Mindjárt sírok!
Bocsánatot kérek,de muszáj megírnom ezt a bejegyzést. Én mindjárt beleőrülök az egész életbe! Annyira szép életem lenne,ehelyett mindent tönkretesz a külsöm meg a személyiségem! Borzasztóan érzem magam, nem találom a helyem. Talán azért,mert nincs is.
Hol is kezdjem...talán minden akkor kezdődött,amikor tegnap megkaptam az új ballagási fotókat. Persze megint magamnak csináltam a bajt,és a rosszabb képből csináltattam a nagyot. Így látszik a hatalmas tokám, a csapott vállam, és most figyeljetek! A görbe hátam. De borzasztó! Még egy rossz genetikai hülyeséggel gazdagodtam! Szegény apám mosolyogva bólogatott,hogy jó. Nekem ebbe az a legborzasztóbb,hogy megint csalódást okoztam. A szüleim sokkal szebb lányt érdemelnek. Egy sokkal okosabbat, szorgalmasabbat, csinosabbat, egészségesebbet,boldogabbat. Ehelyett van egy lusta, kövér, rusnya, hülye, depressziós gyerekük. Olyan jó lenne,ha büszkék lennének rám. Hogy mondták e már? Persze,hogy mondták. Amikor felvettek. De én ezt a sikert nem tartom magaménak. Sokat dolgoztam vele,de vannak pontok,amikor csak üldögélek,várom a sült galambot,aztán észbe kapok,hogy nekem sose jár a szerencse,és a végén kapkodok. Nem vagyok elég okos semmihez se. Már napok óta beszélek hülyeségeket. Pld haj helyett fület mondok(????),keverem a neveket, bugyután ragozok, meg alapból hülyeségeket zagyválok. Mindig megígérem,hogy na,akkor most szépen befogom a számat' de mindig lejáratom magam. Bár ma egyszer sikerült félrevonulnom, arra hivatkozva,hogy én nem megyek a napra,kiég a szemem(mondjuk ez maximálisan igaz is volt, se a bőröm, se a szemem nem bírja még a normális fényt se). Az étkezésben is bontogatom a szárnyaimat, de mindig megbukik az elmélet. Reggel felkelek,sokat iszok, és megfogadom,hogy megcsinálom életem első fast napját. Nem azért,mert le akarok fogyni,én erről letettem, hanem mert bizonyítani akarok magamnak. Ürességet akarok érezni,ha már soha,semmilyen módszerrel nem fogok tudni lefogyni. Hallani akarom a többiektől,hogy ez igen, a kövér csaj nem eszik semmit! Mert nem érdemlem meg az ételt. De aztán hopp,lemerül a tablet, és rögtön bepánikolok. Mi van,ha éhes leszek a suliban? Meg fogok őrülni. Muszáj ennem. És olyan habzsolást levágok kora hajnalba,hogy csak na. Ennek ellenére már ebédkor megjön az éhség, és a reggeli zabálást megszégyenítve és túlszárnyalva tömöm tele magam délután. Ennyi is lenne a napi kajálás, kb 2000-2250kcal 2 étkezés alatt! És rengeteg cukorral, nemhogy fehérje,de még zsír is alig van benne. Bűntudat az nincs,ilyenkor nem foglalkozok az alakommal, azzal megbékéltem, de a csúnyaságom és a vállam...az mindig elkeserít. Másik sztori: egy fiú ismerősöm mindig ugrat a csúnyaságommal. Persze kívülállóként biztosan azt gondoljátok,hogy miatta vannak ,,önértékelési problémáim"(amit én szimplán reális gondolkodásnak fogok fel) ,pedig nem régóta ismerem,sőt: én kezdtem ezt a fajta poénkodást ráragasztani rá. Ő csak élvezi,hogy végre van olyan lány,aki szerinte csúnya,és nem is sértődik be a beszólásokon. A minap pld a pattanásaimra szólt be. Én úgy elkezdtem nevetni...egy kicsit se bántott meg,sőt...én tisztelem benne,hogy őszinte,és vicces is egyszerre. Mindenki jól járt.
És akkor elérkeztünk ahhoz a ponthoz,ami a legeslegjobban kiakasztott. Barátnőimmel (igen,azzal a sokszor említett hárommal) ültünk a padon,beszélgettünk. Szóba került,hogy ki mennyire barnult(vagy nem barnult) le. Én is mutattam a karom, és ezzel akkora nagy nevetést váltottam ki. Azt hittem, a sápadtság miatt derültek jókedvre,de aztán elmagyarázták,hogy a felkaromon levő IZOM!!!! miatt. Igen,erre már régen én is felfigyeltem, de sose foglalkoztam vele,azt hittem normális. Francokat!!! A bioszhoz jól értő barátnőm elmagyarázta,hogy az nagyon abnormális és már-már ijesztő,főleg az én esetemben,akinek alig van izma. De a legfontosabb,hogy annak az izomnak a vállamon kéne lennie!!! Ja,én is nevettem,de legszívesebben elsírtam volna magam. Komolyan,amikor már azt hiszed,hogy tényleg,ennél több genetikai hibád nem lehet,de mégis...borzalmas érzés! Ez már tényleg a szerencsétlenség netovábbja! Nem is jutok szóhoz...
A táncóra meg ráadás: hülyének néztek,amiért lapos talpú balerinacipőt vettünk,miközben rámférne a magasítás és karcsúsítás. Bocs,de én nem tehetem meg magamnak. Plusz én jobban is preferálom ezt a fajtát. A másik meg,hogy a párunk szemébe kellett nézni,de eskü,én nem bírtam. Annyira kínos volt. Borzalmas.
Na,megyek is. Aki ilyen sorsot kapott,annak nincsen szólásjoga, annak kussolni kell és tűrni az életet, és közben hallgathatja a tökéletes külsőjűek apró szépséghibáit.
Hol is kezdjem...talán minden akkor kezdődött,amikor tegnap megkaptam az új ballagási fotókat. Persze megint magamnak csináltam a bajt,és a rosszabb képből csináltattam a nagyot. Így látszik a hatalmas tokám, a csapott vállam, és most figyeljetek! A görbe hátam. De borzasztó! Még egy rossz genetikai hülyeséggel gazdagodtam! Szegény apám mosolyogva bólogatott,hogy jó. Nekem ebbe az a legborzasztóbb,hogy megint csalódást okoztam. A szüleim sokkal szebb lányt érdemelnek. Egy sokkal okosabbat, szorgalmasabbat, csinosabbat, egészségesebbet,boldogabbat. Ehelyett van egy lusta, kövér, rusnya, hülye, depressziós gyerekük. Olyan jó lenne,ha büszkék lennének rám. Hogy mondták e már? Persze,hogy mondták. Amikor felvettek. De én ezt a sikert nem tartom magaménak. Sokat dolgoztam vele,de vannak pontok,amikor csak üldögélek,várom a sült galambot,aztán észbe kapok,hogy nekem sose jár a szerencse,és a végén kapkodok. Nem vagyok elég okos semmihez se. Már napok óta beszélek hülyeségeket. Pld haj helyett fület mondok(????),keverem a neveket, bugyután ragozok, meg alapból hülyeségeket zagyválok. Mindig megígérem,hogy na,akkor most szépen befogom a számat' de mindig lejáratom magam. Bár ma egyszer sikerült félrevonulnom, arra hivatkozva,hogy én nem megyek a napra,kiég a szemem(mondjuk ez maximálisan igaz is volt, se a bőröm, se a szemem nem bírja még a normális fényt se). Az étkezésben is bontogatom a szárnyaimat, de mindig megbukik az elmélet. Reggel felkelek,sokat iszok, és megfogadom,hogy megcsinálom életem első fast napját. Nem azért,mert le akarok fogyni,én erről letettem, hanem mert bizonyítani akarok magamnak. Ürességet akarok érezni,ha már soha,semmilyen módszerrel nem fogok tudni lefogyni. Hallani akarom a többiektől,hogy ez igen, a kövér csaj nem eszik semmit! Mert nem érdemlem meg az ételt. De aztán hopp,lemerül a tablet, és rögtön bepánikolok. Mi van,ha éhes leszek a suliban? Meg fogok őrülni. Muszáj ennem. És olyan habzsolást levágok kora hajnalba,hogy csak na. Ennek ellenére már ebédkor megjön az éhség, és a reggeli zabálást megszégyenítve és túlszárnyalva tömöm tele magam délután. Ennyi is lenne a napi kajálás, kb 2000-2250kcal 2 étkezés alatt! És rengeteg cukorral, nemhogy fehérje,de még zsír is alig van benne. Bűntudat az nincs,ilyenkor nem foglalkozok az alakommal, azzal megbékéltem, de a csúnyaságom és a vállam...az mindig elkeserít. Másik sztori: egy fiú ismerősöm mindig ugrat a csúnyaságommal. Persze kívülállóként biztosan azt gondoljátok,hogy miatta vannak ,,önértékelési problémáim"(amit én szimplán reális gondolkodásnak fogok fel) ,pedig nem régóta ismerem,sőt: én kezdtem ezt a fajta poénkodást ráragasztani rá. Ő csak élvezi,hogy végre van olyan lány,aki szerinte csúnya,és nem is sértődik be a beszólásokon. A minap pld a pattanásaimra szólt be. Én úgy elkezdtem nevetni...egy kicsit se bántott meg,sőt...én tisztelem benne,hogy őszinte,és vicces is egyszerre. Mindenki jól járt.
És akkor elérkeztünk ahhoz a ponthoz,ami a legeslegjobban kiakasztott. Barátnőimmel (igen,azzal a sokszor említett hárommal) ültünk a padon,beszélgettünk. Szóba került,hogy ki mennyire barnult(vagy nem barnult) le. Én is mutattam a karom, és ezzel akkora nagy nevetést váltottam ki. Azt hittem, a sápadtság miatt derültek jókedvre,de aztán elmagyarázták,hogy a felkaromon levő IZOM!!!! miatt. Igen,erre már régen én is felfigyeltem, de sose foglalkoztam vele,azt hittem normális. Francokat!!! A bioszhoz jól értő barátnőm elmagyarázta,hogy az nagyon abnormális és már-már ijesztő,főleg az én esetemben,akinek alig van izma. De a legfontosabb,hogy annak az izomnak a vállamon kéne lennie!!! Ja,én is nevettem,de legszívesebben elsírtam volna magam. Komolyan,amikor már azt hiszed,hogy tényleg,ennél több genetikai hibád nem lehet,de mégis...borzalmas érzés! Ez már tényleg a szerencsétlenség netovábbja! Nem is jutok szóhoz...
A táncóra meg ráadás: hülyének néztek,amiért lapos talpú balerinacipőt vettünk,miközben rámférne a magasítás és karcsúsítás. Bocs,de én nem tehetem meg magamnak. Plusz én jobban is preferálom ezt a fajtát. A másik meg,hogy a párunk szemébe kellett nézni,de eskü,én nem bírtam. Annyira kínos volt. Borzalmas.
Na,megyek is. Aki ilyen sorsot kapott,annak nincsen szólásjoga, annak kussolni kell és tűrni az életet, és közben hallgathatja a tökéletes külsőjűek apró szépséghibáit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése