Hihetetlen...
Még mielőtt nagy reményekkel kezdenétek el olvasni ezt a beszámolót,hadd hűtsek le mindenkit:ez az egész sztori nem azért hihetetlen,mert elképesztő sikerélményeket mutat be,hanem nevetséges,siralmas bukásokat. Dőljtek hátra,és nevessetek egy jót,mert én valóban k,rva jókat röhögök magamon.
Hétfő
Annyira,de annyira tudtam,hogy nem kellene mérlegre állnom...de mégis megtettem,mert naívan hittem a sikeremben,ki voltam rá éhezve. 55,5 kg. És most komolyan kérdezem:HOGY? Én esküszöm,nem ettem félre,és nem tudom azt se felfogni,hogy 1 órás séta ennyit jelentene. Vizet is ittam eleget,úgyhogy kukkom nincs,mit ronthattam el. De tudjátok mit,leszarom. Eljutottam arra a szintre,amikor már nem érdekel,mit csinál,vagy inkább mit NEM csinál a testem, mert ez a fogyás 98%ban nem rajtam múlik,hanem a testemen. Csinálhatok én akármit,az iramot ő diktálja. És ne gyertek azzal,hogy biztos az agyammal van baj...nem hiába vezetem a naplót, a blogot, és még meditálni is szoktam, +mostanság észrevehető,hogy kicsit optimistább lettem. Úgyhogy komolyan nem tudom,mi a fene ez már megint, de nem is érdekel. Diétázom tovább, sportolok tovább,mert szeretem, az életem,az utam része,és egészséges(ebb mint a zabálás) Gondolkodtam,hogy esetleg csökkentek,de csak 100kcalt,az máskor is bevált,de nem tudom...én túlzásnak érzem attól függetlenül,hogy így se vagyok éhes,maximum túlhajszolt sulis napokon,de az nem is csoda. Meg ugye a szénhidrát hintáztatás is felmerült bennem,mert ha úgy nézzük, 50kg simán lehetek ballagásra,ha 48-46nem is(bár ezek lehet,hogy soványak lennének,bár ki tudja...kevés izmom van...)És ha ,,csak"addig akarok lemenni,akkor már mehetne. De várok még egy hetet. Addig maradnak a ,,csalóétkezések" mert bizony kedden lenne a következő,de csak lenne,ha szerdán nem csesztem volna el. És ugye jön a kisördög,hogy egyek bánatomban túrós rudat, meg abból a finom illatú sütiből,amit amúgy nem szeretek,de nem baj,kajakaja. A lényeg,hogy vettem egy nagy levegőt,és nekiálltam reggelizni. A zsemlét lecseréltem sonkára. Kicsit szkeptikus voltam,mert nem szeretem az extrasós és zsíros cuccokat,de a fenébe is,nagyon finom volt,és igenis kellett. De többször nem eszek,töméns volt,elég egyszer. Mert fontosak a mértékek betartása. Az ördög jó messzire el is szállt:D Reggeli után rendezgettem a naplóm,és mintha egy tompa fájdalmat éreztem volna a fejemben. Nem is igazi fájdalom,hanem mintha ráült volna a fejemre valaki,kicsit elnyomott voltam. Ezt betudom a kevesebb alvásnak,mert nagyon későn feküdtem le(elfogott a zenehallgatási hév) és korán keltem,mert nem bírtam tovább az ágyban maradni. Egyrészt,másrészt pedig reggelire nem ettem szénhidrátot,márpedig megszokta a szervezetem,és igényeli is. Viszont teltségérzet volt a gyomromban rendesen,mert nem mozogtam semit,sokat is ittam.
Nálunk nagy hagyománya van a locsolkodásnak,sokan jönnek vendégségbe. Ehhez képest csak 1 család jött,meg egy régi szomszédunk. Az egyikük felhozta a kaja témát,fogalmam sincs,miért, mire megkóstolta a répatortámat,majd elfogyott a fél tepsi,olyannyira ízlett mindenkinek. Én tízóraira ettem egy nagyobb szeletet(330kcal,30g ch, 9g fehérje, 16g zsír),és a sok rosttól igazán eltelített,úgyhogy nem volt ,,kedvem"bingézni,igazán szerencse. Na,meg letisztáztam magamban,hogy attól,hogy megint stagnálok,minek faljak egészségtelen cuccokat? Tele vannak mesterséges anyagokkal(tejföl, pudingpor, margarin, színes cukorka, sajt, csokoládé, stb...)és amúgy is televagyok. Tehát a falásroham megfékezve. Csak a hülye széllel kellett kezdenem valamit, mert a tornához nagyon fel voltam puffadva(kukkom sincs,miért)biciklizni meg el nem megyek,úgy fújt a szél. Tehát maradt a gyors séta. És nagyon durva ám,de akaratlanul lement 24 perc futás a 38perces séta mellett:O elképesztően büszke vagyok magamra:D de amint hazajötten,az éhségnek hála rámjött a zabálhatnék. Úgyhogy elkezdtem apával egy jót társalogni,és a baj el is volt hárítva. Délután zenét hallgattam,tanultam,este pedig 45 perc fenéktornát végeztem. Nagyon jól ment,bár néhol nem csináltam végig a gyakorlatot,nagyon fárasztó volt. Este videókat nézegettem,majd kilenckor elaludtam.
Kedd
Nem kellett volna korán lefeküdnöm,és annyi vizet innom. Ugyanis hajnali négykor ki kellett mennem vécére,és nem tudtam visszaaludni,pedig még legalább 1 órát kellett volna szundítani. Kb.1 órán keresztül forgolódtam, és közben a süteményeken járt az eszem. Nekem nem sok kedvem volt a zabához,mégis úgy éreztem,bármit felfalnék,pedig minimális éhségem volt,na,meg hatalmas szomjúságom. Öt órakor végül kikászálódtam,és lemértem a súlyom. Én mostmár nem tudok,minek higgyek,mit fűzzek hozzá. Elég annyi,hogy 55.8at mutatott. De mégis HOGY? Hétfőn ugyanannyiz edzettem, megittam 3 l vizet, a makrók és a kalóriák rendben voltak. Most komolyan,ennyit jelent egy kis méz meg nádcukor?(mert a répatortába az is volt egy minimális) Úgyhogy végképp átszakadt a gát,teljesen érthetően. Hízok diétával? Semmi gond! Akkor zabáljunk,nekem már mindegy. Én gondolkodtam,hogy a hirtelen erőltetett sport miatt nem-e izom,de kizárt,nálam meg abszolút röhejes a feltételezés(nincs ahhoz elég szénhidrát és kalória, rossz genetika,stb...)meg 6 nap alatt 6dkg izom nevetséges. Tehát keseredésemben először csak 1 szelet répatortát ettem meg(ez volt egyébként tervezve),majd megettem mégegyet(ez lett volna az uzsonnám),és simán megállhattam volna,de amint elment apa otthonról,felfaltam 115g sajtos rúdat és 140g rigó jancsit. Borzasztó. És itt átkattant valami az agyamban: vajon a kevés kalória és a szigorú diéta miatt lehet. A szigorúság alatt pedig azt értem,hogy mindig ugyanazokat eszem, ugyanakkor, és a csalónapok is előre meghatározott menetben vannak. Na,nekem ebből elég,mert ez a diéta pár hete már csak szenvedés. És nem az ízekre gondolok,meg a főzésre és a ,,nyűgre",hanem a súlyom abnormális ingadozására és a tudatalatti éheztetéséről. Én januárban nem ezt az utat akartam választani,de amikor rámentem, már akkor sejtettem,ennek se lesz szép vége. Mert miért lenne? Tényleg egy kudarc vagyok? Bármibe,amibe belekezdek, baj lesz a vége,bármilyen is a rajt. És nemcsak diétánál van ez:versenyeken sose nyerek, sportolásból mindig sérülés vagy kiégés lesz, az önbizalom mindig visszaugrik, egy ruhát nem vagyok képes felpróbálni,nemhogy megvenni, és ha megtanulok valamit, napok után elfelejtem,hiába vagyok kitűnő tanuló. Na,és akkor a szépségápolást nem is említettem,az a legviccesebb:D na,és akkor mihez kezdek? Mert tudom,ez a húsvéti életmódváltás 2.2 nagyon elcsépelt, de ez van, muszáj ismét változtatni. De hogyan? A változatosságon van a legfőbb hangsúly. Oké, a szénhirátot kicsit csökkentem, 80g ra, de a zsírt emelem, és a fehérje se lesz olyan sok(mert talán túlzásba vittem azt is?)
-Reggeli:1.2db tojás omlettként, rántottaként, vagy akár tükörtojásként, 150g zöldséggel. Eszek hozzá zsírszegény sajtokat, csirkemell sonkát(ha találok biót,mert amióta tudom,abba milyen szennyeket képesek rakni,nem használok), vagy akár kolbászt is(de szigorúan házit), vagy ha nem ,,zsírosan"eszem,akkor tk kenyérrel tálalom
2.Zabkása túróval vagy joghurttal, hogy legyen valami fehérje is, gyümölcsökkel, magvakkal, netán chia maggal is,mindenféle jóval. Bár az is lehet,hogy a zabot elhagyom.
-Tízórai: 1.Ha tojás volt a reggeli,akkor joghurt gyümölcsökkel, netán magvakkal, és egy kis zabpehellyel
2.Ha zabkása volt, akkor tonhalas vagy csirkemelles szendvics, vagy főtt tojásos saláta
-Ebéd: bármilyen hús 150g zöldséggel, esetleg magvakkal és/vagy gabonakörettel(komolyan nem tudok mást kitalálni)
-Uzsonna: 2.Pufirizs csirkemell sonkával, light sajttal, sok zöldséggel
1. Túró egy kis gyümölccsel, magvakkal, netán zabpehellyel, esetleg turmix/smoothie
-Vacsora: hasonló,mint az ebéd
Oké,nem nagy haladás, de szerintem látható a változás/változni akarás. Próbálok a testemre hallgatni. Ha nassolni szeretnék, előveszek egy kis diót vagy gyümölcsöt, vagy zöldséget. Palacsintát szeretnék enni? Akkor reggelire el is készítek egy szénhidrátcsökkentett változatot. Rántott húst? Nem nagy dolog,van itthon tk zsemlemorzsa. Hiszem,hogy kitudok gyógyulni a BEDből és az orthorexiából is,sőt,le is fogyok. A 45 perces tornához ragaszkodom,de hétvégén biciklizni megyek:D
Na,de tudjátok,mi a durva? Délelőtt anya elővette a sütis tálat,és kicsit csodálkozott,hogy mennyire megfogyatkozott. Megkérdezett,és én,mint becsületes és őszinte kislány, kijelentettem, nem ettem belőle. Na,aztán meg ártatlan módjára eljátszottam, hogy meg szeretném kóstolni,így lement még 2 kocka. De akkor már majd kipukkadtam,és jött a szomjúság is. A sok junk food teljesen elnyomta a kedvem, semmit se csináltam. Ment a tévében a zene,megoldottam a maradék rejtvényt,de a többi időben nézelődtem bambán,és próbáltam felfogni az újabb kudarconat,teljesem sikertelenül(nahát,még egy kudarc) Ebédre felfaltam az utolsó 2 szelet répatortát,és délután is csak ,,lebegtem",semmit se csináltam. Hol nézegettem recepteket(nem bírtam idegileg,mert az,hogy nem tudom előre,miből mennyit eszek,megőrített,ennyire ragaszkodom az étrendhez,ami beteges) hol tanulgattam. Négy órakor anya elment meglátogatni mamát,de persze nem mentem el. Miért? Mert itthon akarzam zabálni,nem pedig szemelőtt(mamánál is ez a sors várt volna,az biztos),na meg zenét akartam hallgatni. Megettem 100g étcsokoládét, a maradék sós rudat, és 1 banánt kakaóporral elkavarva,de a negyede a vécében végezte,mert már nagyon rosszul voltam)Miután hazajött, nekiálltam ismét a receptkeresésnek,de ezúttal se jutottam sokra. Ekkor már kissé depressziós hangulatom volt. Na,és akkor még jött a ballagási fotó kiválasztása,mert megvannak a remekművek. Nem csalódtam, valóban rusnyának látszom rajta,de külön pluszpont,hogy a ruhának köszönhetően jól kivehető,mennyre hájas a karom:D na,a pattanásokról,elálló fülekről,meg a sz.r hajamról nem is beszélve. Úgyhogy 20percig vitáztam a szüleimmel,mire elmentem hajat mosni,bizony samponnal. Hurrá,még ezt is elcsesztem! Na,már most szétcseszte a hajam. Ugyan nem zsíros,de szanaszét van töredezve. Este zenét hallgattam nagyon sokáig, nem bírtam elaludni. Kb. 11 órakor jött álom a szemre.
Szerda
Hatkor keltem, ami viszonylag jó,de az egész pizsamám vérben tocsogott:megjött. Tehát ezzel (is)magyarázható a hirtelen étvágy,zaklatottság, titokzatos dekák. Nem baj,kíváncsiságból megméreckedtem, és komolyan:fogyókúrától 3 dkgot hízok, BEDes naptól meg csak 1et, ugyanis 55,9et mutatott. Hol itt az igazság? Én mostmár komolyan röhögni tudok ezen. Persze ezzel is csak igazoltam a mocskos tudatalattimnak, hogy akkor zabáljak,DE valamiért mégsem ment le a torkomon semmi egészen 7 óráig. És nem anorexiára célzok,hogy léböjtöljek a tegnapi után,hanem nem kívántam. Na,aztán csak megettem 50g zabot 1,5ek mézzel,de nem igazán laktatott. A suliba meglepően vidáman érkeztem, így a barátaim nem sejthettek semmit. Nem is mondtam nekik semmit a diétámról. Bár iróniás barátnőm majdnem ráterelte a témát a vasárnapi vitánkról, de végül hárítottam a veszélyt. Első óra töri volt,és hiába volt érdekes,mint mindig,engem jobban lekötött az,hogy akkor ,,délután veszek croassaintot meg csigát" Ez normális? Ez kattogott bennem,mennyire várom a nap végét,és az amúgy jónak bizonyuló napomat ezzel szétcsesztem,mert állandóan ez volt bennem. Fizikán is,ezért nem tudtam egy rendes dogát összehozni, hiába tanultam rá,kettes-hármas lett. Rajzon már elviselhetőbb volt a dolog, de a matek meg a hittan nagy fejtörést okozott. Nem tudtam koncentrálni,már úgy voltam vele,kiszökök a suliból,ami nagyon ia ijesztő. Na,de a tesi mindent vitt. Mintha a tavalyi önmagam lettem volna. Megérkeztem az öltözőbe,és a tükörben nézegettem a hájaimat meg a kiálló csontjaimat(bár utóbbi nem nagyon aktuális jelent pillanatban), átöltöztem,és 45 percig depiztem,és közben a zabálásokra gondoltam. Na,most is ez történt, borzasztó. Ahogy az is,mit éreztem a pékségben. Egy csokis croassaintot és egy kakaós csigát kérek. Köszönöm. Viszont látásra! Beleremegek még az írása közben is. Mit gondolhattak rólam a járókelők? A vásárlók? A boltos? És a legrosszabb,hogy az agyam ép része tudja, hogy ez mekkora badarság,mégis ezen kattogok. Na,és akkor nézzük,mit sikerült otthon produkálnom: a péksütik után megettem 2 sor mogyorós-karamellás csokoládét, 3 db mogyorós-lekváros pitét(pedig nem ízlett), 75 g vaníliás kekszet, és 2 szelet kalácsot. Nagyon kínos,de amikor a spájzban kutattam,akkor apa hazajött,és közben full hangerőn ment egy zene is. Nem baj, az egészet észre se vette,inkább kérdezősködött a napomról. Kicsit később anya is hazajöttm eldugtam a kekszes zacsit,és mondta,hogy vett nekem 2 fülbevalót. Én nem vagyok ékszeres, de tetszettek.
Kicsit rosszul érzem magam. Kicsit nagyon. Nem,nem fogtam fel,hogy mennyit buktam, de sikerült realizálnom,mennyire NEM vagyok normális. Nem tudok kitörni se az orthorexia börtönéből se a BED fogságából,és az anorexia is kopogtat az ajtón,mert legszívesebben az éhezésbe menekülnék(ma délelőtt csak 1 almát ettem) Annyira szeretnék egészségesen élni,végre lefogyni normálisan,de már abba a gondolatba is beleőrülök,hogy nem étrendet kell követnem. De közben itt vannak a falásaim, amikről senki se tud,jókat eszem,zenét hallgatok,na meg kicsit depizek meg hízok. Annyira jó lenne, ha ki tudnék kecmeregni ebből a sötétségből,de most semmihez sincs erőm,még aludni se, a sportról és tanulásról nem is beszélve. És a való életben senkinek se tudok erről beszélni,mert vagy nem érti az okozatokat, vagy nekiáll cseszegetni. Pontosan jól tudom,hogy minden az én hibám, én egyszerűen csak meghallgatást meg néhány tanácsot kérek,de azt persze nem kapok. Mert meg se érdemlem. Most úgy érzem,nem töltene el boldogsággal az,ha lefogynék,vagy sikerülne életmódot váltanom, és egyszerűen nem értem,miért. Bizonytalan vagyok. Pedig közben szeretném is. A zabalások adta élmény elnyomja a jó dolgokat. Fogalmam sincs,mihez kezdjek. Szeretnék tisztán látni,de képtelen vagyok. Egészséges cikkeket olvasgatok,de közben nassolok minden szart. Annyira jó lenne,ha most jönne az ihlet, a motiváció,felpattannék,és rendet raknék kívül-belül. De nem jön,pedig szorít az idő. Osztálykirándulás, találkozók, versenyek,vetélkedők. 10 hét van a ballagásig,és addigra legalább 8 kilót kéne leadnom. Szerettem volna egy kis izmot felszedni,hogy ne legyek csontváz hatású,de ez mostmár lehetetlen(akkor most kéne erősítő fázisban lennem). Én az 51 kgnak is örülnék,tényleg, de az 54nek is,csak legyek egészségew, boldog, motivált,sikeres,szép! Végre olyan,amilyen szeretnék lenni!!! Aki példát mutat másoknak. Akire lehet irigykedni. Aki motivációt ad. Aki bármit viselhet. Aki élvezi az életet és az ízeket. Nem adom fel,az álom még mindig a fejemben van...
Hétfő
Annyira,de annyira tudtam,hogy nem kellene mérlegre állnom...de mégis megtettem,mert naívan hittem a sikeremben,ki voltam rá éhezve. 55,5 kg. És most komolyan kérdezem:HOGY? Én esküszöm,nem ettem félre,és nem tudom azt se felfogni,hogy 1 órás séta ennyit jelentene. Vizet is ittam eleget,úgyhogy kukkom nincs,mit ronthattam el. De tudjátok mit,leszarom. Eljutottam arra a szintre,amikor már nem érdekel,mit csinál,vagy inkább mit NEM csinál a testem, mert ez a fogyás 98%ban nem rajtam múlik,hanem a testemen. Csinálhatok én akármit,az iramot ő diktálja. És ne gyertek azzal,hogy biztos az agyammal van baj...nem hiába vezetem a naplót, a blogot, és még meditálni is szoktam, +mostanság észrevehető,hogy kicsit optimistább lettem. Úgyhogy komolyan nem tudom,mi a fene ez már megint, de nem is érdekel. Diétázom tovább, sportolok tovább,mert szeretem, az életem,az utam része,és egészséges(ebb mint a zabálás) Gondolkodtam,hogy esetleg csökkentek,de csak 100kcalt,az máskor is bevált,de nem tudom...én túlzásnak érzem attól függetlenül,hogy így se vagyok éhes,maximum túlhajszolt sulis napokon,de az nem is csoda. Meg ugye a szénhidrát hintáztatás is felmerült bennem,mert ha úgy nézzük, 50kg simán lehetek ballagásra,ha 48-46nem is(bár ezek lehet,hogy soványak lennének,bár ki tudja...kevés izmom van...)És ha ,,csak"addig akarok lemenni,akkor már mehetne. De várok még egy hetet. Addig maradnak a ,,csalóétkezések" mert bizony kedden lenne a következő,de csak lenne,ha szerdán nem csesztem volna el. És ugye jön a kisördög,hogy egyek bánatomban túrós rudat, meg abból a finom illatú sütiből,amit amúgy nem szeretek,de nem baj,kajakaja. A lényeg,hogy vettem egy nagy levegőt,és nekiálltam reggelizni. A zsemlét lecseréltem sonkára. Kicsit szkeptikus voltam,mert nem szeretem az extrasós és zsíros cuccokat,de a fenébe is,nagyon finom volt,és igenis kellett. De többször nem eszek,töméns volt,elég egyszer. Mert fontosak a mértékek betartása. Az ördög jó messzire el is szállt:D Reggeli után rendezgettem a naplóm,és mintha egy tompa fájdalmat éreztem volna a fejemben. Nem is igazi fájdalom,hanem mintha ráült volna a fejemre valaki,kicsit elnyomott voltam. Ezt betudom a kevesebb alvásnak,mert nagyon későn feküdtem le(elfogott a zenehallgatási hév) és korán keltem,mert nem bírtam tovább az ágyban maradni. Egyrészt,másrészt pedig reggelire nem ettem szénhidrátot,márpedig megszokta a szervezetem,és igényeli is. Viszont teltségérzet volt a gyomromban rendesen,mert nem mozogtam semit,sokat is ittam.
Nálunk nagy hagyománya van a locsolkodásnak,sokan jönnek vendégségbe. Ehhez képest csak 1 család jött,meg egy régi szomszédunk. Az egyikük felhozta a kaja témát,fogalmam sincs,miért, mire megkóstolta a répatortámat,majd elfogyott a fél tepsi,olyannyira ízlett mindenkinek. Én tízóraira ettem egy nagyobb szeletet(330kcal,30g ch, 9g fehérje, 16g zsír),és a sok rosttól igazán eltelített,úgyhogy nem volt ,,kedvem"bingézni,igazán szerencse. Na,meg letisztáztam magamban,hogy attól,hogy megint stagnálok,minek faljak egészségtelen cuccokat? Tele vannak mesterséges anyagokkal(tejföl, pudingpor, margarin, színes cukorka, sajt, csokoládé, stb...)és amúgy is televagyok. Tehát a falásroham megfékezve. Csak a hülye széllel kellett kezdenem valamit, mert a tornához nagyon fel voltam puffadva(kukkom sincs,miért)biciklizni meg el nem megyek,úgy fújt a szél. Tehát maradt a gyors séta. És nagyon durva ám,de akaratlanul lement 24 perc futás a 38perces séta mellett:O elképesztően büszke vagyok magamra:D de amint hazajötten,az éhségnek hála rámjött a zabálhatnék. Úgyhogy elkezdtem apával egy jót társalogni,és a baj el is volt hárítva. Délután zenét hallgattam,tanultam,este pedig 45 perc fenéktornát végeztem. Nagyon jól ment,bár néhol nem csináltam végig a gyakorlatot,nagyon fárasztó volt. Este videókat nézegettem,majd kilenckor elaludtam.
Kedd
Nem kellett volna korán lefeküdnöm,és annyi vizet innom. Ugyanis hajnali négykor ki kellett mennem vécére,és nem tudtam visszaaludni,pedig még legalább 1 órát kellett volna szundítani. Kb.1 órán keresztül forgolódtam, és közben a süteményeken járt az eszem. Nekem nem sok kedvem volt a zabához,mégis úgy éreztem,bármit felfalnék,pedig minimális éhségem volt,na,meg hatalmas szomjúságom. Öt órakor végül kikászálódtam,és lemértem a súlyom. Én mostmár nem tudok,minek higgyek,mit fűzzek hozzá. Elég annyi,hogy 55.8at mutatott. De mégis HOGY? Hétfőn ugyanannyiz edzettem, megittam 3 l vizet, a makrók és a kalóriák rendben voltak. Most komolyan,ennyit jelent egy kis méz meg nádcukor?(mert a répatortába az is volt egy minimális) Úgyhogy végképp átszakadt a gát,teljesen érthetően. Hízok diétával? Semmi gond! Akkor zabáljunk,nekem már mindegy. Én gondolkodtam,hogy a hirtelen erőltetett sport miatt nem-e izom,de kizárt,nálam meg abszolút röhejes a feltételezés(nincs ahhoz elég szénhidrát és kalória, rossz genetika,stb...)meg 6 nap alatt 6dkg izom nevetséges. Tehát keseredésemben először csak 1 szelet répatortát ettem meg(ez volt egyébként tervezve),majd megettem mégegyet(ez lett volna az uzsonnám),és simán megállhattam volna,de amint elment apa otthonról,felfaltam 115g sajtos rúdat és 140g rigó jancsit. Borzasztó. És itt átkattant valami az agyamban: vajon a kevés kalória és a szigorú diéta miatt lehet. A szigorúság alatt pedig azt értem,hogy mindig ugyanazokat eszem, ugyanakkor, és a csalónapok is előre meghatározott menetben vannak. Na,nekem ebből elég,mert ez a diéta pár hete már csak szenvedés. És nem az ízekre gondolok,meg a főzésre és a ,,nyűgre",hanem a súlyom abnormális ingadozására és a tudatalatti éheztetéséről. Én januárban nem ezt az utat akartam választani,de amikor rámentem, már akkor sejtettem,ennek se lesz szép vége. Mert miért lenne? Tényleg egy kudarc vagyok? Bármibe,amibe belekezdek, baj lesz a vége,bármilyen is a rajt. És nemcsak diétánál van ez:versenyeken sose nyerek, sportolásból mindig sérülés vagy kiégés lesz, az önbizalom mindig visszaugrik, egy ruhát nem vagyok képes felpróbálni,nemhogy megvenni, és ha megtanulok valamit, napok után elfelejtem,hiába vagyok kitűnő tanuló. Na,és akkor a szépségápolást nem is említettem,az a legviccesebb:D na,és akkor mihez kezdek? Mert tudom,ez a húsvéti életmódváltás 2.2 nagyon elcsépelt, de ez van, muszáj ismét változtatni. De hogyan? A változatosságon van a legfőbb hangsúly. Oké, a szénhirátot kicsit csökkentem, 80g ra, de a zsírt emelem, és a fehérje se lesz olyan sok(mert talán túlzásba vittem azt is?)
-Reggeli:1.2db tojás omlettként, rántottaként, vagy akár tükörtojásként, 150g zöldséggel. Eszek hozzá zsírszegény sajtokat, csirkemell sonkát(ha találok biót,mert amióta tudom,abba milyen szennyeket képesek rakni,nem használok), vagy akár kolbászt is(de szigorúan házit), vagy ha nem ,,zsírosan"eszem,akkor tk kenyérrel tálalom
2.Zabkása túróval vagy joghurttal, hogy legyen valami fehérje is, gyümölcsökkel, magvakkal, netán chia maggal is,mindenféle jóval. Bár az is lehet,hogy a zabot elhagyom.
-Tízórai: 1.Ha tojás volt a reggeli,akkor joghurt gyümölcsökkel, netán magvakkal, és egy kis zabpehellyel
2.Ha zabkása volt, akkor tonhalas vagy csirkemelles szendvics, vagy főtt tojásos saláta
-Ebéd: bármilyen hús 150g zöldséggel, esetleg magvakkal és/vagy gabonakörettel(komolyan nem tudok mást kitalálni)
-Uzsonna: 2.Pufirizs csirkemell sonkával, light sajttal, sok zöldséggel
1. Túró egy kis gyümölccsel, magvakkal, netán zabpehellyel, esetleg turmix/smoothie
-Vacsora: hasonló,mint az ebéd
Oké,nem nagy haladás, de szerintem látható a változás/változni akarás. Próbálok a testemre hallgatni. Ha nassolni szeretnék, előveszek egy kis diót vagy gyümölcsöt, vagy zöldséget. Palacsintát szeretnék enni? Akkor reggelire el is készítek egy szénhidrátcsökkentett változatot. Rántott húst? Nem nagy dolog,van itthon tk zsemlemorzsa. Hiszem,hogy kitudok gyógyulni a BEDből és az orthorexiából is,sőt,le is fogyok. A 45 perces tornához ragaszkodom,de hétvégén biciklizni megyek:D
Na,de tudjátok,mi a durva? Délelőtt anya elővette a sütis tálat,és kicsit csodálkozott,hogy mennyire megfogyatkozott. Megkérdezett,és én,mint becsületes és őszinte kislány, kijelentettem, nem ettem belőle. Na,aztán meg ártatlan módjára eljátszottam, hogy meg szeretném kóstolni,így lement még 2 kocka. De akkor már majd kipukkadtam,és jött a szomjúság is. A sok junk food teljesen elnyomta a kedvem, semmit se csináltam. Ment a tévében a zene,megoldottam a maradék rejtvényt,de a többi időben nézelődtem bambán,és próbáltam felfogni az újabb kudarconat,teljesem sikertelenül(nahát,még egy kudarc) Ebédre felfaltam az utolsó 2 szelet répatortát,és délután is csak ,,lebegtem",semmit se csináltam. Hol nézegettem recepteket(nem bírtam idegileg,mert az,hogy nem tudom előre,miből mennyit eszek,megőrített,ennyire ragaszkodom az étrendhez,ami beteges) hol tanulgattam. Négy órakor anya elment meglátogatni mamát,de persze nem mentem el. Miért? Mert itthon akarzam zabálni,nem pedig szemelőtt(mamánál is ez a sors várt volna,az biztos),na meg zenét akartam hallgatni. Megettem 100g étcsokoládét, a maradék sós rudat, és 1 banánt kakaóporral elkavarva,de a negyede a vécében végezte,mert már nagyon rosszul voltam)Miután hazajött, nekiálltam ismét a receptkeresésnek,de ezúttal se jutottam sokra. Ekkor már kissé depressziós hangulatom volt. Na,és akkor még jött a ballagási fotó kiválasztása,mert megvannak a remekművek. Nem csalódtam, valóban rusnyának látszom rajta,de külön pluszpont,hogy a ruhának köszönhetően jól kivehető,mennyre hájas a karom:D na,a pattanásokról,elálló fülekről,meg a sz.r hajamról nem is beszélve. Úgyhogy 20percig vitáztam a szüleimmel,mire elmentem hajat mosni,bizony samponnal. Hurrá,még ezt is elcsesztem! Na,már most szétcseszte a hajam. Ugyan nem zsíros,de szanaszét van töredezve. Este zenét hallgattam nagyon sokáig, nem bírtam elaludni. Kb. 11 órakor jött álom a szemre.
Szerda
Hatkor keltem, ami viszonylag jó,de az egész pizsamám vérben tocsogott:megjött. Tehát ezzel (is)magyarázható a hirtelen étvágy,zaklatottság, titokzatos dekák. Nem baj,kíváncsiságból megméreckedtem, és komolyan:fogyókúrától 3 dkgot hízok, BEDes naptól meg csak 1et, ugyanis 55,9et mutatott. Hol itt az igazság? Én mostmár komolyan röhögni tudok ezen. Persze ezzel is csak igazoltam a mocskos tudatalattimnak, hogy akkor zabáljak,DE valamiért mégsem ment le a torkomon semmi egészen 7 óráig. És nem anorexiára célzok,hogy léböjtöljek a tegnapi után,hanem nem kívántam. Na,aztán csak megettem 50g zabot 1,5ek mézzel,de nem igazán laktatott. A suliba meglepően vidáman érkeztem, így a barátaim nem sejthettek semmit. Nem is mondtam nekik semmit a diétámról. Bár iróniás barátnőm majdnem ráterelte a témát a vasárnapi vitánkról, de végül hárítottam a veszélyt. Első óra töri volt,és hiába volt érdekes,mint mindig,engem jobban lekötött az,hogy akkor ,,délután veszek croassaintot meg csigát" Ez normális? Ez kattogott bennem,mennyire várom a nap végét,és az amúgy jónak bizonyuló napomat ezzel szétcsesztem,mert állandóan ez volt bennem. Fizikán is,ezért nem tudtam egy rendes dogát összehozni, hiába tanultam rá,kettes-hármas lett. Rajzon már elviselhetőbb volt a dolog, de a matek meg a hittan nagy fejtörést okozott. Nem tudtam koncentrálni,már úgy voltam vele,kiszökök a suliból,ami nagyon ia ijesztő. Na,de a tesi mindent vitt. Mintha a tavalyi önmagam lettem volna. Megérkeztem az öltözőbe,és a tükörben nézegettem a hájaimat meg a kiálló csontjaimat(bár utóbbi nem nagyon aktuális jelent pillanatban), átöltöztem,és 45 percig depiztem,és közben a zabálásokra gondoltam. Na,most is ez történt, borzasztó. Ahogy az is,mit éreztem a pékségben. Egy csokis croassaintot és egy kakaós csigát kérek. Köszönöm. Viszont látásra! Beleremegek még az írása közben is. Mit gondolhattak rólam a járókelők? A vásárlók? A boltos? És a legrosszabb,hogy az agyam ép része tudja, hogy ez mekkora badarság,mégis ezen kattogok. Na,és akkor nézzük,mit sikerült otthon produkálnom: a péksütik után megettem 2 sor mogyorós-karamellás csokoládét, 3 db mogyorós-lekváros pitét(pedig nem ízlett), 75 g vaníliás kekszet, és 2 szelet kalácsot. Nagyon kínos,de amikor a spájzban kutattam,akkor apa hazajött,és közben full hangerőn ment egy zene is. Nem baj, az egészet észre se vette,inkább kérdezősködött a napomról. Kicsit később anya is hazajöttm eldugtam a kekszes zacsit,és mondta,hogy vett nekem 2 fülbevalót. Én nem vagyok ékszeres, de tetszettek.
Kicsit rosszul érzem magam. Kicsit nagyon. Nem,nem fogtam fel,hogy mennyit buktam, de sikerült realizálnom,mennyire NEM vagyok normális. Nem tudok kitörni se az orthorexia börtönéből se a BED fogságából,és az anorexia is kopogtat az ajtón,mert legszívesebben az éhezésbe menekülnék(ma délelőtt csak 1 almát ettem) Annyira szeretnék egészségesen élni,végre lefogyni normálisan,de már abba a gondolatba is beleőrülök,hogy nem étrendet kell követnem. De közben itt vannak a falásaim, amikről senki se tud,jókat eszem,zenét hallgatok,na meg kicsit depizek meg hízok. Annyira jó lenne, ha ki tudnék kecmeregni ebből a sötétségből,de most semmihez sincs erőm,még aludni se, a sportról és tanulásról nem is beszélve. És a való életben senkinek se tudok erről beszélni,mert vagy nem érti az okozatokat, vagy nekiáll cseszegetni. Pontosan jól tudom,hogy minden az én hibám, én egyszerűen csak meghallgatást meg néhány tanácsot kérek,de azt persze nem kapok. Mert meg se érdemlem. Most úgy érzem,nem töltene el boldogsággal az,ha lefogynék,vagy sikerülne életmódot váltanom, és egyszerűen nem értem,miért. Bizonytalan vagyok. Pedig közben szeretném is. A zabalások adta élmény elnyomja a jó dolgokat. Fogalmam sincs,mihez kezdjek. Szeretnék tisztán látni,de képtelen vagyok. Egészséges cikkeket olvasgatok,de közben nassolok minden szart. Annyira jó lenne,ha most jönne az ihlet, a motiváció,felpattannék,és rendet raknék kívül-belül. De nem jön,pedig szorít az idő. Osztálykirándulás, találkozók, versenyek,vetélkedők. 10 hét van a ballagásig,és addigra legalább 8 kilót kéne leadnom. Szerettem volna egy kis izmot felszedni,hogy ne legyek csontváz hatású,de ez mostmár lehetetlen(akkor most kéne erősítő fázisban lennem). Én az 51 kgnak is örülnék,tényleg, de az 54nek is,csak legyek egészségew, boldog, motivált,sikeres,szép! Végre olyan,amilyen szeretnék lenni!!! Aki példát mutat másoknak. Akire lehet irigykedni. Aki motivációt ad. Aki bármit viselhet. Aki élvezi az életet és az ízeket. Nem adom fel,az álom még mindig a fejemben van...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése