Majdnem kisiklottam...de csak majdnem!(;
Az elmúlt napok egy kacskaringós bobpályára hasonlítanak. Még véletlenül sem hullámvasútra,mert utóbbit utálom,míg előbbit nagyon szeretem. Mire célzok? Arra,hogy hiába vannak holtpontok az életmódváltásban,mégis szeretem csinálni. Habár az étkezéssel mostanság meggyűlt a bajom, hatalmas fejlődés,hogy egyre jobban megszeretem a sportot,aminek jelentős szerepe lesz a nyári erősítésnél. De ne szaladjunk előre, a lényeg,hogy hiszek abban,hogy ezeknek a kisebb bajoknak ia nagy szerepe van a fejlődésben.
Csütörtök
Azt a sok érzelmet,ami belém ötlött,könyv formájában adtam ki. Egészen fél háromig írtam,ezért csak 4 órát aludtam. Reggel a mérlegre ráálltam,és egyszerre könnyebbültem meg és estem kétségbe:56kg. Örültem,hogy legalább nem 57,de idegesített,hogy mégis van rajtam plusz valamilyen formában. Na,de nem szenteltem neki sok figyelmet,elhatároztam,hogy dupla annyi vizet iszok,és elmegyek 1 órás biciklitúrára a gátra,mint nyáron. Nos, csak a felét teljesítettem,mivel le volt zárva,de az 1 óra pipa,elmentem más helyekre is. Annyira hiányzott már:full hangerőn a rádió,csak én és a természet,amely éltet. Délután nagy rejtvénymaratont csináltam, este pedig ismét sikerült a 45 perces hastorna. Volt 1-2 gyakorlat,amit nem csináltam végig,de csak azért,mert akkor inkább a lábam és a nyakam dolgozott. Összességében úgy érzem,büszke lehetek magamra. Este sorozatot néztem,úgyhogy későn feküdtem le.
Péntek
Nagy reményekkel álltam rá a mérlegre. Eleget aludtam, 4 l vizet ittam, másfél órát sportoltam, a diétát tartottam. Hátha lement a víz. Semmi. Ugyanúgy 56 kg. Ez nagyon mellbevágott,mert 1 hónap kemény munkáját vágtam tönkre. És úgy érzem,innen nincs tovább. Nem fogok tudni fogyni. Megállt,és bármit teszek,semmi se indítja be. Elcsesztem. Megint. Egy selejt vagyok. És miközben írom, egyre jobban mosódik el a képernyő, alig látok a könnyeimtől. Még az eső is esik. Ott vagyok, mint március elején. És annyi mindet vártam ettől a hónaptól. Visszafogott csalónapokat, 54 kilót, szép időjárást és boldogságot. Ehelyett zabarohamot, +2 kilót, szar időt és szenvedést kaptam. Borzasztóan érzem magam. De hálás lehetek,hogy most legalább nem jár az eszemben a zabálás gondolata. Pedig nagyon a levegőben van. ,,Egyél valami finomságot,úgy is kövér maradsz!" Van karamellás mogyorós csokoládé. Vagy csinálhatok mézes zabkását. De keksz is van. De tudjátok mit? Az egészségem fontosabb,és nem akarok megint felpuffadt hasú lenni heves szívverésekkel. Ami meg a diétát illeti:egy próbát megér,hátha. A kedvenc angol szavam a believe:hinni. Ez annyira rám vall. Mindig hiszek a csodákban,de tudom,hogy nekem sosincs szerencsém,és van,hogy kőkemény munkával se érem el azt,amit szeretnék. De mondjátok meg,én miért nem érdemlem meg a hosszútávú sikert??? Annyira örültem minden egyes dekának, az összes végigcsinált tornámnak, visszafogott csalóétkezésemnek. És tessék,most kezdhetek megint mindent előről csak azért,mert volt egy gyenge napom. Én miért nem lehetek csinos? És szép? Mert még az is rusnya, tele vagyok hegekkel meg pattanásokkal. De egyébként is csúnya lennék,mert fakó a szemem. A hajammal meg nem lehet mit kezdeni,hiába kezelem, zsíros és száraz egyszerre. Mondjátok meg,mit csinálok rosszul,mert nem bírom tovább!!!Én ebbe beleőrülök. Vidám,boldog,sikeres,csinos szeretnék lenni! De miért nem tudok? Annyira szeretném,annyira próbálkozom,minden egyes bukás után felállok, de kezdhetem mínuszban, és nem jutok -2ről a -1re sem. Miért? Nem tudom felfogni! Miért kell bűnhődnöm? Miért játszik velem az élet ilyen kegyetlen játékot? Én csak szerettem volna lefogyni, mindent meg is tettem! Megbuktam párszor,de mindig felálltam,és mentem tovább. Más tud haladni,de én miért ragadtam bele mégis a mocsárba? Csinálom azt,amivel kiszabadulhatnék, elég keményen, de mégsem moccan a lábam. És úgy érzem,nem bírom sokáig. Hacsak az egyik lábam szabadulna ki,már annak is elképesztően hálás lennék. Nem szeretnék nagy csodákat,csak meg akarom élni azt,hogy 54 kilós legyek. Szeretném,ha a ballagási fotóról egy csinos lány tekintene vissza,és nem ez a kövér. Bele akarok férni a régi ruháimba,mert nem akarok újakat vásárolni. Azzal beismerném a kudarcot. Én tényleg csak ennyit szerettem volna. Akkora kérés? Bocsánatot kérek. Kellett nekem szájhősködni. Én semmire se vagyok való. Még diáknak is csapnivaló, rossz a hosszútávú memóriám. Az írásról nem is beszélve. Borzasztóan fogalmazok. Most is,mik ezek a mondatok? Nem tudok értelmesebbeket írni? Az van,hogy mégsincs jó tulajdonságom. Nem vagyok kedves,gorombán bánok az emberekkel. Nem vagyok segítőkész,mert sokszor lustaságból nem segítek senkinek se. Nem vagyok vicces, borzasztóan lapos,untató,olykor fárasztó vagyok. Nem vagy elkötelezett,mert ha az lennék,nem lennék nyakig az iszapban. Hűség...ccc...egy csomó barátomat elhagytam. Semmim sincs. Még lelkem se. Itt sírok a neten, már önmagában ez is beteges. Sikeres,boldog gyerekeket fárasztok a problémáimmal,közbe meg a kutyát se érdekli a vergődésem. Annyira hülyeségeket írok. Senkinek se kell ez a bejegyzés. Inkább meg kéne dögölnöm. De persze ahhoz sincs bátorságom,úgyhogy maradok a Földön,reménykedve a halálban,és abban,hogy egyszer eljön az a k.rva tavasz és leszek én még nemhogy 54,de akár 52,vagy 50kg is. Lehet reménykedni. Végülis a remény döglik meg utoljára. És sajnos a helyzetemen az is ront,hogy az otthoni viszonyok ia eldurvultak. A szobám csupa rumli, a mosatlanok gyülekznek,ebből kifolyólag anyám állandóan kiabál velem. Az egyik legkeményebb hozzászólása ez volt:ne várjál csodát,egésznap csak ülsz,még szép,hogy nő a segged! Na,ez annyira megfogott,hogy rögtön biciklire pattantam,és majdnem sírtam a gyönyörtől. A rádiómat felvettem full hangerőre, lágy,langyos szél fújt, sütött a nap. Széles mosoly ült ki az arcomra, elfogott a gyönyör, a lelkem és az agyam kitisztult. A zsírégetésről nem is beszélve,éreztem,hogy minden izmom,még a hát és hasizmom is dolgozik. Elképesztő élmény volt. De amint hazaértem,elkapott a fejfájás. Fogalmam sincs,miért,de mintha mentálisan jobban lefáradtam volna,mint fizikailag. Nem baj,jól esett,és ezek a biciklizések igazán motiválóak. Ebéd után kezdetét vette volna az unalom,DE egy ismeretlen szám hívott. Nem vettem fel, majd az iróniás barátnőm neve villant fel a kijelzőn. Azt mondta,hogy most a mi városunkban van,mivel elkísérte az anyját dolgozni,és hogy átmehetnék. Voltak kétségeim,hogy elmenjek e vagy sem. Elsősorban azért,mert egy patikában mit kezdenénk magunkkal,másrészt 20perc bicklizés az út. Utána jöttek csak a diétás problémák:uzsonna, esti torna, na,meg persze BED. 10perc hezitálás és uzsonnakészítés után elindultam,és milyen jól tettem. Sétálgattunk a városban,sokat nevettünk,és a lelkemet is kiöntöttem neki. Szerinte nem látszik az az 1 kg, és tartsak ki,mert biztos lesznek még sikerélményeim. Hiába beszélgettünk jókat,engem mégis nyomasztott valami. Ami tavaly tavasszal is. Húsvéti hízásom után jött a jó idő, a lengébb ruhák, a vidám társasági találkozók,de én maradtam ,,kövér"és depressziós. És jelen esetben is azt a csalódottságot éreztem. Elkéstem. Itt a jó idő,de én még mindig a télnek élek,és nem tudom elengedni. A helyzeten rontott,hogy akárhányszor elmentünk egy kirakat mellett,én belenéztem a tükörbe,és elfogott a szorongás. Na,de hab a tortán,hogy az anyukája sütit hozatott velünk. Na,itt adtam hálát,hogy kivettem a tatyómból a pénztárcámat,mert hogy én felfaltam volna 3karamellás szeletet fél kg tiramisuval,aztán meg leöblítettem volna 1 l cukros málnás limonádéval,az biztos. Na,amíg barátnőm rendelt, én elmentem a mosdóba,de a tükör mégjobban frusztrált. Na,aztán visszatértem,és persze,hogy nelem is vett sütit. Próbáltam figyelmen kívül hagyni,sikeresen. A patikában gyorsan megette az én részemet is:D úgyhogy ez legalább egy újabb lépés a jó út felé. Csak ne legyen az,hogy pár nap múlva BEDes rohamom lesz,és akkor nemcsak bűntudatom lesz,hanem bánatom is,amiért nem ettem meg akkor azt a sütit. Kb. Háromnegyed hétkor érkeztem haza,és hiába döntöttem el,hogy ma bizony lesz egy pihenőnapom a sok mászkálás miatt,vagy legalább csak 20oerces tornát csinálok,elkezdett hiányozni,úgyhogy lenyomtam 45 perc hát-kar tornát. Mert jólesett. Este aztán sorozatot néztem,bár volt egy kis vitám a szüleimmel. Apa besértődött,hogy nem csorgattam a nyálamat a sonkájára,anya pedig ,,csak egy kis bűnözés"címen ajánlgatta a süteményét. Úgy elkezdett zúgni a fejem,és orthorexiás módjára mondogattam hangosan hogy NEM. Muszáj volt ez a reakció,mert erőszakosan el kellett nyomnom a BEDet,még mielőtt előjött volna.
Szombat
Nem tudom,mi volt velem, de 9és fél órát aludtam. Dehát jólesett. Hiába döntöttem el,hogy egy ideig állok mérlegre,mégis megkíséreltem,és alig tudtam hinni a szememnek. Komolyan, ide-oda hurcibászoltam a mérleget,hogy mindenhol ugyanazt adja e ki,olyan szinten csodálkoztam. 55,6kg. Oké, 4 dkg, de ez tudjátok,mit jelent? Nagy része víz,ami könnyebben lemegy,mint a zsír:D na,olyan jól indult a reggel,a kedvenc zöldségeimet ettem, és a zsemléből is a legjobb volt itthon. Sőt, a reggeli rutin is megvolt!!! Fogmosás, felágyazás, mosogatás. Délelőtt anya nem volt itthon,úgyhogy egy nagy zenemaratont csaptam, utána rejtvényeztem,és elment biciklizni délben. Áh,az első percek csodálatosak voltak,kedvenc zenéim, a lágy szellő fújta a hajam, a nap melegen sütött. Viszont egy idő után a napot egyre jobban eltakarták a felhők,és a szél brutálisan fújt,ráadásul nem egy irányba,hanem össze-vissza. Na,legalább nem szembeszél volt,de olyan erősen fújt,hogy párszor biztos majdnem ellökött,a hajamat pedig teljesen összezilálta. Úgyhogy amilyen gyorsan tudtam,elhúztam arról az útvonalról,és rátértem egy másik kedvencemre, mert egy csomó időm maradt. Na,itt meg hátszél voltm,gyorsan odaértem,de visszafele,a szembeszél eléggé lelassított,tehát azt se jártam végig. A maradék időben két kört tettem a ház körül,de egyébként élveztem. Egy csomó sportolót láttam,ők ugyan futottak,és többnyire zene nélkül,de jó érzéssel töltött el,motivált. Egyszer,amikor megálltam vízért, két ember nagyon furcsán nézett rám,de nem az a fajta vagyok,akit letörnek ezek a megnyilvánulások,sőt:motivál,hogy majd ha a jövőben újra meglátnak,irigykedve nézzék,hogy igenis összehoztam a bikini formát. Mert meglesz az!!!!Délután rejtvényt fejtettem, ma nem is írtam a könyvemhez semmit. Este elhatároztam,combtornát csinálok,marha jól sikerült,tisztára leizzadtam. :D korán bújtam ágyba,ehhez képest 1 óra kellett az elalváshoz.
Vasárnap
Én tényleg nem akartam a mérlegre állni...de egyszerűen nem bírtam ki. A végeredmény:-4 dkg megint,azaz 55.2kg. És mintha a combom vékonyabb is lenne:D Délelőtt könyvet írtam,rejtvényt fejtettem. Biciklizni nem mentem el,hatalmas szél fújt,úgyhogy lenyomtam egy félórás 400kcalos tornát. Nagyon leizzadtam,úgyhogy lefürödtem,a konyhában pedig hatalmas káosz volt. Nekem húst kellett párolnom,anya levest készített és rántott. Alig fértünk el,sőt, a barátnőm is átjött. Oké,egy kicsit elkéstem az ebéddel,de marha jókat beszélgettünk. Azonban volt egy pont,amikor minden átment a lehető legrosszabba. Az étkezésem jött szóba. Nyáron már volt egy ilyen jelent,amikor anyám és a barátnőm rajtam gúnyolódtak,akkor sírva menekültem el otthonról,a sötét éjszakába,és ez nem vicc. Most inkább csak vitáztunk. Azt mondták,egészségtelen az,hogy nem fogyasztok fehér cukrot. Nem tudom hogy vagytok vele,de szérintem ez több a soknál. Tehát szerintük pumpáljam fel a vércukorszintemet. Oké,velem is lehetnek gondok,de ezen érthető,hogy felkapom a vizet,nem? Még most is ideges vagyok,hogy rágondolok. Na,meg kiakadtak,hogy nem értem,anya miért készít egészségtelen cuccokat. De komolyan nem értem az egész emberiséget!!! Olyan finom dolgokat lehet készíteni természetes,egészséges hozzávalókból,sőt,egyesek finomabbak az egészségtelenebbeknél. Erre mindenki inkább az ízre megy rá,ami nem is baj,de az élettani hatásokra nem is gondolnak? Borzasztó. És frusztrál,hogy anyám továbbra is készíti ezeket a vacakminőségű sz.rokat,ahelyett,hogy követné a lánya példáját. És igenis úgy gondolom,hogy jobban csinálom a dolgokat,mint az emberiség nagy része. Mert lehet kontrázni,hogy a multiparadicsom tele van vegyszerre,de még mindig jobb a feldolgozott cukornál és lisztnél. Mindegy,hagyjuk,elegem van ezekből a felfogásokból. A lényeg,hogy én nem okozok kárt az egészségemben(: és ti se tegyétek!(; na, de egyébként jól elvoltunk. Nem volt kedvem tornázni,úgyhogy inkább sétáltam egy nagyot,igazán jólesett,utána megcsináltam a kihívásokat. És végül nem terveztem sütögetést,vagy ha mégis,a barátnőmmel tettem volna,de csináltam egy 100%clean répatortát. Itt a recept:
http://izeselet.hu/receptek/repatorta-csupa-egeszseges-hozzavalobol-gokler-krisztina/
Ráadásul az egyik kedvenc bloggeremtől:D
A végeredmény:isteni. Nem kóstoltam,de nagyon bizalomgerjesztő,az illata is fennséges. Igazából csak azért csináltam,mert holnap kicsit változtatok az etrenden, nehogy elfogjon a BED. Eszek sonkát, répatortát,de elhagyom a zabkásámat, az olajos magvakat,és a reggeli zsemlét,így a makrók és a kalóriák maradnak. Hiszem,hogy megtudom csínálni! Csak ne lenne a sajtos rúd,mert azt nagyon szeretem,egy egész kosárral lemenne,úgy,mint tavaly húsvétkor. Nem baj,motivál,hogy okultam a szerdai esetből,hálát adok,hogy végre lement az a néhány plusz deka(szerintem holnapra már meglesz az 54,8),az élettani hatásokról nem is beszélve. Úgyhogy búcsúzom is,kellemes húsvétot kívánok!(:
Csütörtök
Azt a sok érzelmet,ami belém ötlött,könyv formájában adtam ki. Egészen fél háromig írtam,ezért csak 4 órát aludtam. Reggel a mérlegre ráálltam,és egyszerre könnyebbültem meg és estem kétségbe:56kg. Örültem,hogy legalább nem 57,de idegesített,hogy mégis van rajtam plusz valamilyen formában. Na,de nem szenteltem neki sok figyelmet,elhatároztam,hogy dupla annyi vizet iszok,és elmegyek 1 órás biciklitúrára a gátra,mint nyáron. Nos, csak a felét teljesítettem,mivel le volt zárva,de az 1 óra pipa,elmentem más helyekre is. Annyira hiányzott már:full hangerőn a rádió,csak én és a természet,amely éltet. Délután nagy rejtvénymaratont csináltam, este pedig ismét sikerült a 45 perces hastorna. Volt 1-2 gyakorlat,amit nem csináltam végig,de csak azért,mert akkor inkább a lábam és a nyakam dolgozott. Összességében úgy érzem,büszke lehetek magamra. Este sorozatot néztem,úgyhogy későn feküdtem le.
Péntek
Nagy reményekkel álltam rá a mérlegre. Eleget aludtam, 4 l vizet ittam, másfél órát sportoltam, a diétát tartottam. Hátha lement a víz. Semmi. Ugyanúgy 56 kg. Ez nagyon mellbevágott,mert 1 hónap kemény munkáját vágtam tönkre. És úgy érzem,innen nincs tovább. Nem fogok tudni fogyni. Megállt,és bármit teszek,semmi se indítja be. Elcsesztem. Megint. Egy selejt vagyok. És miközben írom, egyre jobban mosódik el a képernyő, alig látok a könnyeimtől. Még az eső is esik. Ott vagyok, mint március elején. És annyi mindet vártam ettől a hónaptól. Visszafogott csalónapokat, 54 kilót, szép időjárást és boldogságot. Ehelyett zabarohamot, +2 kilót, szar időt és szenvedést kaptam. Borzasztóan érzem magam. De hálás lehetek,hogy most legalább nem jár az eszemben a zabálás gondolata. Pedig nagyon a levegőben van. ,,Egyél valami finomságot,úgy is kövér maradsz!" Van karamellás mogyorós csokoládé. Vagy csinálhatok mézes zabkását. De keksz is van. De tudjátok mit? Az egészségem fontosabb,és nem akarok megint felpuffadt hasú lenni heves szívverésekkel. Ami meg a diétát illeti:egy próbát megér,hátha. A kedvenc angol szavam a believe:hinni. Ez annyira rám vall. Mindig hiszek a csodákban,de tudom,hogy nekem sosincs szerencsém,és van,hogy kőkemény munkával se érem el azt,amit szeretnék. De mondjátok meg,én miért nem érdemlem meg a hosszútávú sikert??? Annyira örültem minden egyes dekának, az összes végigcsinált tornámnak, visszafogott csalóétkezésemnek. És tessék,most kezdhetek megint mindent előről csak azért,mert volt egy gyenge napom. Én miért nem lehetek csinos? És szép? Mert még az is rusnya, tele vagyok hegekkel meg pattanásokkal. De egyébként is csúnya lennék,mert fakó a szemem. A hajammal meg nem lehet mit kezdeni,hiába kezelem, zsíros és száraz egyszerre. Mondjátok meg,mit csinálok rosszul,mert nem bírom tovább!!!Én ebbe beleőrülök. Vidám,boldog,sikeres,csinos szeretnék lenni! De miért nem tudok? Annyira szeretném,annyira próbálkozom,minden egyes bukás után felállok, de kezdhetem mínuszban, és nem jutok -2ről a -1re sem. Miért? Nem tudom felfogni! Miért kell bűnhődnöm? Miért játszik velem az élet ilyen kegyetlen játékot? Én csak szerettem volna lefogyni, mindent meg is tettem! Megbuktam párszor,de mindig felálltam,és mentem tovább. Más tud haladni,de én miért ragadtam bele mégis a mocsárba? Csinálom azt,amivel kiszabadulhatnék, elég keményen, de mégsem moccan a lábam. És úgy érzem,nem bírom sokáig. Hacsak az egyik lábam szabadulna ki,már annak is elképesztően hálás lennék. Nem szeretnék nagy csodákat,csak meg akarom élni azt,hogy 54 kilós legyek. Szeretném,ha a ballagási fotóról egy csinos lány tekintene vissza,és nem ez a kövér. Bele akarok férni a régi ruháimba,mert nem akarok újakat vásárolni. Azzal beismerném a kudarcot. Én tényleg csak ennyit szerettem volna. Akkora kérés? Bocsánatot kérek. Kellett nekem szájhősködni. Én semmire se vagyok való. Még diáknak is csapnivaló, rossz a hosszútávú memóriám. Az írásról nem is beszélve. Borzasztóan fogalmazok. Most is,mik ezek a mondatok? Nem tudok értelmesebbeket írni? Az van,hogy mégsincs jó tulajdonságom. Nem vagyok kedves,gorombán bánok az emberekkel. Nem vagyok segítőkész,mert sokszor lustaságból nem segítek senkinek se. Nem vagyok vicces, borzasztóan lapos,untató,olykor fárasztó vagyok. Nem vagy elkötelezett,mert ha az lennék,nem lennék nyakig az iszapban. Hűség...ccc...egy csomó barátomat elhagytam. Semmim sincs. Még lelkem se. Itt sírok a neten, már önmagában ez is beteges. Sikeres,boldog gyerekeket fárasztok a problémáimmal,közbe meg a kutyát se érdekli a vergődésem. Annyira hülyeségeket írok. Senkinek se kell ez a bejegyzés. Inkább meg kéne dögölnöm. De persze ahhoz sincs bátorságom,úgyhogy maradok a Földön,reménykedve a halálban,és abban,hogy egyszer eljön az a k.rva tavasz és leszek én még nemhogy 54,de akár 52,vagy 50kg is. Lehet reménykedni. Végülis a remény döglik meg utoljára. És sajnos a helyzetemen az is ront,hogy az otthoni viszonyok ia eldurvultak. A szobám csupa rumli, a mosatlanok gyülekznek,ebből kifolyólag anyám állandóan kiabál velem. Az egyik legkeményebb hozzászólása ez volt:ne várjál csodát,egésznap csak ülsz,még szép,hogy nő a segged! Na,ez annyira megfogott,hogy rögtön biciklire pattantam,és majdnem sírtam a gyönyörtől. A rádiómat felvettem full hangerőre, lágy,langyos szél fújt, sütött a nap. Széles mosoly ült ki az arcomra, elfogott a gyönyör, a lelkem és az agyam kitisztult. A zsírégetésről nem is beszélve,éreztem,hogy minden izmom,még a hát és hasizmom is dolgozik. Elképesztő élmény volt. De amint hazaértem,elkapott a fejfájás. Fogalmam sincs,miért,de mintha mentálisan jobban lefáradtam volna,mint fizikailag. Nem baj,jól esett,és ezek a biciklizések igazán motiválóak. Ebéd után kezdetét vette volna az unalom,DE egy ismeretlen szám hívott. Nem vettem fel, majd az iróniás barátnőm neve villant fel a kijelzőn. Azt mondta,hogy most a mi városunkban van,mivel elkísérte az anyját dolgozni,és hogy átmehetnék. Voltak kétségeim,hogy elmenjek e vagy sem. Elsősorban azért,mert egy patikában mit kezdenénk magunkkal,másrészt 20perc bicklizés az út. Utána jöttek csak a diétás problémák:uzsonna, esti torna, na,meg persze BED. 10perc hezitálás és uzsonnakészítés után elindultam,és milyen jól tettem. Sétálgattunk a városban,sokat nevettünk,és a lelkemet is kiöntöttem neki. Szerinte nem látszik az az 1 kg, és tartsak ki,mert biztos lesznek még sikerélményeim. Hiába beszélgettünk jókat,engem mégis nyomasztott valami. Ami tavaly tavasszal is. Húsvéti hízásom után jött a jó idő, a lengébb ruhák, a vidám társasági találkozók,de én maradtam ,,kövér"és depressziós. És jelen esetben is azt a csalódottságot éreztem. Elkéstem. Itt a jó idő,de én még mindig a télnek élek,és nem tudom elengedni. A helyzeten rontott,hogy akárhányszor elmentünk egy kirakat mellett,én belenéztem a tükörbe,és elfogott a szorongás. Na,de hab a tortán,hogy az anyukája sütit hozatott velünk. Na,itt adtam hálát,hogy kivettem a tatyómból a pénztárcámat,mert hogy én felfaltam volna 3karamellás szeletet fél kg tiramisuval,aztán meg leöblítettem volna 1 l cukros málnás limonádéval,az biztos. Na,amíg barátnőm rendelt, én elmentem a mosdóba,de a tükör mégjobban frusztrált. Na,aztán visszatértem,és persze,hogy nelem is vett sütit. Próbáltam figyelmen kívül hagyni,sikeresen. A patikában gyorsan megette az én részemet is:D úgyhogy ez legalább egy újabb lépés a jó út felé. Csak ne legyen az,hogy pár nap múlva BEDes rohamom lesz,és akkor nemcsak bűntudatom lesz,hanem bánatom is,amiért nem ettem meg akkor azt a sütit. Kb. Háromnegyed hétkor érkeztem haza,és hiába döntöttem el,hogy ma bizony lesz egy pihenőnapom a sok mászkálás miatt,vagy legalább csak 20oerces tornát csinálok,elkezdett hiányozni,úgyhogy lenyomtam 45 perc hát-kar tornát. Mert jólesett. Este aztán sorozatot néztem,bár volt egy kis vitám a szüleimmel. Apa besértődött,hogy nem csorgattam a nyálamat a sonkájára,anya pedig ,,csak egy kis bűnözés"címen ajánlgatta a süteményét. Úgy elkezdett zúgni a fejem,és orthorexiás módjára mondogattam hangosan hogy NEM. Muszáj volt ez a reakció,mert erőszakosan el kellett nyomnom a BEDet,még mielőtt előjött volna.
Szombat
Nem tudom,mi volt velem, de 9és fél órát aludtam. Dehát jólesett. Hiába döntöttem el,hogy egy ideig állok mérlegre,mégis megkíséreltem,és alig tudtam hinni a szememnek. Komolyan, ide-oda hurcibászoltam a mérleget,hogy mindenhol ugyanazt adja e ki,olyan szinten csodálkoztam. 55,6kg. Oké, 4 dkg, de ez tudjátok,mit jelent? Nagy része víz,ami könnyebben lemegy,mint a zsír:D na,olyan jól indult a reggel,a kedvenc zöldségeimet ettem, és a zsemléből is a legjobb volt itthon. Sőt, a reggeli rutin is megvolt!!! Fogmosás, felágyazás, mosogatás. Délelőtt anya nem volt itthon,úgyhogy egy nagy zenemaratont csaptam, utána rejtvényeztem,és elment biciklizni délben. Áh,az első percek csodálatosak voltak,kedvenc zenéim, a lágy szellő fújta a hajam, a nap melegen sütött. Viszont egy idő után a napot egyre jobban eltakarták a felhők,és a szél brutálisan fújt,ráadásul nem egy irányba,hanem össze-vissza. Na,legalább nem szembeszél volt,de olyan erősen fújt,hogy párszor biztos majdnem ellökött,a hajamat pedig teljesen összezilálta. Úgyhogy amilyen gyorsan tudtam,elhúztam arról az útvonalról,és rátértem egy másik kedvencemre, mert egy csomó időm maradt. Na,itt meg hátszél voltm,gyorsan odaértem,de visszafele,a szembeszél eléggé lelassított,tehát azt se jártam végig. A maradék időben két kört tettem a ház körül,de egyébként élveztem. Egy csomó sportolót láttam,ők ugyan futottak,és többnyire zene nélkül,de jó érzéssel töltött el,motivált. Egyszer,amikor megálltam vízért, két ember nagyon furcsán nézett rám,de nem az a fajta vagyok,akit letörnek ezek a megnyilvánulások,sőt:motivál,hogy majd ha a jövőben újra meglátnak,irigykedve nézzék,hogy igenis összehoztam a bikini formát. Mert meglesz az!!!!Délután rejtvényt fejtettem, ma nem is írtam a könyvemhez semmit. Este elhatároztam,combtornát csinálok,marha jól sikerült,tisztára leizzadtam. :D korán bújtam ágyba,ehhez képest 1 óra kellett az elalváshoz.
Vasárnap
Én tényleg nem akartam a mérlegre állni...de egyszerűen nem bírtam ki. A végeredmény:-4 dkg megint,azaz 55.2kg. És mintha a combom vékonyabb is lenne:D Délelőtt könyvet írtam,rejtvényt fejtettem. Biciklizni nem mentem el,hatalmas szél fújt,úgyhogy lenyomtam egy félórás 400kcalos tornát. Nagyon leizzadtam,úgyhogy lefürödtem,a konyhában pedig hatalmas káosz volt. Nekem húst kellett párolnom,anya levest készített és rántott. Alig fértünk el,sőt, a barátnőm is átjött. Oké,egy kicsit elkéstem az ebéddel,de marha jókat beszélgettünk. Azonban volt egy pont,amikor minden átment a lehető legrosszabba. Az étkezésem jött szóba. Nyáron már volt egy ilyen jelent,amikor anyám és a barátnőm rajtam gúnyolódtak,akkor sírva menekültem el otthonról,a sötét éjszakába,és ez nem vicc. Most inkább csak vitáztunk. Azt mondták,egészségtelen az,hogy nem fogyasztok fehér cukrot. Nem tudom hogy vagytok vele,de szérintem ez több a soknál. Tehát szerintük pumpáljam fel a vércukorszintemet. Oké,velem is lehetnek gondok,de ezen érthető,hogy felkapom a vizet,nem? Még most is ideges vagyok,hogy rágondolok. Na,meg kiakadtak,hogy nem értem,anya miért készít egészségtelen cuccokat. De komolyan nem értem az egész emberiséget!!! Olyan finom dolgokat lehet készíteni természetes,egészséges hozzávalókból,sőt,egyesek finomabbak az egészségtelenebbeknél. Erre mindenki inkább az ízre megy rá,ami nem is baj,de az élettani hatásokra nem is gondolnak? Borzasztó. És frusztrál,hogy anyám továbbra is készíti ezeket a vacakminőségű sz.rokat,ahelyett,hogy követné a lánya példáját. És igenis úgy gondolom,hogy jobban csinálom a dolgokat,mint az emberiség nagy része. Mert lehet kontrázni,hogy a multiparadicsom tele van vegyszerre,de még mindig jobb a feldolgozott cukornál és lisztnél. Mindegy,hagyjuk,elegem van ezekből a felfogásokból. A lényeg,hogy én nem okozok kárt az egészségemben(: és ti se tegyétek!(; na, de egyébként jól elvoltunk. Nem volt kedvem tornázni,úgyhogy inkább sétáltam egy nagyot,igazán jólesett,utána megcsináltam a kihívásokat. És végül nem terveztem sütögetést,vagy ha mégis,a barátnőmmel tettem volna,de csináltam egy 100%clean répatortát. Itt a recept:
http://izeselet.hu/receptek/repatorta-csupa-egeszseges-hozzavalobol-gokler-krisztina/
Ráadásul az egyik kedvenc bloggeremtől:D
A végeredmény:isteni. Nem kóstoltam,de nagyon bizalomgerjesztő,az illata is fennséges. Igazából csak azért csináltam,mert holnap kicsit változtatok az etrenden, nehogy elfogjon a BED. Eszek sonkát, répatortát,de elhagyom a zabkásámat, az olajos magvakat,és a reggeli zsemlét,így a makrók és a kalóriák maradnak. Hiszem,hogy megtudom csínálni! Csak ne lenne a sajtos rúd,mert azt nagyon szeretem,egy egész kosárral lemenne,úgy,mint tavaly húsvétkor. Nem baj,motivál,hogy okultam a szerdai esetből,hálát adok,hogy végre lement az a néhány plusz deka(szerintem holnapra már meglesz az 54,8),az élettani hatásokról nem is beszélve. Úgyhogy búcsúzom is,kellemes húsvétot kívánok!(:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése