Kész,vége,megtörtént!

Annyira vártam ezt a napot. A szerdát,amikor ugyanis egy csomó élményről számolhatok be. Milyen jókat tornáztam,fejlődtem lelkileg és testileg. És akkor még nem sejtettem,milyen sötét dolgok is várnak rám 2018.03.28-án. De ne szaladjunk előre, tekintsünk vissza a múltba,amikor még naívan azt hittem, a helyzet magaslatán vagyok. Pedig az orrom előtt volt a fekete lyuk,csak szét kellett volna néznem.

Hétfő
Na,már borzasztóan kezdődött a hét,mert a hétvégi nemalvás megtette a hatását:háromnegyed hétkor keltem!!!!Vagyis keltettek,mert mit sem sejtve szúnyókáltam. Na,még szerencse,hogy nem volt ,,sok"dolgom, így ,,csak"1 percet késtem...mert ugye mindenáron meg kellett hallgatni 1 zenét. Az első óra még viszonylag jól telt a kialvatlanságot nem figyelembe véve,na de a második órában írtam egy jó sz.r angol TZ-t 3 percnyi felkészüléssel. Hurrá. A többi óra nem volt igazán izgalmas,inkább a hetedik óráról tennék megjegyzést. Ugye nem lett volna órarend szerint,DE versenyfelkészülésre kellett volna bemennem. Igen ám,de ezt pont leszarta mindenki,ezért erre a napra rakták a ballagási fotózást is. Sebaj,gondoltam,lezavarjuk gyorsan. A francokat. Kezdjük ott,hogy rendesen ebédelni se tudtam, mivel a reggeli kapkodás miatt olyan zöldségeket válogattam össze,amiket utálok. Úgyhogy felpuffadt hassal, idegesen szaladtam le a ruhámért átöltözni(az anyukám az iskola területén dolgozik, remélem érthető mostmár a sztori). Na, persze jött a sminkeléssel, olyan keményeket szóltam ám be, a munkatársai jókat röhögtek. Persze mostmár én se vagyok büszke rá,de a pillanat hevében kimondtam ezt-azt. Na,meg a fülbevaló ügy. Én gyülölöm ezeket a bizsukat,de azért rakott a fülembe egy párt. A ruha meg...ujjatlan volt rajtam,hoszt ott a helyszínen kiderült,mennyire NINCS leborotválva a hónaljam(naturalista vagyok,ez van...télen minek,úgyse látja senki? Jöhetnek a rossz kommentek)nem baj, összeszorított kezekkel álltam kamera elé. Előttem volt egy lány,aztán én,és éppen beértem az óra végére,azaz 1 ember tartott 10-15 percig. (Egyébként jó szarul nézek ki rajtuk, a karom csupa háj, a hajam egyszerre zsíros és száraz, az arcom csupa pattanás,a tokám kikandikál, a szemem és a bőröm sápadt,és akkor hálát adhatok,hogy a véresre lerágott körmeim meg a last minute csizma-harisnya kombóm meg a hasi hájam nem látszik). Mindegy,nem is vártam mást, csak az idióta vigyort. Úgyhogy nekem +30percet bent kellett maradnom. Az egész csapatból csak én mentem be,hurrá. Jól kezdődik. Aztán amikor lementem a lépcsőn,találkoztam egy tanárral,aki megjegyezte,milyen csinos vagyok. Meg más osztálytársaim is mondták. Én nem nagyon hiszek nekik,de tény,hogy látszik a -5,5 kg. Délután rengeteg dolgom lett volna,de persze inkább zenét hallgattam. Este lement végül 45 perc hát-kar,és egy életre megjegyeztem:soha többé nem csinálok lábtornát cipő nélkül,mert meghúzódott a vádlim. Úgyhogy hazahoztam az egyik tornacipőmet. A szépségápolás persze elmaradt, de mit is várhattam volna. Nekem már a torna miatt megérte a nap(:

Kedd
A névnapom napja:D és akkor lehet találgatni,mi a nevem. Jó sz.r. De ez van. (Aki Starityról ismer,az tudja;D)reggel megint későn keltem, de mégis maradt idő mindenre,még zenére is. A nagy kapkodásban egy gombos nadrágot találtam, értitek? Gombos nadrág+én=piros hó száll fel a talajból. A durva az,hogy 60kilósan r.hadt szűk volt rám,most meg lötyögött mindenhol. Azért elég para,mert semmiből nem fogytam így ki. De persze örültem neki. Amint beértem a suliba,megkaptam a névnapi ajándékom:egy szemüvegtok. Én nagyon örültem neki,de ami benne volt,azon majdnem elsírtam magam:cetlik,az alábbi szavakkal:kedves, vicces, segítőkész, elkötelezett, hűséges. Én szóhoz se jutottam. Átöleltem őket,és próbáltam értelmesen megfogalmazni a hálámat. Olyan jó barátaim vannak,meg se érdemlem őket. Testnevelés órán folytatódott a net fitt, és elképesztően sokat javítottam tavalyhoz képest:15 fekvőtámasz!!!tizenöt!!!Tavaly 3 SE ment le,most meg bőven egészséges zóna. Aztán 80 hasizom. De csak azért,mert az volt a maximum. Olyan büszke voltam magamra!!! Távolugrás 1.20, vagyis 15centit javítottam. Ennek örömére délután extrazenehallgatást végeztem,és az öröm nem lankadt le estére se:45 perc hasizom kipipálva. Annyira boldog voltam, fel se tudtam fogni. Tisztára leizzadtam,így kell ezt csinálni!!! Névnapomra kaptam 1 kg paradicsomot, mert imádom, 1500g csiremellet,mert imádom, 500g túrót,mert imádom,és 4 csomag joghurtot,mert imádom. Tudom,beteg,de ez van. Aztán egy kötényt A konyha tündére felirattal,baromira tetszik. És a történetem innentől kezd elbukni:2 db túrós sütit,amit imádok. 350kcal/db. Csalónapra pont tökéletes,DE szerdára már pizzát terveztem a barátaimmal. Úgyhogy elkezdtem pánikolni. Lemondjam a pizzázást? Az bunkóság. Megegyem mindkettőt? Az rengeteg,nem marad hely a fehérjének. Tehát gyors számolás után arra jutottam, pizza helyett csirkemellet kérek mozzarellás salátával. Végülis azt is szeretem.

Szerda
Kényelmes volt a reggel:nem kellett se párolni,se kaját pakolni. Ma lelki nap volt a suliban,amiről azt kell tudni, hogy nincs tanítás, beszélgetések vannak egészen háromnegyed egyig. Ráálltam a mérlegre,és innentől már csak romlott a hangulatom:a croassaint óta 45 perces tornákat csináltam, nem volt félreevésem, mégis 1 deka se ment le. 54.7. Megfagyott az ereimben a vér. Nem tudtam felfogni. Rengeteg munka,és mégis semmi. Tehát kicsit letörten érkeztem meg a suliba,a helyzeten pedig rontott,hogy a barátaim ma a pizzázásra való tekintettel különösen kiöltöztek. Én is,de engem zavart a hasi hájam,éa korántsem voltam olyan szép a pattanásos bőrömmel,lerágott körmeimmel(amelyek már be is gyulladtak,hurrá),mint ők a szép hajukkal,csinos alakjukkal. Nem irigy voltam,örültem,hogy végre van egy kis önbizalmuk legalább ma, az zavart,hogy itt vagyok, 2 hét alatt -3 dekámmal,és mégis feszülős cuccokkal. Na,de hogy süllyedjünk a mocsárba, a tanóra azzal kezdődött,írjuk le,mi az,amit sajnálunk. Érthető a feladat,hiszen nagyon szemtelen az osztályom,de én a legtisztább lelkiismerettel jelentem ki,semmi rosszat nem csináltam. Lehet,velem van a baj,mégis nagy önbizalmat csináltam, úgyhogy ez az írás tökéletes volt,hogy a látszólag erős,mégis gyenge falat jól ledúzeroljuk. Leírtam,hogy sajnálom,hogy ízléstelen ruhákat veszek fel. Az osztálytársaim,akik csinosak, szakadt farmerba és haspólóba járnak. Én nem ezeket hordom, de ,,kövéren"nincs jogom ahhoz,hogy a régi ruháimat,amikbe éppenhogy belefogytam, viseljem,hiszen a cicanadrágokban átüt,milyen kicsik is rám a bugyik, a pólókon pedig kidudorodik a háti és hasi hájam,egyszóval,gusztustalan és ízléstelen vagyok. A másik,amit írtam,a káromkodás. Csakis barátok között használom, míg mások tanároknak is mondják,de én mégis leírtam. Tehát van nekem is bűnöm. Utána filmnézés volt, egy pap előadása,majd mise. De már a mise előtt voltak mentális gondjaim,elkezdtem szorongani. Mert eszembe jutott a pizza. Megkívántam. De a túrós pite már lecsúszott. Most mi lesz? Hiszen megállt a fogyás. Nagyobb felpörgetés kell. De hát nem ment le semmi,akkor nem érdemlem meg. Pedig mindent megtettem,akkor jár a jutalom. A barátaimmal próbáltam erről beszélni. Persze úgy tereltem,hogy csakazértis a pizzát ajánlják. Úgyhogy azt kértem. Különös érzés volt. Megállt az idő. Se előre,de hátra se. Meg fogom enni a pizzát. Ez biztos. Nincs visszaút. De mi lesz utána? Hát oké, megettem,jókat beszélgettünk,és a k.rva életbe is,jól esett,bár a végén már rosszul voltam. És akkor a barátnőm kért sajttortát is. Én nem szeretem,de annyira megcsapott az illata,hogy kértem 1 harapást,amiből 2 lett. Na,miután megette mindenki a kaját,gyorsan hazarohantam,nehogy rámjöjjön a tiramisuzhatnék,mert már a BED szélén libegtem. Hazértem,és egy cetli fogadott anya helyett:,,5kor jövök,előadásra mentem" és innen már nem volt semmi akadálya se a BEDnek. Nem volt senki se itthon, volt kaja,szólt a zene, a diétát meg a hasfájást ki nem szarja le, hisz úgyis csalóóónap van. Szinte már sírva ettem meg 100g étcsokit. De nem a gyengeség miatt sírtam,hanem a hányinger miatt. Kitágult a gyomrom. Utána lecsúszott 50g keksz, 100g zabkása(a bolti, szar fajtából)fél ötkor pedig azon kaptam magam,hogy mézes kenyeret rágcsálok. Nem kötött le a zene,ugyanis olyan rosszul voltam,hogy elment a kedvem mindentől. És akkor betoppant anya. Hamarabb hazaért. Nagyon szégyelltem magam,szerencsére nem realizálta a helyzetet,gyorsan eltűntettem mindent. Terveztem azt,hogy elmegyek 1 órát biciklizni,de az eső bekavart. Na,meg hat órakor,annak örömére,hogy jobban vagyok,megettem még 3 mézes kenyeret. Fel se fogtam,mi folyik itt. Fél nyolckor már jobban voltam, tudtam inni, de ekkor jöttek a heves szívverés előjelei. Kilenc órakor megint elkapott a roham, 60g zabot ettem meg 5 kiskanál mézzel. Rosszul vagyok,ha rágondolok. De még most se fogtam fel,hogy zabarohamom volt. Hogy én most megettem 3500kalóriát, 121 g zsírt és 480g szémhidrátot!!!!!Ilyen puffadással meg se tudtam moccanni,pedig igenis szerettem volna tornázni,de rosszul voltam. Még kihányni se tudtam volna(félreértés ne essék,nem bulímiás akarok lenni,nem a lerakódó zsírpárnák,hanem a rosszullét megszűnésének érdekében szerettem volna taccsolni, de meg se próbáltam)persze anyám szerint nem látszódott a hasam nagyobbnak, de első körben megérezte,mi van a levegőben. Aztán tereltem a témát,úgyhogy nem kérdezett vissza,de szarul éreztem magam. És most,hogy írom a sorokat,még mindig nem fogtam fel a tettem súlyát. Már nagyon régóta a levegőben volt. És nem azért,mert  csalónapokkal próbáltam ,,idecsalogatni"a démont, sőt,ezeket éppen a BED elkerülése végett hajtottam végre. Na,meg az anyagcsere felpörgetéséhez. És eleinte hozott is végeredményt, de most megtört a jég,de fogalmam sincs,mit rontottam el. Visszamennék az időbe,és csirkemellet meg mozzarellás salátát kérnék. VAGY a túró pitét a barátaimnak adtam volna,és akkor befért volna a pizza. Vagy itthon már nem ettem volna semmit,és csakazért is elmentem volna biciklizni. DE!!!!Nem adom fel. Mindjárt itt az április, és ünnepelhetem a diéta 90. napját. Nem hagyhatom abba,csak azért,mert kb.1%-ot nem teljesítettem jól. Nem csinálhatom azt,mint tavaly,hogy húsvét alatt felszedtem 3 kilót. Idáig eljutottam,és IGENIS nincs késő visszatérni a jó útra. Netán változtatni. Oké,3deka felcsúszik,Na és? Van 10 hét,és ugyan az álomsúlynak lőttek,de -5 kiló simán összejöhet. Már 50kilós is tökéletes lenne. És tudom,hogy képes vagyok rá. Több,mint a felén túl vagyok,volt egy bukás, de ugyanennyit még képes vagyok megcsinálni! Nem vagyok demotivált,sőt..,bizonyítani akarok,mert utálom ezt a szörnyet! Nem fog rajtam élőskösni. Nem hagyom, ahogy a hájamat se hagyom!!! Ki fogom őket űzni!!! Velem tartotok? Ti is fogjátok a seprűt,és űzzétek ki a rosszat! Legyen az akár mentális probléma,rossz tulajdonság, vagy akár súlyfelesleg! Képesek vagyunk együtt megcsinálni!!! Sikerülni fog!!!

Terveim a tavaszi szünetben:
-délelőtt eljárok 1 óra biciklizésre,mert úgyis egész nap üldögélek, kell a kalóriaégetés. Ráadásul hiányzik is a ,,gát"
-visszatérek a diétámra
-elkezdek könyvet írni, az eddigi legnagyobb művemet:ha már felgyülemlett bennem a depresszió,kiírom dráma formájába
-rejtvényfejtés:D
-egészséges recept kipróbálása:bár a húsvéti csalónapon erősen gondolkozok ezek után
-napi 45 perc torna
-könyvolvasás:nagyon jó lenne,ha eltudnék olvasni 1-2 könyvet
-szépségápolás:kaptam élesztőt, abból készítek majd arcpakolást, és a kezemet se ártana kezelni

HAJRÁ!!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dolgok, amiket egészen biztosan meg fogsz érteni,ha neked is csapott a vállad

Hogy jól vagyok-e? Mondhatni...

Egy kis update