Bosszantó

Nem,nem szándékoztam eltűnni. Egyszerűen csak nem volt időm írni az elmúlt időben. Rohan az élet,vagy hogy mondják. Ha tudnátok,hányszor voltam úgy,hogy ,,na,akkor most nekiülök", de mindig közbe jött valami. Most se érek rá, elsősegélyt kéne tanulnom, 9kor meg kezdődik az Euróvízió, nagyon remélem,mindenki nézi, érdemes!!!:D nálunk családi hagyomány,bár jó pár éve csak én nézem és anya. Tavaly irdalmatlanul unalmas volt, tavaly előtt meg hevesen drukkoltam Jamalának,aki végül meg is nyerte, iszonyatosan boldog voltam. Idén is szándékozom fent maradni, mert reménykedem Ciprus, Szlovénia, Csehország vagy Izrael győzelmében, de Ausztrália, Ausztria, Bulgária és Izrael nyerésének is örülnék. A többi dal számomra semmit se jelent,unalmasak. Egy csomó jó dal esett ki,mondjuk a belga, a macedón, a svájc, a san marino-i, az orosz, és még sorolhatnám. Fájt értük a szívem, mert pld Hollandia, Ukrajna, meg Moldova nem értem,mit keres itt,de a Big Five és Portugália se tetszik. Természetesen Magyarországnak is szurkolok,ez természetes, de mivel túl jókkal kerültünk egybe, nem hinném,hogy a top10ben benne lesz. Bár ki tudja. Na,de a fenébe is, ez a blog nem az ESCről szól, bár remélem jó kis ízelőtőt szolgáltattam és kedvet kaptok hozzá. Érdemes nézni(;

Kezdjük a hétfővel,ami egész sok mindent tartogatott. Köztük azt,hogy iróniás barátnőm nem volt iskolában. Gondoltam, ez egy remek alkalom,hogy átgondolja,miket is tett,és kibéküljek a másik két barátommal. Mindkettőre sor került. Az iskolában nem beszéltünk a vitákról, a beteg barátnőm meg önként kért bocsánatot. Én is beláttam neki,hogy nemcsak ő,de én is sok(k) voltam. Azt mondta,kicsit aggódik is értem,nem szeret a barátaival veszekedni. Hát gyerekek,ezen meglepődtem,mert ő nem az a stílus. Imád vitázni,és mindig kiharcolja az igazát. De nem baj,így szeretjük őt(;
Kedden volt a ruhapróba. Megfogadtam,hogy nem fogom szóba hozni,hát,nem sikerült. Kb 3-4 alkalommal kezdtem neki nyavajogni,de már engem is idegesített. 6.óra után elmentem iróniás barátnőmmel boltba, vettem csokis zabkekszet,és leültünk egy padra falatozni. Hát,persze,hogy jöttek a pletykás osztálytársaink. Olyan gyorsan eldugtam a zacskót. Persze magyarázkodnom kellett,elmondtam neki a legutóbbi esetet,de legalább megértett. Mégiscsak kellemetlen. Utána elmentünk a helyszínre. Ott kb fél órán keresztül várakoztunk, az előttünk levők pedig mondtak egy s mást: valaki 8 ruha közül választhatott(!!!) míg más alig talált a méretében. Na,az utóbbi aztán nagyon szíven ütött,mert ő azért vékonyabb volt hasban és hátban nálam. Bementünk, a 3 barátnőm rögtön lecsapott az álomruhájára,én meg álltam, és elkezdtem könnyezni. Pedig nem akartam. Nekik se átlagos a testalkatuk(ennek ellenére csinosak,mivel vékonyak), és mondogatták,hogy biztos nehezen találnak magukra. Hát,én tudtam,hogy az első máris tökéletes lesz rájuk,de persze én kivétel leszek, és amikor megláttam őket: elégedettek voltak a választással,és olyan szépek voltak. Akkor...hogy is mondjam...elérzékenyültem. Egyáltalán nem irigység gyülemlett fel bennem,csupán olyan jól esett a barátaim sikere. Közben kérdezgettek az eladók,hogy melyik ruha tetszik,de én meg se mozdultam. Az zakatolt az agyamban,hogy nekem úgy se lesz választásom, ami jó rám, az jó. Egyébként is: kiválasztok egy olyan ruhát,ami tetszik,beleélem magam, hoszt kiderül,hogy 2-3 mérettel kisebb,én azt el nem viselném. Lásd ruhaboltok(; szegény eladók, én bocsánatot is kértem ezért. Fogtak egy random ruhát, felvettem, és egész jó volt rajtam. Persze a tükörbe nem néztem meg,de mivel muszáj volt szembe állnom és tettetnem, szemem sarkából azért valamennyit érzékeltem. Na,a franc tudja,minek,de tovább próbáltam a ruhákat. Mert az eladónő megkérdezte,és úgy voltam vele,ha már a barátaim is fejest ugrottak, akkor én is kacérkodom. Lehet,nem kellett volna. A további 4 ruha borzalmas volt(1.: fel se jött xD 2.: hatalmas volt a melle 3.: hatalmas a válla 4.: mindhárom variáció)na, azért a hatodik ruha már talált,igaz, szűk hasban, és szerintem senkit se lepek meg azzal,hogy váll nélküli:D sajnos csinálnak hozzá,mert váll nélkülibe nem engedik, remélem majd lecsúszik mindkét pánt rólam tánc közben,mert bizony,hiába jó a méret,képes rá. Leginkább az zavart,amikor fotóztak. Direkt nem néztem a kamerába,próbáltam társalgást felvenni,nézni a ruhámat(de nem a tükörben,hanem magamon xD), és rájönni,minek a fotó. Én kis naív. Kirakták a csoportba az összeset. Nem,még véletlenül sem csak anyának küldik át,hadd nevessen minden család a legcsúnyább lányon. Mert azok a fejek,amiket vágtam...a testemről nem is beszélve. Semmi baj,újabb megalázottság,jól haladunk. A legjobban az fáj,hogy most akár az egészet élvezhetném,ha normál alkatra sikerült volna lefogynom és folytatom a szépségápolást. De nem. Nem érdemlem meg. Semmi baj...
Na,de hogy engem ne lehessen békén hagyni, szerdán jött a fotózás...ismét...csodálatos. 1,5 órán keresztül vitáztam anyámmal smink kérdésben,mire csak kifestett...eskü,mint egy gyárihibás rongybaba vagy elcseszett bohóc. Már nem gusztustalan, hanem viccea kategória,de a szánalmasság maradt<3 na,de amilyen fejeket vágtam ott is basszus...vagy unott,vagy túl komoly arcot vágtam, a mosoly meg...na,hagyjuk is. Legalább a fényviszonyok jók lettek.
Tehát az egész hét egy nagy kudarc volt. Azért remélem több mindent tartogat a jövőhét: angol kompetencia pld.

Szerkesztés: apa nem engedte,hogy az utolsó szavakat leírjam, ezért adom ki most. Érdemes megnézni,ki nyert, életem legizgalmasabb ESCje volt