt a támadó. Ezt tessék úgy érteni,hogy az egészséges felem vett rá arra,hogy beszéljek a barátnőmmel, akinek örökké hálás leszek, mert támogat a blog írásában, és megmutatta,hogy mennyi jó tulajdonságom van(: Meg hát,egy fecske nem csinál nyarat, avagy 1 blogbejegyzés se fog rögtön idevonzani 300 követőt...úgyhogy haladjunk is tovább az időben.
A legutóbb-na jó, néhány órája- ott hagytam abba,hogy elkezdődött az iskola. A szünet elején rózsaszín, hiú álmokat dédelgettem,hogy 2,5 hónap múlva mindenki ámulni fog,hogy milyen fit lettem, de ezek darabokra hullottak. Skinnyfat (vagy akinek jobban tetszik, fatskinny) lányként kezdtem neki az újabb tanévnek. Mert hát az a 2 kg zsír igenis sokat rontott az összképen,mert az mind hasra ment fel, tessék megérteni engem. A lényeg,hogy ugyanúgy zabáltam, mint nyár végén, sőt, egyre többet. Amint haza értem, első dolgom az volt,hogy irány a spájz, és megettem egyhelyben 1-2 maréknyi kandírozott gyümölcsöt. Na jó, ez még mindig jobb,mint csokit meg péksütit falni, mert legalább egy kicsike vitamin, ugye? Aha, csak utána jött az imént emltett csoki meg péksüti:D Úgyhogy nem is csoda,hogy 1 hónap alatt megint felment 2 kg zsír, és a sportot továbbra is hanyagoltam...kivéve a balettot. Mert ezt azért fontos megemlíteni. Tulajdonképpen ez is rásegített a démonok kiszabadulásának. És itt most nem arról van szó,hogy csupa sovány lány mellett táncoltam,vagy hogy valamelyik adott nekem egy tuti tippet. Hanem a tükrökről. Mert amikor látod magad mind a 4 irányból, és melletted tehetségesebb(mi tagadás, messze én voltam a legrosszabb:D), és vékonyabb lányok vannak, az felvet néhány kérdést. Főleg úgy,hogy akkoriban szoktam rá a dressz és szoknya viseletére, mert azelőtt cicanadrág és póló volt rajtam. És lássuk be, a balettos felszerelésben jobban meglátszott a hasi hurkám, mint a hasleszorítós nacimban. Tehát elhatároztam,megint nekiindulok...nem is, nekilódulok a fogyó kúrának(direkt írtam 2 szóba. Van a fogyókúra,ami egy egészséges kalóriadeficitet, étkezést, és sportolást támogat, valamint hosszú távú. Míg a fogyó kúra egészségre káros, romboló hatású, a lehető legelmebetegebb, és ha szerencséje van az egyénnek,akkor rövid távú, és butaságként tekint vissza rá a gyógyulás után, míg rosszabbik esetben hónapokat, vagy akár éveket rágódik rajta, vagy akár bele is halhat, mert kedveseim,ez az anorexia melegágya) Persze most sem néztem utána, mert miért is ne. Vagyis...ezt nem egészen jelenteném ki. Mert sajna a művészi érdeklődésem terelt el egy rossz irányba: a depressziós és anorexiás képek és rövidfilmek irányába. És sajnos a démonokat tápláltam ezekkel az alkotásokkal is. Az viszont enyhítő körülmény,hogy pro anás oldalaknak nem hittem, és nem akartam csontsovány lenni, se éheztetni magam. Úgyhogy ez az ,,anorexiás akarok lenni'' fedőnevű kísérlet hál'Istennek megbukott, legalábbis annak látszódott eleinte. Mert én egy csinos, vékony alakra vágytam,és nem egy csontvázra. Boldog akartam lenni, és nem önvagdosó, suicide hajlamú. Úgyhogy az októbertől karácsonyig tartó időszakomat Homályosságnak tartom,mert akár hiszitek, akár nem, foggalmam sincs (direkt írtam dupla g-vel, mert ilyenkor szeretem hangsúlyozni,hogy tényleg halványlilla gőzöm sinccs a dologról:D) miket ettem, és pontosan milyen gondolatok jártak a fejembe, vagy hogy néztem ki, milyen volt a hangulatom. De komolyan. Röstellem, de ez az igazság, és nem szeretnék a kedves olvasóknak se hazugságokat írni,hogy szaftosabb legyen a sztori. Két dolog biztos: az egyik a tipikus noku kenyér, cukor, krumpli és rizs korszaka volt, habár még mindig a menzán ettem, ahol valljuk be:ezek az alapanyagok mindennaposak voltak. Leszoktam a zugevésről, nem fogyott el több kandírozott gyümölcs, péksüti, csokoládé, és társai, habár nagy volt a kísértés. És ez a kísértés volt a másik démonom. Mert a két démon mindig versenyzett. Eleinte Kísértés nyert, de aztán Éhezés vette át az uralmat. Pár hónap alatt 4 kg olvadt le rólam, néhányan meg is jegyezték,hogy itt elég lesz, nagyon csinos vagyok, meg ügyes,hogy megpróbálok egészségesEBBen élni...napersze. De az a hájacska ugyanúgy ott üldögélt,mint aki jól végezte a dolgát. A másik,hogy ekkor már egészen fel voltak erősödve az önmrcangoló gondolataim: hülye vagyok, csúnya, gusztustalan, kövér, haszontalan, hazug, idegesítő, és a lista végtelen. Állandóan ezen kattogott az agyam, és napról napra rosszabbodott a lelki állapotom. De ekkoriban még senki nem tudhatta,hogy valami nincs rendben.
Aztán eljött a karácsony, és mintha kicseréltek volna. A 2016-os tanév utolsó napjaiban, sőt, a balettos előadásokon is egy csomó édesség tárult elém, és mintha kicseréltek volna:amit elémraktak, gondolkodás nélkül felfaltam. Még Kísértésnek se volt ideje megszólalni,nemhogy Éhezésnek. Azokat a junk foodokat, amiket karácsonyra kaptam, még aznap felzabáltam, mert lélekben már azon gondolkodtam, hogy januártól majd diétázom. És röpke fél óra alatt meg is írtam az étrendem, pár perc múlva pedig már ott csücsült a Gyakori kérdéseken. És hiába írták sokan,hogy ez így nem lesz jó, ajánlgattak is, nem hallgattam rájuk: de magamra sem, mert végül az előírt adag felét fogyasztottam-de ez már egy másik év, egy másik korszak, és egy másik bejegyzés.
Ebből a korszakból származó kérdéseimet itt olvashatjátok el:
https://www.gyakorikerdesek.hu/fogyokurak__szenhidratszegeny-dieta__8311383-milyen-mozgassal-lehetne-eltuntetni-ezt-a-fajfa-hasi-hajat
https://www.gyakorikerdesek.hu/fogyokurak__szenhidratszegeny-dieta__8328565-ez-az-etrend-szerintetek-jo-szenhidratszegeny-dietaban
Találkozunk a következő posztban...az is lehet,hogy holnap!(; mert a lelkesedés diktálja az iramot, de ugyanakkor van bennem egy kicsi félsz is,nehogy ez csak egy lángoló gyertya legyen, akit/amit egy pillanat alatt el lehet fújni. Mert a másfél év alatt ez sokszor megmutatkozott nálam. De nem baj, szeintem kell egy kicsi egészséges félelem, és egy csipetnyi mohóság is, persze csak akkor, ha nem evésről, hanem blogírásról van szó(; Köszönöm hogy végigolvastátok, találkozzunk legközelebb. Ha kérdésetek, véleményetek van, kérlek kommenteljetek, és ha van a folytatásra igény, azt is jelezzétek.
A legutóbb-na jó, néhány órája- ott hagytam abba,hogy elkezdődött az iskola. A szünet elején rózsaszín, hiú álmokat dédelgettem,hogy 2,5 hónap múlva mindenki ámulni fog,hogy milyen fit lettem, de ezek darabokra hullottak. Skinnyfat (vagy akinek jobban tetszik, fatskinny) lányként kezdtem neki az újabb tanévnek. Mert hát az a 2 kg zsír igenis sokat rontott az összképen,mert az mind hasra ment fel, tessék megérteni engem. A lényeg,hogy ugyanúgy zabáltam, mint nyár végén, sőt, egyre többet. Amint haza értem, első dolgom az volt,hogy irány a spájz, és megettem egyhelyben 1-2 maréknyi kandírozott gyümölcsöt. Na jó, ez még mindig jobb,mint csokit meg péksütit falni, mert legalább egy kicsike vitamin, ugye? Aha, csak utána jött az imént emltett csoki meg péksüti:D Úgyhogy nem is csoda,hogy 1 hónap alatt megint felment 2 kg zsír, és a sportot továbbra is hanyagoltam...kivéve a balettot. Mert ezt azért fontos megemlíteni. Tulajdonképpen ez is rásegített a démonok kiszabadulásának. És itt most nem arról van szó,hogy csupa sovány lány mellett táncoltam,vagy hogy valamelyik adott nekem egy tuti tippet. Hanem a tükrökről. Mert amikor látod magad mind a 4 irányból, és melletted tehetségesebb(mi tagadás, messze én voltam a legrosszabb:D), és vékonyabb lányok vannak, az felvet néhány kérdést. Főleg úgy,hogy akkoriban szoktam rá a dressz és szoknya viseletére, mert azelőtt cicanadrág és póló volt rajtam. És lássuk be, a balettos felszerelésben jobban meglátszott a hasi hurkám, mint a hasleszorítós nacimban. Tehát elhatároztam,megint nekiindulok...nem is, nekilódulok a fogyó kúrának(direkt írtam 2 szóba. Van a fogyókúra,ami egy egészséges kalóriadeficitet, étkezést, és sportolást támogat, valamint hosszú távú. Míg a fogyó kúra egészségre káros, romboló hatású, a lehető legelmebetegebb, és ha szerencséje van az egyénnek,akkor rövid távú, és butaságként tekint vissza rá a gyógyulás után, míg rosszabbik esetben hónapokat, vagy akár éveket rágódik rajta, vagy akár bele is halhat, mert kedveseim,ez az anorexia melegágya) Persze most sem néztem utána, mert miért is ne. Vagyis...ezt nem egészen jelenteném ki. Mert sajna a művészi érdeklődésem terelt el egy rossz irányba: a depressziós és anorexiás képek és rövidfilmek irányába. És sajnos a démonokat tápláltam ezekkel az alkotásokkal is. Az viszont enyhítő körülmény,hogy pro anás oldalaknak nem hittem, és nem akartam csontsovány lenni, se éheztetni magam. Úgyhogy ez az ,,anorexiás akarok lenni'' fedőnevű kísérlet hál'Istennek megbukott, legalábbis annak látszódott eleinte. Mert én egy csinos, vékony alakra vágytam,és nem egy csontvázra. Boldog akartam lenni, és nem önvagdosó, suicide hajlamú. Úgyhogy az októbertől karácsonyig tartó időszakomat Homályosságnak tartom,mert akár hiszitek, akár nem, foggalmam sincs (direkt írtam dupla g-vel, mert ilyenkor szeretem hangsúlyozni,hogy tényleg halványlilla gőzöm sinccs a dologról:D) miket ettem, és pontosan milyen gondolatok jártak a fejembe, vagy hogy néztem ki, milyen volt a hangulatom. De komolyan. Röstellem, de ez az igazság, és nem szeretnék a kedves olvasóknak se hazugságokat írni,hogy szaftosabb legyen a sztori. Két dolog biztos: az egyik a tipikus noku kenyér, cukor, krumpli és rizs korszaka volt, habár még mindig a menzán ettem, ahol valljuk be:ezek az alapanyagok mindennaposak voltak. Leszoktam a zugevésről, nem fogyott el több kandírozott gyümölcs, péksüti, csokoládé, és társai, habár nagy volt a kísértés. És ez a kísértés volt a másik démonom. Mert a két démon mindig versenyzett. Eleinte Kísértés nyert, de aztán Éhezés vette át az uralmat. Pár hónap alatt 4 kg olvadt le rólam, néhányan meg is jegyezték,hogy itt elég lesz, nagyon csinos vagyok, meg ügyes,hogy megpróbálok egészségesEBBen élni...napersze. De az a hájacska ugyanúgy ott üldögélt,mint aki jól végezte a dolgát. A másik,hogy ekkor már egészen fel voltak erősödve az önmrcangoló gondolataim: hülye vagyok, csúnya, gusztustalan, kövér, haszontalan, hazug, idegesítő, és a lista végtelen. Állandóan ezen kattogott az agyam, és napról napra rosszabbodott a lelki állapotom. De ekkoriban még senki nem tudhatta,hogy valami nincs rendben.
Aztán eljött a karácsony, és mintha kicseréltek volna. A 2016-os tanév utolsó napjaiban, sőt, a balettos előadásokon is egy csomó édesség tárult elém, és mintha kicseréltek volna:amit elémraktak, gondolkodás nélkül felfaltam. Még Kísértésnek se volt ideje megszólalni,nemhogy Éhezésnek. Azokat a junk foodokat, amiket karácsonyra kaptam, még aznap felzabáltam, mert lélekben már azon gondolkodtam, hogy januártól majd diétázom. És röpke fél óra alatt meg is írtam az étrendem, pár perc múlva pedig már ott csücsült a Gyakori kérdéseken. És hiába írták sokan,hogy ez így nem lesz jó, ajánlgattak is, nem hallgattam rájuk: de magamra sem, mert végül az előírt adag felét fogyasztottam-de ez már egy másik év, egy másik korszak, és egy másik bejegyzés.
Ebből a korszakból származó kérdéseimet itt olvashatjátok el:
https://www.gyakorikerdesek.hu/fogyokurak__szenhidratszegeny-dieta__8311383-milyen-mozgassal-lehetne-eltuntetni-ezt-a-fajfa-hasi-hajat
https://www.gyakorikerdesek.hu/fogyokurak__szenhidratszegeny-dieta__8328565-ez-az-etrend-szerintetek-jo-szenhidratszegeny-dietaban
Találkozunk a következő posztban...az is lehet,hogy holnap!(; mert a lelkesedés diktálja az iramot, de ugyanakkor van bennem egy kicsi félsz is,nehogy ez csak egy lángoló gyertya legyen, akit/amit egy pillanat alatt el lehet fújni. Mert a másfél év alatt ez sokszor megmutatkozott nálam. De nem baj, szeintem kell egy kicsi egészséges félelem, és egy csipetnyi mohóság is, persze csak akkor, ha nem evésről, hanem blogírásról van szó(; Köszönöm hogy végigolvastátok, találkozzunk legközelebb. Ha kérdésetek, véleményetek van, kérlek kommenteljetek, és ha van a folytatásra igény, azt is jelezzétek.
Folytatás :)
VálaszTörlés